Billy. Tudom, hogy férfinév, szóval kapd be, amiért felhozod.
❖ Születési hely, idõ:
New Jersey, 2001. április 22.
❖ Családi állapot:
Egyedülálló. Még senki nem bírta mellettem túl sokáig. Kivéve a hangok, bár néha elhanyagolnak. Szerintem egymással kefélnek olyankor vagy egyszerűen basznak rám. Ki tudja náluk?
❖ Szexuális beállítottság:
Elvileg hetero, de a franc jobban tudja. Még nem voltam... Szóval érted, ugye? Kérlek értsed, nem akarok magyarázkodni.
❖ Foglalkozás:
Nappal alszom, éjjel eszem. A fennmaradó időt pedig kreatívan töltöm el (lásd lejjebb, kulcsszó cseresznyeszár)
❖ Ismertetõ jel:
Kék haj, halott tetkintet és néha percekig megállok a fejlodésben ok nélkül.
❖ Átváltozás:
Ha azt mondod, hogy ez lesz a vége, akkor teljességgel kimaradok ebbol a mókából. Úgy értem, ki ne akarnak örökké élni, örökké fiatal maradni, meg csábítónak lenni és ki a tököm tudja, hogy még mi és amilyen kis bakfis voltam, amikor azzal a vérszopóval találkoztam... Hé, ezt mindenképpen módosítani kell, mert már én is vérszopó vagyok! Rüki vissza másfél mondatot, sebesség felezo kettes... Szóval amikor azzal a vámpírral találkoztam, mindent megígért a felsoroltakból, én meg éltem a lehetőséggel. Mondjuk láttam rajta, hogy neki is vannak bajok a fejében, kicsit zümm-zümm volt első pillantásra, de héj! Egyszer élünk, mit veszthettem? Csak az életem, az meg amúgy sem ért túl sokat, szóval ... Miről is beszéltem? Őőő... Ha mindenképpen tudni akarod, akkor a zöld hajat szeretem a legjobban, de leginkább kékben láthatsz.
❖ Rang:
Igazából mérhetetlenül lefosom a rangok kérdéskörét, mert tökre nem izgat, hogy kinek mi a feladata, amíg minden éjjel megvan a kajám, nappal meg egy placc, ahol görbe kis testem kiegyenesíthetem. Újonc vagyok vagyis na! Őőő... Mit írtam feljebb? Nem találom... ÚJSZÜLÖTT! És ez miért is fontos? Félj tolem, hatalmas vámpír vagyok!
❖ Család:
Apámat sosem ismertem, állítólag rettentő jó pasi volt vagy még mindig rettentő jó pasi, fogalmam sincs róla. Anyám tartott róla egy képet a hálószobájában, azt néha még mindig sírt utána. Valszeg a legjobb kúrása volt, ami miatt én is megszülettem hét hónap múlva (#koraszülött), és valszeg ezért vonyít utána, amikor feljön a telihold. Anyámat jól ismertem, bizonyos hangok a fejemben azt mondták, hogy szeretnem is kellene, amit egész ügyesen meg is tudtam játszani. Mondjuk úgy, nem volt virágzó a kapcsolatunk, amikor rosszabb napjaim voltak, amikor szó szerint elgurultak a gyógyszereim. Ő persze szeretett, legalábbis azt mondta, meg törodött velem, legalábbis annyit járt velem cicomókushoz, meg a ki tudja még milyen agytúrkászokhoz, hogy mindenki elhitte neki. Néha még én is. A nagyszülők apai felét nem ismertem (lásd fentebb), az anyai ág pedig olyan messze lakik, hogy két évente láttam őket és akkor is mindig húztam a számat, mert Florida. Meleg, fülledt és mindig fostam, amikor náluk ettem.
❖ pozitív tulajdonságok
Őszinte, Önellátó, a virágokat mindig megÖntöző, Őőő, Ökótudatos
❖ negatív tulajdonságok
Őnző, Őőő, Ökrök makacsságával bíró, Őszinte, sokat használom az "Őőő" kifejezést
❖ legnagyobb félelmed
Már kétszer haltam meg, nem akarok harmadszorra is. Tökre elbaszcsizná a napomat és azt mondják, hogy utána nem lehetne egy jó képet sem csinálni rólam. #letmetakeaselfie
❖ legnagyobb vágyad
Hogy visszajöjjön az apukám. Na nem az, aki miatt anyám teliholdkor vonyít, hanem aki megharapott és vámpírrá tett. De ő már nem jön vissza, ezért tökre pömpis a szám és depis vagyok. Fontolgatom, hogy öngyi leszek. Egyáltalán, meg tudom ölni magam?
❖ legnagyobb titkod
Látom a jövőt. Elvileg. Tulajdonképpen eddig háromszor jött be a dolog, ami ha hozzávesszük, hogy naponta tizenhét vízióm van, akkor nem túl jó arány. De szoktam beszélgetni a tévével is, a kedves nénik, meg bácsik meg visszabeszélnek. Csak ők értenek meg igazán!
❖ legnagyobb gyengeséged
Amikor látok, akkor úgy négy kötőjel hétszáznegyvennyolc másodpercre teljesen lefagyok. Mintha katatón állapotba kerülnék, ami alapesetben nem rossz dolog, mert kell néha a nyugi, de ha mondjuk ez akkor történik, amikor éppen le akarják vágni a fejemet, akkor az nem jó. Sőt, inkább rossz.
❖ fõ fegyvered
Nem vagyok árnyvadász, nem is töltöm ki.
look deeply into my eyes
- Kurva élet... Kurva élet! KURVA ÉLET!!! - rohadtul nem élveztem az ébredést, mert azt éreztem, hogy a bőröm minden egyes négyzetcentije felperzselődik, az orromban éreztem a lángra kapott zsír és hús sercegő bűzét, a szemeimet meg olyannak éreztem, mintha elfolytak volna. Még vagy negyvenkilencszer elismételtem az imént mondott kifejezést változó indulatokat és kötőszavakat toldva hozzá, miközben úgy szaladtam a mosdóba, mintha rajtam lett volna a cifra. Pedig nem volt rajtam, és nem is a porcelán istenséghez szaladtam, hanem a zuhany alá, hogy megengedjem a vizet és eloltsam a tüzet. De kurvára nem használt semmit, mert még mindig tüzeltem, s nem a szexuális értelemben, hanem szó szerint és lángok nélkül. Aztán egy pillanat alatt abbamaradt az egész, én meg ürességet éreztem, meg fájt és hiányzott valami és tökre lehozós volt az egész, mert tudtam, hogy meghalt. Fogalmam sincs, hogyan és miért, de ha tippelnem kellene, akkor kint maradt a napon és elporladt. Persze arra nem gondolt, hogy ezzel nekem cseszi el a reggelemet, de kit érdekel egy újszülött, igaz? - Minden rendben kicsim? - csak bólogattam a nénire a képernyőn, aki pár pillanattal ezelott még azt ecsetelte, hogy mennyire szar most a Közel-Keleten, de én meg épphogy leszartam, mert senkit nem ismerek ott. Most meg hozzám beszélt, próbált nyugtatni, és még grimaszolt is, meg kiöltötte a nyelvét, csakhogy jobb legyen nekem. - Olyan viccesnek tetszik lenni! - nevettem el magam, de aztán elkezdtem sírni, vagyis inkább akartam, de nem jöttek a könnyek. Pedig mindig is szerettem sírni, akkor esett a legjobban, amikor felpüffedtek a vörösségtol a szemeim, meg amikor úgy folyott a taknyom, hogy már meg tudtam nyalni a nyelvemmel. Igazán ügyes vagyok a nyelvemmel, cseresznyeszárat is tudok csomózni a számban, amit három hétig tartott megtanulni, de már profi vagyok. Még jó, hogy valamivel el tudom ütni az időt, nem? - Mit gondosz drágám? Magadra hagyhatlak? Egy srácnak Torontóban nagyobb szüksége van most rám... - Persze néni, most már megleszek! - vigyorogtam rá, és már el is fordult tőlem, visszatérve a Közel-Keletre, valami robbantás is volt, meg kutyafüle, de ha szükség van rá máshol, akkor ki vagyok én, hogy visszatartsam? Sóhajtottam, végigmértem magam, mert a seggemen még mindig éreztem a Nap melengető csókját, ami amúgy egyáltalán nem hiányzik, és tökre megvagyok nélküle.
A férfi hallgatag módon közelített az ajtóhoz, majd három kopogtatás után benyitott az ablakon. Tükör volt minden falon, s ahogyan látta a vörös magassarkúját megcsillanni a kémény hófehér kürtőjében, úgy emlete fel a hatalmasra nőtt macskát a fák árnyékában meghúzódó villamosról. Együtt szaladtak, kergette őket egy füstfelho, amiből monoton kattogás zaja szűrődött ki, s amikor utolérte a bográcsot a végzete, négy kanállal szedtek belole higanyt.
Gyűlöltem magam ezért, hogy látom ezeket a francos képeket és legtöbbjüknek semmi értelme nincsen. Meg, hogy most körülbelül tíz másodpercig stíröltem a saját seggem, úgy beállt a nyakam, hogy örömömben ugrándoznék. De nem, mert nincs rá erőm, mert ilyenkor mindig úgy érzem magam, mint akin végigment egy taliga aprómajom. Remélem, most már nem a seggemről beszélek! A seggemről beszélek? Mindegy, nem érdekes, elfelejtem, mint a legtöbb látomást, mert ezeknek így összességében semmi értelme. Meg annak, hogy a fickó vörös magassarkút hordjon? Ki látott már olyat? - Én az előbb! Vakkan ki belőlem a felismerés, és már röhögök is, meg a tévében a bemondó bácsi is nevet, a néni nem tudom hová lett, és a macim is nevet, meg a mobiltelefonom is nevet. De miért nevetünk tulajdonképpen? - Mindenki higgadjon le a picsába! - tárom szét a karjaimat, körbenézek a szobában, amire mindenki abbahagyja a röhögést. Talán ebből mémet kellene csinálni, hogy mindenki higgadjon le a picsába! A fenébe, már létezik... De szép lemúr! És honnan tudom, hogy ezt a bigyót lemúrnak hívják? - Tolem tanultad drágám! - Awww, Steve Irwin! Miért kellett meghalnod? - megint sírni akarok, de megint nem jön semmi. Még a takony sem! A szőke bácsi pedig elfordul valami krokodil felé, és éppen egy fél csirkét evett meg vele közösen. Egy asztalnál ülve. - Te vagy a legjobb Steve Irwin!
Először is nagyon szépen köszönöm az együttműködésedet! Nagyon örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat, ugyanis sok potenciált látok a leányzóban. Az pedig, hogy végre még egy vámpírt köszönthetünk magunk között, még felemelőbb! A pláne meg, hogy az őrültségével engem teljesen elragadott. Nagyon szeretem az őrült karaktereket, biztos lehetsz benne, hogy figyelemmel fogom kísérni a játékaidat! Tehát így, hogy mindent letisztáztunk, engedd meg, hogy az oldal tagjai között köszönthesselek!
Menj hát és zúzd szét a valóságot, hagyd, hadd vezessenek a hangok, biztosan nem fogsz unatkozni, ha őket követed. Csak annyit tegyél még meg előtte, hogy foglald le ezt a különleges kis arcocskádat és a rangodat, mint újszülött és már semmi és senki nem állhat majd az utadba.
Sok-sok szeretettel a Staff nevében, Mabel Amboise
Kezdőlap
Tárgy: Sybille Rostov 
