Tisztán emlékszem a halálod pillanatára és arra is, hogy mennyi undor gyűlt össze egyetlen egy pillantásodban, mikor rájöttél, hogy ki is vagyok, avagy mi is vagyok valójában. Talán tagadtad, vagy magad sem tudtad, esetleg nem akartad elhinni, hogy démonvér keringett bennem és a testvérem ereiben a tiéddel keveredve. Meghaltál, mert én túl gyenge voltam, hogy az erőmet még azelőtt használjam, hogy megölnek téged. Csak a saját életemet féltve tudtam védekezni. Felgyújtottam a támadókat.. Azóta pedig nem is használtam az erőmet, hiszen megvetően gondoltam rá úgy éreztem, hogy átok, hiszen amikor legnagyobb szükségem lett volna rá cserbenhagyott. Pedig nem is tudtam róla..

Apámmal való kalandod miatt pedig a pokol végtelen folyamában kínozták a lelkedet, de végül úgy döntöttél, hogy megadod magad, nem bírod elviselni tovább a fájdalmat és a lelkedet eladva váltál démonná. Apámnak megtiltottad, hogy a közelembe, közelünkbe jöjjön, de most megszegte az ígéretét. Talán itt az ideje, hogy pokollá tedd az életét, ahogy ő is pokollá tette a tiédet.. velünk.

A play by szeretnénk, hogyha megmaradna, de a név teljesen szabadon választható. Lehet démoni új neve, vagy esetleg hordozhatná a mondén nevét, amit szintén nem szabtam meg. Ha megérkeztél keress meg engem üzenetben, meg aztán apusnál is csekkolj be!