descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
winnie & sebastian || where is my baby?
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Nem kellett gondolkodnom a válaszomon, hiszen egyértelmű volt. Jobb, ha a gyermek semmiről sem tud. Rólam sem.
- Nem, Elowen. Nem tudhatja, hogy a vér hozzám köti. Éljen úgy, abban a hitben, hogy Dorian az apja… de engem soha ne hozz szóba. – Makacsul ragaszkodtam a saját álláspontomhoz. Ha egyszer féltette tőlem a kislányt, joggal, s okkal, akkor ne most akarjon visszatáncolni hozzám. Legyen végül minden úgy, ahogyan eredetileg lett volna. A gyermek nőjön fel nélkülem… …bár Elowen azt mondta, a kislány tudta volna, hogy ki az apja. Nem nevelte volna ellenem, de mégis… talán ezt érdemeltem volna. Hisz sosem voltam jó. Egy elfajzott szörnyeteg voltam, nem más. – Ne szegülj ellen. – Tettem hozzá némi éllel a hangomban, s végül ennyiben hagytam a dolgot. Jobb volt így. Hiszen semmi sem kötött a kislányhoz. Semmi.
Legalábbis azt akartam, hogy így legyen. Amikor nem a lányt fürkésztem a szemem sarkából, akkor magam előtt bámultam a földet, s hallgattam némán a lépteink zaját, vagy épp a belső gondolataimat, amik csak úgy cikáztak a fejemben. Túl sok dolgot kellett átgondolnom, mérlegre helyeznem, s eldöntenem, merre tovább. Azonban nem hagyhattam, hogy ez a kialakult szituáció megzavarjon, s minden tervem keresztülhúzza.
Visszatértünk a rejtekhelyre, s figyeltem, ahogyan Elowen magához veszi a kislányt. Ahogy megszólalt és kiejtette a száján, hogy „apuci”, a testem egy pillanatra megfeszült, míg én magam érdeklődő pillantást vetettem rá.
- Nem vagyo-- - Morogtam volna, de a továbbiakra elakadt a szavam. Szeretem? Nem igaz. Senkit sem szeretek. – Már most hazugságokkal tömnéd a gyermek fejét? – Csóváltam meg a fejem, s ekkor lépett közelebb a kislánnyal. Nyeltem egy nagyot. Hátrébb akartam lépni, de földbe gyökereztek a lábaim. Nem ment. A kérdésre nem néztem Elowenre, csak a kislányt figyeltem, aki felém nyújtotta a karjait. Sőt… a nyakamba kapaszkodott, szinte esélyem sem volt elhúzódni tőle. Az érintése, mintha égetett volna… mintha fájt volna. Vagy csak túlságosan idegen volt. Nem akartam ezt, nem akartam őt, őket. Semmit sem akartam, ami itt zajlott, ezen falak között.
- Miért csináljátok ezt? Te is, meg a gyerek… - Kérdeztem, mikor már sikerült erőt gyűjtenem, azonban a kislány irányába nem mozdultak a kezeim. Egyelőre nem. – Te szeretsz, de fogalmam sincs, miért és hogyan történt. A gyerek pedig… túl jó. Őt nem ránthatom a sötétségbe. – És ekkor hátrébb léptem, így a kislány karjai eltávolodtak tőlem, a nyakamtól. Nem néztem rá, csak egy pontot kezdtem nézni a földön.
- Téged sem kellett volna magammal rántanom. Mindig is jobb voltál annál, mint ahová én juttattalak. Másrészt… csak veszélyt, ellenségeket hordozok magammal.
414 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom ezt csinálni nélküle. Vagyis leginkább abban nem vagyok biztos, hogy végig akarom-e csinálni. Annyira ragaszkodik hozzá a lelkem, hogy nem hiszem, hogy képes leszek teljesen lemondani róla. Dorian lehet, hogy megfelelő apa jelölt lenne és valószínűleg nemet sem mondana a kérésére, de én akkor sem vele akarok lenni. Lehet, hogy jól kijövünk és megvan kettőnk között a harmónia, de én egyáltalán nem erre vágyom.
- De azért legalább a gyermeknek elmondhatom, hogy ki az igazi apja? Hogy Dorian nem az, ugye? Nem akarom teljes hazugságban felnevelni a lányunkat.. - Biztonságosabb, ha azt mondjuk, hogy Dorian-é ez tény és való, de én nem fogom magam ettől jobban érezni. Azt akarom, hogy a kislányunk tudja, hogy kik az igazi szülei. Hiszen nem hiába nem tudtam elszakadni tőle. Ezért jártam minden este, hogy a karjaimban tarthassam. Mert ő az én szemem fénye és sosem lennék képes elengedni.
Némán követem őt vissza a rejtekhelyére és habár nem sokat enged leolvasni az arcáról az határozottan rá van írva, hogy annyi mindenen töri a fejét, hogy szinte még ő maga sem tudja követni. Amit teljesen megértek, hiszen ez nem egyszerű döntés és mégis olyan határozottsággal, makacssággal áll hozzá, mit akinek tényleg esze ágában nincs megváltoztatni a jövőt, a véleményét. Pedig mennyire vágyik rá piciny, törékeny szívem.
Megkönnyebbülés járja át a lelkemet, ahogyan megpillantom a kislányunkat és rögtön az ágyhoz sietek, hogy a karjaimba vonjam. Mélyen beszippantom azt az ismerős babaillatot és úgy ölelem magamhoz, mintha ezer éve nem tartottam volna a karjaimban, de ügyelek arra, hogy ne törjem össze kicsi, kis csontjait. - Nézd ott van apuci. - Úgy fogom, hogy a kis fejével rá tudjon nézni Sebastian-ra. - Nagyon szeret téged. - Apró csókot lehelek a feje búbjára és közelebb lépek vele Sebastian-hoz. - Nem szeretnél elbúcsúzni tőle? - Ha a karjába akarja venni, akkor itt az alkalom. Bár már előre fel vagyok készülve az ellenkezésre ezért bizalommal telten nyújtom felé a babát, aki már maga is nyújtózik előre, hogy kicsi karjaival a nyakába kapaszkodhasson.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Csak bólintottam, mikor visszakérdezett. Volt egy aprócska rész bennem, ami azt súgta, ne bólintsak, sőt, vonjak vissza mindent, de nem tettem. Ezúttal nem a saját érdekeimet néztem, hanem a gyermekét, akivel… nem is kellett volna törődnöm egy percig sem. Ahogy Doriant kezdte csakúgy magasztalni, ahogyan én tettem, nyeltem egy nagyot.
- Nem az a lényeg, hogy szeretitek-e egymást. A gyerek érdeke, hogy ketten neveljétek fel, érted? Doriannal pedig én magam fogok beszélni, ha te nem vagy erre képes. Rám hallgatni fog, és hidd el, egy pillanatig sem fog hezitálni. – Morogtam, miközben félrepillantottam róla, le a földre. A meggyőzőképességem túlságosan jó volt, tudtam, hogy Dorian tényleg nem mondana nemet. Elképzeltem a karjaiban a kislányt, s odaképzeltem mellé Elowent is. Idilli kép volt, amolyan igazi családi pillanat a fejemben. Ők beleillettek egy ilyen képbe, ők hárman, míg én egyáltalán nem. Sóhajtottam egy aprót, s indultam volna, hogy magunk mögött hagyjuk a két kiásott sírt, melyet felindultságomban ástam ki, meg ezt az egész vitás helyzetkört. Azonban Elowen megállított, hogy egy utolsó emléket kérjen tőlem – egy csókot. Nem is igazán értettem, miért akarja ezt, vagy mire jó, de viszonoztam néhány rövid pillanatig. Aztán elszakadtam tőle, s rá sem nézve haladtam tovább. Összezavart minden. A háborúk az én világom, nem pedig ez a… ez a… akármi, amibe belekeveredtem. Szinte bosszantó volt, hogy mennyire nem értem, mi folyik körülöttem, avagy sokkal inkább bennem. Egy szó nélkül haladtam a rejtekhelyem felé. A szemem sarkából viszont rápillantottam néha a lányra. Ha betartja, amit mondtam, ha elmegy a gyermekkel… talán sosem látom újra. De ennek így kell lennie.
Magamat győzködtem. Ahogy a házhoz értünk, ajtót nyitva előrementem, egyenesen abba a szobába, ahol a gyermeket hagytam az egyik sötét árnyvadásszal. A gyermek az ágyon feküdt, míg az árnyvadász mellette ült. Intettem neki, miszerint elmehet, majd a kislányra tévedt a tekintetem. Ébren volt, a plafon felé nyújtogatta a kis kezeit, kémlelte a világot. Én magam nem mentem közelebb hozzá, nem akartam. Elpillantottam Elowen felé, s így szólaltam meg végül.
- Itt van a gyermek… és most menjetek. – Halk voltam. Ahogy visszanéztem a kislányra, elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen még a nevét sem tudom. Ám nem kérdeztem meg. Talán jobb, ha még ennyit sem tudok róla.
363 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Nem vagyok hajlandó olyan világot elképzelni, ahol Ő nincs. Amelyben nélküle kellene valamiért léteznem. Ahol a lányom nem tudhatná, hogy ki az apja, hiszen reménykedtem, most is bőszen reménykedem abban, hogy eljön a pillanat, amikor minden lenyugszik körülöttünk és elmondhatom az igazságot. Ha nem is mindenkinek, de neki, a családunknak. Őrizhetnénk az igazságot titokban. Habár esélyes, hogy a hasonlóság, a természetüket nem tagadhatná le.. A vörös fürtjeit tőlem örökölte, de ez talán csak még inkább arra sugall, hogy a belső tulajdonságait majd igen is az apja ágáról kapja majd.. Csak remélni tudom, hogy annyira kevés lesz benne Valentine, mint Clary-ben. Mert bármennyire is utálom Valentine-nál talán senkit sem gyűlölök jobban ezen a földkerekségen.
- Biztos vagy benne? - Nem akarom elhinni, s nem is igazán hiszem. Legbelül azt hiszem, hogy vágyik a gyermekre, hogy családja lehessen, hogy szerethessék. Hiszen Clary-be is azért kapaszkodott, mert a testvére. Hozzá tartozik. Mégis talán azért, mert Clary-vel sem túlságosan egyszerű a kapcsolata fél nyitni a lány felé, aki talán még jobban összetörheti a lelkét, mint a húga tudná valaha is.
- Igazad van.. Tökéletes jelölt. Rendes.. Lenyűgöző.. És őszintén törődik az emberrel. Azonban ez nem azt jelenti, hogy szeret engem. Vagy, hogy én szeretem őt. Én pedig nem fogom őt egy olyan életbe egy kapcsolatba belekényszeríteni, amelyben nem boldog. - Nem tudnám megtenni vele. Hiszen tudom nem lenne boldog mellettem, ahogyan én sem igazán mellette. Élveztük egymás társaságát a gyászban közelebb kerültünk egymáshoz, ahogyan próbáltuk megtalálni a módját, hogy túltegyük magunkat a veszteségen a fájdalmon, de ettől még nem estünk mélyen szerelembe. Az érzelmek úgy kerültek el bennünket, mintha leprások lettünk volna legalább.
Szükségem volt arra, hogy ajkát, ajkamon érezhessem. Hogy megízlelhessem és mindenestül az emlékeimbe zárhassam. Nem akartam elengedni még nem.. De, mint egyfajta villámcsapás olyan hirtelen húzódott el tőlem pedig többet akartam sokkal többet. Mégis engedtem, hogy kicsússzon a kezeim közül és elinduljon. Fájt, hogy ez volt a kettőnk búcsúja. Vagyis hármunké. A családunk szétszakad..
Sietve kapkodtam a lábaimat egymás után, hogy utolérhessem és megfogtam a kezét, ha nem húzta el, akkor összefontam az ujjaimat az övével és így indultunk a gyerekünkért. A kislányunkért.

Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Pedig egyszerűbb volna sokkal, ha így tennénk. Ezt akartam mondani, de valahogy nem jött ki hang a torkomon. Annyira ragaszkodott hozzám, ehhez a szörnyeteghez, aki vagyok, hogy szinte el sem hittem. Igen… sosem hittem, hogy bárki képes szeretetet táplálni irántam, avagy kötődni hozzám. Miért? Mit adtam én neki, amiért így érez irántam? Semmit. Fájdalmat okoztam folyamatosan neki, s voltaképpen kihasználtam, amikor csak lehetőségem volt rá. Mondhatni, még a hűség rúnát is kijátszottam, amihez tulajdonképpen nagy tehetség kell – nem érdekelt, hogyan és miként, de mindig úgy alakítottam a dolgokat, ahogyan nekem volt jó. Elowent is a kedvem szerint rángattam ide-oda, akárcsak egy marionett bábut. Mégis… itt van és engem akar. Nem fért a fejembe, hogy miért, hiába kerestem a válaszokat rá.
- De… így akarok tenni. – Suttogtam végül magam elé, de ő valószínűleg nem hallotta. Nem zavart, nem érdekelt már, csak el akartam menni. Távolabb tőle, ettől az egésztől, a gyermektől… a saját véremtől. Mi van, ha az a kislány is csak ugyan olyan szörnyeteg lesz, mint én? Nem kizárt, hogy a démonvéremet örökölje, nem igaz? Mondhatni, átkot hordoz magában, amióta csak megfogant.
- Pedig jó apja volna, hidd el. Látni, hogy mennyi másabb, mint én. Törődik veled… kedves, nagylelkű, meg ezernyi jó tulajdonság, amiért minden nő odáig vagy meg vissza. A gyermeknek is ez lenne a legjobb. Dorian. Nem pedig én. Jobb, ha nem tudja, ki az apja. Gyűlölne már magáért a tényért is, hogy kinek a gyermekeként kell leélnie az életét. Az emberek szánakozva, gyűlölettel néznének rá, akárhányszor csak utcára lép. Mert… nem lehetne titokban tartani, hogy ő kicsoda. – Ráztam meg a fejem. Az élet már csak ilyen volt: minden titok előbukkant előbb-utóbb. Nem lehetett rejtve tartani semmit. Sem a gyermeket, sem azt, hogy tőlem volt. Sem semmi mást.
Magához vont, nem eresztett, amitől továbbra is csak nőtt bennem a menekülhetnék. Az érintése szinte égetett. Nyeltem egy nagyot, ahogy lábujjhegyre állt előttem. Nem volt időm kitérni az apró csókja elől, de nem is viszonoztam. Nos, időm sem volt rá.
- Utolsó emlék? – Vontam fel a szemöldökömet kérdőn, de több szóra nem futotta, ugyanis az ajkait éreztem meg a sajátomon. Lehunytam a szemeimet, hogy lassan visszacsókoljak. Ennyit megtehettem érte. Habár nem tudtam volna kimondani neki, hogy szeretem. Azt sem tudom, mit jelent ez a szó igazán. A csók után reflexből szakadtam el tőle, zihálva, ahogy ráemeltem a tekintetem. Aztán csak elindultam, se szó, se beszéd, vissza a rejtekhely felé. Nem néztem Elowenre, egyszerűen nem akartam, hogy lássa, mennyire összezavart most ő, a gyermek és a csók… egyszerűen ez az egész.
420 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

- Kitalálunk valamit.. Valahogy megoldjuk.. Néha majd meglátogatsz.. Minket.. Nem tehetsz úgy, mintha nem léteznél.. Mintha nem lenne részed az életében. - Lehet, hogy én voltam az, aki kizárta, de rettegtem attól, hogy ő vagy bárki más bántana. De az, ahogy elárulja magáról, hogy esze ágában sincs bántani valahogy melengeti a szívemet. Hiszen szereti. Mi másért akarná távol tartani magától, hogy megóvja? Aki pedig egy gyermeket képes lenne elítélni, megölni csak azért mert azaz apja, aki az kegyetlenebb, mint bárki, akit valaha is ismertem. Bár Clary is eléggé elítélt volt csak azért, mert Valentine lánya.. Vajon mit gondolnának Sebastian lányáról?
- Nem akarom, hogy úgy nőjön fel a lányom, hogy ne tudja ki az apja igazából. S abban is biztos vagyok, hogy bármi is van köztem és Dorian között vagy volt, nem fogja még arra ösztönözni, hogy felnevelje más gyerekét. Bár ő is szeret téged. Ahogyan én is. S, ahogyan a lányod is fog, ha engeded neki. - Néha jobban gyűlölöm mindennél. Máskor pedig megmenteném és szeretném örökkön-örökké. A változékony természetéhez igazodott már a sajátomon is. Mondhatni hozzá idomultam. Az egész lényem hozzá tartozik, életemet hozzá láncoltam. Ezen, ha akarnék se tudnék változtatni.
A távolság rettenetesen fáj. Át akarom őt ölelni magamhoz húzni és csókolni. El nem ereszteni. Hogy érezze, hogy szeretik, hogy mindig is szeretni fogom. Hiszen mindent megérdemel. A legjobbat érdemli, hiszen oly kevés jót kapott az élettől. Közelebb vonom magamhoz nem eresztem, nem engedem, hogy szabaduljon. Szükségem van a közelségére. Szinte csak ilyenkor érzem magam teljesnek.
- Rendben.. Legyen egyenlőre így.. Elmegyünk. De nem örökre. Viszont.. - Lábujjhegyre pipiskedve lehelek apró csókot az ajkára, majd a tekintetét fürkészem. - Egy utolsó emléket kérek.. Egy boldog emléket.. Hogy szeretsz.. S, hogy szerethetlek. - Kezeimet óvatosan a tarkójára csúsztattam és úgy vontam közelebb magamhoz egy sokkal mélyebb, szenvedélyesebb csókra.
// 69.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
A fejemet ráztam gyengén, miközben szavait hallgattam.
- Nem, Elowen. Előbb-utóbb mindenkinek nyilvánvalóvá válik majd, hogy kié is ez a gyermek, ha velem vagytok… ha mellettem maradtok. Épp ezért nem fogom engedni ezt. Nem lehet, értsd meg! – Emeltem meg a hangom, ahogy hátrébb léptem tőle. Minél távolabb, minél messzebb. Nem élhetnek velem ők ketten, nem. Bele sem kellett volna avatkoznom, hanem megőriznem a titkot, hogy tudok a kis titkáról. Élni tovább, mintha semmiről sem tudnék. De ehelyett újfent a harag és a düh az, ami vezérelt, s e képpen cselekedtem. Ezt csakis magamnak köszönhetem, ezt a galibát.
Másfelől, én nem lennék jó apa. Mindenki tudja, hogyan éltem, hogyan nevelkedtem, miféle példa volt előttem, másrészt, nincsenek érzéseim. Jobb, ha a gyermek másvalakivel nő fel. Részemről az is rendben lenne, ha Doriant tekintené az apjának. Ó, ez egy csodálatos ötlet!
- Elowen, felesleges köröket futunk. Értsd meg, hogy nem lehetek veletek. Nem lehetünk együtt. Éljetek nélkülem, sőt, ott van Dorian. Mindig is volt köztetek valami, legalábbis ő törődött veled, nem úgy, mint én. Ő teljesen megfelelne az apa szerepkörre, ha engem kérdezel. S biztos vagyok benne, hogy nem mondana rá nemet. – Néztem félre, miközben mélyen magamba szívtam a levegőt. Emlékszem, annak idején még a gondolat is különös „érzést” keltett bennem, mikor szó volt róla, hogy Elowen és Dorian, most mégis képes volnék arra, hogy az ő karjaiba lökjem. De hát, ilyen az élet, nem igaz?
A lehető legtöbbféle módon próbáltam eltaszítani magamtól Elowent, aki hajthatatlan volt. A szavai, melyeket kiejtett a száján, jólestek és nem is. Ráemeltem a tekintetem.
- De az vagyok. – Jelentem ki, ekkor húz közelebb magához. – Elowen… Winnie! Kérlek, fejezzük be ezt itt és most. A döntésem végleges. – A tekintetébe fúrtam a sajátomat, miközben a karjaira csúsztattam a kezeimet. – Mint már azt hiszem, említettem, a rejtekhelyemen van a gyermek. Elmegyek érte veled, de aztán megkérlek újra, hogy menjetek el. – Nyeltem egy aprót, de a tekintetemet nem szakítottam el róla.
320 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

- Ők nagyon jól tudják, hogy az egyetlen gyenge pontod az Clary és Jace. Hogy őket akarod mindenképp magad mellett tartani. S, még őket sem tudják felhasználni igazán ellened. - Lehet, hogy mindkettőt szeretné maga mellett tartani, de még ha meg is ölik őket, akkor sem hiszem, hogy túlságosan a padlóra küldené. Megviselné ebben biztos vagyok, de ezen felül nem hiszem, hogy más hatással lenne rá. A gyereket pedig el tudjuk rejteni a világ kíváncsi szemei elől, hogy csak a miénk legyen. Hiszen ki gondolná azt, hogy Sebastian-nak gyereke született?
- Még csak egy kicsi baba. Gügyög és sír, ha éhes vagy, ha valami baja van. Ezt nem igazán tudod irányítani.. Ott leszek melletted minden egyes lépés során, de így talán egyszerűbben meg tudod érteni, hogy nem irányíthatsz mindenkit. Hogy mindenkinek van saját akarata, ami ha ellenkezik a tiéddel nem léphetsz fel erőszakosan. - Eltitkoltam mert megannyi mindentől rettegtem, de most, hogy már tudja.. Nem akarom egyedül csinálni. Őszintén remélem, hogy képes lesz velem együtt működni. Megérdemelné a kicsi is, hogy apával nőjön fel. Hogy egészséges körülmények között, egy boldog családban. Pontosan ezért is adtam oda annak a családnak, hogy megadhassák neki mindazt, amit mi nem tudnánk. De most már csak mi vagyunk neki. Mi vagyunk az utolsó opciója. - Nem vagy olyan nagy szörnyeteg, mint amilyennek hiszed magad. - Nem érdekel, hogy meddig hátrál, vagy sem. Közelebb lépek hozzá és elkapom felsőjének szegélyét majd magamhoz húzom, hogy még véletlenül se tűnhessen el mellőlem. Valentine egész életében ostobasággal tömte a fejét. Nem hiába az első reakciója minden esetben a támadás. Hiszen úgy gondolja, hogy ez már csak ilyen. Ő ilyen. Pedig nem. Sokkal több ennél.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
- De ez más, Elowen. Itt nem csak arról van szó, hogy árnyvadász vagy sem, hanem, hogy kinek is a gyermeke ő, s hogy ez mit vonhat maga után. Csupán a gyengepontom lenne, ha elkezdenék hozzá kötődni. Ha egyáltalán képes vagyok efféle dolgokra, minthogy kötődés. – Félrenéztem, majd lassan vissza. Igen, beláttam, hogy hiba volt megölnöm azt a két embert. Nem ők tehettek Elowen titkolózásáról, mégis őket büntettem. De én már csak ilyen vagyok, nem de? Hirtelen felindulás, bosszú, avagy szórakozás, s máris hullanak a fejek. Ez pedig, nos, nem igazán fog változni a közeljövőben sem. Ezt Elowennek is tudnia kell.
- Ne akarj belemagyarázni a dolgokba olyasmit, ami valójában ott sincs. Gondolkozz, Elowen. Mi a legjobb neked és annak a gyereknek? Az, ha távol vagytok tőlem. Ezzel tisztában voltál, mikor eltitkoltad előlem. Most mégis visszatáncolnál hozzám? – Újfent hátrálok, miközben magamra mutatok. – Mellettem… nem lenne jó helye. Pusztán beigazolódna minden félelmed. Az, hogy úgy bánnék vele, ahogy Valentine velem. Vagy az, hogy bántanám, ha épp nem úgy tesz valamit, ahogyan akarom. Hiszen én ilyen vagyok! Téged is bántottalak, nem? Felpofoztalak, csak mert nem azt mondtad, amit hallani akartam. Mikor látod be, hogy voltaképpen felesleges kapaszkodnod belém? – Magam sem tudom, hogy őt vagy magamat győzködtem valójában. De muszáj volt, hiszen miért engedtem volna át magam annak a… valaminek, ami elkezdett a hatalmába keríteni? Egy gyerek. Igazán fel sem fogtam még, mi is történik.
231 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Örök veszély kering körülöttünk. De, ha valamit a mai este bebizonyított akkor az az, hogy csak akkor vagyunk képesek megmenteni, megvédeni a másikat, ha összetartunk. Mert, ha nem figyelünk oda egy óvatlan pillanatban minden remény kicsúszhat a kezeink közül. Ahogyan kis híján most elveszítettem a gyerekünket. Velem kell lennie. Nekem kell felnevelnem. Máskülönben bármikor kihasználhatnák, hogy nem vagyok vele. Vagy Seb nincs vele. Habár talán Ő csak még nagyobb célpontot tenne a gyerekre.
- Árnyvadászoknak mindig is veszélyes lesz az élet. Sosem öregedünk meg igazán az életünk sosem természetes halállal végződik. De csak annyit tehetünk, hogy összetartunk és nem engedjük kicsúszni a másikat a kezeink közül. - Nem lesz egyszerű ezt egy percig sem gondoltam. Viszont meg kell próbálnunk. Hiszen egymáshoz tartozunk. Nem is tudom elképzelni az életem mással csak vele. Talán mert már én magam is átestem a sötétebb oldalra az életben.. Már nem találnék vissza sohasem. - Ez jó.. Jó, hogy ráeszmélsz, hogy hiba volt. De kérlek ne mondj le rólunk. Tudom, hogy mélyen legbelül nem akarsz lemondani. - Nem engedem, hogy távolodjon tőlem, hogy ellökjön. Közelebb lépek hozzá akárhányszor próbál meg hátrálni. Nem engedem, hogy így akarjon elhatárolódni tőlem. Hogy nem is érti igazán mi minden jár együtt azzal, ha a közelemben van. Hogy én soha nem hagyom őt el. Lehet, hogy sokszor ellenállok, visszabeszélek. De pontosan ettől vagyok önmagam. Ha nem szeretné már rég nem lennék életben.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Végre logikusnak tűnő szavakat hallottam tőle. Ha a világ tudomására jutna a gyermek létezése, sokan megpróbálnák azt a saját előnyükké kovácsolni. Vajon jelent-e nekem a gyermek annyit, hogy feladjam a hatalmam? És döntenem kellene. Hogyan döntenék? Mi volna fontosabb? Érzelmek. Nem akarok ilyesmit. Nem, nem és nem! A földet figyeltem, levegőért kapkodtam. Igyekeztem lenyugtatni magam. Ez túl sok volt, nem akartam jobban belegondolni a szituációba. Elég volt megtudni, hogy az a gyerek él, s Elowen elhallgatta előlem. Másra nem voltam kíváncsi. Család, mi? Nevetséges. A családi kép, ami előttem van, közel sem jó. Én sem vagyok az. Bár nekem így jó, a gyermeknek közel sem. Nem lehet velem. Sem Elowen.
- Nem működhet ez az egész. – Suttogtam a szavaira, majd ahogy utánam lépett, ismét hátráltam egy lépést. – Ez nem meghátrálás. Hanem józan ész. Nem lehet köze hozzám annak a gyereknek. Csak a pusztulást hoznám rá, a jelenlétem, a lényem. Nem, Elowen! Vidd el tőlem messzire. S önmagadat is. Mellettem veszélyes. Mindig az lesz. – Emeltem fel végül a fejem és néztem a lány szemébe. A kezét lassan eltoltam az arcomtól. Kezdtem visszanyerni az önuralmamat, határozottságomat. – Hiba volt, amit ma tettem. – Ejtettem ki halkan a szavakat, melyek tőlem meg nem szokott módon a lány bocsánatáért esedeztek, bár ezt teljesen nem mondtam ki. Végül a kezemet a sebemre csúsztattam lassan, ami még vérzett.
220 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

- Ne hibáztass azért, mert féltem. Amiért meg akartam óvni a gyermekünket. Melletted álltam olyan sok mindenben, tudom mennyire kegyetlen tudsz lenni. Azt is nagyon jól tudom, hogy nem csak te jelentesz számára veszélyt. Hiszen a te lányod. Mindenki meg akarja majd kaparintani. Hogy talán valami emberi érzést kifacsarjon belőled. - Lehet, hogy nem feltétlenül használnák fel, mint áldozati bárányt, de az egyszer biztos, hogy elszakítanánk tőle, tőlem. El akartam rejteni előle, a világ elől. De képtelen voltam elengedni és ez a vesztét hozta. Azonban, ha mindig vele lettem volna talán most nem lennénk itt. Hiszen együtt nevelhettünk volna. Én pedig elszúrtam.
- Nem akarom, hogy más legyél, Sebastian. - Közelebb lépek hozzá, nem érdekel, hogy távolodni akar. Nem engedhetem el, most mikor végre nem csak a felszínt kapargatom. - Azt akarom, hogy az légy, aki vagy. A férfi, akit szeretek. A kislányunk apja. Kérlek ne lökj el.. Ne akarj most meghátrálni. - Kezem finoman az arcára csúszik és úgy keresem tekintetét. Nem akarom őt elveszíteni. Hiszen nélküle senki lennék. Nélküle nem lenne a kislányom. Egyes-egyedül lennék ebben a kicseszett világban.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Éreztem, hogy a felsőmbe kapaszkodik, de csak a szavai hallatán fontam ujjaimat a csuklója köré.
- Ha szeretnél, ha valaha is szerettél volna, nem titkolod el előlem. Esélyt adtál volna. Hittél volna bennem. Nem hibáztatlak, hogy nem tetted, viszont innentől nem érzem azt, hogy bármiről is beszélnünk kéne. – És ezzel elhúztam magamtól a kezét, ha kellett, akkor erőszakkal. Hiába az ártatlan tekintet, nem akartam, hogy hatással legyen rám. Ki akartam zárni mindent, őt magát, a lényét. Azt, hogy itt állt előttem, szinte éreztem a testének melegét is.
- Nem, nem akarom megismerni. És egyszerűen nem akarom sem őt, sem téged. Érted? Csak tűnjetek el. – Mondtam halkan, bár nem túl meggyőzően. – Kérlek. Nem tudok más lenni. – Suttogtam végül, ahogy lehajtottam a fejemet, hátrálva néhány lépést tőle.
125 words ❀
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?

Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Nem akartam őt elengedni. Képtelen voltam hátralépni és nézni, ahogy elsétál. Szükségem volt rá. Ajkaimat erőszakkal tapasztottam az övére, de nem ellenkezett. Habár félénken, bizonytalanul, de visszacsókolt. Nekem pedig már ez is éppen elég volt ahhoz, hogy a szívem úgy kalimpáljon, mintha egyenest ki akarna szakadni a mellkasomból, hogy az övével találkozhasson. Aztán elszakad tőlem, eltaszít. Ellök és ez fáj, de még így is ujjaim görcsösen szorulnak össze felsőjének szegleténél.
- Nem tudok nem a közeledben lenni! Mindig húzol magadhoz. Mindig a gondolataim között vagy. Nem tudlak elengedni. Cseszd meg, fogalmam nincs miért, avagy mikor, vagy hogyan sikerült.. De.. Beléd szerettem. Szeretlek. Gyűlölhetem magam miatta, de nem fogok tudni változtatni az érzéseimen. - Megrázom a fejemet, majd közelebb lépek hozzá és a szempilláim alól nézek fel rá a lehető legártatlanabb tekintettel. - Együtt megpróbálhatnánk egy család lenni. Hiszen már én sem igazán emlékszem milyen is az, amikor van az embernek családja. Kérlek.. Próbáld meg velem, velünk. A kislányoddal. Hát nem akarod megismerni? - Őszintén válaszok után keresgéltem, de magam sem tudtam, hogy meglelhetem-e egyáltalán vagy sem. Nem akartam, hogy ellökjön magától. Most, hogy már tudja mi a valóság, hogy nem akar ártani nekünk.. Talán megpróbálhatnánk. Együtt. Ahogyan kellett volna.
Sebastian Morgenstern
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Tartózkodási hely :
✘ New York
foglalkozás :
✘ Killing
Karaktered arca :
✘ Will Tudor
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

To: Winnie
❀ You and me
Le akartam zárni ezt a fejezetet az életemben, avagy sokkal inkább magamban. Túlságosan is sokat jártak a gondolataim Elowen körül, s nem csak a titkok miatt, vagy a gyermek végett. Mindig is próbáltam úgy gondolni rá, mint a többiekre, akik mindig is körülvettek, de valahogy nem ment. Ő volt az egyetlen, aki gyerekkorom óta ismert. Aki mindig mellettem volt, csupán néhány évig nem. Hisz megszökött, hátrahagyott, amiért sosem haragudtam rá igazán. Sőt, örültem, hogy elment. Mert ha maradt volna, lehet, több dolgot megváltoztat, mint szabadott volna. Nem néztem vissza rá a szavak hallatán sem.
- Nos, mivel én köztudottan nem érzek, így döntés kérdése vagy sem, teljesen lényegtelen. – A szél felerősödött néhány pillanatra, összeborzolva a szőke tincseim.
- Mit mondtál…? – Kezdtem bele a kérdésbe, de befejezni nem volt lehetőségem. Megéreztem az ajkait az enyémen, s nem volt menekvésem. Vagy tán lett volna, csak én magam nem kerestem ezúttal kibúvókat. Bizonytalanul csókoltam vissza, miközben újra végigpörgött előttem az egész veszekedésünk, s tetteink, vagy sokkal inkább a saját tetteim. Végül elszakadtam tőle, erőszakkal taszítva el magamtól őt.
- Hagyd, elég. Ne tovább! – Hátrébb léptem. – Mit nem értettél az előbb? Vége van. Menj a gyerekkel együtt! Ne akarj többé a közelemben lenni, Elowen! Hisz igazad van mindenben. Bánthatnám, avagy csak szimplán nem lehetnék jó apja. S hogy család volnánk? Ostobaság. Sosem lehetünk egy család. Hisz még csak azt sem tudom, mi az! – Fakadtam ki, talán életemben először, s remélhetőleg utoljára. Összepréseltem végül az ajkaim, majd idegesen a szőke tincseim közé túrtam.
248 words ❀
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
 Similar topics
-
» Drew Sebastian Tyler
» Chulyin kapcsolati hálója
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie
» Ice, ice baby!
» ● Sebastian Morgenstern

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: különlegességek :: Alternatív :: lezárt játékok-
Ugrás: