Megmentetted az életemet négy évvel ezelőtt. Pár ittas személy „elkalauzolt” minket, engem és egy másik fiút, az egyik sikátor felé. A srácot agyonverték, mert védelmezni akart, te pedig jöttél és őket intézted el. Majd haza vittél magadhoz.
Tetszett a karizmád, határozottságod és mindaz, amit képviseltél. Tetszett a szemed, a mosolyod, az illatod. Ugyanakkor egyértelműen lángolt közöttünk egyfajta kémia, amolyan szerelem volt első látásra. Pár hónappal később bevalottál nekem magadról mindent, azt is hogy mi vagy és hogy mik a terveid velem. Nem ellenkeztem, bemartál. Vérfarkas lettem, s te lettél a tanárom. Később Lupád lettem. Utódokat szeretnél már, s ezt sokszor elmondod, füzögetsz, hátha egyszer beadom a derekam… Hát talán jöhet… de ebbe a világba?

// Minden megbeszélés tárgyát képezi. Amit megszabok az a kettőnk története. Ezen kívül minden nyitva van, kor, név, PB, milyen a zokni színe. A jelleme, nem a gyáva nyulat, de nem is a hőscincért látom benne. A kettő között. Fontos szereplője lennél az életemnek.
Dobj egy PM-et, ha megérkeztél!  
Ian Bohen  van a képen, de változtatható, akit csak szeretnél.