Évtizedek sőt, évezredek forogtak már le Nilael szemei előtt, és testvéreivel megannyi bátor harcost és vezért taszítottak már le a dicsőség trónusáról. Mr Selyemmajmot sem nehezebb kényelmetlen helyzetbe hoznia, mint egy porszemet megmozdítania akár egy gondolattal. A világ elkorcsosult, a legtöbb trónuson most a Nolanhez hasonló érdemtelen senkik ülnek. Levakarhatatlanok, akár a sár, ami nagy esőben az ember cipőjére ragad, nőnek, és szaporodnak, mint a dudva, mely elborítja a tisztásokat, megfojtva a virágokat és a füvet. És mit tesz Atyjuk? Semmit! Ezeket az embereket szereti és istápolja, egyre többet és többet engedve meg nekik! Hol van már a régi korok természetes szelekciója? Nő a természetfeletti létszáma, több és több faj született meg az évszázadok során, s ahelyett, hogy visszataszították volna a Sárgolyót a leggazdagabb, leginkább vágyott korba a két lábon járó uzsonnás zacskók akarata alá hajlottak. Ó még a felé sétáló Ordas is! A jól szabott öltönyben, fess igazság vitézeként mosolyog azon, ami Éhínségnek nem nehezebb, mint a levegővétel. Pedig annyi minden rejlik benne! Nilael érzi az állatot, ami minden egyes pillantása súlyán ott éledezik a férfiban. Érzi a termékeny avar, az erdő zöldjének telt illatát. Mennyi kiaknázatlan lehetőség, mennyi kiszabadításra váró érzelem és ösztön! A régi korokból, leginkább a barbár korszakra visszatekintve Éhínségnek ők hiányoztak. A farkasok. A vámpírok is hatalmas pusztítást tudnak végezni, de bennük túlságosan is sok a hűvösség, a kimértség, épp mint jómagában és ez untatja. Az életet szereti, a pezsgést. Nézni, érezni. Vajon Mr Mooore mit tartogat? Benne megvan mindez?
Dr. Dragunov.
Szája széle egy pillanatra szórakozott mosolyra görbül, és kölcsönös tiszteletadásképp egy aprót biccent visszatérve a jelenbe elkalandozott gondolatai közül. Okos farkas! Tudja azt, amit Mr Selyemmajom nem: nagyban múlik a tanúk, főként egy neves pszichiáter hozzáállása az ügyészekhez, és a válaszainak tartalma ahhoz, hogy az esküdtszék barmai hogyan is állnak a vádlotthoz.
- Zene füleimnek hallani, hogy van, aki utána olvas a dolgoknak Mr Moore. – csendül fel puhán az ajkai közül a szórakozott válasz, pillantásába némi elismerés vegyül, akár egy cserkészvezetőébe, ha a nebuló jól kötötte meg az első csúszócsómóját.
- Tiltakozom Bíró úr! A tanú láthatóan befolyásolni igyekszik az esküdtszéket! – csattan fel Nolan, de egy pillanat múlva a székére is rogy vissza, láthatóan sápadtan, homlokán gyöngyöző izzadtságcseppekkel. Valakire ráférne egy szőlőcukor, a cukorbetegség nem viccel! Elrebegve egy bocsánatkésért már kotor is a táskája mélyére, és zörögve veszi elő a kis fehér tablettát.
- Helyt adok, dr Dragunov, kérem, válogassa meg a szavait. – így a Bíró. Éhínség csodálkozik, hogy terebélyesedő hasa ellenére ő még nem küzd a diabétesszel. Hiányzik neki Ragály…. Ám így is érez némi elégtételt, ahogy azaz idegesítő bohóc önkívületben szopogatja és rágcsálja a cukrot. Nem szereti, ha megzavarják, főleg akkor, nem amikor valami érdekli is.
- Elnézést Bíró úr! – hangjában nincs bosszankodó utócsengés, miért is lenne? Minden elvetett szó, amiért megróják a farkas malmára hajtja a vizet. És miért is jó, ha egy ártatlant ezúttal nem ítélnek el? Mr Gilbertben már most ott szövögeti az indáit az éhség, jóllehet nem az étel után, sokkal inkább az öngyilkosság után. Ha kiengedik, még bármi megtörténhet, süllyedhet teljesen a mélybe, vagy megláthatja a fényt is. De a halandó ember sorsa vajmi keveset érdekli most a bukottat. Az, hogy kifacsart logika által, de ő segíti az ügyet eldönteni, adóssá teszi a farkast…. Csak egy icipicit. De egy icipici mindig elég első lépésnek. – Nos nem téved, így igaz. A klinikai vagy krónikus depresszióban szenvedők nem éreznek késztetést arra, hogy bántsanak másokat. Mr Gilbert véleményem szerint ugyan még nem csúszott bele major, azaz klinikai depresszióba, de a krónikus depresszió tünetei már jelen vannak nála. Ez az állapot általános levertséget, kedvetlenséget, étvágytalanságot, aluszékonyságot, vagy épp álmatlanságot idéz elő. Az, aki ebben szenved el képes látni a mindennapi feladatait, de hetekig, hónapokig vagy akár évekig is elhúzódhat. Ám ez az emberek általános fáradtságával, és kedvetlenségével ellentétben nem okoz dührohamokat, vagy ingerlékenységet. Így a kérdésére a válasz: nem, Mr Gilbert nem tartozik az elenyészően kis százalékba. És nem is mutatott pszichotikus vagy mániás tüneteket. Ha mutatna is, bár nem mutat akkor is képtelen lett volna fizikailag rá. A depressziónak ugyanis, mint említettem velejárója az étvágytalanság, és Mr Gilbert fizikuma kizárja ekkora erő kifejtésének lehetőségét. – hangja lágyan cseng, halkan, nyugodtan, de elég hangosan ahhoz, hogy a leghátsó sorokban is hallják tisztán. Szerencséje, vagy sem, Atyja, ha ugyan el is átkozta azzal amilyen képességet adott neki, a hangjával próbálta talán kompenzálni, engesztelni, ki tudja, de Éhínségnek van a legszebb mind a négy lovas közül. Háborúnak erős, akár a nővére maga, benne van mindaz a dög, ami egy harcias nőében. Sammaelnek férfias, mégsem túl mély, kellemes a dallama, ha sokat hallgatják, jómaga is szereti, amikor a fülét simogatják a szavai. Íriszeivel magyarázata közben olykor-olykor kénytelen elereszteni a férfiét, hisz bármennyire is szeretne reakciót kicsalni belőle, kellemetlenül, de be kell ismerje a tényt, hogy túl nagy a közönség ahhoz, hogy érdemes legyen feltűnést keltenie. Egyenlőre még nem döntötte el, Mr Hős lovag megérne-e ennyi fáradtságot. – Továbbá felmerül a kérdés, hogy ha nem Mr Gilbert tette, amit tett, akkor mi…. –
- TILTAKOZOM! A doktornő megint befolyásolni szándékozik az esküdtszéket, alaptalan és légből kapott feltételezésekkel! – robban a cukorkától, és a hallottakról erő Selyemmajomban, és dühödten, nem is leplezett szándékkal támaszkodik az asztalára álltában.
- Elnézést kérek, Bíró úr, valóban nem volt fair tőlem a legutolsó mondatom. – szólal meg mielőtt a bíró akár helyt is adhatna a dolognak. Szabadszájúsága most az egyszer nem az ügy megnyerésének, sokkal inkább az előtte állónak szólt.
- Még egy ilyen Dr Dragunov, és eltiltom attól, hogy további tanúként lépjen fel a tárgyaláson. Mr Moore,folytassa.– Éhínség pillantása ismét a farkaséba mélyed, kíváncsi, éledt-e bármi féle ösztön benne az elejtett mondata során. Szomorú, de ha eltanácsolják, más színteret kell keressen – akár a tárgyalás után hazavezető utat – hogy szórakozzon érdeklődése tárgyával. De talán… még egy kicsi… kontyából kiszabadul ismét pár tincs, s mintha lomha langyos szellő fújdogálna a teremben, úgy idézi az előtte álló köré a természet buja illatait, az elejtett zsákmány vérének fémes meleg elegyét. Illúzió csupán, és a farkason kívül más nem is érezheti, bár a mellette, a pódiuma kényelmes székébe süppedve a bíró szórakozottan vakargatja meg a hasát, és némán elrévedve gondolkodik el, mikor is evett ma utoljára.

dr Dasha J. Dragunov, pszichiáter, és igazságügyi pszichológus szakértő. Nos, ez lenne Éhínség emberi alakjában, miként most épp a nadrágkosztümében ott ül a széken, és a vád képviseletében tetszelgő bazári majomnak válaszol a lehető legegyszerűbb módon, hogy azt a katasztrófaturisták, unatkozó háziasszonyok, pletykára éhes öreglányok, és a meredező igazságérzettel a gatyájukban és a szívükben megáldott hazaszerető hímneműek is megértsék az esküdtszékben. Olykor mókásnak találja tárgyalásra járni, végigasszisztálni, ahogy egy-egy vélt vagy valós elkövető börtönbe kerül. Olykor még a börtön intézményébe is ellátogat, hisz a raboknak is kijár a pszichológus, akivel elbeszélgethetnek sötét tetteikről, vágyaikról. A sok éhség a sok szenvedés, ami némelyükben benne van….  S ugyan még a vád kérdez, mégsem bírja megállni, hogy sötétbarna, árnyalatok híján szinte fekete íriszeit ne fordítsa a védelem képviselőjére.  Mr Noah Taylor Moore. Már az első alkalommal amikor összeült ez a piciny cirkuszi társulat felfigyelt rá, Nilael érzi azt, amit ezek az udvari bolondok itt öltönyben, és kiskosztümben sosem fognak. Hogy Mr Védőügyvéd micsoda is valójában. Éhínség mindig is kedvelte a bundásokat, olyan sok elfojtott indulat, állati ösztön, és vágy…. és ami a legtöbb ínycsikandó tulajdonság közül a leghívogatóbb, az éhség!
- Miss Dragunov, figyel rám kérem? -
- Doktor, ha kérhetem, elvégre ebben a minősítésben vagyok most itt. – kissé élesebb hangvétel, de alig feltűnő a mindig hűvös, és higgadt temperamentum mellett. Ajaki apró mosolyba szaladnak, és hátratűr egy éjfekete tincset ami kiszabadult a szoros konty börtönéből. – Kérdésére a válaszom igen, Mr Gilbert a beszélgetéseink során mutatta némi jelét a depressziónak. -
- Bocsánat, Doktor Dragunov.  – vonásai megkeményednek. Mint minden szakmájában sikeres férfi, ő sem szereti ha egy apró termetű, törékeny kis nő kioktatja. Pedig Éhínség csak figyelmeztette, és a piperkőc selyemmajom jobban jár, míg csak figyelmezteti. – Mr Gilbert tehát mutatta jelét a betegségnek. Feltételezhető, hogy ebben az…állapotában bántalmazhatta, majd megölhette a nejét, és a két gyermekét? -
Komolyan? Ha tehetné, legszívesebben összecsípné az orrnyergét az ujjaival, és nyíltan lebarmozná az előtte állót. Idegesítik a kérdések, főleg, hogy tudja nem Mr Gilbert ölte meg a családját. Ugyan valóban depressziós szegény jómadár, de Éhínség ért ahhoz, hogy őszinte válaszokat csikarjon ki az emberekből. Az úr nem tehette azt, ami a felvételeken, a fotókon és a törvényszéki boncnok jelentésében áll. Sajnos azonban egy természetfeletti annál inkább. Leszakítani puszta kézzel egy kart, még ha csak egy gyereké is, kicsit megerőltető lenne egy 170 centis, karbantartóként dolgozó szerencsétlennek. Unja az ügyet, ugyanis a tárgyalás kezdete óta a farkas érdekli.  – Véleményem szerint Mr Gilbert nem lett volna képes semmilyen állapotban bántalmazni a nejét, vagy a gyermekeit. A depresszióban szenvedők legtöbbször ugyanis magukat bántalmazzák, nem pedig mást. -
- De ebben a betegségben szenvedő anyák, gyakran megölik a gyermekeiket. – ráncolja a szemöldökét Mr Selyemmajom.
- Nos, hacsak nem gondolja úgy, hogy Mr Gilbert nadrágjában más lelhető fel, mint ami a magáéban is benne van…. akkor az állításom továbbra is tartom. -
- Doktor Dragunov! Tartózkodjon a tiszteletlen, és az ügyhöz nem tartozó személyes megnyilvánulásoktól! – csattan fel a bíró, mire Nilael ajkain egy megadó sóhaj szalad ki.
- Bocsásson meg Bíró úr! -
- Mr Nolan, van még kérdése a tanúhoz? -
- Nincs, Bíró úr! – ül vissza a helyére paprikavörös arccal Selyemmajom.
- Nos, ez esetben a tanú a védelemé. Mr  Moore …. -
Végre! A főfogás! Nos, Ordas, lássuk mennyire nagy benned a nyerés utáni Éhség…! Éhínség lélektükrei ismét a fess férfi felé siklanak, és a másik íriszeibe vesznek. Halandó testbe bújtatva nem néz ki egzotikusabban, mint a legtöbb mai nő. Erejét szinte elzárja, démoni energiája alig szivárog ki. Pár perc, és úgy is kiderül, mennyire jó is a szaglása a kutyusnak.