phurphur & seraphin

Alig hallatta a hangját, de egy részem már azt kívánta, hogy bár befogta volna. Teljesen elrontotta az összképet a nyavalygásával és nem hiába használok szájpecket néhány egyednél. Mert, habár iszonyatosan vonzóak a dögunalom, ami ki tud áradni belőlük, szinte egyenesen halálos.
- Akkor gondolom még mindig nem volt meg? - Aztán ki tudja. Lehet, hogy a hol így hol úgy különböző pozíciókat takar. Vagy hol hideg, hol meleg a dolog. Értem én, hogy örök életű lények meg minden, de mégis mi a fenének pazarolják az idejüket olyanokra, akik igazából maguk sem tudják eldönteni, hogy mit akarnak? Számomra ez teljesen érthetetlen. De ezek szerint ő sem igazodik ki a helyzeten. Bár a kérdésem olyan könnyedén tört ki belőlem, hogy meg sem gondoltam, hogy a drága Pandácska mondana-e valaha ilyet. Ha meg esetleg nem. Sok minden változott az elmúlt időszakban és kész. Ami végtére igaz is. Semmit nem vett észre abból, hogy a barátja többé-kevésbé nincs többé. Igazán szomorú, hogy valaki ennyire képes a saját dolgaiba fordulni, hogy észre se veszi, hogy akit elvileg szeret meg családjának tekinti az már nem önmaga.
- Whisky jöhet üvegestül. - Habár még szoknom kell az alkoholtűrését ennek a testnek, de sosem mondanék nemet az alkoholra. Végül is nem őrültem meg. - Soha nem voltam jobban. De tényleg. - Az ürességből idő előtt kiszabadulni maga volt a mámor. Ez a jó az egészben, hogy nem is kell hazudnom. Bár én is elég önző barátnak tűnhetek, ha minden szivárványos volt az életemben és meg sem fordult a fejemben, hogy odaböfögjek az állítólagos lelki társamhoz, hogy te még élsz-e.

To: Lena

Jó érzés volt látni Lenát. Még úgyis, hogy kéretlenül jött be a lakásba, úgy, hogy én nem voltam itthon. Neki még ezt is el tudtam nézni és tényleg nem zavart. Csak örültem, hogy itt van és hogy talán egy hosszú beszélgetés, kikapcsolódás veszi majd kezdetét. Szükségem volt rá, nagyon is.
- Nem azt mondanám, hogy el voltam foglalva, hanem… - Tartottam egy kis szünetet, majd sóhajtottam. - …csak összejöttek a dolgok. Nem nagyon találom az utóbbi időben a helyem, Luna hallani sem akar rólam, Isabelle hol így, hol úgy áll hozzám és… - Kezdtem bele érintőlegesen a dolgokba, de végül csak belemerültem a lány ölelésébe. Szorosabban öleltem néhány pillanatig, majd hagytam, hogy elhúzódjon tőlem.
- Mint az előbb említettem, annyira nem jól, de reménykedek a pozitív változásban – Magyaráztam, majd elgondolkodtam egy kicsit, ahogy őt figyeltem. Volt valami furcsa a lányban, de nem tudtam volna megmondani, mi. Talán csak az, hogy régen találkoztunk és rég beszéltünk, nem tudom. – Megkínálhatlak valamivel? Whisky? Vagy esetleg más? – Érdeklődtem, miközben az italos szekrényhez lépve kinyitottam azt és elkezdtem nézelődni benne. – Egyébként, mielőtt nagy mesélésbe kezdenék. Te hol voltál az utóbbi időben? – Végül, ha választott valamit, akkor azzal az üveggel fordultam vissza felé és töltöttem ki két pohárba.

phurphur & seraphin

Szükségem volt arra, hogy biztosan a kezemben tarthassam az irányítást a test felett, hogy egyáltalán be merjem vállalni, hogy valamilyen szinten éket verjek közéjük. Vagy akár már az is elég, hogy eltölti majd a kétségbeesés, amikor rájön, hogy a barátja mondhatni megszűnt létezni és ebből mit sem vett észre. Sőt, mi több talán nem is nagyon érdekelte, hogy mi történik vele. Ezen pedig már akaratlanul is jól szórakozom.
Persze nem voltam oda azért, hogy megváratott, de így legalább volt időm elkészülni arra, hogy mégis mit fogok tenni, hogyan kell viselkednem, hogy először ne sejtsen még csak semmit sem és csak szépen, lassan másszon elő a zsákból a kiscica.
- Hát bármikor felkereshettél volna, de úgy gondolom, hogy te magad is egészen el voltál foglalva. - Könnyedén simulok a karjaiba és talán egy kicsit hosszabb ideig is ölelem őt magamhoz, miközben érzem az izmait a ruhája alatt, ahogyan hozzásimulok. Igyekeztem nem túl feltűnően felmérni, de még az is lehet, hogy észrevett belőle valamit, mielőtt elhúzódtam.
- Igazán remekül vagyok, Sera. Mondhatni kicsattanok az energiától. Te, hogy vagy? - Persze koránt sem érdekelt, hogy mégis hogy érzi magát, de a látszat kedvéért kénytelen voltam bájcsevejbe elegyedni különben már most feltűnne neki, hogy nem vagyok a legjobb barátja. Bár bevallom már most furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mégis mit fog tenni, ha rájön, hogy nem az vagyok, akinek gondol. Vajon önmagát fogja hibáztatni? Esetleg megpróbál alkut kötni? Ahh, mindig is odavoltam a kétségbeesett lelkekért. Neki pedig még ott vannak azok a nagy kék szemei, amelyek könnyedén alakulhatnának át kiskutyaszemekké.

To: Lena

Idejét sem tudtam volna megmondani, mikor volt, hogy utoljára láttam Lenát. Hiányzott. Annyi mindent meg akartam vele beszélni, tanácsot kérni vagy csak… egymás mellett ülni, csendben, mert már az is sokat jelentett volna nekem. Néha túlságosan is magányosnak éreztem magam. Luna hallani sem akart rólam, Isabellet néha nem tudtam, hova rakni, legutóbb pedig az a lány… nos, a gondolataimat az utóbbi napokban ő kötötte le valamiért. Pedig nem kellett volna.
Ahogy hazaértem a szokásos, esti körutamról, meglepve tapasztaltam, hogy a ház nem üres. A hang viszont, amit hallottam, ledöbbentett. A kabátomat ledobtam a hozzám legközelebb eső székre, majd egy csettintéssel zártam ajtót magam mögött, miközben már indultam is az erkély felé. Nem hittem a fülemnek. Ahogy átléptem az erkély küszöbét, még mindig meglepve néztem, aztán megkönnyebbültem és elmosolyodtam.
- Lena! Lassan ezer éve már, hogy láttalak – Túloztam persze. Aztán nagyot nyeltem. – Épp arra gondoltam, milyen rég is volt… nagyon eltűntél – Jegyeztem meg halkabban, miközben tettem felé pár lépést és ha nem akadályozott meg, akkor magamhoz öleltem gyengéden. Túl régóta ismertük egymást ahhoz, hogy végleg eltűnjünk a másik életéből, mégis borzalmasan éreztem magam, ha hosszabb ideig kellett nélkülöznöm őt. Bár ez most nem is volt túl hosszú idő, mégis annak tűnt. Megölelgettem, majd lassan elengedtem, így nézve rá.
- Hogy vagy, Lena? – Rámosolyogtam. Mellette nem volt nehéz mosolyognom. Örültem, hogy látom. Nem is kicsi.

phurphur & seraphin

Habár az utóbbi időben igyekeztem a lehető legtöbb port kavarni, amióta csak megszereztem magamnak ezt a testet még volt egy nagyon fontos terület, amelyet eddig meg sem közelítettem. Itt volt az ideje, hogy a test birtokosának az életével is játszadozni kezdjek. Ebben az esetben sajnálatos módon megvolt rá az esély, hogy majd megpróbál előtörni és megakadályozni a káoszt, amit az életére akarok uszítani és porig rombolni. Viszont már épp elég ideje vagyok a testében ahhoz, hogy biztos legyek a felette létrejött uralmamban. A háttérben majd élvezheti a műsort, ahogyan hosszú ideig én magam is tettem. Adnék én popcorn-t, de azt hiszem ilyen szolgáltatási szintet még nem sikerült elérnünk. Így maradt a kényelmes hátradőlés semmi más.
Egyszerűen engedtem be magam a boszorkánymester lakásába, szinte már túlságosan is egyszerűen. Vészesen könnyű volt besétálni. Igazán tehetne fel valami biztonsági rendszert, hogy azért, akárki váratlanul ne tudjon megjelenni. Bár biztos, hogy a kislány rajta lenne a listán, hogy szíves örömest beengedné, de fogalma nem lenne arról, hogy ezzel együtt mégis mit is enged még be.
Mondjuk azért nem tudom, hogy mennyire fog örülni a jelenlétemnek, vagyis hát az állítólagos Pandalena jelenlétének, hiszen azelőtt, hogy a kezembe vettem volna az irányítást igen csak kerülte. Hiszen nem akarta, hogy megtudja mégis min megy keresztül. Azt hitte, hogy neki akartak ártani, de mindvégig a leányzó volt a célpont. Az, hogy Seraphin-nak is bűntudata lett, amiért elrabolták a törékeny, kis boszorkánymesternőt csak mellékes bónusz volt. Meg így legalább elterelődött a figyelem a terv tényleges célpontjáról és lényegéről.
A lakást körbejárva, kíváncsi tekintettel igyekeztem mindenféle információt magamba szippantani, mielőtt még úgy döntöttem, hogy az erkélyre lépek ki, ahol a tökéletes kilátást kezdtem el vizsgálni. Azért elég jól megy ezeknek a boszorkánymestereknek, hogy visszafogott, de mégis valahogy lenyügöző lakásokra tegyenek szert. Persze valamilyen szinten azért legális módon jutnak hozzá az pedig nem kenyerem. Amikor hallottam a bejárati ajtó becsukódását akaratlanul is mosoly szökött az arcomra. Most kezdődik az igazi műsor. - Seraphin? - A lehető legártatlanabb hangomat vettem elő, amit el tudtam játszani és így szólítottam meg őt, hogy a hangomat követve csatlakozzon hozzám.