be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Dominic szobája
if i cannot move heaven, i will raise hell
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

death is our shadow
team dominnie
[You must be registered and logged in to see this image.]Még mindig tisztán ott van előttem az egész.. Olyan hevesen dobogott a szívem, szinte már a torkomban éreztem minden egyes dobbanását, mintha ki akarna mászni a mellkasomból, hogy megadja magát és mindenki szeme láttára játssza el a hattyú halálát. De nem ez volt az egyetlen jel.. Az idegességtől, a pániktól a szám is teljesen kiszáradt, amin az adrenalinlöket sem segített, aminek múlását az jelezte, hogy minden egyes porcikája fájt az embernek. Nem voltunk összhangban. Talán ezért is van kevés alkalommal, hogy nem éppen szokás összeszokatlan párost küldeni a terepre.. De nem éppen az lenne a lényege az egész árnyvadász közösségnek, hogy képesek legyünk együtt harcolni? Hiszen, ha a háború bekövetkezik és csak idő kérdése, hogy mikor történik meg az elkerülhetetlen, akkor mindannyian egymás mellett kell harcolnunk. Ilyen hibákat nem ejthetünk meg.. Habár én azt sem tudom, hogy melyik oldalon állnék, vagy kit támadnék, kit védenék.. Elveszett lennék a csatatér kellős közepén. Egy áruló, egy kaméleon, aki mindig a helyzetnek készült megfelelni, de amikor összecsapnak a feje felett a hullámok nem tudja, hogy melyik színhez is igazodjon.
Azonban nem akarok a háborúra gondolni, vagy arra, hogy kis híján ott hagytuk a fogunkat. Ki akarok kapcsolni, el akarok engedni minden terhet.. S talán egy bizonyos formában még képesek vagyunk egyfajta összhangot kialakítani, ami talán harc közben is hasznos lehet.. Bár az is előfordulhat, hogy majd hátrányt kovácsolunk belőle, de teszek rá. A jelenben akarok élni, nem a múlton rágódni és görcsölni az eljövendőn. El akarok engedni mindent. Csak ő és én. A zuhany alatt. Minden más teljesen kizárva. Kicsit azért örülök, hogy nem a nyakam kitekerését választotta védekező mechanizmusként, úgyhogy annál én mindent jobbnak találtam. Elmosolyodom, ahogy kicsit közelebb von magához kezeimet, miután engedett a szorításából a mellkasán pihentetem meg. - Tudod elragadott az óvnunk kell a földet hangulat és gondoltam.. Talán.. Spórolhatnánk a vízzel. - Ujjaimmal játékosan rajzolni kezdtem a mellkasára, majd felpillantottam sötét íriszeibe és finoman beleharaptam az alsó ajkamba, majd kezeimet feljebb csúsztattam a tarkójára és feljebb pipiskedve egy apró csókot leheltem az ajkaira, finoman beleharaptam az alsó ajkába, kicsit magammal húzva húzódtam el tőle és vártam a reakcióját.  
[You must be registered and logged in to see this link.] remélem elmegy.    
Dominic Greendale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
COLD WAR KIDS
Tartózkodási hely :
• NEW YORK
Karaktered arca :
• DIEGO BARRUECO
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

make your move on me
team dominnie
[You must be registered and logged in to see this image.]A por, izzadság, mocsok és a vér kellemetlen elegye szinte teljesen elfedte a szabadon maradt bőrfelületeim, utóbbiról még csak meg sem tudtam volna mondani, hogy mennyi volt belőle a sajátom. A szemöldökömet átszelő vágás, habár borzalmasan égett, azért még mindig elenyésző kár volt a balomon végigfutó karmolás nyomához képest, ami a felkaromtól egészen a vállamig húzódott, és okozott néhány kellemetlen percet, amikor lefejtettem magamról a harci öltözetet, a forró víz első érintésére pedig már határozottan iratzéért könyörgött.
Az adrenalin, ami eddig olyan természetességgel perzselte végig az ereim, mintha elektromosság cikázna a vénáim mélyén, a harc hevével együtt szépen lassan alábbhagyott, mintha a víz a kosszal együtt az izmaimban megbúvó feszültséget is lemosta volna. Az érzékeim is tompulni kezdtek, ahogy az ideiglenes rúnák vonalai a sárral és vérrel együtt eltűntek a bőrömről, az eddigi fokozott figyelmem a levegőben eloszló apró vízcseppekkel együtt párolgott el, és már nem marad semmi, ami útját állta volna az örvénylő gondolataim káoszának, amiket így engedtem visszaszabadulni a koponyám falai közé. Az agyam újra végigjátszotta az este eseményeit, minden figyelmetlenséget, elvétett mozdulatot, kihagyott lehetőséget, én pedig tisztán láttam a szemeim előtt, mennyire nem volt közöttünk összhang. Annak ellenére, hogy Elowen remek harcos volt, irigylésre méltó reflexekkel, és rendkívüli állóképességgel, mégsem tudtunk együttműködni egymással, nem figyeltünk a másikra, és ez többször majdnem a vesztünket okozta. Most viszont, mikor már igazán nem számított, olyan élesen rajzolódott ki minden botlásunk, hogy a végtagjaimat húzó kimerültség mellé még a fejem is teljesen eltompították a folytonosan ismétlődő hibáink emlékképei. Csak akkor szembesülök vele, hogy nem vagyok egyedül, mikor hozzám ér. Puha bőrének érintése villámként cikázik végig az idegszálaimon, egyből mozgásba lendítve az ösztöneimet, ujjaim szélsebesen fonódnak a vékony, hófehér csuklója köré. Ahogy megpördülök, a bokám körül tekergő egyensúly rúna azonnal működésbe lép, és megakadályozza, hogy elcsússzak, de egy önkéntelen mozdulattal még így is közelebb húzom magamhoz, ellensúlyozva vele a saját lendületem.
- Mi az, nálad nincs meleg víz? – csúszik egy széles, meglepett vigyor az arcomra, mikor megpillantom az ismerős, csapzott vörös tincseket. Lazítok az ujjaim szorításán, engedem, hogy elhúzza a kezét, ha akarja, közben azon morfondírozok, milyen globális véletlennek köszönhető az, hogy pont akkor bukkan fel, mikor épp Ő jár a gondolataim között, és igyekszem figyelmen kívül hagyni azt az igencsak hátráltató tényt, hogy egyikünkön sincs ruha.
[You must be registered and logged in to see this link.] annyira, hogy még a kódod is kellett <333  
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big sister
Tartózkodási hely :
● new york ●
Hobbi :
● i'm a spy ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

death is our shadow
team dominnie
[You must be registered and logged in to see this image.]Csak egy újabb nap. Semmi különös. Egyszerű démonvadászatnak indult az egész. Valami, ami könyörtelenül megtölti az ereinket adrenalinnal. Néha még akár azt is mondanám, hogy mosolyt csal az arcomra. Minél nagyobb a kihívás annál, kecsegtetőbb jutalomnak érződik a végén a győzelem. De mi van akkor, ha kis híján az életeddel játszol? Amikor lepörög egy pillanatban a szemeid előtt az egész addigi életed. Minden hibád, minden egyes kihagyott lehetőség, amit meg kellett volna ragadnod. Mennyi mindent másképp tettél volna, másképp gondolsz. Mégis egyfajta bizonytalanság veszi át a helyét, egyfajta üresség, ami azért kiállt, hogy betöltsék. Hogy megszabadítsanak a sötét, borús gondolatoktól, amelyek egyszerre rémisztően igazak, barátságosak és ellenségesek egyszerre.
Szó szerint bűzlök a démon vérétől, ami olyan természetességgel keveredik a saját véremmel, mintha összetartoznának. Talán van is benne igazság. A tündérek félig démonok, félig angyalok ezáltal rendkívül veszélyesek. Én pedig félig tündér vagyok. Talán több sötétség rejlik bennem, mint azt be merem magamnak vallani. Éppen a saját szobám irányába indultam, amikor megtorpantam a folyosón. Az izzadságtól a tarkómhoz tapadt a hajam és szinte minden porcikám könyörgött azért, hogy végre beálljak a zuhany alá és megszabadulhassak a börtönnek érződő ruhadaraboktól. Mégis pár másodperc erejéig gondolkodtam csak, mielőtt sarkon fordultam volna és beléptem volna a szobába, ahol a vadásztársam percekkel ezelőtt felszívódott. A szívem a torkomban dobogott, ahogyan becsuktam magam mögött az ajtót. Muszáj éreznem valamit.. Valami, ami egyszerű és természetes, ami betöltheti a lelkemben keservesen tátongó lyukat. Azt akarom, hogy szeressen.. Pedig azt sem tudja, hogy mi a szeretet. Nem akarok gondolkozni, nem szeretnék semmilyen kihagyott alkalmat, valamit amit megbánhatnék. Sodródni akarok az árral, szélsebesen, hogy még csak időm se legyen hátranézni, hogy miféle pusztulást, károkat hagyok magam mögött. Gondolatok nehéz terheit vetem le magamról azzal együtt, ahogy a ruháim a padlón landolnak. Óvatos, halk léptekkel lépek a fürdőbe, majd ugyanilyen nesztelenül állok mögé a zuhany alatt. Apró kezeimmel pedig gyengéden érintem meg a vállait, s csak remélni tudom, hogy jelenlétem nem érzékeli támadásnak, hogy nem leszek számára egy teher, valami amit nem akart. Azt akarom, hogy valaki akarjon egyszerűen csak azért, aki vagyok bárki is legyen az. Nem akarok meghajlani senki kedvéért. Csak önmagam akarok lenni, gondtalanul.
[You must be registered and logged in to see this link.] remélem kezdésnek elmegy.    
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
Felhasználó profiljának megtekintése
all the stories are true

**
Ajánlott tartalom

all the stories are true

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: A New York-i Intézet :: Lakószárny-
Ugrás: