Az "accords" (megállapodások), béketárgyalások útján létrejött megállapodások az alvilágiak és a klávé között. Ezen megállapodások a Szövetség módosításait tartalmazza, az árnyvilág lakói pedig törvényeiként tartják számon.
A megállapodásokat tizenöt évente felülvizsgálják és aláírják az alvilágiak és a nephilimek képviselői. Habár a sötét háború során történtek után a tündérek faját kizárták az egyezményből.

Az egyezmény olyan szerződés, amely összefoglalja, hogy a nephilimek, az alvilágiak miként léphetnek kapcsolatba a mondénokkal és egymással, illetve mindegyik csoport jogait, felelősségeiket, korlátozásaikat is tartalmazza.  Mindaddig amíg egyik fél sem sérti  meg a szabályok egyikét sem, mindenféle gond nélkül békében élhetnek és segítséget nyújthatnak egymásnak, amikor erre igény van. Bár a megállapodások elégséges feltételekkel tartják fenn a békét a két fél között, az esetenkénti súrlódás elkerülhetetlen.
A részletes jogi nyelvezett kitér az alvilágiak jogaira, büntetéseire és szankcióra, hogy a büntetőeljárásban megakadályozzák az eltérő értelmezéseket és a büntetések nagyságát. Régebben mindez a megállapodások büntetőjogi része volt, de ezt a szekciót most külön dokumentumként kezelik, mivel ez mostanra már lényegesen hosszabb lett, mint a többi megállapodás többi része. A büntetőjogot, jogi tapasztalattal rendelkező képviselőcsoport alkotja, nem azok, akik az egyezmény többi részét írták.
A mondénok mivel nem aláírói az egyezménynek ezért az abban foglalt törvényeket nem is kötelesek betartani. Az egyezménynek ez az egyik legvitatottabb pontja. Minden egyes felülvizsgálat során szerették volna belevenni, hogy a mondénoknak is felelősséget kell vállalniuk a tetteik következményeiért csak úgy, mint a nephilimeknek és az alvilágiaknak. Ezen követeléseket mindig megtagadták, hiszen semmi sem fontosabb a nephilimek azon feladatánál, hogy az árnyvilág rejtve maradjon a mondén szemek elől.


A Klávé teljes egésze sosem állt teljesen a megállapodás mögött. Bizonyos reformoknak néhány nephilim kifejezetten ellenállt, hiszen ez bevétel kieséshez vezetett a számára. Majdnem minden egyezmény újratárgyalása vonzotta a tüntetéseket, tiltakozásokat és belső civakodásokat a nephilimek között. Idővel az érdekeik és közös vágyaik a békére eléggé összehangolta a két felet, hogy végül megállapodjanak a feltételekről.
1872. Elsõ egyezmény ❖ A megállapodások alapjait először a 19. században határozták meg, kezdve az "Európai Alvilági szerződéssel" 1815-ban Shimizu-Tokugawa Katsugoro konzul által.
Az egyezmény ötletét további megbeszélések követték az árnyvadászok és az alvilágiak között. 1857-ben Londonban Ralf Scott alvilági társaival egy találkozott rendezett meg a nephilimekkel, hogy megbeszéljék a feltételeket, de ez a kísérlet eredménytelen volt. A huszonegyedik tervezett lett az a szerződés, amit ma úgy ismerünk, hogy az "Accords" azaz egyezmény.
Az egyezmény megfogalmazását Josiah Wayland konzul és az ő viktoriánus tanácsa végezte együtt az alvilági képviselőkkel. Néhány feltétellel kapcsolatosan vita alakult ki, azonban Granville Farchild békefenntartó volt a küldöttségek között, ami megkönnyítette mindegyik fél számára, hogy elfogadják egymás kívánságait, akaratait. A végső tervezett, azaz a harmincharmadik változat 1872 nyarának a végén kötötték meg. Ötvenen voltak jelen, hogy aláírják: tíz vámpír, tíz vérfarkas, tíz boszorkánymester, tíz tündér és tíz nephilim. A későbbi egyezmények az első megkötetetten alapultak.
Alicante nagytermében írták alá az első egyezményt. Az aláírás óta leginkább Egyezményi teremként emlegették, hiszen tizenöt évente itt írták alá továbbra is minden alkalommal. Azonban Idris pusztulása óta ez is nagy valószínűséggel a 2021-ben esedékes majd Boston-ban kap új helyet.
1902. Harmadik egyezmény ❖ 1902-ben a harmadik egyezmény és az új évszázad legelsőjének megünneplésére egy hatalmas szökőkutat készítettek hableány alakban annak megünneplésére.
1991. Kilencedik egyezmény ❖A kilencedik egyezmény aláírása körülbelül egy évvel korábban történt a tervezetnél tekintettel egy tündér rituáléra, amit 500 évente tartanak meg és ez pont keresztezte volna az egyezmény aláírást 1992-ben. Az aláírást azonban megzavarta a Kör fellázadása, amely Valentine Morgenstern által vezetett szakadár csoport volt.
A kör megjelent az egyezmény aláírásán a közönség részeként démoni fegyvereket csempészve a terembe. Abban a pillanatban, mikor az aláírásra került volna a sor a Kör egy emberként indult meg és rántotta elő fegyvereiket. Szerencsére Jocelyn Fairchild és Lucian Graymark tisztában voltak a terveikkel és egy kisebb csoport alvilágit készítettek fel a harca a termen kívül.
A konfrontáció mészárlásban ért véget, rengeteg alvilági és árnyvadász halálával, ezzel ezen esemény a mai napig az egyik legrosszabb emléke az akkor jelenlevő árnyvilágiaknak.Az alvilági hadsereg segítségével a Kört legyőzték és, akik életben maradtak azok kénytelenek voltak végül elmenekülni. A csata után a halottak tiszteletére temetést tartottak az Angyal téren, ahol néhány túlélője a Körnek átadta magát a Klávénak és együttműködésükkel igyekeztek segíteni, úgymond könnyíteni a lelkiismeretükön.
Végül a felkelés kudarcba fulladt, mivel a kilencedik egyezményt még hetekkel később is aláírták. Ironikus módon, míg a tárgyalások különösek nehézkesek voltak az eltérő vélemények miatt, a felkelés segített fenntartani az árnyvilág elkötelezettségét az egyezmény iránt.


Az egyezmény több határozott és társadalmi reformot ír elő, amely az árnyvadászok és az alvilágiak közötti kapcsolatot könnyíti meg.
❖ A nephilimeket az alvilág hivatalos törvényes erejeként ismerik el és az alvilágiak betartják a szövetség törvényeit. A mennyország elméleti megtestesülését, Raziel képviseletében elismerik, mint a világ legfelsőbb hatalma.
❖ Az alvilágiakat lélekkel rendelkező egyénenként ismerik el és így jogosultak a védelemre.
❖ Az alvilágiaknak lehetőségük van arra, hogy mondén gyermeket fogadjanak örökbe.
❖ Az alvilágaiknak joguk van a bírósági tárgyaláshoz, amennyiben a törvény megsértésével vádolják; az árnyvadászok többé nem ítélhetik el őket bűnösnek és ezzel együtt végre sem hajthatják az általuk kiszabott büntetést.
❖ A zsákmányokat (az árnyvadász által a bűncselekményért való büntetés részeként az alvilágitól bármi elkobzása) törvényellenessé tették, kivéve abban az esetben, ha ez egy tárgyalás következtében a Klávé által kerül kihirdetésre.
❖ A végzet kelyhének barbár használatát az alvilágiakon - kínzási eszközként, vagy halálbüntetésként - a második egyezmény aláírásakor 1887-ben teljes mértékben illegálisnak ítélték. Több, mint száz évvel azután, hogy Suleiman Kanuni konzul kiküszöbölte, mint hivatalos büntetést.
❖ Az expozíció, azaz a vámpírok kikötözése, hogy élve elégjenek a felkelő nap hatására a harmadik egyezmény során 1902-ben került betiltásra. Ennek kiváltó oka Bram Stroker 1897-ben kiadott novellájának népszerűsége volt, amely egyfajta lelkesedéshez vezetett, hogy levadásszanak és brutálisan kivégezzék a törvénytisztelő vámpírokat.
❖ Az alvilágiaknak joguk van a saját belső szervezeti rendszereikhez, egységeikhez: vámpíroknak a klánokhoz, farkasoknak a falkáikhoz, a tündéreknek pedig az udvaraikhoz; anélkül, hogy a Klávé belefolyna az ügyeikbe.
❖ Az egyezmény szükségessé tette az alvilágiaknak, hogy az egyik ilyen szervezetbe becsatlakozzanak, hiszen azon alvilágiak, akik egyik klánhoz, udvarhoz, vagy falkához sem tartoztak, azok számára nem biztosítottak a védelmet.
❖ Az alvilágiaknak még mindig kézben kellett tartaniuk a saját belső ügyeiket a szövetségtől függetlenül, hiszen az árnyvadászok csak azokban az esetekben léptek közbe, ha a problémák túl súlyosak voltak, vagy esetleg az árnyvilág másik részét is érinthették, vagy a mondénok világát. Az alvilágiaknak még mindig joguk van a belső üzleti ügyeiket maguk között elintézni a nephilimek beavatkozása, vagy felügyelete nélkül.
❖ Az alvilágiak kötelessége, hogy semmiképpen nem fedje fel az árnyvilág létezését a mondénok előtt, kivételt képez, amikor ezt nem lehet elkerülni. Erre természetesen a nephilimek is felesküdtek.
❖ Az egyezmény alapján a vámpírokra ugyanolyan törvények vonatkoznak gyilkosság esetén, mint a mondénokra, illetve az összes többi alvilágira. Kötelező hátat fordítaniuk a ragadozó természetüknek és a saját képességeiknek, amelyekkel ölni, vagy bántalmazni képesek.
❖ Az alávetettek létrehozását 1962-ben a hetedik egyezmény során betiltották. Azon vámpírok, akik az egyezmény aláírása előtt rendelkeztek velük megtarthatták őket, vagy átadhatták más vámpíroknak őket. (Az alávetettek olyan mondénok, akik épp elég vámpírvért fogyasztottak ahhoz, hogy mondhatni félig átváltozottnak legyenek tekinthetőek, ezzel pedig hűségesek lesznek az adott vámpírhoz és kötődnek hozzá annak reményében, hogyha meghalnak ők maguk is vámpírrá változnak. )
❖ A boszorkánymesterek üldözését hivatalosan is jogellenessé tették az első egyezményben. A megállapodások garantálják a boszorkánymester jogait démoni varázslat elvégzésére, különösen, ha a nephilimek nyomozását segítik. A negyedik egyezmény teljesen eltörölt minden törvényt, amely az árnyvadász-boszorkánymester együttműködést addig korlátozta.
❖ A tündérek az egyezmény aláírása során mindig nyilvánvalóvá tette, hogy annak szabályait és a szövetséget is csak a nephilimek világában érvényes, a sajátjukban nem.

A szövetség a Klávé által fenntartott törvény. Ez biztosítja a viselkedési, magatartási szabályokat a nephilimek számára és - bár minimálisan - az alvilágiak számára. A szövetség megvédi az árnyvadászok jogait, hogy civilizált kapcsolatokat létesítsenek a Klávé, az alvilág és a mondén világ között, valamint az alvilágiak jogait, hogy az árnyvadászok ne bántalmazhassák őket semmilyen módon.
A szövetség garantálja azt is, hogy az árnyékvilág rejtve marad a mondénektől. A nephilimek esküt tesznek, hogy sosem fedik fel az árnyvilág létezését a mondénoknak, kivéve abban az esetben, ha abszolút elkerülhetetlen, vagy szükséges. Az egyezmény aláírásával az alvilágiak is elfogadták ezt a szabályt.
A szövetség a követők között elvárt alapvető morális kódból áll. A finom nyomtatása többé kevésbé az árnyvadászok teljes jogrendszere, nem csak a büntető törvénykönyv, amiben az árnyvadászok és alvilágiak megegyeztek, de az is, hogy a tárgyalások miként folynak le, illetve milyen bűnhöz, milyen büntetés járulhat.
Mind az árnyvadászok, mind az alvilágiak hivatkozhatnak a szövetségre, ha bizonyos jogaikat érvényesíteni szeretnék.
érvényes.


A jóvátétel egy olyan jog, amivel az alvilágiak rendelkezhetnek amennyiben úgy vélik, hogy az árnyvadász megsértette a törvényt velük kapcsolatban. Lehetőségük van arra, hogy panaszt tegyenek, amikor úgy vélik, hogy egy árnyvadász rosszul, törvénytelenül bánt velük. Tárgyalást kezdeményezhetnek, amelyet a Klávé képviselői irányítanak. Amikor sikerül bizonyítaniuk igazukat, akkor a felperes pénzben vagy valamilyen más fizetési formában kártérítést kaphat. A bűnös árnyvadász ezután tárgyalásra kerül és annak végeredményében megbüntethető.
Mondénoknak szintén van lehetőségük ehhez folyamodni csak úgy, mint az árnyvadászoknak.
Amikor egy alvilági, vagy egy mondén azt állítja, hogy egy árnyvadász megszegte a törvényt velük kapcsolatosan akkor panaszt nyújthatnak be a "jóvátételen" keresztül.

A Tanács a Klávé irányító testülete. Az árnyvadászok egyik csoportjából és a három alvilági faj képviselőiből áll, akik olyan törvényeket írnak, mint például a Szövetség, amelyet mind az árnyvadászok, mind az alvilágiak kötelesek betartani. Az egyezményt is a tanács írja alá amely az árnyvadászok és alvilágiak közötti megállapodásokat diktálja, és a végleges döntéseket is ők hozzák meg bizonyos rendelkezésekkel és büntetésekkel kapcsolatban.
Helyi konklávék/enklávék képviselőket választanak a Tanács üléseire, amely olyan ügyekkel kapcsolatosan foglalkozik, amelyeknek szinte azonnali hatása van, de nem elég nagy ahhoz, hogy az egész Klávét belevonják. Esetenként önmagukat is választhatják képviselőknek. Leggyakrabban ezt szavazással döntik el, vagy egyszerűen a konklávé kijelöl valakit, akár saját magát.


Egyszer annyira kevés árnyvadász volt a világon, hogy fontos kérdésekben az egész Klávéval meg lehetett vitatni a számukra fontos ügyeket, de ennek már több száz éve. A Tanács fenntartja a lehetőségét annak, hogy bármelyik árnyvadászt magához hívhassa. A Tanács feladata a konzul kinevezése a többi pozíció mellett.
Eredtileg a Tanács tagjai csak árnyvadászok lehettek. Mivel azonban mind az árnyvadászok, mind az alvilágiak elismerték, hogy a problémáik egy része mindkettejüket érinti, különösen a Végzet Háborúja után, egy új Tanács jött lére, amelybe akkor bekerültek az alvilági fajok - vámpírok, vérfarkasok, tündérek és boszorkánymesterek - képviselői is. Azonban a Sötét háború után a tündérek elveszítették a helyüket a tanácsban.
A tanácstagok megkülönböztethetőek a Tanácsi köpenyük alapján - fekete, szürke rúnákkal -, vagy a jelvényükkel, amely a Klávé szimbólumát tartalmazta.

A tanács által összehívott ülések nagyobbak, mint mondjuk a helyi Konklávé általi. Leggyakrabban akkor hívják őket, amikor súlyos aggályok merülnek fel és azok az egész Klávét érintik.
A megvitatandó kérdések súlyától függően a Tanács üléseink résztvevők száma változékony. Némelyiken csak a Klávé kiválasztott tagjai jelennek meg, valamelyiken bárki aki tizennyolc évnél idősebb és a többi általában sürgős esetekben az összes Klávé tag megjelenik. Néhány ülésnek még címe is van, mint például Nagytanács, Háború tanács a szándékától függően.

A klávé az összes aktív árnyvadászból létrejött politikai testület közös megnevezése. A klávé az, aki betartatja a törvényeket és a nephilimek vezetését illetően döntéseket hoz, olyan fontos ügyekben is döntési joggal bír, amelyek érintik az árnyvadászokat és esetenként az alvilágiakat is.

Minden árnyvadász, aki betölti a 18. életévét, hűséget fogadva a Klávénak teljes jogú taggá válnak ezzel pedig joguk van részt venni és közreműködni a Klávé által vitatott ügyekben. Mindvégig tagjai maradnak a klávénak kivéve, ha valamilyen okból lemondanak tagságukról, vagy esetlegesen elbocsájtják őket.
Míg a Klávé tagjai döntő szerepet játszanak a döntés meghozatalában, a fontosabb ügyeket, amelyek a fajukra is kihatással lehetne végső soron a Tanács hozza meg. A konzul és az inkvizítor szintén fontos szereplők a szervezetben. A Gardban üléseztek - a sötét háborút követő eseményeknek köszönhetően Idris az árnyvadászok számára elveszett jelenleg Bostonban az új intézetben üléseznek - ahová természetesen bátran megjelenthetett minden árnyvadász, de a többség előfordult, hogy úgy döntött nem vesz részt az üléseken.
Minden nagyobb városban, területen különböző vezetőket nevez ki a klávé, akiket bizonyos helyeken konklávénak, avagy enklávéknak hívnak. Általában ők az intézetek vezetői is egyben, de előfordulnak esetek, amikor a területi vezető és az adott helyen lévő legnagyobb intézet vezetője két, külön személy.
Míg ezek a területekre bontott csoportok saját döntéshozatallal rendelkeznek és úgy alakítják ki működési struktúrájukat, ahogyan nekik tetszik végső esetben még így is a Klávé felel értük így felülbírálhatják döntéseiket. Tehát amennyiben a konlávé valamilyen módon a nephilimek elveivel szemben szerveződik, a Klávé közbeléphet és leválthatja a vezetőt. Minden intézetből egy valakit kineveznek, aki képviseli őket a Tanácsban.

A konzul a Klávé legmagasabb szintű kinevezett tisztviselője.


Minden konzult a tanács szavaz a hivatalba, az előző konzulnak gyakran van beleszólása abba, hogy egyetért, vagy nem a kinevezéssel. A kinevezés tíz évig tart, bár bizalomvesztés esetén szavazásra bocsájtható, azaz leváltható a konzul.
A konzul és családja számára egykoron otthont biztosítottak Alicante-ban, de annak elpusztulása után ez is Boston-ba került áthelyezésre, de adott Konzul kérelmezheti lakhelyét egy-egy más városba is.
A konzul számára különleges ünnepi köpenyt visel, általában ünnepi vöröset, ahogyan azt az árnyvadászi tradíció is előírja.


A konzul olyan, mint egyminiszterelnök, kevés végrehajtó hatalmat gyakorol, inkább a tanács üléseit vezeti, azoknak szavazatait ő tartja számon és segít értelmezni a Klávé törvényeit. Emellett pedig az Inkvizítor tanácsadójaként szolgálnak és egyfajta mentorként szolgál az intézetek vezetőinek.
Az inkvizítor mellett a konzul felügyeli a tanács által lefolytatott tárgyalásokat. A konzul kinevezhet egy árnyvadászt az intézet vezetőjévé, vagy legalábbis befolyásolhatja a kinevezést.
A közvetlen hatalmának egyetlen egy forrása, hogy bármikor összehívhatja a tanácsot, hogy ülésezzenek egy az árnyvadászokat érintő ügyben.

Az inkvizítor a Klávé magas rangú tisztviselője, akinek hatalma nem csak a Klávén és a Tanácson belül érvényes.


Az inkvizítor feladata, hogy kivizsgálja, megfigyelje az árnyvadászokat, hogy biztosítsa azok sem az egyezmény, sem pedig a szövetség törvényeit nem szegték meg. Az inkvizítor tipikusan ügyészként jelenik meg az árnyvadászok tárgyalásain és így ő az egyetlen, aki törvényesen használhatja a Végzet Kardját a Néma Testvéreken kívül. A végzet kardja mondhatni kikényszeríti az igazat minden árnyvadászból így, vagy úgy.
Az inkvizítor bizonyos esetekben javasolhat, vagy kérhet bizonyos büntetést, néhány esetben, de ehhez is a tanács jóváhagyása szükséges. Csak úgy, mint mikor Herondale inkvizítor száműzte a Lightwoodékat és érvényre juttatta Hodge Starkweather átkát.
Alec szerint, ha a parancs követésében hierarchia lenne, akkor az inkvizítor lenne a tetején. Csak egy példa a hatalmára, hogy amikor Jace visszabeszélt Herondale inkvizítornak, a nő Néma Testvérek börtönébe záratta.
Az inkvizítor szürke köpenyt visel, amikor hivatalos minőségben jelenik meg különféle rendezvényeken, vagy amikor a feladatait látja el, hogy ezzel felismerhetővé tegye önmagát és pozícióját.
Feltevések szerint majdnem az eddigi összes inkvizítor korrupt volt.