A káosz olyan könnyedén uralkodik el az embereken és szinte azonnal eltemet minden egyes elvet, amelyek kialakítására évszázadokat is képesek voltak elpazarolni. Szinte már-már nevetséges, hogy milyen könnyedén elérhető, hogy egymás torkának essenek és áttapossanak másokon. Persze mindezt nap, mint nap megteszik csak közben nem is figyelnek oda rá. Mert egyáltalán nem számít, hogy kin és mikor taposnak át, ha ettől ők előrébb juthatnak. A kétségbeesés már két életet is követelt magának, bár az első puszta véletlen volt és elkerülhetetlen, hogy ebből sokkal több is legyen, míg a második inkább a saját hatására sikerült. Persze tudta jól, hogy nem fogja túlélni a férfi sem ezt a kellemes csobbanást a jéghideg vízben, ami egyáltalán nem a késő esti úszásra való. Főleg, akkor nem, ha az illető még alkoholt is fogyasztott. Ugyan már ez teljesen első számú szabály. Legalább annyira fontos, mint rögtön étkezés után senki nem ugorhat fejest a vízbe, mert elég nagy eséllyel megjárja, ha megteszi. Bár mindezen szabályok áthidalása a legfontosabb most a számunkra, hogy a lehető legnagyobb káosz alakulhasson ki. Elég hamar rájönnek, hogy a csónakoknak már csak a hűlt helyét találják, ami még inkább pánikot kelt minden egyes résztvevőben. Persze a szervező próbálja menteni a menthetetlen, de míg az egyszerű kis, régi csónakok az emberek teljesítményére hagyatkoztak ahhoz képest ezen modern eszközöket könnyedén ki lehet iktatni a használatból, ha egyetlen egy apró alkatrész is hiányzik. Mielőtt még bárki is észrevehetné, hogy rosszban sántikál a káoszt és a kétségbeesést kihasználva, ami kellemesen körbelengte a levegőt sikeren megszerzett egy aprócska szerkezetet a hajóból, ami valószínűleg fontos hozzávalója lehet a hajó tökéletes működésének. Azzal a kezében odalép a démontársaihoz, majd egyszerű vizsgálgatás után beledobja a végtelenbe hullámzó vízbe. - Remélem, hogy nem volt túlságosan fontos.. - A móka még csak most kezdődik el. Egyfajta harc a túlélésért. A legviccesebb talán az, hogy ahelyett, hogy összefognának előbb esnek egymás torkának. Pedig közösen talán még képesek lennének egy darab működő agyat összerakni. De ezzel már túl magasra kerülne a mérce.
[perfect zeneválasztás! ]
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true
Tárgy: Re: Hajósklub Pént. Jan. 10 2020, 18:06
● ● ● Sariel & Astaroth
"Like a small boat on the ocean, sending big waves into motion Like how a single word, can make a heart open I might only have one match. But I can make an explosion."
Egyetlen jelentéktelennek tűnő pillanat elegendő, hogy a káosz tanyát verjen a halandók között. Az emberek olyan könnyedén el tudják veszteni az eszüket, olyan könnyedén kicsúszik kezükből az irányítás. Egy lágy szellő ereje is képes megingatni világukat és a biztonságérzetük oda. Még nem is tettünk jóformán semmit, mégis megbolydult méhkassá válik az egész fedélzet. Ahogy dúlódva, egymást lökdösve, tiporva-taposva keresik a biztos pontot, mely menedéket adna nekik. Nem számít a kor és a nem, a túlélőösztön nem nézi az illemet. -Ne, a csónakok! - hangosan ordít fel az egyik vendég, amint felfedezi menekvésük egyetlen módjának vélt mentőcsónakok hűlt helyét a hajóoldalban. Szipka! Kacagok fel, amint tehetetlenségében a haját tépi, felborít egy asztalt és idegesen téblábol a korlátok mellett. Nevetésem csak hangosabb lesz, mikor egy nő a vízbe pottyan. Ennyi balekot egy rakáson. -Nem tud úszni! Valaki húzza ki!!! - acsít mellette a barátnője, ám senki sem érez heves késztetést arra, hogy egy idegen nő miatt kockáztasson és fejest ugorjon a hideg vízbe a megmentéséért. -Tarts ki Dulce! - biztatja a nő bajba jutott barátnőjét, aki többször elmerül a hullámok között. -ISTENEEEM! Valaki segítsem már rajta! Mindjárt megfullad! - hisztérikusan sikít fel a barátnő, mire az egyik férfipéldány bizonytalanul lép elő halvány hajlandóságot mutatva a segítségnyújtásra. A vízbe hullott nőci az utolsó merülést követően már nem jön többet fel a vízfelszínre, így a férfi áldozata feleslegesnek bizonyul. -Ohjaj, szerintem meg van az első halálos áldozat. - suttogom oda a többieknek vidáman, majd nézem, ahogy alkalmi vízmentőnk hogyan vergődik a vízben. Sanszos, hogy ő is a nő sorsára jut. -Kére....*mikrofonrecsegés* Hölgyeim és uraim! Kérem önöket, nyugodjanak meg. - szól a mikrofonba a házigazda. A kellemetlenségért a vendégek sűrű elnézését kéri, majd megígéri, hogy amint lehet visszafordítják a hajót. -Na neee mááár! - elégedetlenkedek. - Ugye ezt nem hagyjuk?! - pillantok a démonlányok felé. Még be sem indult igazán a buli, ez a fószer meg már haza is vágná. Hát milyen dolog ez?
Ha volt valami, amit sosem értett meg az emberekkel kapcsolatosan, hogy mégis tényleg annyira megéri nekik egy-egy kis buli, hogy ennyi maszlagot végighallgassanak? Ha nem lennének érdekesebb tervek, mint végighallgatni, ahogyan egy férfi a saját egóját simogatja legalább tíz-húsz percen keresztül, mert nem is képes arra, hogy befogja a száját, akkor itt sem lenne. Már régen lelépett volna. Azért neki is elég alacsony a tűréshatára, ha a szarságról van szó. De az igazi móka majd mindezért kárpótolja, hogy ilyen erős lélekjelenlétet tanúsított a sületlenség közepette. Aprócska mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a lány elköti a mentőcsónakokat. Mindez csak igazán megadja a káosznak az alaphangulatát. Egyetlen egy csónak. Vajon mikor kezdenek majd el életre-halálra harcolni azért, hogy beülhessenek? Vagy mi lesz az, amivel be akarják biztosítani azt, hogy ők a legfontosabbak ezért nekik szükségük van arra, hogy abban a csónakban üljenek? Vajon a gyerekek, a család lesz az első gondolat? Vagy már rögtön a vagyon kerül szóba. Hmm.. Egy biztos. Egy kisebb vérfürdő mindenképpen születhet még ebből. Ahogy a pánik kezd kitörni és mindenki össze-vissza rohangál a fedélzeten egy kisebb löketett adva az egyik szinte aranyból kirakott hölgynek segít leborulni a fedélzetről. - Úristen.. Valaki segítsen.. A hölgy beleesett a vízbe..! - Határozottan beleesett szó sincs arról, hogy egy aprócska kéz finoman taszított rajta, hogy segítsen neki. Amúgy is elkerülhetetlen lett volna, hiszen annyira kétségbeesetten hátrált a hajó széléhez, hogy előbb vagy utóbb magától is beleesett volna. - Gyerünk valaki ugorjon be utána! - Ordítok rá az egymásra néző férfiakra, akik talán még úszni sem tudnak. Majd egy perc eltelik, mire az egyikük nagy nehezen rászánja magát, hogy utánamenjen, de már az ugrás pillanatában látszik, hogy mekkora esélye van a segítségre és mekkora arra, hogy mindketten odavesznek. Bár azért a tízből simán adna egy hatost erre a szép hasas ugrásra.
[perfect zeneválasztás! ]
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true
Tárgy: Re: Hajósklub Szer. Jan. 01 2020, 14:45
● ● ● Sariel & Astaroth
"Like a small boat on the ocean, sending big waves into motion Like how a single word, can make a heart open I might only have one match. But I can make an explosion."
Minél tovább nézem a kőgazdag csávóka önelégült pofázmányát, annál nagyobb késztetést érzek, hogy valami rosszat...igazán rosszat cselekedjek. De ezzel nem vagyok egyedül. A démoncsajok is készek valami ütős kis mókára. A szőke lány olyan ügyesen és észrevétlenül választja le a hajó rögzítését, hogy azt tanítani is érdemes volna. Mire barátocskánk az önfényezés végére ér, a hajó is lassacskán elindul kalandos útjára, de ez egyelőre mindenki figyelmét elkerüli. Ha meg is mozdul talpuk alatt a "talaj" betudják a víz hullámzásának, a hajó lágy ringatózásának, még csak a gyanú sem ébred fel senkiben, hogy itt valami gond lehetne. -Szívemből beszélsz. - kacsintok jókedvűen a lányra, miközben nagyot hörpintek buborékkal teli italomból, majd kikerülve a jól mulató vendégsereget, a legkisebb feltűnéstől mentesen oldozom el a mentőcsónakokat. Népes kis társaság gyűlt össze ma este, kár volna ha bárki is ellógna közülük. -Azt hiszem erre nem lesz szükség...csak rontana a bulin. - jegyzem meg démoni mosollyal leginkább magamnak. Egyet mégis a hajóhoz rögzítve hagyok, amit kizárólag magamnak és a démoncsajoknak tartok fent. Nem gondolok semmi drasztikusra, de sosem lehet tudni mit okoz az emberi pánik és az ehhez párosuló hülyeség. Ha netalán tán valamilyen szerencsétlen ballépést követően léket kapna a luxustutaj, nem árt, ha mi nem süllyedünk velük. -Ahh, milyen csodás innen a part. Káprázatosak a fények. - sóhajtok fel fennhangon, hogy a körülöttem álló italozó-fecsegő népség biztosan meghallja. Eközben kezemmel az egyre távolodó kikötő irányában mutatok. Minden tekintet az ujjam irányába lévő pontra fókuszál. -Úristeeeeen. Elindult a hajó...Úristen. - sikolt fel az egyik nő és nyomban eluralkodik a pánik. A személyzet persze próbálja nyugtatni a népet, de látszólag nem igazán tudják kézben tartani a növekvő rémületet. A pánikhangulat masszívan beáll. Büszkén dőlök a korlátnak háttal és szemlélem a fedélzeten tomboló kaotikus állapotokat.
A mondénoknak mindig volt egy olyan söpredék része, amelytől szinte a hideg futkosott a hátán. Eme házigazda sem volt különb, hiszen úgy csinált, mintha olyan nagy ember lenne, miközben erre hivatkozva a leundorítóbb dolgokat vitte véghez. Bár talán nem is ez a legundorítóbb, hiszen démonként sokkal rosszabb dolgokhoz is bőven van gyomra mégis, mikor egy féreg hiszi magáról azt, hogy ő a kis király, akkor valahogy még az ő gyomra is képes bukfencezni párat. Néhányan tényleg nem tudják, hogy hol van a helyük és ez határozottan elkeserítő. - Hmm.. Már most hallom a mézédes sikolyaikat, ahogy elkezd mozdulni a hajó, hogy milyen pánik uralkodik el rajtuk.. - Néha olyan egyszerű ráhozni a frászt a mondénekre. Egy-egy pillantás is elég és már sokszor összecsinálják magukat. Ebben az esetben pedig a félelem, hogy a hajó, aminek a mozgási maximuma ki kellene teljesüljön abban, hogy néha egy-egy apróbb hullám lágyan, szinte érzékelhetetlenül meg-meg mozdítja hirtelen teljesen magától indul meg az ismeretlenbe. Itt pedig szerintem már egyik vendég sincs olyan állapotban, hogy a pánik közepette megpróbálja átvenni az irányítást az elkötött hajó felett. Ha pedig mégis, talán csak még nagyobb káoszt okoz majd ezzel. Miközben a tömeg továbbra is a házigazdára szegezi a tekintetét a tömegtől leválva óvatosan a rögzítés közelébe sétál, majd a nagy koccintás közepette egy apró kézlegyintéssel oldozza el a hajót a biztonságos szárazföldtől, amit a kikötő jelent a számára. - Itt az ideje, hogy elkezdődjék az igazi buli. - Azzal pedig már újra csatlakozott a démoni társulathoz. Őszintén kíváncsian várja, hogy ki lesz az első idióta, aki fogja magát és egyenest fejest ugrik majd a vízbe, hogy mihamarabb újra a szárazföldön érezhesse magát, azt elfelejtve, hogy talán nem tud úszni, vagy esetleg a vér-alkoholszintje lesz, ami korlátozza abban, hogy a felszínre kússzon. Vagy valami más, inkább valaki más korlátozza a felszínre jövetelben.
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true
Tárgy: Re: Hajósklub Szomb. Nov. 16 2019, 13:59
● ● ● Sariel & Astaroth
"Like a small boat on the ocean, sending big waves into motion Like how a single word, can make a heart open I might only have one match. But I can make an explosion."
Nem tudom mi az oka...a pezsgő, mi minden apró kortyával egyre inkább itatja magát...esetleg a hajó fedélzetén gyarapodó démoni társaság...vagy pusztán a zsigeremből áradó elemi gonosz? Bárhogyis...a finom pezsgő italt kortyolgatva a démontársak körében egy igazán ördögi terv kezd körvonalazódni bennem. Egy apró hangocska motoszkál a fejemben, mely azt ismétli szüntelenül "Pörgessük fel ezt az uncsi bulit"! Figyelve a pöffeszkedő házigazdát, aki minden mozdulatával azt sugallja, hogy ő nagy ember és mindent, amit látunk önmaga erejéből ért el. Micsoda égbekiáltó hazugság ez! Sehol se lenne ez az emberi mocsok a démonok segítsége nélkül. Ma este megmutatom neki, mi jár annak, aki semmibe néz minket. -Van egy ötletem... - mondom miközben huncut démoni mosoly jelenik meg a szám sarkában, majd lehörpintem a poharamban lévő két kortynyi italt. Ezt követően leintem a mellettem épp elsuhanó pincért és üres poharamat egy telire cserélem. -Mit szólnátok...ha elkötnénk a hajót? És kalandtúrára vinnénk a díszes társaságot? - dobom fel az ötletet mérsékelt hangon, mélyen bízva abban, hogy ők is meglátják ezen készülő gaztettben rejlő mókát. Ez egy hajó, vízre teremtették, nem arra, hogy kikötve álldogáljon egy öreg kikötőben. Persze megvárnánk, míg a drága házigazdánk szereplése véget ér. Nem venném a szívemre, ha belerondítanák a kis színjátékba. Na és a puccos vendégek...érezzék csak jól magukat, míg lehet. Könnyen megeshet...illetve több mint valószínű, hogy kevésbé fogják majd élvezni azt a partit, amit majd mi csapunk. Legyen ez nekik a bemelegítés. -Elcsoroghatnánk a krokodilus partszakaszig. - teszem még hozzá eltöprengve a saját ötletemen. -De ha van egyéb hajmeresztő ötletetek, hogyan tréfáljuk meg a muksót, hallgatlak titeket. - kacsintok rájuk s közben újabbat kortyolok. Hihetetlen ez a pezsgő, ebből csórnom kell majd a hazaútra.
Nem volt a legtársaságibb lénynek nevezhető, hiszen szeretet mindent egyedül csinálni. A saját kezében volt az irányítás és ez egy olyan dolog volt, amiről senki kedvéért le nem mondott volna. Na, meg persze néha csalódnia kell néhány démonban, ami nem túl meglepő, de azért mégis nyomott hagynak maguk után, ha ez a valaki a Pokol ura maga. Persze nem tagadhatja meg egy percig sem, hogy igazán vonzó alak, de őt sem az eszéért csábítaná az ágyába. Na, nem mintha gondolkozott ilyesmin, mert sajnálatos módon az agyi, logikai hiányosságok elég kiábrándítóak tudnak lenni a számára. Pontosan ezért szokott inkább a női áldozatok felé is hajlani, hiszen bennük volt igazán a küzdőszellem, az ellenállni akarás, a küzdés, ami a férfiakból hiányzott. Néhány elmebeteg még őrült is volna szó szerint bárminek, csak azért, mert a két szép szemét ráemelte anélkül, hogy arcára undorhoz köthető kifejezés ült volna ki. Kételyek fűzték a mai estéhez, hiszen ő maga sem tudta, hogy mégis mire kell számítania jelen esetben, de szüksége volt arra, hogy egy kicsit szórakozzon. A drágalátos emberkéjének nyoma veszett és bár hiányzott neki a saját árnyvadásza annyira azért nem törte magát, hogy megtalálja. Talán elásta magát élve azok után, hogy csókot váltottak. Az undor elég nagy úr tud lenni egy halandó életében és nem mindenki tud ellenállni a kegyetlen kísértésének, ami az ember feje felett lebeg, mint valami rosszakaró. A hajóhoz érve mosollyal nyugtázta a kezébe csúsztatott italt, majd a tömeget igyekezve elkerülni, mindig egy olyan pontot választott magának, ahol jól rálátott mindenkire és olykor-olykor elkaphatott egy szösszenetet a beszélgetéseikből. Nem azért jött ide, hogy halálra unja magát és nagyon remélte, hogy semmi ilyesmi nem fog megtörténni. Azért igazán kár lenne. Mikor a házigazda elkezdte beszédét a már egyre gyarapodó démonokhoz lépett éppen meghalva a gyönyörű démon szavait. - Nagyon remélem, hogy semmi dögunalmas, klisé. - Azzal italába kortyolt és tekintetét végigvezette a démonokon, akiknek többsége, mintha erre elbizonytalanodott volna. Hmm.. Most tényleg nincs semmi eredeti ötlet? Milyen lehangoló..
Vendég
ranggal rendelkezem
Vendég
all the stories are true
Tárgy: Re: Hajósklub Vas. Okt. 06 2019, 20:05
● ● ● Sariel & Astaroth
"Like a small boat on the ocean, sending big waves into motion Like how a single word, can make a heart open I might only have one match. But I can make an explosion."
Rémes érzés, amikor egy démont gyötör az unalom. Ez ellen gyorsan tenni kell. De mivel is üthetném el az időmet? Tűnődöm egy kihűlt, meglehetősen pocséknak mondható csésze kávé felett...egy neve sincs kisváros poros gyorskajáldának egyik félreeső asztalánál ücsörögve. Végre valahára kihozzák a kaját, de az elém csúsztatott tányér étel minden csak nem bizalomgerjesztő. Te jó ég, mi ez? Erősen bízom benne, hogy legalább az íze jó, ha már a látvány hagy kivetni valót. Bizalmatlanul kapargatom meg a villám hegyével a szalonnás rántottának nevezett ennivalót. Egy nagyobb darabot felszúrok a villa hegyére és megízlelem. Szokatlan az íze, de végülis nem olyan rossz. -Astarózsi Asrant keresik telefonon. - kiáltja el magát az egyik pincérlány, és kíváncsian tekinget körbe. Astarózsi??? Kerekednek ki a szemeim, s közben majdnem félre is nyelek. Nem tudom ki kereshet és honnan tudja, hogy ebben a porfészekben vagyok...ezért kíváncsian lépek a pulthoz, "Astharoshe" nyögöm oda sértetten a nőnek, majd átveszem a kagylót. Meglepetésemre egy réges-régi ismerős hangja csendül fel a vonal túlvégén. A démon egy "bulira" invitál Bostonba. Elmondja, hogy egyezséget kötött egy emberrel, aki igyekszik megfeledkezni a megállapodásról. Tudja jól, hogy én benne vagyok minden rosszaságba és csínytevésbe, ezért arra kér, segítsek neki megleckéztetni az illetőt. -Számíthatsz rám! - telepszik ördögi mosoly az arcomra.
Két nappal később Boston városában... Magam mögött hagyva az unalmas kisvárost Bostonba érkezem egy régi baráti meghívásra. Izgatottan bolyongok a nagyváros utcáin, lélekben már felkészültem a csínytevésre. De várnom kell, míg leszáll az este, hisz a buli, amit démoncimbim is említett csak sötétedés után kezdődik. Azt mondta, hogy más démonokat is hívott a mulatságra. Előre sajnálom azt a szerencsétlen mondént, de legalább egy életre megtanulja, hogy ne húzzon újat egy démonnal. Mielőtt a kikötő felé venném utamat, még megállok egy ruhabutiknál, ahol műanyag nők állnak az üveges fal mögött csodaszép ruhakölteményekbe. Eszembe jut, hogy még be kell szereznem valami alkalomhoz illőt, bármit is jelentsen ez. Belépek az üzletbe, ahol kicsit ferde szemmel néznek rám, de amint egy köteg pénzt dobok a pultra, rögtön három eladó ugrik oda, hogy a segítségemre legyen. Meg is állapítom magamnak, hogy a zöld papírnak legalább akkora hatalma van, mint évszázadokkal ezelőtt a csörgő centnek. Pár óra alatt bulira alkalmas állapotba hoznak. Mire beesteledik a megbeszélt helyre, egy kikötőbe, pontosabban egy hajósklubba érkezem. A party egy bulihajón lesz, ezért a fények, a zene és az emberi zsivaj felé veszem az irányt. Egy fehér ruhás csokornyakkendős férfi buborékos itallal teli, karcsú lábú poharat nyom a kezembe "welcome drink" címszóval. Meglátom az ismerősöm néhány démon társaságában beszélgetni. Biztos ők is a kis tréfa miatt vannak itt. Ám mielőtt odamehetnék hozzájuk, feltűnik az est házigazdája és köszönti a vendégeket. A kövér férfi arrogáns és öntelt szavait hallva, kétségem sincs affelől, hogy ő lesz a megleckéztetendő személy. A beszédet követően eloldják a köteleket és útjára indul a bulihajó. -Nos, mi a terv? - csatlakozom a démonokhoz.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Hajósklub 
A káosz olyan könnyedén uralkodik el az embereken és szinte azonnal eltemet minden egyes elvet, amelyek kialakítására évszázadokat is képesek voltak elpazarolni. Szinte már-már nevetséges, hogy milyen könnyedén elérhető, hogy egymás torkának essenek és áttapossanak másokon. Persze mindezt nap, mint nap megteszik csak közben nem is figyelnek oda rá. Mert egyáltalán nem számít, hogy kin és mikor taposnak át, ha ettől ők előrébb juthatnak. 
]