A mondénok, vagy mondik nem mások, mint szimpla halandók.


A legtöbb mondén nincs tisztában az árnyvadászok, alvilágiak, démonok és a többi árnyvilági lény létezésével. Időnként vannak olyan mondénok, akik a látás képességével születnek, avagy idővel kifejlődik náluk annak köszönhetően, hogy valamilyen szinten folyamatosan kapcsolatban állnak az árnyvilággal, avagy annak egy elemével.
Amikor egy nephilim, démon avagy boszorkánymester álcát alkalmaz a mondén vagy semmit nem lát, vagy pedig egyszerűen olyasmit, ami hozzátartozik a szürke hétköznapokhoz és koránt sem akadna meg rajta a tekintete. Ezen álcák megszűnnek amennyiben a használója fel kívánja fedni magát. A látás lehetővé teszi a mondénok számára, hogy átláthassanak ezeken, ezzel szembesülve a komor valósággal.


A mondénokat megfertőzhetik az úgynevezett démoni betegségek, mint a likantrópia és a vámpirizmus. Ha megharapják őket átváltozhatnak vérfarkassá, illetve lehet belőlük vámpír is, illetve szolgáló amennyiben egy vámpír folyamatos táplálékként alkalmazza őket. Szolgálóként a legtöbb mondén egyszerű üres vázzá változik, elveszítve a szabad akaratát.

A mondénokat néha a tündérek a saját birodalmukba csábítják és mindent megtesznek annak érdekében, hogy olyan lényeket kreáljanak belőlük, ami a lehető legközelebb áll a saját fajukhoz. Néha az erős mondén gyerekeket lopják el kicserélve azokat a saját, beteg gyermekeikkel, hogy ezzel is erősítsék a vérvonalukat. Őket általában úgy említjük, hogy az "elcserélt gyermekek". Minél tovább marad egy mondén a tündérek birodalmában annál inkább adaptálódnak a tündér életmódhoz. Nem számít, hogy gyerekként, vagy felnőttként vonták be őket a birodalmukba. Bizonyos tündéri fizikai tulajdonságok, szokások épülnek bele önmagukba és emellett még képesek lesznek valamilyen tündéri mágiára is.
Féltündérek ember-tündér avagy tündér-árnyvadász kapcsolatból születhetnek. Néhány féltündér megőriz pár tündérszerű külső tulajdonságot és többnyire immúnisak a tündérek gyengeségeivel szemben, mint például képesek hazudni nem úgy, mint tündér társaik.

A mondénok néha képesek gyermeket nemzeni démonokkal is. Időnként a démonok emberként álcázzak magukat - de esetenként erre nincs is szükség -, hogy elcsábítsák a mondénokat, amelynek eredményeként egy boszorkánymester gyermek születik.

A mondénok képesek varázsolni, amennyiben ezt tanulmányozzák és gyakorolják. A legtöbb esetben a legnagyobb haladásra egy boszorkánymester segítségével képesek. Őket hívjuk boszorkányoknak.


Habár az árnyvadászok feladata a mondénok védelme, hiszen szinte védtelenek a démonok általi veszéllyel szemben, a legtöbb árnyvadász lenézi a mondikat.
Mondénokból lehet azonban árnyvadász. Erre két mód van: Az egyik, hogy isznak a Végzet Kelyhéből, avagy a "Felemelkedés" során. A folyamat azonban koránt sem ilyen egyszerű, valójában nagyon veszélyes és a halálát is okozhatja a gyenge akaratúaknak.
Esetenként az ok a "Felemelkedésre" az, hogy egy mondén és egy árnyvadász házasságot akar kötni, amihez ez szükséges amennyiben nem történik meg az árnyvadász félnek el kell hagynia az árnyvadász társadalmat és életét.
Amikor egy mondénnek és egy árnyvadásznak gyermeke születik az minden esetben az árnyvadász géneket örökli, mivel az angyali vér a domináns.
Amikor egy mondént rúnákkal ruháznak fel, akkor vagy azonnal meghal, vagy pedig elhagyatottá válik.

A varázslás alkalmazásával minden esetben a saját természeti energiájukat használják, ami úgymond velük született. Azonban ez a sajátos természeti energia szoros kapcsolatban áll az életidejükkel. Minden egyes alkalommal, amikor mágiához folyamodnak az élettartamuk csökken. Lehet, hogy ez csak pár másodperc, avagy perc, de talán egy erősebb varázslat órákat, avagy heteket is elvehet az illető életéből. A bonyolultabb, sötétebb varázslatoktól a legtöbb alkalmazó igyekszik távol tartani önmagát, de előfordult már nem egy eset, amelynek következtében egy mondén túl magasra tette a mércét ezért cserébe pedig a saját életével fizetett.

New York városában már a sötét háború előtt is gyilkosságok történtek, amelyeknek az elkövetési módszerei vészjóslóan hasonlóak voltak mégis a bizonyítékok alapján nem egy és ugyanaz volt a gyilkos. Először csak egy, majd kettő, majd kismillió apróság volt, ami azt sugallta, hogy az elkövető koránt sem ugyanaz. Mégis azon kívül, hogy megszámlálhatatlan különböző elkövető lehet a hatóságok képtelenek új bizonyítékra akadni. Talán véletlen lenne? Avagy egy láthatatlan erő hátulról segíti a gyilkosokat? Megannyi teória lappang a drága internetünknek köszönhetően, ahol a különös halálesetekre az összeesküvéselmélet-gyártók nem voltak restek különböző teóriákkal előállni.
De a valósághoz senki sem jár közel. Még csak véletlenül sem.
A szekta a természetfeletti határait igyekszik kiismerni, annak erejét magáénak tudni, mindenféle hátrány nélkül. Szinte folyamatosan próbálkoznak démonidézésekkel, amelyeknek általában kudarcba fulladt a vége. Kivéve egyet. Amelyről még ők sem tudnak. Hiszen a démon abban a pillanatban, hogy megjelent volna előttük, inkább a saját szabadságát kergette, nem törődve azzal, hogy köszönetet mondjon. Bár talán a tény, hogy életben hagyta a megidézőit talán már hála volt önmagában. Ez a démon pedig nem más, mint: Zarael.
Aki valamilyen formában kapcsolatba kerül a szektával annak egy hatalmas áldozatot kell bemutatnia annak érdekében, hogy bizonyítsa elkötelezettségét. Ez a legtöbb esetben egy emberi szív, egy emberi lélek kiontása, de vannak, akik saját magukból ajándékoznak egy darabot a vezetőjük részére ezzel is bizonyítva, hogy a szekta célja még a saját testi épségüknél is fontosabb a számukra.
Amennyiben valaki elég közel kerül a szektához és a beavatási ceremóniához, amelynek feltételét közlik vele, de azt nem teljesíti; az illetőnek a saját élete lesz az önös áldozata, amelyet képtelen volt megtenni.
A szekta célja nem más, mint végtelen hatalom, felesleges béklyók nélkül. Egy új faj, egy új kezdet megszületése.

Mondhatni egyértelmű. Azon emberek, akik nem rendelkeznek semmilyen különleges képességgel, és egyúttal nem adatott meg nekik a látás képessége sem. Ebből adódóan pedig ők semmit sem vesznek észre a körülöttük lévő világból, a háborúból, amely az árnyékok között zajlik szüntelenül.

Az emberek azon különleges csoportja, akik nyitottságuknak köszönhetően magukénak tudhatják a látást, ezáltal betekintést nyerhetnek az árnyvilágba. Rendkívül ritka, hogy egy átlag ember nyitott legyen az árnyvilágra és esetenként rengeteg koncentrációt igényel. A legtöbb árnyvadász számára is sokszor el kell sajátítani a látást ezért számukra sem egyszerű minden esetben átlátni a felszínen keresztül a kegyetlen valóságba.  
A hiedelem szerint a legtöbb látónak egykoron volt egy tündér felmenője, avagy esetenként árnyvadász - amelynek létezéséről talán nem tud.

A mágiát valamilyen szinten elsajátító mondénok rendelkeznek ezen ranggal.

A New York-i szektának a vezetője és tagjai rendelkeznek ezen ranggal.