descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Dominic szobája
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Elowen Herondale
❖ Harcos árnyvadász

avatar
Keresem :
my big ?brother?
Tartózkodási hely :
● new york ●
foglalkozás :
● leader of the dark shadowhunters ●
Karaktered arca :
● katherine mcnamara ●
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

death is our shadow
team dominnie
[You must be registered and logged in to see this image.]Csak egy újabb nap. Semmi különös. Egyszerű démonvadászatnak indult az egész. Valami, ami könyörtelenül megtölti az ereinket adrenalinnal. Néha még akár azt is mondanám, hogy mosolyt csal az arcomra. Minél nagyobb a kihívás annál, kecsegtetőbb jutalomnak érződik a végén a győzelem. De mi van akkor, ha kis híján az életeddel játszol? Amikor lepörög egy pillanatban a szemeid előtt az egész addigi életed. Minden hibád, minden egyes kihagyott lehetőség, amit meg kellett volna ragadnod. Mennyi mindent másképp tettél volna, másképp gondolsz. Mégis egyfajta bizonytalanság veszi át a helyét, egyfajta üresség, ami azért kiállt, hogy betöltsék. Hogy megszabadítsanak a sötét, borús gondolatoktól, amelyek egyszerre rémisztően igazak, barátságosak és ellenségesek egyszerre.
Szó szerint bűzlök a démon vérétől, ami olyan természetességgel keveredik a saját véremmel, mintha összetartoznának. Talán van is benne igazság. A tündérek félig démonok, félig angyalok ezáltal rendkívül veszélyesek. Én pedig félig tündér vagyok. Talán több sötétség rejlik bennem, mint azt be merem magamnak vallani. Éppen a saját szobám irányába indultam, amikor megtorpantam a folyosón. Az izzadságtól a tarkómhoz tapadt a hajam és szinte minden porcikám könyörgött azért, hogy végre beálljak a zuhany alá és megszabadulhassak a börtönnek érződő ruhadaraboktól. Mégis pár másodperc erejéig gondolkodtam csak, mielőtt sarkon fordultam volna és beléptem volna a szobába, ahol a vadásztársam percekkel ezelőtt felszívódott. A szívem a torkomban dobogott, ahogyan becsuktam magam mögött az ajtót. Muszáj éreznem valamit.. Valami, ami egyszerű és természetes, ami betöltheti a lelkemben keservesen tátongó lyukat. Azt akarom, hogy szeressen.. Pedig azt sem tudja, hogy mi a szeretet. Nem akarok gondolkozni, nem szeretnék semmilyen kihagyott alkalmat, valamit amit megbánhatnék. Sodródni akarok az árral, szélsebesen, hogy még csak időm se legyen hátranézni, hogy miféle pusztulást, károkat hagyok magam mögött. Gondolatok nehéz terheit vetem le magamról azzal együtt, ahogy a ruháim a padlón landolnak. Óvatos, halk léptekkel lépek a fürdőbe, majd ugyanilyen nesztelenül állok mögé a zuhany alatt. Apró kezeimmel pedig gyengéden érintem meg a vállait, s csak remélni tudom, hogy jelenlétem nem érzékeli támadásnak, hogy nem leszek számára egy teher, valami amit nem akart. Azt akarom, hogy valaki akarjon egyszerűen csak azért, aki vagyok bárki is legyen az. Nem akarok meghajlani senki kedvéért. Csak önmagam akarok lenni, gondtalanul.
[You must be registered and logged in to see this link.] remélem kezdésnek elmegy.    
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

**
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Greg hálószobája
» Stefan szobája
» Szülőszobák
» Pihenőszoba
» Kol hálószobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Manhattan :: A New York-i Intézet :: Lakószárny-
Ugrás: