A régi partnerem vagy. Nem az életben, hanem a munkában. Együtt dolgoztunk azelőtt, hogy beépültem volna és még mondhatjuk azt is, hogy abban is segítő kezet nyújtottál a számomra. Vártad a visszatérésemet, hogy visszakapd a régi partnered, de ez nem történt meg. Oknyomozó riporternek álltam, hiszen olyan dolgokat láttam, amelyeket nem felejthettem el. Sosem beszéltem neked róla, vagy a pszichológusomnak. Biztosra akarnak menni, hogy nem őrültem meg, hogy nem veszítettem el a józan ítélőképességemet. Te viszont, mint az árnyvilág tagja sejted, hogy mi lapulhat meg a valóság mögött, hiszen voltak apró jelek arra, hogy látó vagyok. Néha olyan dolgokat jegyeztem meg, amit csak az láthat, aki előtt nem zárt az árnyvilág. Aki átlát az álcákon. Mégis elhessegetted, mert úgy gondoltad, hogy semmiség most azonban egyre inkább gyanakodsz, hogy valami sötét úton haladok lefelé. Vajon, ha elég mélyre süllyedek ott leszel, hogy megállíts? Képes leszel rá?

A play by szeretném, ha maradna a név egyértelműen választható, a többit pedig megbeszéljük, ha megérkeztél!