Dommiel ikertestvére, Sebastian egykori folytonos segítője. A fiú már a kezdetektől fogva Sebastian-hoz húzódott nem hiába igyekezett annyira, hogy elnyerje a  fiú tiszteletét és szeretetét - utóbbiról fogalma sem volt, hogy keresi - mégis kudarcba fulladt. A sötét háború során hátramaradt a királynőnek, mint ajándék, aki hamar ráunt a makacsságára és a többi árnyvadász közé hajította. Végül Elowen volt az, aki kiszabadította onnan és habár eleinte vele is ellenséges volt azt gondolván, hogy tudta hátrahagyják, de végül csatlakozott hozzá abban a reményében, hogy a lány is majd annyira meggyűlöli Sebastian-t, mint ő maga és együtt pusztítják majd el.

Egykoron még a kiképzése előtt közeli kapcsolatban állt egy fiatal boszorkánnyal - aki sem képességeivel, sem az árnyvilággal nem volt tisztában - és mondhatni közeli barátok lettek a 4 év korkülönbség ellenére. Azonban, mikor megkezdte az árnyvadász kiképzését eltávolodtak egymástól. Részben, mert ez várható volt, hogy megtörténik, miután az intézetbe költözik, részben pedig azért mert Sonja rokonai szerették volna, ha nem vonja bele az árnyvilág rejtelmeibe túlságosan. A lányt különleges okok miatt óvták, amelyet soha nem fedtek fel, de a fiú mindig is furcsállta, hogy nincs nyilvánvaló boszorkányjegye.
A háború során kis híján életét adta társaiért, a végsőkig küzdött mielőtt a tündérmágia áldozatává vált, amely végül megpecsételte a sorsát. Habár eleinte ellenkezett rájött, hogy a sötét kínkamrában töltött idő koránt sem élet.
A felszínre érkezve, s teljesítve a feladatot, amivel megszerezhette magának a bizalmat, hogy szabad kijárása legyen megtudta, hogy a lány egész otthona leégett és a családja odaveszett a lányról pedig semmi információ. most pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy felkutassa, hogy kiderítse életben van-e még.

Fiatal árnyvadász, nem sokkal a sötét háború előtt tette le az utolsó vizsgáját. A háború során kis híján meghalt így esett ő is áldozatául a tündérek mágiájának és került ő maga is a tündérek udvarába, ahol később fogolyként tartották. A családja életét veszítette a háborúban így "senkinek" nem hiányzik. A kehelyből akarata ellenére itatták s talán ennek is köszönhető a benne zajló háború, ami szüntelen fájdalommal jár, ahogyan a jó és a rossz megpróbál felülkerekedni egymáson. Bostonban az alagsori kínkamrába zárva tartják teljes sötétségben remélvén, hogy ezzel egyszer megtörik, mielőtt még a végső csapásra szánják el magukat.
Habár legtöbben abban a hitben vannak, hogy a kínzásoknak adta meg végül magát az igazság az, hogy Dorothy segített neki kijutni a fránya alagsorból. Az alku, amit ígért talán túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen: Színleljen, amíg esély nem nyílik a szabadulásra. Viszont a kínkamrában történtek nyomott hagytak a lelkén, amelyek állandó rémálmok formájában jelentkezik és most valamilyen oknál fogva Dorothy is elfordult tőle és nem tudja, hogy mégis mi a következő lépcsőfok, hiszen habár Shawn mellette áll nem tuddja, hogy tényleg bízhat-e benne.

Megvoltak a maga álmai, szeretett volna idővel a Néma Testvérekhez csatlakozni azonban ennek a lehetősége abban a pillanatban szertefoszlott, hogy átváltoztatták. Habár nehezen békélt meg az új világával és lényével, de rájött, hogy azzal, hogy segíthet másoknak túltenni magukat a szenvedéseiken és megmenteni őket egy sötét gödörtől azzal önmagán is rengeteget segített.
Már kezdetekben látta, hogy Dorothy körül egy igen erős fal helyezkedik el, amit szándékában állt lebontani, de a sors csak még inkább arra ösztökélte, hogy megvastagítsa azokat. Viszont Shawn nem adja fel mindenkinek szeretne segíteni, ahogyan neki is.
Illetve miután még Griffith-től is elzárkózott Dorothy őt is a szárnyai alá vette, hogy segítse őt abban a helyzetben, amelyet talán egyikük sem kívánt magának.

Egykori árnyvadász kiképző, most a sötét árnyvadászokat segíti és erősíti. A legtöbbekkel ellentétben ő a saját akaratából ivott a kehelyből, hiszen a sötét háború során elvesztette a feleségét és a parabatai-t, amely olyan temérdek fájdalmat okozott a lelkében, hogy alig várta, hogy a démonvér az ereiben felégesse még az emlékét is.
Miután visszatért a saját akarata sem hátrált meg, hiszen már úgy se tud hova hazatérni.

Centurion leszármazott, ezért kiképzése sokkal keményebb volt, amit azonban nem tud, hogy nem egyedüli gyermek volt. Régen 5 testvére volt, ritka hatosikrekként jöttek a világra, de a többiek egytől-egyig démontámadás során meghaltak. A szülei megfosztották az összes emlékétől, amely a testvéreihez kötötte, hiszen egy tökéletes katonát akartak belőle faragni, akit nem fognak vissza az érzelmek. Most azonban, hogy sötét árnyvadásszá vált az emlékek lassan kúsznak vissza az életébe hallucináció formájában, hogy teljesen az őrületbe kergessék.  

Fogsága nem tartott sokáig, hiszen a tél udvarának ajándékozták, mint játékszert és kémkednie kellett annak érdekében, hogy ne bántsák a bátyját, de nem is tudta, hogy a bátyja igazából szabadon van és mindvégig őt keresi. Idővel azonban megunták és mondhatni félholtan visszaküldték a Tündérkirálynőnek, aki ezután átadta a sötét árnyvadászoknak, ahogy a többieket is.
Emmett-el  a kapcsolata túlmutat a testvériségen, ez valószínűleg a korán elvesztett szülőknek köszönhető, ő sokkal jobban ragaszkodott a testvéréhez mint fordítva sötét árnyvadász énje pedig ezt felerősítette benne.  

Egyike a legelső átváltoztatottaknak, már az intézet megtámadásakor is remek lehetőséget látott az átváltozásban, hogy valami nagyobbak lehessenek. Eredetileg le kívánta taszítani Sebastian-t a trónjáról, hogy ő legyen a faj új vezetője csak nem számolt a saját akarat megszűnésével. Azonban most, hogy már ezek nem kötelezik mindent megtenne annak érdekében, hogy Elowen-t eltávolítsa, akit amúgy is teljesen gyengének tart a szerepre. Mégis minden egyes alkalommal, mint egy kisördög ül a vállán, hogy a legsötétebb oldalára taszítsa. Neki köszönhető Idris pusztulása. Koránt sem nevezhető épelméjűnek, hiszen engedte - kis híján segített is - egy démonnak, hogy megölje a parabatai-t. Nem csak mások szenvedését élvezi, de saját magát is örömmel sanyargatja. Előfordulhat, hogy korbácscsapásokat mér a saját hátára, vagy egyszerűen csak megégeti magát.

Egykori látó mondénként az igen különleges esetek közé tartozik. Talán nem is gondolták, hogy túléli az egész mindössze egy aprócska kísérlet volt, amit azóta sem mertek megismételni tekintve, hogy mennyi fájdalmas éjszakát töltött üvöltve az alagsorban. Abban sem voltak biztosak, hogy túléli majd. Végül mégis túlélte azonban, mintha valami gyökeresen megváltozott volna benne.
Az egykori naiv lány, aki nem volt hajlandó elhinni, hogy a legjobb barátja meghalt most legnagyobb ellenségeként tekint rá. Thomas pár éve kisétált az életéből, amelynek a vége egy üres koporsós temetés lett. Azonban a fiú nem volt képes távol maradni tőle és annak köszönhetően, hogy képes volt átlátni a fátylon, ami elválasztja a két világot egymástól látta Thomas-t. Azonban mindenki leírta ezt hallucinációnak és pszichológushoz küldték, aki megannyi gyógyszert írt fel a nevére.
Válaszokat kergetett most azonban olthatatlan vérszomjjal akar a fiú után eredni, akinek a halála talán tökéletes módja lenne lojalitásának kimutatására és szabadságának megszerzésére.

Ő lenne Elowen egyik legfontosabb embere; vagy ha nem is a legfontosabb, de igazán lényeges feladatot kapott a nyakába. Hiszen ő az, akinek távol kell tartani a lány majdnem testvérét, Matthias-t mindentől, legfőképp tőle. Miért? Mert talán ő lenne az egyetlen, aki képes volna Elowen emberi énjét még a felszínre hozni.
S habár becsületesen akarja Genesis végezni a munkáját, azonban van egy apró bibi a történetben: Matt ugyanis megölte a saját parabatai társát, aki történetesen a lány testvére volt. Így hát felmerül a kérdés: miért nem szúrta még hátba a fiút és állt bosszút? Talán erre csak egy válasz van: Elowenhez igyekszik hűséges lenni és minden nap a lelkiismeretével küzd emiatt.