Veled kezdődött minden, Éponine. Angyalként éltem és szolgáltam, amikor megpillantottalak téged az emberek világában. Már akkortájt kezdett kiforralódni, hogy néhány angyal elárulja a teremtőjét, de én még akkor próbáltam kerülni a helyzetet. A mi történetünk nagyon régen kezdődött, amikor még démonok sem léteztek és még én is angyal voltam. Emberek százait figyelhettem, mégis te voltál az, aki megragadta minden figyelmemet. Amikor tehettem, gyakran veled voltam, habár te engem nem láthattál. Minden mozdulatodat olykor nyomon követtem és azt hiszem, hogy neked köszönhetek minden emberséget, ami akkor belém szorult és aminek néhány parányi szikrája még a mai napig megmaradt. Egy boldog, eleven lány voltál.
A mai Románia területén születtél valahol egy nomád nép egyik tagjaként Éloise Gaponine néven. Te voltál az első vétkem, akinek tönkretettem az életét. Már az emberek között is a teremtőm tudta nélkül fertőztem másokat, mégis te voltál a legelső alanyom. Azt akartam, hogy a vidámságodat örökké átélhessem, így hát szépen lassan elértem, hogy bűnt kövess el. Suttogtam neked szüntelenül, s hamarosan elértem, hogy kiirtsd a családodat. Már nem önmagad voltál, valójában már a nevedre sem emlékeztél. Végül a karjaimban könyörögtél, hogy mentselek meg. Akkorra én már bukott voltam és a legelső démonok is megszülettek, végül pedig eleget tettem a kérésednek: S egyben a magam akaratának is. Pár évszázadon át a Pokolban éltél, viszont ott sem hagytalak magadra. Rettegtél, olykor őrjöngtél. Bűntudatot éreztem, de aztán hamarosan kivittelek az emberek közé. Ott is végig mellettem voltál, nem hagytalak volna egy árnyvadásznak sem trófeául. Próbáltalak megtanítani téged arra, hogyan mozogj az emberek között, de sokszor nem tudtam veled bánni. Túlságosan tönkretettelek. Visszavittelek téged később a Pokolba, ahol utána már megnyugodtál. De még mindig nem hagytalak el.
Később viszont engem Mihály leszúrt, így ezt kihasználva eltűntem mindenki szeme elől, de már így rólad is levettem a kezemet. Utána még nagyon sokáig bolyongtál a Pokolban, viszont az utóbbi egy évben végre kimerészkedtél. Még nem vagy tisztában a nyelvvel, valójában szinte közveszélyes vagy.
Egy év telt el az óta, hogy végül megkerestelek és magam mellé vettelek újra; a cégem által megfelelő táplálékhoz jutsz, és még az emberek nyelvét is segítek neked megtanítani. Sokkal ügyesebb vagy már, és ami a legszebb, hogy újra láttalak mosolyogni. Drága Éponine.. te voltál a legelső szerelmem. Benned fedeztem fel a jót, amit én önző módon szippantottam magamba.
Mégis most szeretnék mindent jóvá tenni és megmutatni azt, hogy valójában amit kaptál tőlem, az a hasznodra válhat. Új életet kezdhetsz. Sőt, még az erődet is tesztelheted. Szerinted tönkre  tudsz tenni egy egész boszorkány kovent?
// A karakter nem névhez kötött, de örülnék, ha maradna. A választott arc teljesen mindegy, szabadon választható, habár pm-ben jó lenne előtte egyeztetni. A kisasszonyról még nem írtam le túl sok mindent, ez amolyan vázlat volt. Mindenre vevő vagyok, bár nem szerelmi szálról van szó. Éponine egy fontos nő az életemben, aki önmagában a legjobb barátom és egyben a segítőm is, és komoly szándékaim vannak vele. Fontos, hogy olyan vállalja aki nem hagyja el egy idő után a karaktert. Nem zavar, ha lassabb vagy, én sem leszek mindig gyors. Gyere hamar, cserében jár érte a képzeletbeli milka csoki