be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Boxok
if i cannot move heaven, i will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

-- szabad játéktér --
Victoria I. Henderson
❖ Vámpír

avatar
Tartózkodási hely :
○ New York >> Manhattan ○
Hobbi :
○ living my life ○
Karaktered arca :
○ Amber Heard ○
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Dorian & Victoria



Murder in the Club


Még én magam is meglepődök néha azon, milyen remek színésznő lehetne belőlem, hiszen a tegnap este történtek után majd szét vet az ideg, mégis remekül palástolom. Már-már olyan lazának tudok tűnni, hogy sokan azt hiszik, nem is érdekel az egész ügy. Naná, hogy érdekel! Ha valaki itt hal meg az én klubbomban, az rohadtul érdekel tekintve, hogy nem kevés pénzt költök arra, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Erre tessék. Megtörtént, én pedig most rághatom a kefét, hogy vajon mi fog kisülni ebből az egészből. Az egyetlen dolog, ami vigasztal és ami miatt talán nem kell annyira félnem, hogy nem szívták ki az illető vérét. Egyszerűen leszúrták. Ja és a legszebb az egészben, hogy egy árnyvadászról van szó, azaz innentől kezdve azt hiszem, mindennapos vendégeim lesznek a drágák. Nem, mintha bajom lenne velük vagy engem zavarnának, mert soha nem tettem semmi olyat, ami miatt félnem kellene tőlük, sok vendég viszont nincs oda értük cseppet sem. Nem tudom, mennyire lesz jó hatással a helyre, ha ide szoknak, de rohadtul köszönöm annak, aki ezt az egész gyilkosságot megszervezte és véghez vitte.
Szóval, mindezek után látszólagos nyugodtsággal ücsörgök az egyik boxban, iszogatom a szokásos Martinimet és szívom a cigarettámat. Eldöntöttem, hogy innentől kezdve idelent fogok a bulizó emberek közt ücsörögni és minden érzékemmel arra fogok ügyelni, hogy rend legyen. Ha kell, én magam tépem ki a torkát bárkinek, aki megzavarja az egyébként cseppet sem békés hangulatot. Tudom jól, hogy a tűzzel játszom, mikor mindenféle népeket beengedek ide, mert csak egy hajszálon múlik sokszor, hogy kirobbanjon valami balhé, de ugye ezért van az a jó pár kidobó, hogy ezt megakadályozza. És ezért vagyok mostantól én is. Nem tűröm, hogy bárki szarba keverjen azzal, hogy nem bír megülni a seggén nyugton.
Egy ismeretlen férfi láttán felpillantok az alsó szinten tomboló tömegről az előttem ácsorgóra. Kérdésére biccentek csupán, majd bemutatkozását követően intek neki egy finom kézmozdulattal, hogy akár helyet is foglalhat, ha akar. Számítottam erre a találkozásra, csak arra nem, hogy ilyen kis jóképű pasas fog leülni velem beszélgetni.
-Üdvözlöm a klubbomban, Mr. Darkknight. Miben tudok segíteni?- kúszik aránylag nyugodt mosoly az arcomra, ahogy leül hozzám, de belül érzem, hogy kezdek igazán befeszülni. Soha nem jó, ha a klávé bele dugja az orrát valamibe. Soha nem volt még dolgom velük és reméltem, hogy el is tudom kerülni, hogy valaha akár a nevemről is halljanak, de úgy tűnik, hogy valami balféknek köszönhetően elbuktam. Vagy lehet, hogy ez egy konkrét támadás volt ellenem? Ezzel akarnak rossz helyzetbe hozni engem és a klubbomat is? Könnyen el tudnám képzelni.
-Valóban így történt és természetesen, amiben csak tudok, segítek önnek. Esetleg egy italra meghívhatom, miközben beszélünk?- naná, hogy udvarias próbálok lenni bár, ez alapból így szokott történni, akárki is jön ide hozzám. Nem vagyok fukar ebből a szempontból és nem is szeretném soha, hogy valaki rossz szájízzel távozzon innen, ráadásul az udvariasság sem áll távol tőlem. Nem akarok semmi hajcihőt a klávéval vagy az árnyvadászokkal, így most igyekszem majd olyan aranyos és barátságos lenni, amennyire csak tudok. Kérdésemet követően épp ezért, ha elfogadja a meghívásomat, már intek is az egyik leányzónak, hogy tipegjen oda hozzánk és kérdezze meg az urat, mit óhajt fogyasztani.
-Nagyon szívesen működök együtt önnel, de kérem, inkább tegeződjünk, ha lehet.- kúszik mosoly az arcomra, miközben akarva-akaratlanul is előkerül a flörtölő énem. Nem tehetek róla, szeretek tetszeni a másik nem képviselőinek, legyen az árnyvadász vagy épp vérfarkas. Elég hiú nőszemély lettem az évek során, azt hiszem, ez ennek köszönhető leginkább, ráadásul jobb szeretek tegező viszonyban lenni mindenkivel, akivel csak lehet és, mivel én vagyok a nő, az etikett azt diktálja, hogy nekem kell felajánlani a tegeződést.
-Van videó felvételünk is az esetről, bár nem sok minden látszódik rajta, mivel a táncoló tömeg közepén történt az egész. Sokáig fel se tűnt senkinek, hogy gyilkosság történt csak, mikor valaki észre vette, hogy egy test a földön fekszik, akkor tört ki a pánik.- vonok vállat, hiszen még én magam sem értem, hogy történhetett ez az egész. A bejáratnál mindenkit szigorúan ellenőriznek, fegyvert be sem lehet hozni, de most úgy tűnik, hogy ez mégis sikerült valakinek.
-A klávénak van valami ötlete, ki lehetett a tettes? Mert az egyértelmű, hogy nem vámpír volt. Egy vámpír nem leszúrta volna, hanem feltépi a torkát, valamint kizárnám a vérfarkasokat is. Nekik nincs annyi eszük, hogy ilyen precízen kidolgozott gyilkosságot vigyenek véghez. Vagy tévedek?- pillantok fel kíváncsian a jóképű és elég fiatalka árnyvadászra, és természetesen alaposan szemügyre is veszem az arcát. Szokásom mindenkit megnézni, hogy a későbbiekben esetleg megismerhessem, ha összefutunk. Ha netán ő lenne majd, akit olykor ide küldenek, hogy tartsa szemmel a helyet, szeretném majd felismerni és tudni, hogy itt ólálkodik. Meglepetten veszem észre eközben, hogy az egyik szeme kék, míg a másik zöld, ami tudomásommal elég ritka az emberiség tagjai között, szóval ez máris olyasmi, aminek köszönhetően könnyebben jegyzem majd meg ezt a pofit.

♦️Music♦️Wear♦️

Dorian N. Darkknight
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Hobbi :
Just shadow hunting
Karaktered arca :
Dominic Sherwood
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Dorian &  Victoria
The descent into Hell is easy
Azóta, hogy hallottam Sebastian halálának a hírét, már valamelyest sikerült lenyugodnom. Azt persze nem mondtam volna, hogy el is fogadtam ezt, mert nem lett volna igaz. Továbbra is szentül hittem abban, hogy Sebastian valójában nem halt meg, s hogy még nem veszett el az ügyünk – pontosan ezen okból kifolyólag én sem hagyhattam, hogy úrrá legyen rajtam a kétségbeesés. Biztos voltam abban, hogy vissza fog térni közénk, éppen ezért folytattam a színjátékot, továbbra is kettős ügynökként voltam jelen az Intézetben, és igyekeztem olyan információkat gyűjteni, ami hasznunkra válhat majd a későbbiekben. Az álcához azonban hozzátartozott az is, hogy hűséges árnyvadásznak adjam ki magam, így amikor rám bíztak egy gyilkosságügyet, nem mondhattam nemet. Kicsit sem fűlött a fogam ahhoz, hogy kiderítsem, ki gyilkolta meg azt az árnyvadászt, és miért, hiszen lett volna jobb és fontosabb dolgom is, de kénytelen voltam elfogadni. Szerettem volna azonban minél előbb letudni ezt, fényt deríteni az igazságra, hogy aztán azzal foglalkozhassak, ami a számomra lényeges volt, így nem sokkal azután, hogy Alectől megkaptam a részleteket, már útnak is indultam a Wild Rose nevű bár felé. A jelentések szerint ugyanis itt történt a haláleset, s habár túlságosan is egyszerűnek tűnt az, hogy itt találjak bármiféle nyomot, ez volt a legkézenfekvőbb elkezdése a nyomozásnak.
Ha jól hallottam, egy vámpír vezette a helyet, vele terveztem elsőként beszélni. Nem igazán hittem abban, hogy tudott volna bármilyen információval szolgálni a számomra, de mégis ő volt a bár vezetője, ha ő nem tudott semmiről, akkor valószínűleg mások sem. Mindenesetre, ha netán nála zsákutcába futnék, akkor sem esnék kétségbe, mert még mindig megvolt az esélye annak, hogy valaki látott valamit. Azt azonban már láttam előre, hogy nem lesz könnyű az ügy végére járni, erre a gondolatra pedig csak egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat. Időpocsékolásnak éreztem minden egyes itt eltöltött percet, de nem volt mit tenni…
Ahogy beléptem az épületbe, egyből megütötte a fülemet a hangosan dübörgő zene, és szükségem volt pár másodpercre ahhoz, hogy a szemem hozzászokjon a félhomályhoz és a pulzáló fényekhez. Hallottam egy pár ideges morgást a hátam mögül, amiért a bejárat kellős közepén álltam meg, de nem törődtem a többiekkel, csak gyorsan átfuttattam a fejemen, hogy a hely vezetőjét mégis hol találhatnám meg. Végül úgy döntöttem, hogy megkérdezem a kidobókat, amúgy is két tagbaszakadt vámpír volt az, bizonyosan tudták hol találhatom meg a főnöküket. Először persze nem igazán szándékoztak válaszolni nekem, a Klávé kutyájának (ami miatt őszintén kedvem lett volna jól a képükbe röhögni), de miután megfenyegettem őket, egyből kezesbárányok lettek. Állításuk szerint már itt volt a nő, de pontosabb információkkal nem tudtak szolgálni, csak nagyjából tudták megmondani, hogy merrefelé találhatom. Erre csak biccentettem egy aprót, majd szándékosan megfeledkezve arról, hogy megköszönjem nekik a segítséget, megindultam az épület belseje felé.
Meglepően nagy tömeg gyűlt már itt össze, láttam mindenféle alvilágit szórakozni, voltak, akiket nem foglalkoztatott az, hogy árnyvadász voltam, és igyekeztek közel kerülni hozzám, de én mindegyiket ridegen faképnél hagytam, és egyedül arra koncentráltam, hogy minél előbb átverekedjem magam a tömegen. Végül megérkeztem a boxokhoz, ahol igazán kihívás lett volna felismerni a sötétben az arcokat, de rajtam volt az éjjeli látó rúna, így könnyűszerrel tovasuhantam azok a boxok mellett, ahol nem az tartózkodott, akit én kerestem.
- Victoria Henderson? – szólítottam meg a célszemélyt, aki a legutolsó boxok egyikében ült magányosan. – Dorian Darkknight vagyok, és a Klávé nevében jöttem. – Igyekeztem a hangomat a semlegesség szintjén tartani, de akaratlanul is halvány gúny került a szavaimba, amikor azt mondtam, a Klávé nevében jöttem. Sokszor nehezemre esett leplezni azt, hogy mennyire megvetettem az egész mostani árnyvadász társadalmat, ami olykor szült a számomra is egy-két kellemetlen szituációt, de szerencsére eddig mindig sikerült kimagyaráznom magam belőlük. Mindenesetre, ezúttal nem féltem attól, hogy bármilyen bajt hozhatok a fejemre ezzel, feltéve, hogy a nő észrevette, hiszen mégis alvilágiról volt szó…
- A jelentések szerint tegnap este ezen helyen meggyilkoltak egy árnyvadászt, és ez ügyben szeretnék feltenni egy-két kérdést – beszéltem tovább, különösebb időt sem hagyva a másiknak arra, hogy ellenkezhessen. De ez így is volt rendjén, mert nem volt választási lehetősége. Vagy önként válaszol nekem, vagy erőszakkal kell kicsikarnom belőle az információkat – én az utóbbitól sem ódzkodtam, de neki valószínűleg ez annyira már nem tetszett volna.
- Nem szeretném sokáig rabolni az idejét, remélem sikerül zökkenőmentesen együttműködnie velem – tettem még hozzá, majd leültem vele szemben, mivel kényelmetlen lett volna állva faggatni őt, s igaz, hogy ő nem mondta, leülhetek, de én nem zavartattam magam, csak kényelmesen helyet foglaltam, ujjaimat összekulcsolva rakva le az asztalra, s figyelmesen, várakozóan pillantottam a nőre a reakciójára várva.
❖ Megjegyzés: Nem a legjobb, és nagyon megkésve   ❖ Zene: When it's all over ❖ Szószám: 745
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hátsó boxok az orfeumban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: Wild Rose-
Ugrás: