Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

Sammael

Elysée Holden Morganaien

are you insane like me? been in pain like me?

Dylan O'brien

Warlock

22

BOSZORKÁNYMESTER

the devil is in the details

❖ Becenév:

El, Ely, Elys, Elysé. Ahogy épp. A második nevemen is sokan szólítanak, így arra is hallgatok.

❖ Születési hely, idõ:

Ezt igazán jó magam sem tudom. Annyi biztos, hogy 1997 május 8. Hivatalosan London a szülővárosom, ugyanakkor jól tudom, hogy ez nem így van. A szülőhelyem minden bizonnyal a Pokol bugyra volt.

❖ Családi állapot:

Jelenleg egyedülálló

❖ Szexuális beállítottság:

férfiasságomhoz és nememhez hűen természetesen a nőket szeretem és vonzódom is hozzájuk.

❖ Foglalkozás:

Akárcsak egy polihisztor. Tanítok, védek és óvok.

❖ Ismertetõ jel:

Hozzám hasonló srácok ezrei vannak. Talán a fehér bőrömről és a fekete hajamról.

❖ Átváltozás:

-

❖ Rang:

Remek tanítóm volt, aki a koromhoz méltóan kiváló boszorkánymestert faragott belőlem. Nyilván, akad még bőven finomítani való és csiszolás, de ettől függetlenül helyemet állom és kijelenthetem: Képes vagyok az erőmet kordában tartani és tudatosan irányítani. S mindezt hogy? A démon anyámnak köszönhetően. Mellette vagy győzök vagy meghalok. Nem ismer ahhoz kegyelmet, hogy stabilizálja bennem az akaratot és a küzdést. Nélküle valószínű még csak az ismertető jegyemet se tudnám elrejteni. Durva, kegyetlen módszerei voltak, ugyanakkor korántsem bánom. Azért tette, hogy megvédjen. Szeret engem.
Mindemellett, amikor helyén kezeltem a képességeimet, végre a koven vezető helyettese lettem. Sokat van távol, ezt a helyet pedig Rosenna Black töltötte be előttem. Persze semmi ok rangját félteni, hisz anyám előre léptette a tanácsban. Én pedig maradtam: boszorkánymester, mindemellett egy koven vezető helyettese.

❖ Család:

Az anyám, nos,maga a megtestesült tökély. Sokáig tudomásom sem volt arról, hogy mi is valójában, viszont a mai napig hiszem, hogy egy földre szállt angyal. Habár, akárhogy is nézem, így is van. Még mindig egy angyal, még akkor is, ha árulása végett bukott angyal, démon, s miden más, ami a rosszhoz köthető. Van még három testvére, őket viszont még sosem láttam. Bízok abban, hogy nem is fogom. Szeretnék távol maradni a démonoktól és egy pontra figyelni, mégpedig a kovenre.
Anya sokat mesélt apáról. Lehetetlen egy démonnak beleszeretni egy halandóba? Nem. Az ő szerelmük erre a bizonyíték. Ez úgy hangozhat most, mint egy tündérmese, de nem az. Márpedig azért sem, mert apámat megölték anyám fajtái. Egyszerűen nem bírták azok a démonok elviselni, hogy egy közülük való képes szeretni. Anya sokat mesélt arról, hogy vannak sokan a bukottak között olyanok, akik nem is olyan velejéig romlottak. Szimplán csak nem bírták elviselni a folytonos parancsokat és a bezártságot. S akadnak olyanok, akik ezt kihasználva egyszerűen elsötétedtek. Anya kerüli őket. Azt viszont ő maga se tudja, hogy pontosan melyik démon volt az apám gyilkosa. Még a mai napig is azt kutatja.
... És van egy nővérem, Mermaidena. Több ezer évvel idősebb nálam és természetesen aligha láttam őt. Ő nem apától fogant, hanem egy másik férfitól. Ő róla sohasem esett szó, de ez aligha volt számomra különleges. Mermaidról annyit tudok, hogy anyám szöges ellentéte. Rombol, pusztít, öl. Állítólag engem is megkísérelt régebben, mostanra már ezt nem tapasztaltam. Anya szerint az árnyvadászok már biztosan elkapták és a Pokolban fogan újra.
Kisgyerek koromban viszont egy vérfarkas falkában nőttem fel, Morgana által kijelölt anya nevelt fel, aki az ottani törzs felesége lett. A haláluk megviselt, de szerencsére Tatianat sikerült megmentenem. Rossz ötlet volt, hogy befogattuk egy démonnak a lányát, de cserében védelmet ajánlott. Hát ez lett belőle. Pusztulás.

❖ pozitív tulajdonságok

Erről Morgana, az anyám tudna mit mesélni. S mind a rossz tulajdonságaimról is, de szerencsére talán abból kevesebb van. Elsősorban nagyon szeretek másokon segíteni és adni. Segítem a gyengébbet és erősítem, ahogy anyám tette velem és az ő példáját követem egész életemben. Van humorom, azt hiszem hivatásom az is, hogy a másikat jó kedvre derítsem. Szeretem a rendet és a kiegyensúlyozott napokat. Nyugodt típus vagyok, s mindennek köszönhetően remek problémamegoldó képességgel rendelkezem. Mindig találok kiskapukat még akkor is, ha már veszni látszik minden. Nem ismerek lehetetlent és sohasem adom fel.

❖ negatív tulajdonságok

Különösen nincsenek rossz tulajdonságaim. Viszont ide sorolhatnám egy másik énemet, aki olyan, mintha nem is én lennék. De nem vagyok skizofrén és tudom magamról, hogy valahol az márpedig én vagyok, mégsem én irányítom. Olyankor elsötétül minden és keresem, ami ölhető és pusztítható. Ez pontos időkben szokott jelentkezni, olyankor viszont anyám mindig velem van és segít kordában tartani. Ennek a pontos okát viszont ő sem tudja, csak gyanakszik.

❖ legnagyobb félelmed

Hogy egyszer elveszítem az édesanyámat

❖ legnagyobb vágyad

remek kovenfő lenni

❖ legnagyobb titkod

nincsenek titkaim

❖ legnagyobb gyengeséged

Az, ha nem tudok teljesíteni, megmenteni.

❖ fõ fegyvered

árnyvadászok töltsék csak ki

look deeply into my eyes

Úgy érzem életemben először igazán most, hogy elvesztem. Mindezt mi sem mutatná jobban, minthogy az éjjel közepén egy erdőben lépdelek gyengülten és reményvesztettnek. Nagyon régen jártam már a kovenben és ezzel együtt anyámat sem láttam már, csak nagyon régen. Biztos haragszik rám, amiért nem mondtam el neki, hogy egy démon porontyát fogadtuk magunkhoz, hogy cserében védelmet kapjunk a környező támadásoktól. Az óta nem is keres, de még csak a koven sem. Pedig szükség volt rám, az egésznek lételeme vagyok. De lehet, hogy már csak voltam.
Megfogtam egy száraz faágat és lomhán, de kitartóan húztam a poros és koszos földben egy kör alakot. Eldobtam a rajzoló eszközöm és az égre nézek két széttárt karommal s fáradt, mégis széles vigyorral folytatom tovább. - Tessék, itt vagyok! És most ide belépek ebbe a körbe... - Mondandómat félbehagyom, amíg mindkét lábbal be nem lépek az általam rajzol körbe. - És addig nem mozdulok innét, ameddig ide nem jössz. Csinálhatjuk ezt, anyám. Mondd, hogy mit csináljak, vagy pedig hagyj meghalni. - Hangom elhalkul és a földre rogyok két térdemre, leengedett karokkal és fejjel. És így maradok, ahogy ígértem. Megzabálhatnak a pókok, a vadak, de még az éhínség is.
két nap eltelt.
- Hagyd abba ezt a színjátékot. Kezd egyhangú lenni. - Megáll előttem, botját megtartva maga előtt, amint pihenteti rajt két tenyerét összezárva. Érzem rajt, hogy valami nincs rendben. De talán ez azért van, mert elhagyott az erőm és az éhségtől, szomjúságtól hallucinálni kezdek és olyan dolgokat képzelek be, ami tulajdonképpen alaptalan. Nem tudom. Az anyám sokszor keveri magát bajba, egyszerűen nem tűrik meg a fajtái. Ugyanakkor nem sokat tudnak ellene tenni, hisz ő az egyik legősibb bukott angyal. Bárkit képes lenne elpusztítani, ha akarná. Olykor meg is teszi.
A hangja viszont megnyugtat. Nőies, mégis túl lágy; nem csodálom, hogy apa meglátta benne az angyalt. Morgana csodálatos nő. Ugyan eljött hozzám, de kezdek legyengülni. Ha nem lennének ennyire nehezek a jelenlegi rossz állapotomban a végtagjaim, még a homokot is képes lennék marokkal magamba tömni.
- Ezt edd meg. - Lehajol hozzám, aztán ruhája mögül egy tenyérnyi nagy almát vesz elő, felém nyújtva. Mondanom sem kell, hogy a gyümölcs látványától a nyál összefutott a számban. Nem vagyok kapkodó vagy türelmetlen, esetleg mohó típus, de most valahogy erőszakos módon kapartam ki a kezéből az ételt és vehemensen harapom le a felét. Akárcsak egy veszett állat. Nem különösebben érzek ízt. Mohóságom miatt még az ujjamba is beleharapok az utolsó falat előtt.
- Viselned kell a következményeket Elysée. - Szólal meg anyám, túlzottan határozott hangnemben. Figyelek rá, habár elég gyengének érzem magamat ahhoz is, hogy összeszedjem magamat. Nem egészen az éhínség áll a háttérben, sokkal inkább a stressz, ami ezt teszi velem. Tatiana azt hiszi, hogy rendjén kezelek mindent és én vagyok az, aki képes kiutat találni, de nem... kissé elveszve érzem magam és most dőlt bennem össze minden. De ezt az összeomlást nem akartam, hogy Tatiana lássa.
- Sejthetted volna, hogy egy démon ivadékát még alkuért sem szabadott volna befogadni. Pláne nem az én tudtom nélkül, nem igaz, Elysée? - Egyenesen utal arra, hogy eltitkoltam előle a félvért. De hát miért is kellett volna elmondanom neki? A falkához semmi köze sem volt. Ugyanakkor ha elmondom neki, akkor lehet segített volna megelőzni a bajt. Az én hibám, hogy odavesztek. Sosem oltottam ki életet, ezzel viszont többeket megöltem.
Két nappal ezt követően;
- Megegyeztünk valamiben. Ezt te is tudod. - Szólal hozzám a bukott. Megidéztem, mert tudni akartam, hogy miért tette ezt. Habár, ha pontos akarok lenni, akkor jól tudom, hogy miért. Megölték a lányát miattunk. Egy démonélet vagy száz életet követelt, s lám; tulajdonképpen megbosszulni nem tudom.
- Megölted a barátaimat és a családomat. De többet nem vehetsz el tőlem. Most pedig menj!

you can see the war inside