A vérfarkasok, vagy más néven lükantrópok, a Hold Gyermekei, démonvérrel fertőzött alvilági lények.

A vámpírokhoz hasonlóan a vérfarkasok is démoni betegséggel fertőzött emberek - esetükben a likantrópia -, amelynek köszönhetően képesek erőteljes vérfarkasokká tudnak változni. Vagy teliholdkor, vagy saját akaratuk szerint változnak át. Mind emberi és farkas formában is emberfeletti erővel, gyorsasággal rendelkeznek és ezen felül még erős karmokkal és szemfogakkal, illetve különféle továbbfejlesztett adottságokkal.
A vérfarkasok képesek részben is átalakulni "félig farkas - félig ember", a farkas füleikkel, karommal felszerelt kezeikkel, illetve farkas orrukkal és némi bundával még képesek emberként kommunikálni, beszélni. Átváltozásukkor a bundájuk minimálisan hajaz az emberi felükre szín, vagy mintázat alapján. A szemük azonban a farkasévá válik: általában kék, vagy valamilyen más élénk szín sárga és a zöld közötti árnyalatoktól kezdve a narancstól az aranyig. Sokkal élesebb érzékekkel rendelkeznek képesek élesebben látni, jobban hallani és nagyon könnyen szagokat felismerni. A vérfarkasok látása habár farkas formában javul és erősebb emberi állapotban az eredeti látásképességek visszatérnek. Tehát, ha valaki szemüveges az nem szabadul ettől, ha vérfarkassá változik sem.
A természetfeletti erejükön és reflexeiken kívül ugyanolyan gyorsan képesek gyógyulni, mint a többi alvilági. Nem képesek újranöveszteni egy levágott végtagot, de gyorsan felépülnek a mondén sérülésekből.
Emberi alakjukban hétköznapi alakjukat megőrzik az emberfeletti képességeikkel együtt. A vérfarkasok halandók; öregszenek és meghalnak, mint a mondénok, habár az öregedésük picivel lassabban történik, mint az átlagos embereké.
Éles érzékeiknek köszönhetően képesek a sötétben is látni, tájékozódni a vámpírokhoz hasonlóan.
Amikor a vérfarkasok megöregszenek továbbra is az eredeti fizikai erejük birtokában állnak. Még a nagyon öregek is elég erősek ahhoz, hogy megfékezzenek egy árnyvadászt.
A vérfarkasoknak van egy különleges érzékelésük, miszerint úgymond csengeni kezd a fülük, amikor valaki sötét mágiát hajt végre és amennyiben ennek a csengésnek követik a forrását megtalálhatják azt, aki a mágiát végrehajtja. Fontos kiemelni, hogy a csengés a varázslattal együtt véget ér.
Egy falkához elkötelezett hűséges farkas erősebb fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy magányos omega.


A vérfarkasokat létrehozó démon kiléte ismeretlen, ahogyan az is, hogy mikor is született az első vérfarkas. Habár úgy gondolják, hogy az a démon volt, aki halálos ellensége volt a vámpírokat teremtő démonnak, Hecate-nak.
Úgy hiszik, hogy a likantrópia legelőször a Közép Európai erdőségben ütötte fel a fejét, majd gyorsan elterjedt egész Európában, ezután pedig lassabb tempóban az egész világ területén.

A 15. század végétől a 16. század elejéig elterjedt volt a vérfarkasok üldözése, vadászata és nyilvánosan elégetése.


Az emberek úgy változhatnak vérfarkassá, hogy vagy megharapja, vagy megkarmolja őket egy vérfarkas. Habár nem minden megharapott, megkarmolt ember változik vérfarkassá még így is körülbelül a felében aktiválódik a likantrópia és a legközelebbi teliholdnál átváltoznak.
Jelen időnkben rengeteg védőintézkedés van életben mind árnyvadászok, mind más farkasok által, hogy megakadályozzák a véletlenszerű farkassá változtatásokat. Ezeknek köszönhetően ritkán fordul elő, hogy egy-egy mondént akaratán kívül változtatnak át.
Vérfarkasok születhetnek úgy is, hogy két vérfarkas szülő gyermekeként, azonban nem garantált, hogy a gyermek örökölni fogja a likantrópiát két szülő esetén sem mondhatni vagy igen, vagy nem. Amennyiben hétköznapi emberként jönnek a világra néhány szokatlan tulajdonsággal születnek meg.
Egy mondén és egy farkas gyemeke is lehet vérfarkas, de az is lehet, hogy az anyaméhben leküzdi a "fertőzést" és így mondénként születik meg.
Fél - vagy részleges vérfarkasok - azok, akiknek úgymond "nyugvó" vírusa van - gyorsabbak, erősebbek és képesek továbbadni a vírust, de nem képesek ténylegesen átváltozni.
Az új vérfarkasok számára az első néhány év kulcsfontosságú a fejlődésük és önuralmuk szempontjából. A démoni fertőzés, ami a likantrópiáért felelős megannyi változást okoz például: irányíthatatlan agresszió hullámok, dühkezelési problémák, önpusztító harag és kétségbeesés; leginkább azokkal fordul elő, akik mögött nincs egy falka, hogy átsegítse a bonyodalmakon. Ha túlterheltté válnak sokuk erőszakossá válik - másokkal és önmagukkal szemben is, amely több öngyilkossághoz és családon belüli erőszakhoz is vezethet. Az elfajzott vérfarkasokat általában a rendőrök ölik meg a városokban, avagy azok akik az erdőbe, farmokra menekültek farkas formájukban éhhalált halnak, vagy egy medve áldozatává válnak.
Megfelelő kiképzéssel és higgadtsággal képesek lesznek kontrollálni önmagukat és az átváltozásaikat és ezért könnyedén alkalmazkodnak a mondénok világához, akik között könnyedén meghúzhatják magukat békésen anélkül, hogy felfedeznék őket.
Az első átváltozás után eltart egy ideig míg képes lesz ellenállni a hold hatásainak, annak különböző fázisaiban. Számos likantróp igyekszik immúnissá tenni önmagát a hold hatásaival szemben azonban még a jól képzettek is a farkas alakjukba kényszerülnek teliholdkor.


Megölni vagy maradandó sebesülést okozni csak tiszta ezüsttel, vagy szeráfpengével lehet őket. Az ezüstöt a Holddal társítják és ezüstfegyverekkel okozott sérülések nem csak tartós károsodást okoznak, de hatalmas fájdalommal is járnak ezekkel szemben pedig a gyógyító képességük is hatástalan.
Az intézetek éppen ezen oknál fogva vannak felruházva ezüstfegyverekkel is.
A telihold idején átváltoztatot vérfarkasok elvesztik az irányítást a tetteik felett, sőt némelyikük semmire sem emlékszik arra, hogy mégis mi történt ezidő alatt.


Sok vérfarkas a vámpírokhoz hasonlóan egy csoporthoz tartozik: az esetükben ez a falka. Van néhány falka nélküli vérfarkas, akik általában egyedül utaznak az éjszakákban. A Praetor Lupus a felelős azért, hogy minden egyes új alvilági megtalálja a saját helyét a társadalomban ideértve azt is, hogy a megárvult vérfarkasok számára falkát találjanak.
Minden egyes falkának van egy alfája. Bármely vérfarkas is öli meg, avagy győzi le az alfát az veszi át a pozícióját. Azonban a vezető egyszerűen elsétálhat a pozíciójától és kinevezhet valakit maga helyett.
Vérfarkasként követik a régóta fennálló hagyományt, miszerint úgy tekintenek a vámpírokra, mint halálos ellenségeikre.


❖ A finomított cukor káros hatással rendelkezik a vérfarkasokra.
❖ A ruhájuk - amennyiben nem vették le azokat - elszakadnak átváltozáskor.
❖ Egy vérfarkas úgy is átváltozhat, hogy az őt megharapó farkas még emberi formájában van.
❖ Habár úgy tartják, hogy 50% az esélye annak, hogy valaki vérfarkassá változik egyesek szerint ez közelebb van a 75%-hoz.
❖ Immúnisak a vámpírvírusra így nem lehet belőlük vámpír sem.
❖ Esetenként előfordul, hogy démonokra vadásznak.

A falkának a vezetője, akinek a szerepét úgy lehet átvenni, hogy élet-halál harcot folytatnak egymással és, aki győztesként azaz élve kikerül a harcból azé lesz a poszt.


Az Alfa bizalmasa és jobbkeze, a ranglistában rögtön a falkavezér mögött helyezkedik el. Az Alfa esetleges távollétében Ő az, akinek a parancsára hallgatnia kell a falkatagoknak.


Valamelyik falka tagja, amelyben nem rendelkezik speciális ranggal mégis különböző szerepei lehetnek, mint például: felderítő, vadász avagy őrszem.


Akik magányos életmódot folytatnak és nem tartoznak egyetlen falkához sem így nem tartoznak hűséggel senki irányába sem, önmaguk urai.


Az a vérfarkas, aki összefogja és irányítja az egész Praetor Lupus szervezetet.


Azon vérfarkas, aki a Praetor Lupus szolgálatában áll.


A hold rendjéhez köthető vérfarkas.