Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

-- szabad játéktér --

dorothy & peony

wanna have some fun?

Mikor megannyi dolog nyomja valakinek a vállát, akkor ha ki akar egy kicsit kapcsolódni az egész körforgásból, akkor elég mélyre tud süllyedni. Én egy pohár mélyére süllyedtem, aztán még egyre és még egyre, míg végül itt kötöttem ki. Bárhol is legyen azaz itt. De határozottan barátságosnak találtam a forgó falakat. Valahogy szimpatikusnak tűntek.
- Ó, szóval miattam forog? De kedves. - Nem tudom miért találtam ezt annyira érdekesnek, vagy igazából miért nem láttam kivetni valót egy forgó szobában, de nem is foglalkoztam ezzel különösebben. Egyszerűen csak beljebb sétáltam és úgy terültem el az ágyon, mintha mindig is ide tartoztam volna. Kicsit talán túlságosan is otthon éreztem magam. De a hatalmasnak tűnő ágy valahogy magányosnak tűnt és nem volt kedvem egyedül hemperegni rajta, mert elég nagy volt rá az esély, hogyha ez így marad én olyan szépen repülök az álom mezejére, hogy csak ne. Még csak észre sem veszik és már rég elaludtam.
- Hmm, szóval csodálatra méltó lennék? - Vigyorral az arcomon figyeltem, ahogy közeledik hozzám, szinte rátapasztottam a tekintetemet a forgó szoba sem volt olyan érdekes, olyan gyönyörű, mint ő. Szinte vágytam a közelségére az érintésére pedig az egész lényem megborzongott. Nem igazán tudtam, hogy mit tehetnék, de minden kis aprócska lámpa, ami eddig szüntelenül vörösen villogott, hogy menekülj, neked nem szabadna itt lenned, mintha kialudt volna. Vagy egyszerűen csak nem akartam vele törődni már magam sem tudom, hogy melyik is az igazság.
- Mégis miért akarnék elmenni? - A hangom halk, gyengéd, miközben oldalra fordítva a fejemet figyelem a gyönyörű arcvonásait. Nem hiszem, hogy láttam volna nála valaha gyönyörűbb nőt. A vonásai, az érintése mintha egy olyan álomvilágba csalogatnának, amelyet még ébren is megtapasztalhatok. S, én akarom ezt az álomvilágot. Testemmel is felé fordulva, kezemet a derekára csúsztatva vonom közelebb magamhoz apró termetét és ajkaimmal az övéit keresem, vadul szinte már észveszejtően vágyakozva.

i mean i could but why would i want to?

Általában nem teszek különbséget árnyvadász vagy nem árnyvadász között, ha az ágyam melegítéséről van szó. Sőt, jobban preferálom azokat, akikről bizton tudom, an egy vadabb oldaluk, és kaphatók bizonyos dolgokra. És habár az előttem totyogó – nem igazán tudok más jó szót arra, ami csinál, eszméletlen aranyos ahogy kicsit becsiccsentve elbotlik a saját lábában ahogy lépked a szobám felé, és meg kell fognom a karját, ne essen a saját orrára – nem tudom mennyire vadasszony, úgy érzem a mai este folyamán ki fog minden derülni.
Neki támaszkodok az ajtófélfának, ahogy a leányzó belép a szobába és elnevetem magam. Eszméletlen aranyos, és a legtöbb esetben nálam az kizáró ok, ha valaki aranyos és gyerekes, de neki nagyon jól áll.
- Nem, általában egy helyben áll, de most csak miattad forog. Tetszel neki. – Meg nekem is, bár ezt nem teszem hozzá, pont elég, hogy elhitetem vele, a szoba forog, és nem ő ivott túl sokat. Így kevésbé érzem azt, hogy kihasználom a helyzetet, ami egyébként igaz, de neki ezt nem kell tudni. Ki tudja, lehet bealszik. Vagy nekem nem lesz végül lelkem semmit csinálni. És csak alszunk egymás mellett, mint tinik a pizsipartin.
Végig dől az ágyon, mintha csak évek óta járna ide, és meglepően jól mutat a vörös ágyneműn. Théo férfikacaja átjön a másik szobából, így inkább egy kézlegyintéssel bezárom az ajtót, nem szeretném őt hallani, miközben egy mesés teremtmény szinte vonaglik az ágyamban egyelőre túl sok ruhában. – Csak csodáltalak egy kicsit a távolból – Fogom meg a kezét, ahogy közelebb lépek, és mellé mászva elterülök én is az ágyon, oldalasan, felé fordulva. Ujjaim a hajához érnek, elsimítva a kósza tincseket a szeméből, finoman cirógatva a nyakát. – Most még elmehetsz, ha akarsz. Később már nem biztos, hogy el tudlak engedni. – Suttogom neki, tekintetem a szemei és az ajka között táncol. Bennem is van nem kevés alkohol, és egyre jobban érzem, ahogy a befolyása alá von. El fog jönni a pont, ahol már nem akarok uralkodni magamon, és onnantól nincs számára menekvés.

me & you

dorothy & peony

wanna have some fun?

Nem vagyok kifejezetten az a típus, aki alvilágiakkal nyomul. Az apámnak köszönhetően elég erőteljesen belém lett nevelve, hogy egy részem mindig lenézze, megvesse őket anélkül, hogy egyáltalán bármit is tettek volna azon kívül, hogy levegőt merészeltek venni. Levegőt előlünk, akik elméletben számítanak valamit. Azonban az ítélőképességem, mint a legtöbb embernek az enyém is könnyedén oldódik alkoholban. A gátlásaim pedig egyenest öngyilkosokká válnak, mert aztán minek legyenek jelen?
Nem is tudom, hogy miképpen keveredtem a lakására. Ha őszinte akarok lenni, akkor nem igazán emlékszem az elmúlt fél órára, miután felhajtottam az első felesemet. Onnan egyre többet hajtottam fel a garatra, ami miatt emlékszem körülbelül minden kör után a mosdóban kötöttem ki. Annyit ittam meg, hogy valószínűleg, ha ennyit vízből ittam volna, esélyes, hogy kiiszok egy óceánt. Habár egy kicsit sem éreztem magam rosszul, határozottan jó kedvem volt. A szoba forgása, valamiért mérhetetlenül vicces voltam a számomra. Nem ez lesz az a pillanat, amikor a legbüszkébbé teszem a családomat. - Tök menő.. A te szobád mindig így forog? - Csuklok egyet, majd kuncogva az ágyra dőlök és teljesen elterülök. A kezeimet mozgatni kezdem a lágy szöveten, ami meg kell mondanom, hogy sokkal puhábbnak tűnik, mint amilyennek látszik. Olyan tökéletesen pihe-puha.
Kegyetlenség, hogy ilyenkor is ott van bezárva a józan eszed és tehetetlenül nézi végig, hogy mi mindent teszel az alkohol hatására. Persze nem csak önmagát kínozza azzal, hogy végignézi, azért van jelen, hogy később emlékeztessen téged mindarra, amit tettél, hogy aztán jól felhasználhassa ellened a saját emlékeit. De mégsem tudsz leállni. Elengedted magad. Egyetlen éjszakára, hogy kienged egy kicsit a gőzt, ami a vállaidra nehezedik és senki nem állíthat meg abban, hogy jól érezd magad.
Óvatosan felültem és a gyönyörű nőre néztem és felé nyújtottam a kezemet. - Miért nem csatlakozol hozzám? - Ujjaimat ki-be hajtogattam, mint egy gyerek, aki a legdrágább ajándékért könyörög.