Emlékszem rád. Emlékszem a fájdalmadra, az ígéretedre, hogyha legközelebb látsz megölsz. Megannyi angyalt fosztottam már meg a szárnyától, de te különleges voltál. Nem ellenkeztél. Nem sikítottál. Végig a tekintetem kerested. A tiédben nem tombolt más, mint düh és bosszúvágy. Most, hogy elbuktam pedig itt a lehetőséget. De nem csak te vagy az, aki az életemre akar törni. Nem csak téged köt mérhetetlen bosszú a lényemhez. Képes leszel elsőként érkezni a sorba, amely az életemet követeli? Vagy a bosszúd beteljesületlen marad, mert valaki végrehajtja helyetted? Akkor azonban vajon kialszik a benned tomboló düh, harag amit irántam éreztél. Vagy csak tovább gyülemlik majd az idők végezetéig?  
Megvan a magad hatalma, hiszen már több évszázada annak, hogy elbuktál és a pokol lett az otthonod. Én semmit nem tudok egyetlen bukottról sem. Na, jó talán egyet kivéve, kinek bukása az én hibámból történt. De te vajon mégis miért utálsz olyan hevesen? Hiszen én csak feladatom végeztem. Nem miattam buktál el. Mégis, mintha úgy éreznéd, hogy miattam. Talán igazad is van. Az igazságra csak akkor derülhet fény, ha megérkezel..

++ play by nagyon szeretném, ha maradna.
++ sok izgalmas játékot tudnék közöttük elképzelni, úgyhogy gyere hamar!
++ név teljesen szabadon választható -- ötletek
++ üzenj, ha megérkeztél