be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Walsh régiségkereskedés
if i cannot move heaven, i will raise hell
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Felix & Selene
"Sweetie, we need to talk!"

Ismerem a régiség kereskedőt. Ez alapvetően az egyik legjobb dolog, ami csak történhet velem a mai nap folyamán, ugyanakkor egy figyelmeztetés is. Tudták, hogy létezik egy nyilvántartása a warlockoknak a spirál labirintusban és a klávénál is? Igen, van ilyen és azok kerülhetnek fel a legfelsőbb körökbe, akik elérik az ezer éves kort. Felix ugyan még nincs ott, de már elég közel van ahhoz, hogy számoljanak vele lehetőségként. Ez pedig nem olyasmi, amit könnyelműen jelentenek ki. Azt jelenti, hogy a név tulajdonosa nagy hatalmú, befolyásos és tiszteletet érdemlő. Ha jól tudom, akkor jelenleg kilencen vagyunk a körben. Vagy nyolcan, mert Nyx éltét nem lehet megerősíteni. Meg igazából két kóbor erdei vándorét sem, de az ő halálukat talán az egész világ megérezné. Oh, és egy kis belső információ: Magnus Bane neve még csak a közeljövő jelöltjei között sincs...
Egyik oldalról nyertem, mert nem kell magyaráznom, miért számítok jobb szaktekintélynek mint egy karót nyelt, nyolcvan éves muzeológus, a másikról? Aki ennyit megér korban, az tisztában van az erejével és a gyengeségeivel, bármi is lesz a vizsgálat eredménye, erősen kétlem, hogy képes lennék megszerezni az ékszert harc nélkül az aukción. Annyira nincs jó póker arcom, hogy elrejtsem, ha érdekel és csak a jó ég tudja, mit hozhat még össze délutánig. Miért gyanúsítom egyből csalással? Mert én magam ezt tenném, ha tudnám, hogy valaki számára értékes. És a kellemes csalódást jobban szeretem mint a rossz meglepetéseket.
- Ha másik ország ékszere lenne, igen. Egyiptom viszont az otthonom, Alexandria pedig a koronaékkövem volt. Szerénytelenül állíthatom, hogy a világon legnagyobb ékszer gyűjteményem van a műveikből - és ez még azok között is ritkaság lenne. Ha tényleg jól találták el a korát és a célját, akkor egészen biztosan jobban dacolt az az ország a kereszténységgel, mint én valaha is hittem volna. Az utolsó kegytárgy, amelyet én találtam és a több isten hitű vallásukra utal jó százötven évvel idősebb mint amit most állítanak ki és bocsájtanak árverésre. Azt nem értem, hogy nem szúrta még ezt ki a történelmi múzeum egyik munkatársa. Bár lehet, megtette, csak arcpirítóan magas az összeg, ezért nem mernek részt venni a liciten. Harmadik lehetőség a titkos vásárlás, bár az nem az ő stílusuk. Inkább én csinálom és készen is áll az ügynököm, hogy lebonyolítsa, ha rábólintok...
- Nem is számítottam rá, hogy meg tudlak győzni az ellenkezőjéről. De tudnom kell, hogy eredeti kegytárgy, vagy turista csalogató imitációnak szánták, mielőtt licitálnék rá - a legtöbbeket ez persze annyira nem érdekli, mert egyiptomi, régi, arany és persze így is megvan a maga értéke. De nekem sima ékszerből van elég, hogy ne érdekeljen még egy darab, ellenben a régi, megszentelt vallási kiegészítőkről nem mondok le. Kevesen vannak már, akik aspektusaiban ismerik a régi szokásokat és hitet, a legtöbb tudós is csak a templomi feliratokból tájékozódik és valószínűleg ölni tudna egy meséért tőlem. Nekem pedig annak ellenére, hogy tisztában vagyok és voltam mindig az apám kilétével, megnyugtató volt a hit. Főleg, ami a torz isten alakokat illeti, a démonok nagy része vagy a warlock-ok nem tudtak elriasztani a deformitásaikkal. Ellenben én őket könnyedén, mikor rájöttek, hogy töredék másodperc alatt mágia nélkül tudom elrejteni a sajátomat...
A doboz bélelt, több rétegben is, hogy megvédje a kígyós karperecet, amihez hozzá sem nyúlhatnánk kesztyű nélkül. Valójában én nem is teszem, helyette az ujjaim mozdulnak, mintha zongoráznék és a mágiámmal emelem ki a tartóból majd forgatom lassan a szemem előtt, hogy minden részletet megnézhessek, minden szöget, formát és kidolgozási hibát fel tudjak mérni. Percekig tanulmányozom a mintázatot, a folytonosságát és megszakadásait, a horpadásokat és karcolásokat. Végül a szabad kezemmel belenyúlok a táskámba és kiveszek egy fehér zsebkendőt, amit a pultra helyezek kihajtogatva és fölé lebegtetem az ékszert. - A korát eltalálták és a készítői pecsét alapján eredeti egyiptomi kézműves munka. Eredeti. A művész sosem tudott szabályos pikkely mintázatot alkotni méretváltozással. Ha tényleg vallási is, akkor pedig itt, a második görbítésnél maradnia kellett lerakódásoknak, mert az áldozatokat a papnők saját kezűleg mutatták be. Nincsenek karcolások, amelyek manuális súrolásra utalnának, mágiával próbáltad letakarítani? - pillantok fel Felix arcába miközben jobban megnézem újra. Tiszta, de még vannak rajta nyomok, így nem hiszem, hogy bárki is neki esett volna valamivel, ami nem az ilyen régi és sérülékeny ékszerekre kitalált puha ecsetes tisztítókefe. A folyadékok is túl rizikósak, könnyen kikezdik a gyengébb foglalatokat és elvékonyodott anyagot. Mivel nem kézzel érintettem nem lehetek biztos benne, hogy mennyire maradt meg a fémfelület érdessége. De most érdekel, mit találunk. Kevesen tudják, hogy például a méz ugyan becukrosodik, de évezredekig eláll párolgás nélkül. Ahogy jó néhány növény is szárított állapotban. És ha régi motoros warlock vagy vegyészeti hobbival, akkor mikroszkóp nélkül is azonosíthatod a maradványokat...
❖ Kinézet: Look out❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Felix Walsh
❖ Warlock

avatar
Keresem :
A legjobb barátom

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi :
Művészet minden ága
Karaktered arca :
Thomas Hayes
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

felix & selene
❀ nice to see you again
Az örökkévalóság egyfajta lehetőséget kínál mindannyiunk számára, akik élhetünk vele, hogy valami jobbat teremtsük meg magunk köré. Mégis vannak olyan rossz döntéseink, olyan pillanataink az életben, amiket sosem vagyunk képesek igazából elfelejteni. Mindig velünk maradnak, akármennyire is szeretnénk elmenekülni. Furcsa dolog, hogy a legjobb emlékeink és a legrosszabbak azok, amik megmaradnak. Amivel úgy igazán teljesnek érezhetjük önmagunkat. A rosszak nélkül a jót sem tudnánk igazán becsülni. Az pedig, hogy mi mindent illik megbecsülni mondhatnánk azt is, hogy a szakterületem. Habár az örök fiatalságot tükröző arcom nem éppen bizalomkeltő az ilyen területen.
A csengő, ami az új vásárló jöttét jelzi kicsit a valósághoz láncol, hogy ne tévedhessek el a sötét gondolatok közepette, ami szüntelenül kívánja felemészteni az egész lényemet. Mintha már csak arra menne ki mindez, hogy végképp megőrüljek.
Azonban, mikor a látkörömbe esik a szépség, aki határozott léptekkel közeledett a pult felé, akkor jövök rá csak arra, hogy az idő kereke mennyire lassan jár felettünk. Semmit nem változott, ahogyan én sem. Pedig nem mondhatnánk azt, hogy mostanában volt lehetőségünk találkozni. - Selene. Téged mindig öröm látni. - Megvolt a maga sajátos kisugárzása. A korát habár nem volt illő firtatni én is tisztában voltam vele, hogy nem mai csirke. Azonban ez csak még inkább egyfajta tiszteletet generált részemről az irányába, hiszen megannyi mindent megélt és még mindig józan eszébe kapaszkodva képes emelt fővel járni a világot. Én pedig már elég fiatal koromban az önpusztítás útjára léptem az pedig azóta is kísért, szinte a halál szájába taszít.
- Sosem vagyok túlságosan sokáig sehol sem. Mindössze pár napja bukkantam fel New York-ban. Mindig máshol bukkanok fel és igyekszem a lehető legkevesebb feltűnést kelteni. - Tudom jól, hogy milyen hatalmas boszorkánymester is ő, de szerencsére azért én magam is tudom, hogy miképpen rejtsem el az érkezésem, s távozásom. Jobb szeretem, ha nincs rajtam megfigyelőrendszer. Inkább úgy mondanám a megfelelő helyen nyújtok elterelést, hogy fel se tűnjön már érkezésem. - Hát van esély arra, hogy elfogadnál egy nemleges választ? - Ha lenne is akkor az elég kicsi. Körbejárhatnánk a témát vagy ezerszer úgy is mindenre lenne válasza és azt is tudom addig nem tágítana, míg rá nem vethet egy pillantást. Ezért vonakodva, de óvatosan hátra sétálok, majd elé helyezem a kis dobozkát, ami az ékszert rejti. - Csak, hogy tisztázzuk ez még a végkifejlettől függetlenül is aukcióra kerül. - Tudom jól, hogy értékes és megannyi ember akarja majd magáénak, ami miatt könnyedén többet hozhat ki magából, mintha itt egymás között egyezzünk meg.
ha valami nem jó csak szólj!  ❀
Selene Moon
❖ Warlock

avatar
Tartózkodási hely :
New York
Karaktered arca :
Sophie Turner
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true


Felix & Selene
"Sweetie, we need to talk!"

Mi lehet a hobbija valakinek, aki végtelenül öreg és megszámlálhatatlanul sok pénz hever a bankszámláin szerte a világban? Nyilván nem a kötés. Vagy a keresztrejtvények. Sokkal inkább a régiségek, olyan tárgyak gyűjtése, amelyeket fiatalon még nem talált elég tartalmasnak ahhoz, hogy megőrizzen az utókornak, később pedig teljesen eltűntek a használati eszközök közül és most már régiség kereskedők, régészek és történészek megvesztegetésével lehet csak hozzájutni eredeti darabokhoz. Ezek közül minden durvaságuk ellenére engem leginkább az ékszerek fognak meg és ezt soha nem is titkoltam. Vannak emberek, akiket azért fizetek, hogy folyamatosan figyeljék az online, nyomtatott és más egyéb módon hirdetésekben megjelenő legalább ezer éves ékszereket, külön jutalom jár annak, aki egyiptomi vagy óangol darabbal bukkan fel. A legtöbbet mégis az olyan egyiptomi darabokért adom, amelyek legalább kétezer évesek és már rég múzeumban lenne a helyük. Nem gond, szívesen adok őket kölcsön múzeumoknak kiállítani, de az én tulajdonomat képezik és ha akarom, csak vissza kell őket kérnem. Mert nekem többet jelentenek, mint pár ezer vagy millió turistának. Ők látják, de nem értik, mit jelentenek a formák, vonalak, mire utal a kopás vagy faragás nyoma, nekem viszont egész esti mesét énekel minden darab. Többek közt ezért akarom még a ma délutáni aukció előtt személyesen megnézni az egyik ritka darabot, egy ezüst kígyó alakú karpercet, feltételezhetően korábban rubint berakással. A képek nem a legjobb minőségűek, de amit láttam, az alapján egy régi, papnők által hordott ékszer az ünnepek alatt, és bár nem üti meg a korhatárt, a fennmaradása és a tény, hogy ennyivel később készült a többinél kivételessé teszi. Már ha tényleg egyiptomi és nem csak valamelyik történész feltételezte azt róla. Mert én évtizedekre lebontva tudnák annak az országnak a legszebb kézműves ékszereiből példát mutatni és felismerem a valódit pillanatok alatt...
Tökéletes üzletasszony kinézet, fehér blúz, fekete nadrág, divatos magas sarkú csizma hozzá illő kabáttal, teljesen monokróm kinézet, még a hajam is a szokásosnál szökébb hozzá. Jó, igazából nagyon szőke, mert éppen tesztelek egy újdonságot, a mondémek által kitalált hőre színt váltó festéket. Hajszárító alatt simán haragos vörös lesz a szín, magában szőke, szobahőmérségleten? Vöröses, eperszőke árnyalat némi erősebb beütéssel, attól függ, hány fokra van állítva a termosztát. Ki mondta, hogy nem jó ötlet a technika?
Amint kinyitom az ajtót, a felette lévő csengő jelzi a jöttömet a bolt tulajdonosának, ám őt még nem látom. Nem baj, így marad időm alaposan körülnézni, felmérni a bútorok korát, állapotát, megfigyelni az alig látható esetleges javításokat és tudomásul venni, hogy a másik fél valószínűleg kemény dió lesz, mert ért a munkájához. Ilyen az én szerencsém, mondhatni. Na, de nem is én lennék, ha nem próbálnám meg.
- Jó napot! A délutáni aukció miatt keresem, lehetséges lenne, hogy megvizsgálhassam előtte az... Felix? - kerekedik el a pillantásom a boszorkánymester láttán. Már találkoztunk, valamikor nagyon régen, azt hiszem a napkirály uralkodása idején Európában és azt hittem, már ő is régen öngyilkos lett, mint a többi warlock teszi úgy fél évezred után. Már akkor sem volt messze a kritikus kortól és körbelengte a szomorúság egy aurája. Amely azóta sem tűnt el teljesen, szerintem. De attól még mosoly kúszik az ajkamra, végig mérem a hozzám hasonlóan örök fiatalságra kárhoztatott lelket, és visszatérek a témához. Neki talán nem kell szájba rágni, hogy valamiben igenis profi lehet az ember, hiába néz ki ilyen fiatalnak. - Hűű, nem tudtam, hogy New Yorkban vagy. Mikor jöttél? És mennyi az esélye, hogy vethetek egy privát pillantást az egyiptomi karperecre, mielőtt délután a nagy publikum elé kerül? - kérdések és beszéd. Figyelem elterelés. Neki és nekem is. Mert össze kell szednem magamat és átgondolni pár dolgot. Nem vagyok gyenge, ez a város évszázadok óta az otthonom és ezt warlock nem kérdőjelezi meg. Ha nem vettem észre egy ilyen erejű társam érkezését, akkor vagy frissen futott be, vagy neki is igencsak jók a képességei, szóval befolyásos lehet az apja it. Ezt gyorsan át kell gondolnom!
❖ Kinézet: Look out❖ Zene: ❖ Szószám: xyz
Felix Walsh
❖ Warlock

avatar
Keresem :
A legjobb barátom

Tartózkodási hely :
New York
Hobbi :
Művészet minden ága
Karaktered arca :
Thomas Hayes
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

felix & selene
❀ nice to see you again
Az emberi elme, szüntelenül veszélyes játékot űz. Könnyedén manipulálja a gondolatainkat és kegyetlenül manipulálja és becsapja az érzékszerveinket. Sokszor a legapróbb dologról is azt gondolnánk, hogy valami kegyetlen összeesküvés. Valami rossz tréfa. Bármi is legyen ilyenkor mindig elveszítek egy darabot a lelkemből. Önmagamat kínzom. Tudom, hogy én vagyok a hibás. Egyedül csak én tehetek róla, hogy ilyen hatalmat adok az elmémnek mégsem vagyok képes hátat fordítani egy régi, szinte már elfakult emlékképnek, ami mégis úgy él bennem, mintha csak tegnap történt volna. Szüntelenül előttem van a pillanat. Megannyi végkifejlet, hogy mit kellett volna tennem, de nem tettem. A legrosszabb opciót választottam a meghátrálást. Azóta is folyamatosan menekülök, hogy még véletlenül se kelljen szembenéznem a valósággal. Az, azonban kegyetlenül követ nem hagy menekülni egy percre sem. Ezen a napon végképp nem.
Ma van az évfordulója annak a napnak, amikor egy öröklétre megutáltam önmagam. Mindenhol őt látom. A sötét fürtjeit, ahogyan finoman a vállára omlik. Néha az elmém még az arcát is elém festi. A vér a tarkójához tapasztja a haját és rám mosolyog. Kiráz tőle a hideg. Minden nő rá hasonlít. Egyfajta pánikroham fog el és behúzódok az egyik sikátorba, ahol a hideg téglafalnak támasztom a hátamat. Azt hittem, hogy ennyi idő múltán könnyebb lesz. De csak nehezebb. A múlt kegyetlen és mindig kísérteni fog. A legrosszabb döntéseinket soha nem fogjuk elfelejteni. Talán elhomályosulnak, de mivel egész életemben talán ez volt a legrosszabb döntés, amit meghoztam.. Nincs mihez képes halványuljon. Az egész életemben ez az, amire reflektorfény vetül. Mintha az elmém, a lelkem azt akarná, hogy örökké szenvedjek. S az igazság az, hogy megérdemlem. Minden rosszat. Azt hittem már megtanultam együtt élni vele, de tévedtem.
A keserű gondolatokat igyekszem elűzni, ahogy hátravetem a fejemet újra és újra a téglafalnak. Egy kicsit segít az ütemes kopogás a lélegzésem normális állapotba való visszaállításában. Végül, mikor meggyőződöm arról, hogy nem kergetnek múltbeli árnyak folytatom utamat a kis boltom irányába. Ahogy beérek ledobom magamról a dzsekimet, majd nekilátok előkészíteni a felajánlásaimat az aukcióra. Talán jelen pillanatban én magam vagyok itt a legöregebb minden közül, mégis én tűnök a legfiatalabbnak. Ez aztán az irónia. Bár fiatal külsőm miatt előszeretettel próbálnak meg hülyének nézni. De még ebben is képes vagyok valami szórakoztatót találni. Éppen végzel a papírok összesítésével, amikor meghallom a csilingelő hangot, miszerint vendég érkezett.
ha valami nem jó csak szólj!  ❀
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» ... B` Walsh
» Old but Gold Antiques - Darren Cain régiség boltja és háza

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan-
Ugrás: