Nem vagyok benne biztos, hogy milyen kapcsolat fűzi a lányt Aiden-hez, de az egyszer biztos, hogy ki fogom deríteni, hogy pontosan mi zajlik itt és mégis miért nem jelentette Aiden, hogy az elmúlt időszakban egy angyalvérrel rendelkező mondén került a VIP listájára.
- Tényleg! Mióta is vagy pontosan VIP? Vagy mióta is jársz ide? Ne haragudj, ha sokat kérdezek, de nem mindennapi, hogy valaki egyhamar felkerül a VIP részlegre. - Ha elcsavarta Aiden fejét és azzal jutott fel idáig.. Akkor emelem a kalapom előtte. A kérdés már csak az, hogy vajon tudja, hogy Aiden micsoda, avagy sem? Idővel minden ki fog derülni nem igazán van olyan dolog, amelyet előttem titokban tarthat.
Ahogy megemlítem a kapcsolatomat Aiden-nel szinte rögtön kihagy egy ütemet a pici kis szívecskéje. Talán féltékeny, talán fél? Avagy esetleg mindkettőnek a keveréke? Kis híján sunyi mosolyra húzódnak az ajkaim, ahogy végigmérem őt. Még én is meg tudom állapítani, hogy mit találhat benne vonzónak, de a fordított helyzet egy kicsit jobban érdekelne. Na, nem mintha Aiden nem lenne egy talpra esett férfi, hanem ha tisztában van a titkával, akkor mégis miért nem menekült világgá tőle? Túl sok kérdésem van, amit azt hiszem ezen falak között nem vitathatunk meg. De tőlem most egy darabig biztosan nem szabadul. Tudnom kell, hogy mi a helyzet, mielőtt szembesítem Aiden-t az aprócska árulásával kapcsolatosan.
- Nyugodj meg drága, szigorúan üzleti a kettőnk kapcsolata. De ahogy a reakciódból kiolvasom köztetek több is van, mint egyszerű ismeretség? - Oldalra döntöm a fejemet és úgy vizslatom tovább, ha esetleg távozni próbálna, akkor természetesen az útját állom. Még eltölthetünk itt pár percet, mielőtt visszasétálnánk a terem kellős közepére. De azt garantálhatom, hogy ott sem engedem, hogy elváljanak az útjaink. Ahhoz túlságosan is felkeltette a figyelmemet. Én pedig ilyen esetben koránt sem szoktam meghátrálni és nem is most fogom elkezdeni.

Alexandra & Ronnie

i have a bad feeling about this

A tény, hogy megismertem a világot, ami mindig is körülvett és részem is lett benne így, hogy Aidennel összegabalyodtunk egyfajta óvatosságra intett. Volt azaz érzésem, hogy nem egy természetfeletti megfordul errefelé ezért a barátkozási vágyamat inkább valahol mélyen elástam magamban, mert senkinek nem szeretnék a lakomája lenni. Bár itt még talán biztonságban vagyok tekintve, hogy Aiden is itt tartózkodik, habár nem szentelheti a figyelmének minden egyes percét nekem.
- Bocsi.. - Fújtam ki a levegőt, hogy egy kicsit lazítsak magamon. - Mármint tényleg szeretem ezt a helyet, máskülönben nem lógnék itt, amikor időm engedni. Máskor elég gyakran váltogattuk barátnőmmel a szórakozóhelyeket, de itt most megállapodtunk. - Habár ha azt vesszük neki a VIP dolog tette be, hogy mindenképpen itt akarja tölteni az idejét nekem pedig azonban Aiden elég volt, mint ok. Bár magam sem tudom, hogy hova is tartunk meg megannyi kérdésem lenne vele kapcsolatban, de tudom jól, hogy nem szabad mindent egyszerre felfeszegetnem a múltjából akármennyire is szomjazom rá.
Mikor megemlíti, hogy jó kapcsolatot ápol Aiden-nel a szívem szinte kihagy egy ütemet.
- Igen? Miféle kapcsolatban? - Kérdezek rá egy kicsit magasabb hangon, mint eddig. Koránt sem a féltékenység, ami miatt ugrott egy kicsit a hangom. Sokkal inkább arról van szó, hogyha jó kapcsolatot ápol vele, akkor nagy valószínűséggel ő is természetfeletti és ezen belül talán pont vámpír, ami miatt jobb lenne, ha mihamarabb visszatérnék a terembe a mosdó helyett, mert egyre kevésbé kezdem magam biztonságban érezni. Talán nem is kellene itt időznöm, hogy megmagyarázza mégis milyen kapcsolata van Aiden-nel, hanem egyszerűen csak távoznom, de félek azzal a rossz irányba tennék egy hatalmas lépést. Én pedig nagyon szeretném ezt az egészet konfliktusmentesen megoldani.

Szinte már fájdalmasan tapintható volt, hogy mégis kiről van szó, vagy éppenséggel miről. Biztos voltam benne, hogy a lányban megspékelt angyalvér lakozik máskülönben koránt sem lett volna olyan mézédes illata. Lehet, hogy eleinte nem lettem volna képes ezt megkülönböztetni a kedvenc vércsoportomtól, de éppen eleget dolgoztam ezzel kapcsolatosan és kísérleteztem, hogy pontosan tudjam mivel állok szemben. A kérdés már csak az volt, hogy Aiden miért nem vette észre, hogy miféle kincs lapul az orra alatt. Persze valamilyen szinten azért mégis megbízom benne így elsőre sosem vádolnám meg mégis csak az első szövetségeseim egyike. A kapcsolatunk elég mélyen fut ahhoz, hogy képes legyek vele tisztázni ezt a helyzetet. Mégis valahogy mindennél jobban szeretném megtudni, hogy vajon igazam van-e ugyanakkor amilyen erővel kívánnak a szemfogaim előtörni és megkóstolni nem hiszem, hogy le tudnék állni. Az pedig nem vetne jó fényt.
Táplálkoznom kellett volna. Mondjuk nem számítottam arra, hogy ekkora kísértésnek leszek kitéve, hiszen ez koránt sem mindennapi, de nem szabad leengednem a falaimat ezt már megtanulhatnám. De a teendőim közepette néha egy-egy étkezés igen csak kimarad.
- Wow, nem úgy tűnik, hogy tényleg így gondolod. - Persze lehet, hogy ez az egész próbálkozás arra, hogy engem lerázzon, de nem vagyok annyira visszataszító szerintem, hogy valaki már az első pillanattól kezdve távolságot akarjon felvenni velem szemben. Bár az egész megváltozik, amikor már felém fordul, mintha hirtelen mégis csak nyitott lenne a beszélgetésre.
- Én sem láttalak még itt pedig jómagam már a nyitás óta mondhatni törzsvendég vagyok. Vagy inkább már előtte. Nagyon jó a kapcsolatom a tulajjal, Aiden-nel. - Persze csak az igazat tálaltam, de valahogy mégis egy kicsit félreérhető stílusban remélhetőleg eléggé ahhoz, hogy valamiféle reakciót válthassak ki belőle, ami alapján elindulhatok, hogy mégis ismeri-e egyáltalán Aiden-t, avagy sem. Ez egy igazán kulcsfontosságú pont a számomra. Ez dönti el igazából, hogy miként is cselekszem a továbbiakban.

Alexandra & Ronnie

i have a bad feeling about this

Egy részem valamelyest még mindig próbálta feldolgozni mindazt, amit Aiden megismerése után megtudtam. Megannyi kérdés tombolt bennem, amelyet nem mertem kiejteni, hiszen tényleg úgy éreztem, hogy nagyon kényelmetlen neki ezekről beszélni. Azt pedig a legkevésbé akartam, hogy annyira kényelmetlenül érezze magát mellettem, hogy végül inkább úgy döntsön, hogy elenged és nem akar engem többé itt látni.
Szinte teljesen megváltoztam az első este óta, hiszen most én voltam az, aki szinte minden áldott este idejárt és én vetettem fel, hogy ide jöjjünk nem kellett nekem könyörögni vagy rángatni, szinte alig vártam, hogy itt lehessek. Mert itt többé-kevésbé a közelében lehettem és habár nem akartam az agyára menni, de néha mégis úgy éreztem, hogy megfojtom a közelségemmel így igyekeztem a barátnőmmel is időt tölteni, amikor nem hagyott éppen magamra valaki másért, de nem tudtam irányítani azt, ahogyan érzek, amikor vele vagyok ahogyan azt sem, hogy mennyire hiányzik, ha nincs mellettem.
Szükségem volt arra, hogy egy kicsit felfrissüljek így egyenest a mosdóba indultam magam mögött hagyva mindenkit. Nem sokkal a beérkezésem után csatlakozott hozzám egy sötét hajú nő is. Elképesztően gyönyörű volt és azon csodálkoztam, hogy vajon mégis miért nem őt szemelte ki a barátnőm. Úgy tűnt, hogy esélyesen az esete, de ezt is csak mindössze a tükörből lopott pillantások alapján határozhattam meg, mert nem akartam bámulni.
- Aha, nagyon szuper. - Máskor kicsit barátságosabb válasszal szolgálhatnék, de valahogy igen csak rossz érzésem volt vele kapcsolatban. Nem tudtam megmondani, hogy mégis mi, de mintha rideg kisugárzása lett volna a látszólag barátságosnak tűnő ködfelhő mögött.
- Az első éjszaka után, szinte rögtön törzsvendéggé váltam, de téged még nem nagyon láttalak. - Ekkor már bátran fordultam felé, hiszen úgy éreztem, hogy valamiért nagyon beszélgetést akart kezdeményezni és mivel nem tudtam lerázni a rossz érzésemet vele kapcsolatban még véletlenül sem akartam a rossz oldalára kerülni. Talán ő maga is részese a világnak, amely megannyi veszélyt rejteget? Nem tudhatom biztosan, de az egyszer biztos, hogy tudom megvan rá a lehetőség még annyira sem akarok senkivel szemét lenni, mint eddig. Nem, mintha eddig bárkit is sértegettem volna ok nélkül, vagy csak mert rossz érzésem volt. Ilyenkor általában csak elkerülöm az embereket, de most úgy éreztem, hogy ez sem lenne jó lépés.

Ha tudtam volna, hogy az áldozatok ilyen könnyedén sétálnak be maguktól is az ajtónkon keresztül valószínűleg még jobban igyekeztem volna, hogy Aiden megnyithassa ezt a klubbot. Bár bevallom egy részem kicsit furcsállja, hogy mégis miért is nem tűnt fel, hogy milyen gyémánt jelent meg a szórakozóhelyén, de nem akartam túlgondolni. A lényeg, hogy egy újabb név a listán immáron kipipálhatóvá válik. Innentől kezdve pedig nem igazán lényegesen a többi.
A VIP részlegben foglaltam helyet néhány mondénnal körülvéve, de a tekintetemmel folyamatosan visszataláltam a szőkeséghez, mert nem akartam szem elől téveszteni, de mégsem kívántam őt letámadni így mindenki szeme láttára. Persze azért a letámadást sem szó szerint értem, hiszen eszem ágában nincs kárt tenni benne ahhoz túlságosan is értékes. Amit viszont tervezek azt talán jobb, ha nem kíváncsi szemek láttára történik.
Mikor megpillantottam, ahogyan apró alakja elindul a mosdó irányába én is magam mögött hagytam a saját társaságomat és biztos távolságból kezdtem el őt követni, majd pár másodpercet még vártam, mielőtt beléptem volna utána az ajtón és egyenesen a tükörhöz sétáltam egy kis helyet hagyva magunk között, hogy ne érezze túlságosan nyomasztónak a közelségemet.
- Remek klub, nem? - Egy kedves mosoly keretében vetem fel neki a kérdést, miközben a tükörben egy pillanatra találkozik a tekintetünk. Csak legyél barátságos Ronnie. De ne túl barátságos, mert az néha igen csak rémisztő tud lenni. Mindeközben a kicsi táskámból kotortam elő a rúzsomat, amit kellő precizitással korrigáltam bár így is mondhatni tökéletesnek hatott, de mégsem jöhettem be ide a semmiért. Valamivel el kell ütnöm az időt, ami nem túl feltűnő egészen addig míg legjobb barátokként nem sétálunk ki innen együtt, hogy utána az este folyamán megbízzon bennem annyira, hogy "hazakísérjen mert félek".
- Gyakran jársz ide? - Aprócska kérdések, amivel próbálom fenntartani a beszélgetést, hogy hamar valami közös témára evezhessünk, aminek köszönhetően talán sikerül még ma este becserkésznem őt innen.