Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo

If I cannot move heaven, i will raise hell


Külterület
TO LOVE IS TO DESTROY, AND THAT TO BE LOVED IS TO BE THE ONE DESTROYED

Evangeline
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
♡ boston
foglalkozás :
♡ being clumsy af
Karaktered arca :
♡ inbar lavi

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty


sammael & evangeline
• aren't you supposed to be dead or something?

Talán a négyünk kapcsolatának a jelenleginél mélyebbnek kellene lennie, de az idő során semmi sem volt, ami igazán összetarthatott volna minket. Mindegyikünknek megvolt a maga kis terve célja a világban és különösebben nem zavartuk a másikat a jelenlétünkkel. Én egy darabig persze a gyászomba temetkeztem, amit lefogadom egyikük sem kívánt magának, nem hiába nem kerestek egy percre sem. Eléggé ingerlékeny voltam abban az időszakban, amelynek megvoltak a maga hatásai, de mindez már a múlté. Most már csak arra kell koncentrálnom, hogy megvédjem a gyermekem, akiből még valami csodálatos lehet, hiszen a tudásszomja még engem is lenyűgöz.
- Azért annak is megvan a maga szépsége, hogy milyen könnyedén pusztítják el egymást, szinte értelmetlenül. Azért ennél mi egy kicsit fejlettebbek vagyunk, hiszen még nem pusztítottuk el egymást. Legalábbis egyelőre. - Persze mondhatnánk, hogy ami késik nem múlik. De azért minket koránt sem olyan egyszerű elpusztítani. Még akkor is, amikor azt hinnénk, hogy a másik teljesen elveszett, akkor az egyik halottnak hitt testvéred visszasétál az életedbe. De az, hogy pont ezt a módod választotta a visszatérésére.. A vér is megfagyott az ereimben, ahogy egy jelenlétet éreztem az egyetlen gyermekem körül. Túlságosan is képes vagyok rettegni, ha róla van szó. Egyszer már megtapasztaltam a teljes veszteséget nem szeretném újra átélni.
- Ez egy olyan út, amit egyedül kell járnom. - Ez egy olyan helyzet, amiben nem bízhatok senkiben sem. Bárki a hátba támadhat és a bosszú amúgy is elég magányos tud lenni, nincs szükségem ebben társra, hiszen így sokkal kellemesebb lesz, majd ennek a learatott gyümölcse.
- Nagyon szívesen segítenek neked eligazodni ebben a világban, testvérem, de természetesen a felajánlásod is szívesen fogadom, egyelőre azonban árat nem szabok a kérésed ellenértékekét, mindössze egy levegőben lebegő szívességet kérek majd a jövőben. - Persze nem szívesen játszok bébicsőszt úgymond a saját testvéremmel, de azt is tudom, hogy mennyire értékes lehet egy rajta keresztül felhasználható szívesség. Ostobaság lenne nemet mondani egy ilyen kérésre. - Szóval akkor hol és mikor kezdjük.. Miben lenne szükséged leginkább segítségre? - A világ a maga alapformájában igen keveset változott, de valahogy azért mégis elsőre felismerhetetlennek tűnt, de alapjaiban szinte minden teljesen ugyanaz.
•• NOTE: kicsit nyomi, ne hari Külterület 2148618046   


Sammael
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
Föld
foglalkozás :
Kaszás
Karaktered arca :
Jensen Ross Ackles

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty
tear down hollows
take back eternity


- Igen, ennyit már sikerült felfedeznem. - bólintok lassan, a csalódottság súlyával a bizalom hiányával kapcsolatos megjegyzését követően, s ha pusztán ennyiből állna mondandóm vagy testbeszédem, minden bizonnyal akár úgy is vehetné, hogy a negatív, fanyar fogadtatás őneki, pontosabban a felém tanúsított viselkedésének szól, ám ez nincs így. Ahogy pedig tekintetem ráérősen körbepásztázza a minket gondoskodó szülő illúziójaként átölelő vidéket, ahogy mélyet szippantok az állítólagosan éltető, s mégis mérgező, halandó lények tüdejét lassan megfojtó és összeroppantó levegőből, szinte kitárom lapjaimat azt illetőleg, hogy iménti meglátásom sokkal inkább az emberi világ lenézése, semmint az ő reakciójának minősítése. Utóbbi miatt különben sincs okom haragra gerjedni, sem megsértődni. A démonok között, ahol Evangeline minden bizonnyal ideje nagy részét tölthette abból következtetvén, hogy a világ még nem vált a totális káosz lángjainak martalékává, ez a fajta bizalmatlanság mondhatni természetes. Ezer esztendő pedig minden jel szerint engem sem tesz kivétellé alóla. Érvelhetnék amellett, miért is szükségtelen fenntartania a falait, de emlékeim alapján, minél jobban ostromolja azokat valaki, ő annál vehemensebbé és defenzívebbé fog válni. Úgy fest, ez jelenünkben még inkább igaz, mint múltunkban.
- Az emberek, noha testvérekként és felebarátokként kéne szeretniük egymást csak annyiban fejlődtek, hogy mostanra még pusztítóbb fegyverekkel rontanak egymásnak. Nem meglepő hát, ha a széthúzás a mi berkeinkbe is beférkőzte magát. - szavaim célja, hogy nyilvánvalóvá tegyem az ellenérzés hiányát. Ő talán tartózkodik tőlem, így én hajlandó vagyok neki megadni a saját területét, a saját szabályait, amennyiben ez megnyugtatja. Nincs okom nem így tenni, hiszen nem ellenségként érkeztem, mint ahogyan azt már közöltem is.
- Éppen ezzel a feleleteddel erősítetted meg, hogy még nem leltél megoldásra, s így nyugalomra sem. Máskülönben nem bukkantál volna fel egy ilyen más szempontból jelentéktelen helyen, még inkább kétlem, hogy tetted volna mindezt támadólag. - ahogy az eddig igaz volt rám, továbbra sem vehet észre semmiféle lenéző, gunyoros vagy elítélő hanglejtést szavaim mögött, mivel ilyesmit nem is tartalmaznak. Ez egyszerű következtetés csupán az eddig tapasztaltakból.
- Amennyiben mégis eltörölnéd azt az ártó pondrót a világból, már itt vagyok. - bármely más esetben ez nem olyan ajánlat, amit bárki megkapna. Talán ez is jele annak, hogy a Lovasok mindig egy különleges kör voltak a démonok faján belül, s ami engem illet, mindig azok maradnak. Egyesek, s ki tudja, tán a bíbor szín tulaja ezen szűk csoportba tartozik, még jobban, mint mások. Mások talán ítélkeznének felette, a szemére hánynák, hogy őrültség, ha bosszúra vágyik olyasmi miatt, ami egyébként is túlontúl emberivé tette, ám ez nekem nem tisztem. A Halál nem tesz ilyet. Nem ezért vagyok itt.
- Valóban akartam. - sosem voltam a kertelés híve, vele szemben pedig különösképp feleslegesnek találom, hogy úgy tegyek, mintha csakis eszméket cserélni akartam volna előcsalogatni.
- Szükségem volna.. egy bizalmasra, ha úgy tetszik. - a szóválasztás nem véletlen, az érzelmek távol állnak tőlem, így olyasmit megfogalmazni, hogy ő olyan, aki közel áll hozzám, meglehetősen nagy kihívás volna. Olyasmi, melyet elkerülök. Egykoron, azon énem, ki a Mennyek angyala volt, minden bizonnyal képes lett volna rá.
- Valakire, aki elkalauzol ebben az új világban. - szándékosan nem bocsátkozok bele részletekbe, nem említem, hogy minderről a Pokolbéliek (egyelőre) nem tudnának, nem hozom szóba Káint, sem a végső felvonás elhozatalát.
- Természetesen, amennyiben volna oly óhajod, melyet árként szabnál meg... - igen, ez a démonok világa, bukásunk óta mi magunk is a részét képezzük. És tudom jól, hogy ez így működik. Semmi sincs ingyen.
- .. úgy hiszem, meg tudunk majd egyezni.
A vastag jég, mely a tekintetem tükre az ő lángjait keresi. Ki tudja, mely lehet erősebb a világ két pólusa közül.
Vagy azt, hogyan fogadják egymást.

frost & fire

szószám: 592 ❖ zene: string theorymegjegyzés: kis csúszással & frissítéssel, de visszatértem, bocsi az újabb váratás miatt  Külterület 2148618046  ❞

Evangeline
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
♡ boston
foglalkozás :
♡ being clumsy af
Karaktered arca :
♡ inbar lavi

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty


sammael & evangeline
• aren't you supposed to be dead or something?

Nem mondhatnám, hogy olyan gyakran ülnék össze a többi testvéremmel egy találkozóra így egyáltalán nem számítottam arra, hogy azt, akinek eddig halottnak és elveszettnek hittünk fog elsőként felbukkanni. Azt pedig egyáltalán nem értékeltem, hogy pont itt bukkant fel, mintha a jelenlétével egyfajta fenyegetést is szeretett volna meglebegtetni. Nem tudom mire vélni a semmiből jött visszatérését, de egy dolog biztos. Semmi jót nem jelent sem számomra, sem pedig a testvéreim számára az, hogy újra a földön jár és kel. Persze megvan a magunk kapcsolata, ami koránt sem olyan testvéries, mint az emberek világában gondolná azt valaki annál sokkal egyedibb és bonyolultabb kötelék köt össze bennünket, szinte megmásíthatatlanul.
Sok minden változott már azóta, hogy utoljára köztünk járt. A bizalom már szinte teljesen luxusterméknek számít. Én személy szerint ezt a kiváltságot már senkinek nem ajándékozom oda, hiszen amennyiben ilyesmire hajtanám a fejemet csak lehetőséget adnék arra, hogy egyenesen a hátamba szúrhasson egy tőrt, majd erőteljesen megforgassa azt. Tanultam a hibáimból és eszem ágában nincs azokat még egyszer elkövetni.
- Semmi sem az, aminek látszik. Sok minden megváltozott. A bizalom már egyáltalán nem kenyerem, úgyhogy ne vedd túlságosan a lelkedre, hogy benned sem egy szövetségest látok. - Ha valamit jól akarok csinálni, akkor igazán csak saját magamra számíthatok. Pontosan ezért is dédelgettem a fiamat a Pokolban magam mellett és készítettem fel az életében szinte minden lehetséges kihívásra, hogy még véletlenül se kerüljön sor arra, hogy még egyszer elveszítsem akármelyik leszármazottam is. Ahhoz túl sok energiát és időt fektettem belé, hogy hagyjam újra megtörténni.
- Meg tudom oldani ezt egyedül is. Ha nem így lenne már rég segítséget kértem volna, amire nincs szükségem. - Tisztában vagyok azzal, hogy mindegyik testvéremnek megvan a maga sajátos véleménye arról, hogy mégis megéri-e utódokat hozni a világra, de én igen is látom benne a lehetőséget így pedig nem is fogom hallgatni, hogy szerintük mennyire őrültség, hogy megbosszulnám az elvesztésüket.
- De biztos vagyok benne, hogy akartál tőlem valamit, aminek köze sincs ahhoz, hogy szívességet tegyél nekem, szóval.. Miért is nem térünk a tárgyra? - Mély levegőt véve tűnnek el éjsötét szemeim és teszek egy lépést hátra tőle.  
•• NOTE: remélem megteszi Külterület 1842766431  


Sammael
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
Föld
foglalkozás :
Kaszás
Karaktered arca :
Jensen Ross Ackles

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty
with ice cold hands taking hold ofYou

Az arckifejezésem egész idő alatt nem változik, olyan tényező ez, amely az avatatlan szem számára könnyedén bírhat az érdektelenség jelentésével vagy interpretálhatja azt akár embertelen szinteket elérő érzelemmentességnek, amely sejtésem szerint nagy valószínűséggel bármely halandó gerince mentén jeges borzongást váltana ki. Ám az olyan kivételes helyzetben lévők, mint a Lovasok, s így Evangeline is, kiolvashatják a szobrokat szégyenbe hozó sztoikus nyugalomból, hogy bizonyos mértékben élvezem élvezem a helyzetet. Ki ne élvezné, ha egyszer magát a Háborút sikerül kizökkentenie a kényelmi állapotából? Való igaz, ha más tenné ezt, nem sokáig szívná a továbbiakban eme világ levegőjét, ha szükséges, erről én gondoskodnék. Csupán ez olyasmi, amit nem híresztelek. Elvégre, a Kaszás, akit félnek, nem lehet részrehajló. Még Háborúért sem.
- A kényszerszabadság volna az a megfogalmazás, melyet helyénvalóbbnak érzek. De igen, lényegében erről van szó. - a további szócséplésére nem reagálok Atyánkat, az unatkozásait és terveit illetően. Ennek három oka is van: az egyik, hogy ezen szavakat átitatják az olyan emóciók, mint a porontya iránt táplált féltés és az ebből a félelemből eredő harag az én irányomba, talán még Apánkéba is. Jómagam inkább preferálom az objektivitásra való törekvést, de Evangelinet szemmel láthatóan az érzelmeik vezetik eme percekben. A másik indok az, hogy a konklúzió, melyet a jelenlétemből következtetve leszűr magának, nem több annál, mint ami. Spekuláció. Ahelyett, hogy megerősíteném vagy megingatnám a gyenge alapú vászonra festett elképzelését, az a legcélravezetőbb, ha hagyok neki némi időt a lehiggadásra és az átgondolásra. Jobb, ha maga jön rá arra, hogy pusztán illúzióba kapaszkodva húzza fel magát. A harmadik ok talán a legegyértelműbb mind közül: nem tisztem meghatározni Isten szándékait, azon egyszerű magyarázattal élve, hogy én magam sem vagyok velük igazán tisztában. Sejtéseim vannak, de ismerhet.. ismerhetne már annyira, hogy tudja, nem fogok nekiállni csak úgy találgatni a levegőbe. A megbizonyosodást többre értékelem.
- Megbizonyosodás. - adom meg a rövid választ arra a kérdésre, hogy miért kerestem fel őket. De, hogy ne rója fel nekem a szűkszavúságot, mint esetleges rossz akarás jelét, megtoldom mondandómat:
- Amíg távol voltam, minden változás, ami a világban bekövetkezett, kívül esett a látókörömön. Ezért fontosnak tartottam, hogy a szűk kör állapotát ellenőrizzem le legelőször. - nevezhetném akár bizalmi körnek is, elvégre lecsupaszítva erről van szó, amennyire fennállhat ez sötétséggel mérgezett entitások között, ám az efféle érzelgősség sosem volt rám jellemző.
- És ahogy tapasztalom, változtak is dolgok. - jelentőségteljes pillantást vetek rá, ugyanis szavaim alatt most nem a kölykét értem, hanem arra célzok, milyen hamar defenzív pozíciót vett fel és észlelt bennem fenyegetést, úgy, hogy ez nem szerepelt a szándékaim között. Változott a viselkedése irányomba, és ez érdekes következtetést enged levonni.
- Nem először járnak már a közelében. - kijelentés, megállapítás, nem várok rá megerősítést, mindazonáltal nem is mozdul egy izmom se, mikor bőrömet a körmei sértik. Pillantásom ezalatt sem engedi az ő éjfeketéjét.
- Nem figyeltél igazán, ha azt hiszed, ellenségként vagyok itt. a gyerek létezése olyan információ, amit döbbenettel fogadtam, de minél inkább ízlelgetem, annál kíváncsibb vagyok arra, mennyire gyökeredzik mélyen a változás.
- Ki az, aki ujjat húzott Háborúval? - kérdem, még mindig nem mozdulva el a szorításból, érzékeltetvén, hogy a kérdés maga, s a mögötte lévő indíttatás, mely szerint, ha ellensége van, az számunkra közös ellenség, őszinte.

Death & War

szószám: 530 ❖ zene: when is the future?megjegyzés: köszi a türelmed! <3  ❞

Evangeline
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
♡ boston
foglalkozás :
♡ being clumsy af
Karaktered arca :
♡ inbar lavi

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty


sammael & evangeline
• aren't you supposed to be dead or something?

Már vagy ezer éve annak, hogy senki sem látta. Ez pedig nem lehet véletlen. Mindannyian elhittük, hogy ő nincs már többé most pedig úgy sétál vissza az élők sorába, mindeközben az én életembe, mintha mi sem történt volna. Bárhol is tartózkodott úgy tűnik az idő múlását koránt sem úgy érzékelte, ahogyan mi. Persze az idő elég játékos dolog, ha azt vesszük. Vannak emlékek, amelyek olyan élénken élnek az elménkben, hogy azt hisszük, hogy soha nem feledjük el őket, de az idő múlásával egyre homályosabbak lesznek a részletek, mire nem marad már más igazán, mint az érzések, amelyek életünk egyes pontjaihoz köttettek. Szeretném azt mondani, hogy sosem felejtem el egyetlen egy gyermekem arcát sem, de az igazság az, hogy napról napra egyre nehezebb felidéznem a vonásaikat. Idővel teljesen a homályba vesznek és nem marad más hátra utánuk, mint a mérhetetlen űr, amit azóta sem képes semmi sem betölteni. Talán egy kicsit enyhít rajta a bosszúm beteljesülése, de ez olyasmi, amit igazán sosem felejt el még egy démon sem. Maradandó, kijavíthatatlan nyomot hagy maga után.
Szemeimet a drága teremtő említésére egyszerűen csak megforgatom. A mindenható erő, ami képes lenne minket is eltörölni a föld felszínéről, ha szeretné, hiszen a drága fivérem, Sammael pontosan egy élő példája ennek. Szinte már feledésbe merült a létezése, néhány porcikám még azt is képtelen elhinni, hogy tényleg itt áll előttem. Mégis inkább örökös szabadságra ment és néha-néha visszapillant, hogy belefolyjon az eseményekbe felkavarva az állóport.
- Szóval mondhatjuk azt is, hogy egyszerűen szabadságra mentél csak úgy, mint a papa odafenn? A semmiben lebegtél esetleg? Kíváncsi lennék, hogy mi a terve mindezzel.. Talán tényleg úgy gondolja, hogy itt az ideje egy második menetnek. Biztos vagyok benne, hogy nagyon unatkozik odafenn és nem ártana neki egy kis személyre szabott izgalom. - Persze kétlem, hogy ugyanúgy esélye lenne legyőzni Sammael-t, ugyanakkor nem örülnék annak, ha angyalok kezdenék el belepni a földet kezdve apuci jelenlegi kedvencével.
- Megtudhatnám, hogy mégis miért kerestél minket? A többiekkel már jó ideje nem találkoztam én magam sem.. Nem mondhatnám, hogy évente összejönnék iszogatni a többiekkel.. - Nem keresem a többiek társaságát, ahogyan ők sem az enyémet. Persze biztos vagyok benne, hogy benne van a pakliban az is, hogy egyikük sincs oda azért, hogy ennyire édesgetem a saját warlock gyermekem. De hát mégis, miért ne akarnám kihozni a legtöbbet abból a teremtményből, amelynek én adtam, szinte már túlzottan emberi módon életet? Ostobaság nem kitapasztalni a határaikat, de mindezt nem tudom megtenni, ha mindeközben oda kell figyelnem arra is, hogy életben maradjon, hiszen valaki jó viccnek találta azt, hogy kiontsa mindegyik gyermekem életét..
- Nehogy azt hidd, hogy a határozottságom nem hozná el a megfelelő eredményeket. Amúgy is kétlem, hogy szeretnéd, ha megkeseríteném a kellemes örökkévalóságod, szóval ha jót akarsz magadnak, akkor tartod magad a kérésemhez és elkerülöd ezt a helyet. - Lehet, hogy a nagy angyalpajti kellett legutóbb ahhoz, hogy eljuttassa oda Sammael-t, ahol idáig raboskodott az még nem azt jelenti, hogy ez az egyetlen módja is. Ha pedig túlságosan sokat időzik Arthur vagy ennek az iskolának a közelében, akkor nagyon szívesen kiderítem, hogy mégis miről is van szó. Bár már enélkül sem ártana, ha a kezemben tarthatnék egy ilyen fegyvert, egy ilyen lehetőséget, amivel mondhatni pórázon tarthatnám a halál lovasát. Bár, ha felfedem előtte, hogy a póráz létezik az egész mit sem ér ezért sokkal okosabban kell eljárnom.
Engedem, hogy kezemet finoman a torkához húzza, majd ujjaim szorosan a nyaka köré fonódnak, majd a körmeim egyenesen a bőrébe mélyednek, minimális démoni vért előcsalogatva a felszín alól. Persze egyszerű testi fájdalmak koránt sem számítanak nekünk, hiszen ezen alakok nem többek, mint egyszerű álcák, amelyek elrejtik a valós önmagunkat.
Elmosolyodva pillantok fel rá a pilláim alól immáron éj fekete szemekkel párosítva. - Mégis miért is pazaroljam rád az energiámat, hm? Mit akarsz elérni? Felesleges erőszakot? Bár ilyen nem igazán létezik.. Csak rosszul időzített. Tudod, hogy szeretem, de szívesebben nézem, mintsem alkalmazom. - Elég kevés esetben kell bemocskolni a kezemet, de ha már megteszem akkor jobb szeretem, ha annak van is értelme. Nem pedig szembeszállni a kis híján halhatatlan testvéremmel, akinek talán a belső szörnyetegem előcsalogatása a leghőbb vágya. De mégis mikor voltam én híres arról, hogy megadom a testvéreimnek azt, amire annyira áhítatoznak? Nem, nem.. Ez koránt sem ilyen egyszerű.  
•• NOTE: remélem megteszi Külterület 1842766431  


Sammael
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
Föld
foglalkozás :
Kaszás
Karaktered arca :
Jensen Ross Ackles

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty
with ice cold hands taking hold ofYou

Csalódottság, az egyik érzelem, amiről kétséget kizáróan meg tudom állapítani, hogy nyugtalan örvényként ott kavarog a bensőmben, csak azért, hogy aztán jelenlétét ecetes fanyarságával tegye egyértelművé valahol a nyelv hátsó részén. Dühíthetne, hogy éppen a Lovasok közt akad olyan, ki a halálomat kéri számon rajtam, ahelyett, hogy örvendés jeleit mutatná, de figyelembe véve azt az ezer esztendőt, mi számomra súlytalan tollpiheként suhant tova a kozmikus szélben, s a jelenlegi, az ő számára minden bizonnyal félreérthető körülményeket, igazságtalan volna a részemről felrónom neki szavait, vagy a hangnemét. Ugyanekkor szórakoztatásomra is van, elvégre nyelvének csípőssége számomra bizonyíték arra, hogy a viszálykodások, csatározások és vérontások úrnője nem puhult még el. Nem teljesen, az eddigi megfigyeléseim alapján, és ezt már megnyugtató elemként, biztató kezdetként raktározom el magamban.
- Játék? - felvonom a szemöldökömet, ami egyfelől őszinte, elvégre, annak ellenére, aminek az ittlétem látszódhat, nem érdekel a kölykének a lelke. A létezése, noha számomra határozottan meglepő, váratlan szegmense egy freskónak, melyről úgy hittem, egészen behatóan ismerem, aligha meg tud hatni. Nem mellesleg, nem tudom, miféle emlékeket őrizget rólam az elméjében, de a céltalan öldöklés sosem volt kenyerem, márpedig a gyermekkel való leszámolás határozottan ilyen volna. Nem származik belőle előnyöm, mi értelme volna hát?
Ugyanakkor a visszakérdezés egyfajta megjátszás is, felesleges kör lefutása, ha úgy vesszük. Elvégre tudom, miért kérdezi.
- Vannak, akinek az útjai kifürkészhetetlenek. - valóban, Róla beszélek. Szándékosan nem kívánok részletekbe bocsátkozni a hellyel kapcsolatban, amit magamban Limbonak vagy a Mennyország túloldalának neveztem el, és azt sem mondom ki kereken, hogy a Teremtőnk maga hozott vissza. Viszont, hogy ne csak homályosan megfogalmazott válaszokkal szolgáljak, félig-meddig neki is igazat adok.
- Halott voltam. De nem azon értelemben, ahogy emberek lehelik ki a lelküket vagy démonok pusztulnak el. - lassan felemelem a kezemet, még a mozdulatból is mellőzve mindenféle ártó vagy fenyegető szándékra utaló jelet, s balom mutatóujjával egy kört rajzolok a levegőbe, a gesztussal a körülöttünk lévő világra utalván.
- Ennek a helynek, és mindannak szempontjából, amit magába foglal, megszűntem, igen. Egy időre. Ám az elmúlás egyik megfogalmazását sem aggatnám rá. - a növények, az állatok elsorvadnak, az emberek meghalnak. Visszatérnek a porba, melyből vétettek, így esetükben jogos ezen szavak használata.
- Nem mondanám véletlennek. - teszem egyértelművé a felbukkanásom helyszín választásának körülményét olyan száraz tónusban, mintha csak olyan természeti tényeket akartam volna egyértelműsíteni, hogy a víz nedves, a jég pedig hideg.
- A többiek auráját kutattam. - direkt megnyomom a többiek szót, hogy tudja, a négyes fogatunk tagjaira utalok ezzel.
- A tiédet könnyű volt érzékelni. Vagyis... - pillantok egy kis hatásszünetet tartva az épületre a háta mögött.
- ... egyet, amiről úgy véltem, a tiéd. pillantok egy kis hatásszünetet tartva az épületre a háta mögött. Ezzel kiterítek neki lapjaim közül néhányat, hogy bizonyítsam az ellenséges szándékot illető tévedését, mindazonáltal haloványan felfelé rándul ajkaim sarka, amikor közelebb lendül. Futólag a megemelt keze felé pillantok, mielőtt szemeim visszatérnének, hogy az ő pillantásába mélyedjenek.
- Bájos. - közlöm halkan, szinte szelíd lágysággal. - De a szavaid üresek és ha elengeded a haragod, ami most biztosan jólesően részegít meg, erre te is rájössz. - egyfelől a Mennyek legerősebb arkangyalát küldték utánam legutóbb és még ezek után is részét képezem, képezzük, Isten tervének. Még ha meg is próbálná, erős a gyanúm, hogy a Limboba nem tudna visszaküldeni, egyfelől azért, mert fogalma sincs arról a helyről, ahol mostanáig tartózkodtam (egyszer talán majd megosztok vele részleteket, de ezt nem itt és nem most fogom megtenni), másfelől pedig ha az a hely olyan könnyen ki-be járható lenne, akkor az Úr nem a jobbkezével intéztette volna, hogy oda legyek száműzve. Ami egy következtetést von maga után: kicsi azoknak a köre, akik beavatottak annak létezésébe. És míg az ellenkeőjéről meg nem bizonyosodok, ez a kör jelenleg három tagból áll: belőlem, Michaelből és Apánkból.
- Mellesleg, régen nem fogtad így vissza magad. - jegyzem meg, a felemelt keze felé nyúlva, ám ujjaim nem szorítanak csuklójára, érintésem nem durva, inkább csak gyengéd vonással húzom közelebb a torkomhoz, ahová, megérzésem szerint, ujjait szánta alig néhány pillanattal ezelőtt.
- Hol a bíbor ló gazdája? - rajtam a sor, hogy kérdést tegyek fel.
Való igaz, sokkal inkább tekinthető ez provokációnak, noszogatásnak, semmint teljes értékű kérdésnek. A ki nem mondott rész itt inkább ez: tudom, hogy ott a húgom.

Death & War

szószám: 700 ❖ zene: start againmegjegyzés: ha nem jó, szólj:3  ❞

Evangeline
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
♡ boston
foglalkozás :
♡ being clumsy af
Karaktered arca :
♡ inbar lavi

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty


sammael & evangeline
• aren't you supposed to be dead or something?

A harag és a düh, kontrollálhatatlanul terjengett az ereimben, mint valami méreg, ami készen állt arra, hogy teljes egészemben felemésszen. Nem fogom még egyszer végigszenvedni az egészet. Ha valaki ártani mer az egyetlen egy gyermekemnek az akkor már most garantálhatom, hogy nagyon rossz helyen kopogtat, mert ez nem olyasmi, ami felett könnyedén szemet hunynék legyen szó bárkiről is. A fiam biztonságát nem veszem félvállról. Nem hiába töltöttem évtizedeket azzal, hogy olyan tökéletességre formáljam, ami egy boszorkánymesterből kitelik. Ezt senki nem veheti el tőlem büntetlenül.
- Oké, ez szép és jó, de elárulnád, hogy miért itt bukkantál fel? Mire megy ki a játék Sammael? Amúgy is neked aztán nem halottnak kellene lenned? - A szemeim szinte szikráztak a dühtől ez a hely azonban ez mégsem a megfelelő hely volt arra, hogy hagyjam, hogy eluralkodjanak rajtam az érzelmek, amelyeket meglepően képes voltam táplálni. Bár a negatívabb érzéseket mindig könnyebb volt felidézni és elsajátítani, mint bármi pozitívat. Mégis.. Eszem ágában nem volt jelentet rendezni, ami miatt kétszer is meggondolják, hogy ide járhat-e Arthur. Ez az egyetlen hely, ami egyelőre biztonságosnak tűnt a számára, de ha Sammael túl sokat jár majd erre, akkor kétszer is meg kell gondolnom, hogy mennyire is képes megvédeni a fiamat néhány egyszerű boszorkánymester.
- Pár nap alatt pedig pont ezt a helyet találtad a megfelelő helynek arra, hogy felfedd magad előttem.. - Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy nincs benne valamiféle hátsó szándék, de nem kell sokáig várnom a tény megerősítésére, hiszen éppen csak megforgatom a szemeimet, mire elhangzik a szájából az anyaság szó, amitől végképp felmegy bennem a pumpa.
Egy szempillantás alatt szelem át a kettőnk közötti távolságot szinte csak milliméterek választanak el minket egymástól és vissza kell fognom magam, hogy a kezemet erőteljesen a nyaka köré fonjam, habár az indulati mozdulat még így is megvolt. - Ne merd még egyszer felhozni őt. Ne merj még egyszer megjelenni itt, mert esküszöm neked, hogy nem tudom, hol rohadtál eddig, de visszaküldelek oda nagyon szívesen. - Ha egy valami, vagyis valaki volt, akivel ki lehetett hozni a sodromból az Arthur és nem játszom kesztyűs kézzel, ha róla van szó ezt elfelejtheti. De persze gondolom ő csak jól szórakozik a kirohanásomon, viszont egy biztos, hogy egyáltalán nem viccelek és nem is ígérgetek a levegőbe.
•• NOTE: remélem megteszi Külterület 1842766431  


Sammael
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
Föld
foglalkozás :
Kaszás
Karaktered arca :
Jensen Ross Ackles

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty
with ice cold hands taking hold ofYou

Az érkezése tiszta volt és egyértelmű, semmi mással össze nem téveszthető. Nehéz volna mérlegre állítva az érzelmeket megállapítanom, hogy melyik lehetett a legerősebb, a legsúlyosabb mind közül. Minden bizonnyal az ismeretlen okozta megdöbbenés, s a fenyegetettség gondolatától a bensőjét simogató hűvös ujjak egyaránt jelen voltak. Ehhez nem kell éreznem sem a közelségét, sem pedig a benne uralkodó vihart. Ez egyszerűen tapasztalat kérdése. A hatásom, illetve a természet része, úgy hiszem. Akármelyik legyen is igazabb a másiknál, a hullámok, melyek elhagyják Őt, a veres ló gazdáját, egyértelműsítik bennem azt, ami mindeddig zsigeri megérzésként, erős gyanúként élt a tudatom szobáiban. Nem a Lovas földi tartózkodása volt az, mi engem erre a helyre vonzott, hanem olyané, akinek köze van hozzá. Méghozzá vérrokonság útján. Nem találom szükségesnek a rákérdezést ahhoz, hogy tudjam, így van. A gyors érkezése önmagában is kellőképpen alátámasztotta az elméletemet és szavak nélküli válaszként szolgál egy soha ki nem mondott kérdésre. A Háború anya lett hát. Való igaz, hogy az idő sokféle változást képes elhozni a világba. Az érme másik oldala, a kiegészítés, ha úgy tetszik, az, hogy a Halál maga alkotta meg az időt, hogy általa, a homokszemcsék állandó sebességű pergése által növekedésnek, fejlődésnek indulhasson az, mit majd elragad az út végén.
Mindenesetre a kötődése elegendő ahhoz, hogy ha csak ezekben a pillanatokban is, de megérezzem, meggyőződjek róla, hogy valós természete, a Vég lovasa még ott van eme csinos női testben. Nem tudta holmi érzelmi kötődés az örök nyugalmára téríteni. Ott van benne a harag, a vérszomj, és ami talán benne nem is tudatosul ezekben a másodpercekben, az az, hogy teljesen mindegy, miféle forrásból táplálkoznak ezek. Lehet szó anyai ösztönökből fakadó védelmezni akarásról, közrejátszhat a régi vérszomja, egyik opció sem tesz túl nagy különbséget az összképben. Ott van benne a szikra. És mint minden ilyen félálomban tartózkodó hő esetében, elég egy kicsi piszkálás, hogy a parázs lassan feleméssze környezetét és lobogó tűzzé váljon. Játszma? Igen, az ő szemszögéből nézve kétséget kizáróan annak tűnhet. Ha rendelkeznék valamire való humorérzékkel, talán még jómagam is ennek a számlájára írnám e találkozót. Ám a körülmények ellenére aligha a poronty miatt vagyok itt, az ő léte, s a sorsa egyaránt, hidegen hagy. Eszközként használtam, ez minden.
- Teljes valómban. - tárom szét két karomat, kis távolságra tartva őket a testem mellett, ami a körülöttünk lévő szemtanúk számára akár úgy is interpretálható, hogy ölelésre való szerény invitálás ez részemről. Line ennél viszont, úgy hiszem, jobban ismer engem. Sosem voltam éppenséggel egy ölelkezős típus, még kevésbé az, aki ilyesmire ajánlkozna. Ez inkább egy jelzés tőlem Háború felé. Azt a jelentést hordozza magában: "Se gyilkolás, se hadakozás nincs szándékaim között." Természetesen, ettől függetlenül számítok rá, hogy mégis tesz lépéseket ellenem, amely esetben továbbra is testem mellett maradnak kezeim, hadd tombolja csak ki magát, hadd lobogjanak azok a lángok, amikről lova a jellegzetességét kapta, amik miatt vörösként ábrázolják az emberek. Bizony, ébredj csak!
- Napok. - adom meg a szűkszavú választ arra a kérdésre, hogy mióta. Úgy tűnhet, ignorálom a "hogyan" kérdését, azonban inkább arról van szó, hogy erre még magam sem tudnék egyértelmű válasszal szolgálni. Még. Még nincs itt az ideje.
- Legalábbis, az alapján ahogyan ők érzékelik az idő múlását. - bökök fejemmel a warlockokkal teli intézmény irányába annak érdekében, hogy valamelyest tisztázzam a kérdéskört.
- Jól festesz. - állapítom meg, miután, külső szemlélő számára meglehet, illetlenül, végig néztem rajta, de szenvtelen hanghordozásomból Ő kiérezheti, hogy eme megjegyzés Neki szól, és nem feltétlenül a külsőnek, amit most birtokol.
- Az anyaság teheti. - ez a provokáció a parázsnak, hogy tűzzé teljesedjen ki. Ezer elveszett esztendő ide vagy oda, az igazat előlem nehéz elrejteni, ezalól még a kedvenc kedves Lovas ügyei sem képeznek kivételt. Ezt pedig száraz, hűvös modorom hivatott érzékeltetni.
De a sugallás mögött több is lapul. Egy másik üzenet: "Gyere, mutasd, hogy ott vagy!"

Death & War

szószám: 628 ❖ zene: to the fallsmegjegyzés: 2nd  ❞

Evangeline
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
♡ boston
foglalkozás :
♡ being clumsy af
Karaktered arca :
♡ inbar lavi

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty


sammael & evangeline
• aren't you supposed to be dead or something?

Egészen különleges élmény volt újra a földön járni. Persze nem voltam olyan sokat távol, hiszen túl hosszú időre sosem tudnám hátrahagyni Arthur-t. Még akkor sem, ha biztonságban tudhatom. Akkor sem vagyok hajlandó igazán egy percig sem nyugodtan tölteni a napjaimat. Azután, hogy az összes gyermekem elveszett már-már nevetséges is lenne, ha nem lennék túlságosan is óvatos.
Mégis alig pár évtizedet töltöttem a pokol bugyrai között és mégis annyira megváltozott a világ, hogy elsőre talán fel sem ismertem igazán. Az emberek egyre inkább árnyékaivá válnak saját maguknak, bár még mindig van közöttük néhány éles elme, hiszen mindez koránt sem lenne lehetséges nélkülük. A technológiájukat a magam módján megszerettem, a zenéjük között még mindig találni olyat, ami belopja magát még a legsötétebb démonnak is a porcikái közé. Mégis a minőség egyértelműen romlásnak indult, de ez mindennel így van. Az idő kegyetlen ereje mindenen végrehajtja a változást még akkor is, ha egy állandó dologról van szó. Ilyen esetben is leginkább arról van szó, hogy csak állandónak hisszük, de a változás sokszor nesztelenül lopakodik közel és észre sem vesszük, ahogy napról napra megváltozik, mígnem már egyértelműen meghatározható a változás és egyúttal visszafordíthatatlan is.
Találkoznom kellett volna valakivel, de ez a találkozó még azelőtt meghiúsult, hogy igazán bekövetkezhetett volna. Mintha egyik pillanatról a másikra belém szorították volna a levegőt. Megannyi fájdalom terjedt végig a porcikámban az emlékek miatt és a félelem édesen keveredett a dühvel és a haraggal, ami szépen lassan felemésztette halandó álcámat. Kis híján démoni arcom is felbukkant a felszínre, mielőtt még összeszedtem magam és a kellemetlen érzések forrásához siettem, hogy biztosíthassam egyetlen egy gyermekem nem jut arra a keserű sorsra, mint oly sokan előtte. Talán egy újabb bukás után már nem lennék képes újra belevágni. Lehet, hogy kegyetlen vagyok, s talán sokak szerint nincs is szívem, de ha valami, vagy valaki fontos a számomra az Arthur. Akinek pedig csak megfordul a fejében, hogy ártson neki az a legrosszabb rémálmával fog találkozni.
Az energia erőteljes volt, de mégis valahogy ismerős. Mindez azonban semmit sem jelentett, mert ha valaki veszélyt jelent az én kis warlock-omra, akkor nem állok jót magamért.
Eleinte nem is hittem a szemeimnek, amit láttam nem lehetett a valóság. Egyszerűen képtelenség volt, hogy mindez valóságos lehessen, de ott állt előttem, mintha mi sem történt volna. - Sammael? - A hitetlenség keveredett immáron mérhetetlen dühömmel, hiszen lehet, hogy számára mindez csak egy apró játszma, hogy pont itt jelent meg, de nekem koránt sem az. - Te.. Hogy kerülsz most ide? Mióta? - Már vagy ezer éve annak, ha nem több - az idő múlását elég kevés alkalommal követem -, hogy eltűnt. Mindenki halottnak hitte most mégis itt áll előttem és még így sem hiszem el, hogy igaz.
•• NOTE: remélem megteszi Külterület 1842766431  


Sammael
❖ apokalipszis lovasa
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Tartózkodási hely :
Föld
foglalkozás :
Kaszás
Karaktered arca :
Jensen Ross Ackles

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty
with ice cold hands taking hold ofYou

Van, ami állandó a világban. Ezen több, mint ezer esztendő sem tud változtatni. nem másíthatja meg az emberek halandóságát, a fekete földet, ami puhán süpped a cipőm talpa alatt a terheléstől, elfedve ezzel kémlelő tekintetek elől, hogy azon fűszálak, melyek megérzik tiszta esszenciámat, elbúcsúznak lépésem nyomán. Rothadás? Nem. Bár a művészeti alkotásaikat elnézve, festményeiket például, gyakran társítják ezt a folyamatot az elmúláshoz. De csak a test rohad el. A test pedig egy hordozó. Fizikai, szerves porhüvely, melybe Apám égi levegőt lehelt, saját lényének egy darabkáját. A test hordozó csupán, nem több, nem kevesebb. Én nem rothadást hozok erre. Csak ürességet, s lassú kihűlést. Ez történik a fűvel, melynek szálain még emberi felfogással is végigkövethető a folyamat, a dermedésé, mely kiszorítja a létezést, az életet, az élénkzöld jelenétet. Helyébe költözik a fakóság, az üresség a maga jeges valójában, hogy tagadhatatlanságáról, törvényszerűségéről tanúbizonyságot téve tapadjon az élet azon forrására, amibe jelenleg kapaszkodni tud. Megfagyasztja, léte magjáig hatol, hogy aztán a súlyom alatt alig hallható roppanással megadja magát a törvénynek. Minden távozik. Minden véget ér, egyszer. Ilyen másik állandó a Lovasok aurája. Mindünknek megvan a maga jellegzetessége, saját jegye, amiket a kisugárzásunk magán hordoz. Az energiáinkba vésett szignó, ami velünk marad, még az angyalszárnyak működésképtelenné válása után is.
Éppen ezért nem meglepő hát, hogy a változások, melyek távollétemben beálltak, nem tudnak megállítani abban, hogy manifesztálódásomat követően testvéreim jegyeit keressem a világban, az ő kezük nyomát, az ő szignóikat. Tény, nem értem igazán, hogy a halandók miért tartanak a kezeikben furcsa, fénylő, fekete és egyéb színekben játszó téglákat, sem azt, hogy mi lehet bennük annyira érdekes, hogy hosszú perceket, vagy órákat akár, a bámulásával töltsenek. Úgy vélem, nincsenek tisztában azzal az aprósággal, hogy életvonaluk hosszát pazarolják csupán ezzel. Nem mintha számítana. Számomra semmiképp. Nem azért vagyok most jelen, hogy a szokásaikat figyeljem meg vagy azért, hogy ismerősebbé váljak ezzel a számomra valamelyest idegen világgal. Felesleges? Nem, nem tekintem annak. Nem teljes mértékben, legalábbis. Elvégre eddigi megfigyeléseim alapján határozott képességet mutattak a fejlődésre és az előre haladásra. Jobban, mint amit kinéztem volna belőlük. itt van például ez az intézet. Eme falak között különleges adottságokkal rendelkező ifjoncok fejlesztik a képességeiket. Fiatalok. Ez a kulcsfontosságú a számomra. Amikor felbukkantam ezen a helyen, kételyek, kérdő gondolatok gyötörtek azzal kapcsolatban, vajon jó helyen járok-e, tiszta emlékként őrizgetve tudatomban azt a tényt, hogy soha nem tévesztettem el egyetlen testvérem auráját sem. Jó helyen jártam, ennyi bizonyossá vált számomra már akkor, amikor az első pillanatok leperegtek ama kozmikus homokórában.
- Kíváncsi voltam, mennyi ideig tart, amíg felbukkansz. - sokáig nem szólalok meg a helyváltást kkövetően, melynek köszönhetően a növendékek tanhelyén kívül találtam magam, még akkor sem, amikor az egyik fiatal lélek belém ütközött, majd megkérdőjelezte látásképességemet. Vak? Nem. Vak Isten. Igen, így neveztek már. De nem róttam fel neki. Nem reagáltam többel felhúzott szemöldökeimnél, mire ő szemeit forgatva odébb állt. Láthatóan jobb döntésként tudatosította ezt magában a további próbálkozással szemben azok után, hogy kevés híján elesett nekem jőve. Nem szóltam. Csak figyeltem. Látni ugyan nem láttam az osztódást megtestesülésében, de nem volt bennem kétely azt illetően, hogy jelen van, én pedig azt használtam iránytűként, ami az ő ereiben csörgedezik. Ott van benne a viszály. Ott van a testvérem. Ott van Háború. Ezért kiterjesztetten az aurámat, hogy ő is érezhesse. Érezze a jeges jelenlétet, ami az ivadékát veszélyezteti. Hadd higgye, hogy a mondákból rettegett kaszás, maga a Midgard kígyó jött el érte.
Csupán akkor hallatom hangomat, amikor erősebb esszenciát érzékelek. Az Övét. Szavaim szándékkal nem árulják el azt, ki vagyok, rábízom az ő erejére, az ő érzékeire, be tud-e azonosítani pusztán energiámról. És mert érdekel, fel tudom-e ébreszteni álmából. Ébredj csak, Háború!

Death & War

szószám: 600 ❖ zene: don't be so seriousmegjegyzés: 1st  ❞

Silent Brothers
❖ admin
ranggal rendelkezem
all the stories are true
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖

Felhasználó profiljának megtekintése

Külterület Empty
***

ranggal rendelkezem
Ajánlott tartalom
all the stories are true


Külterület Empty
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: Los Angeles-
Ugrás: