A vámpírok, avagy más-néven az Éjszaka Gyermekei alvilági lények. Csak úgy, mint a vérfarkasok esetében a vámpírok egykori emberek, démoni betegséggel megfertőzve. Habár az előzőtől eltérően a vámpírokat élőholtaknak tekintik.

A vámpírok általában sápadtnak, fakónak és vékonynak tűnnek, de nem mindig az a helyzet.
A vámpírok vére élénkvörösen csillag. A vámpírok nem képesek könnyeket ejteni, ehelyett vér szivárog a szemükből. Úgynevezett re-animált holtestekként nincs szívverésük, nincs szükségük arra, hogy levegőt vegyenek habár még mindig képesek az oxigén be- és kilégzésre annak érdekében, hogy: kihasználják a megerősödött szaglásukat, embernek tűnhessenek, avagy azért, hogy ráfújjanak valamire. Ennek köszönhetően azonban a fojtogatás, a fulladás avagy a gázok nem jelentenek veszélyt rájuk.
A vámpír és annak teremtője között mindig kialakul egy kapocs. Ezt különösen akkor tapasztalja meg adott vámpír, amikor annak teremtője meghal és abban a pillanatban ezt maga a vámpír is érzi saját magán, egy pillanatra megtapasztalja ugyanazt a fájdalmat, amelyet a teremtője érzett a halála pillanatában.
A föld amelyben eltemették különleges tulajdonságokkal bír az adott vámpír számára. A vámpír megérzi, amennyiben a sírhelyét megzavarták. Ezt használhatják arra is, hogy egyszerű üzeneteket továbbítsanak - például adott vámpírt megidézhetnek, avagy figyelmeztethetnek ezzel. A klánoknak általában van egy helyük, ahol minden klántagnak a sírhelyéből gyűjtött földet tárolják különböző tárolókban, amelyet vész esetén a vezető használhat arra, hogy magához hívhassa adott klántagját.
A vámpírokat nem lehet lenyomozni semmilyen erre szolgáló mágiával - sem démoni, sem angyali -, habár a nagyobb vámpírok hajlamosak mondén alávetettekkel mozogni, akiket azonban már meg lehet találni.
Csak úgy, mint a boszorkánymesterek a vámpírok halhatatlanok és sterilek. Habár nem tudnak gyermeket nemzeni, de képesek a saját vámpír vérvonalukat folytatni azzal, hogy embereket vámpírokká változtatnak.

Csak úgy, mint a vérfarkasok; emberfeletti erővel, kecsességgel, gyorsasággal rendelkeznek, emellett pedig képesek gyorsan meggyógyulni a legtöbb mondén sérülésekből. Továbbá fokozott érzékeik vannak - szaglás, látás és hallás. Könnyedén alkalmazkodnak a szemeik a sötétséghez, szinte rögtön igazodva adott fényviszonyhoz annak megváltozásakor. A vámpírok élésesebb látással rendelkeznek, mint az egyszerű mondénok és minden újszülött, aki emberként szemüveget viselt vámpírként erre már nem lesz szüksége.
A vámpírok szintén rendelkeznek egy különleges képeséggel - "encanto" - amellyel képesek megbűvölni és lényegében irányítani másokat. Illetve képesek átváltozni denevérekké, patkányokká és füstté minden formájukban megtartva az intelligenciaszintjüket.
Minden vámpír a maga teremtőjétől kapja az erejét, valamilyen szinten osztoznak rajta - avagy úgymond továbbadásra kerül valamilyen mértékben. Főleg azért, mert a vámpírok vér útján adják át a hatalmat egymásnak.
A vámpíroknak az élőhalott természetüknek köszönhetően nem okoznak gondot a nagyobb hőmérsékleti különbségek. A vámpírok sokkal jobban megbirkóznak a fizikai erőfeszítéssel és a nélkülözéssel, mint a mondénok, vagy árnyvadászok.
A vámpírok gyorsan és ügyesen tudnak mászni.
Néhány idősebb avagy erősebb vámpír képes táplálkozáskor áldozatainak emlékeihez gondolataihoz hozzáférni, azokban válaszokat keresni kérdéseikre, amelyekre másképpen nem kaphatnának választ. Ezt legtöbb esetben mondénokkal és árnyvadászokkal szemben tudják alkalmazni, hiszen egy erősebb elme nagyobb kihívást jelent a számukra így próbálkozásuk könnyedén kudarcba fulladhat.
Tündérek esetében talán nem is érdemes elveszni az általuk csűrt-csavart szavak tengerében.

Egy ember, akit megharaptak - a vámpírnyál transzformációs tulajdonságainak köszönhetően képes átváltoztatni - avagy került elég vámpírvér a szervezetébe az átváltozáshoz nem fog váratlanul átváltozni. Ahhoz, hogy újjászülessen először halandó halált kell halnia, amelynek során az élőhalott teste megkezdi az átváltozást. Ezután mindenképpen el kell őket temetni, majd a föld alatt térnek újra magukhoz és ki kell ásniuk magukat, hogy igazán újjászülethessenek. Ezután mindenképpen kivételes mennyiségű, friss, emberi vért kell fogyasztaniuk az elkövetkezendő 24 órában, hogy befejezzék az átváltozást, máskülönben meghalnak. A vámpírvér miatt amely a démoni "betegséget" is tartalmazza a holttestük érintetlen marad, nem változik többé.
Emiatt is szükséges, hogy minden újszülött mellett legyen valaki, aki ismerős a számára, hogy segítsen neki feldolgozni, hogy mégis mi is történik vele és segítse a zökkenőmentes átmenetet a régi és új élete között.
Különös tekintettel arra, hogy minden újszülöttnek szüksége van arra, hogy valaki jelen legyen a feltámadása során. Egyrészt azért, hogy biztosan a felszínre kússzon - szigorúan magától -, illetve rögtön vérrel lássa el, majd egy biztonságos helyre vigye, ahol mindezt feldolgozhatja.
A vámpirizmust okozó démoni eltorzulás irányíthatatlan agressziót eredményezhet, amely leginkább a vérszomjukkal áll kapcsolatban. Egy árva újszülött - nincs se klánja, se senkije - alig fogja tudni, hogy mégis mi történt vele, nem lesz tisztában azzal, hogy miként kell biztonságosan táplálkozni - esetlegesen több áldozatot is ejt - és arról sem lesz fogalma, hogy kerülnie kell a napfényt. A klán szerepe pontosan az ilyen esetek miatt fontos, amennyiben azonban ez nem történik meg egy Praetor-t bíznak meg az újszülött segítésével.

A vámpír étrendjének a fő alkotóeleme a vér. Minden vámpírnak innia kell valamilyen vért a túléléshez. Ő dönti el, hogy ez a vér emberi, avagy állati. A mondén ételektől a vámpírok az esetek többségében rosszul lesznek, hiszen nem képesek megemészteni, azonban néhányan megtanulták, hogyan is egyenek. Azonban ennek a nagy részét valamikor később ki kell köpniük.
A vámpírok borotvaszerű szemfogaik mindaddig rejtve maradnak, amíg birtokosa nem kívánja előhívni, avagy a vér csábításának köszönhetően önmaguktól előbukkannak. Ezek elég élesek és erősek ahhoz, hogy áthatolja az áldozataik bőrét és vénáját. A vér energiát és életerőt kölcsönöz a vámpír számára. A tapasztalt vámpírok képesek leállni, hogy életben hagyják áldozatukat, míg az újszülötteknek meggyűlhet a bajuk a vágyaik irányításával. Az éhínség és a szemfogaik irányítása szintén komolyabb problémát szülhet egy újszülött vámpírnak, amelynek kontrollálásának elsajátítása minden esetben ajánlott.
A vámpírharapás kezdeti szúró érzése után az izomlazító és euforikus hatású vámpírnyál elhomályosítja a fájdalmat, sőt talán kellemes élménnyé is varázsolja a táplálkozást az áldozat számára is. A nyálukról úgy gondolják, hogy növeli a vörösvértestek számát egy embernek, miután az a véráramukba kerül; ezzel egy ember erősebb, egészségesebb lesz és hosszabb ideig képes élni. A hatás kicsi, de enyhíti a vérveszteség hatását és így a megharapott ember, amennyiben életben maradt általában sértetlenül távozik. Egy rúnákkal felszerelt árnyvadász sokkal tovább képes eszméleténél maradni, mint egy mondén, habár így is mindig komoly kockázatot jelent számukra egy-egy táplálkozás.
Amikor egy vámpír elhatározza, hogy nem csak harapnivalót szeretne, hanem egy emberi alattvalót, akkor a vámpír elkezdi kis mennyiségű vámpírvérrel táplálni az általa megharapott embert, hogy engedékeny maradjon és kapcsolatban álljon a mesterével. Az alattvalók imádják - istenítik a vámpírt, aki megharapta őket és szeretik szolgálni őket; csak a közelükben akarnak lenni. Minden egyes parancsot gondolkodás nélkül követnek és személyes sértésnek veszik, ha valaki rossz szavakkal illeti a mesterüket. A legtöbb alattvaló élete végéig szolgálja a mesterét annak reményében, hogy egy nap majd ők is vámpírokká válnak.
A többi alvilágihoz hasonlóan a mondén drog, vagy alkohol egyáltalán nincs hatással rájuk. Ugyanakkor, ha egy olyan ember vérét isszák, aki vagy be van drogozva, vagy be van rúgva, akkor ők is ugyanolyan állapotba kerülnek, mint áldozataik és hajlamosak lehetnek a függőségre.
Ha egy vámpír hosszú ideig nem iszik vért, nagyon sápadttá válnak így az ereik sötétnek tűnnek a világos bőrükön ezáltal könnyedén láthatóak. Ha túl sokáig maradnak vér nélkül, akkor irányíthatatlan szörnyetegekké változnak, akik válogatás nélkül támadnak, hogy enyhítsék éhségüket. Idősebb vámpírok azonban késleltethetik ezt a folyamatot.
A vámpírok nem képesek ételt fogyasztani, de továbbra is képesek inni még akkor is, ha igazán csak a vér táplálja őket.

Tűz: A vámpírok rendkívül sebezhetőek tűzzel. Bár erősek és strapabírók, a testük gyengébb és kevésbé ellenálló az égéssel szemben.
Szent tárgyak: A szentelt víz és más áldott anyagok veszélyesek a vámpírok számára, megperzseli, megégeti a bőrüket. A szent, vallási szimbólumok - például a feszület, Biblia stb - ártalmas lehet a számukra, ha valamilyen jelentőséggel bírtak az adott vámpír számára, attól függően, hogy mondénként milyen vallásúak voltak.
A legtöbb új vámpír, aki vallásos volt nem képes olyan szent neveket kimondani, mint például Isten, de az idősebb vámpírok az évek során képesek lesznek ezt gyakorlással elsajátítani ezt a képességet.
A vámpírok önmaguk edzésével képesek lehetnek arra, hogy ellenálljanak ezen vallási nevek, tárgyak által okozott fájdalmaknak. Ha egy vámpír nem volt hívó modénként, akkor rájuk nincsenek hatással a szent szimbólumok és nevek.
Napfény: A vámpírok nem képesek elviselni a közvetlen napfényt. A napfény egy apró sugara is könnyedén megégeti a vámpírok bőrét és annak helyén hólyagok keletkeznek. Amennyiben teljes egészükben a napon tartózkodnak úgy az egész testük dráma módon felgyullad, majd nem marad utánuk más, mint egyszerű hamu. A naptól való védekezéshez falakra van szükségük, hiszen néhány rétegnyi anyagon keresztül is képes megtalálni a nap az útját a vámpír bőréhez. Ezen oknál fogva a vámpírok általában a nappali órákban inaktívak és egy épületen belül tartózkodnak. A mesterséges fény, mint például az elektromos fény kellemetlenséget okozhat a vámpíroknak, amennyiben az elég erős, de általában ez nem okoz nekik gondot kivéve, ha már eleve legyengült vámpírról van szó. A boszorkányfény, mivel angyali eredetű kisebb mértékben árthat a vámpíroknak, mint a napfény.
Kivételt képeznek ez alól a "Napjárók", akik valamilyen oknál fogva képesek a napon járni mindenféle következmény nélkül. Noha régebben Lilith szerint sokkal több Napjáró volt az idő múlásával egyre ritkábban fordulnak elő és pontosan senki sem tudja, hogy miként is jönnek létre. Egyikük Simon Lewis azután lett napjáró, miután táplálkozott Jace Herondale árnyvadászból, akinek a fajtársaival szemben több angyalvér folyik az ereiben.
Ezt azonban hétpecsétes titokként őrzik attól félve, hogy célkeresztet kerülne Jace hátának a kellős közepére.
Fakaró: Általában tölgyből készített eszköz, amelyet ha egy vámpír szívébe szúrnak azonnal meghalnak.
Ezüst: Mérgező a vámpírok számára fájdalmat, fejfájást és émelygést okoz, de nem öli meg őket.
A fejüknek levágásával, avagy kivéreztetésükkel is meg lehet őket ölni.

❖ Az emberek számára a vámpíroknak egyáltalán nincs semmilyen illata.  
❖ Habár előfordul, hogy néhányan az átváltozásuk után vonzóbbnak tűnhetnek, de azt nem lehet tudni, hogy tényleges valóságtartalma van, vagy ez egyszerűen szubjektív.
❖ A napjáró vámpírok továbbra is nappal alszanak a legjobban. Habár nem zavarja már őket a napfény továbbra is érzik az éjszaka vonzását, mivel az éjszaka számukra a természetes időszak.
❖ A legtöbb állat ösztönösen elkerüli a vámpírokat, mert érzik rajtuk, hogy élőholtak, illetve azt is, hogy vérrel táplálkoznak.
❖ A vámpírok immúnisak a likantrópiára tehát amennyiben megharapják, megkarmolják őket nem változnak át.

Az ebben a szakaszban írt információk a Nephilimek által összeszedett információk alapján íródtak, olyan személyek beszámolói alapján, akik állításuk szerint jelen voltak.

Az első vámpírokat 1444-ben teremtették egy nyilvános szertartás keretein belül. Egy hatalmas véráldozattal idézték meg Hecate-t Wallachiában, a mai Románia területén. Az akkori uralkodója, III. Vlad rengeteg hadifogollyal rendelkezett, akiket fa keresztekre nyársaltatott fel. Az áldozatáért és a barbár tettért cserébe Hecate átváltoztatta Vlad-ot és az udvarának nagy részét az első vámpírokká.

A vámpirizimus nem terjedt súlyosan egészen addig amíg Vlad nem vezetett sorozatos támadásokat Erdélybe. Ott ő és az emberei rávetették magukat az ellenségeikre és az egész térségben elterjesztették a vámpirizmust. Kolozsváron lett az első Klávé által hivatalosan elismert vámpírklán. Erdély a vámpirizmus epicentrumává vált. Vlad halála után a vámpírtevékenység szinte teljesen megszűnt Wallachia-ban.

Simion, a Kolozsvári Intézet írója a 15. század végén részletest nyilvántartást vezetett a vámpírpestis eredeti terjedéséről. Egy teljes háborút írt le a nephilim-ek és a kezdeti vámpírklánok között, amelynek során a mondénokat az ágyukból rángatták ki, majd az utolsó csepp vérüket is elfogyasztva az utcákon hagyták őket. A vámpírokat a földhöz láncolták a faluk terein, hogy azok így köszöntsék a felkelő napot és egyéb ehhez hasonló kegyetlenségek.
Azon árnyvadászok, akiknek már megvolt a maga tapasztalta az alvilágiakra való vadászásban Erdélybe utaztak és egyetlen céljuk a vámpírok levadászása volt. Azonban minden megölt régi vámpír helyére egy újszülött került. Hónapokon belül a Kolozsvári intézet, amely korábban az egyik legkisebb és legkevésbé fontos volt Európában, a legnagyobb démoni járvány epicentrumává vált, amelyet az egyszerű, hétköznapi, mondén világ valaha látott. Káosz keletkezett, mivel sem a Nephilimek sem a vámpírok nem értették meg, hogy miként készülnek az új vámpírok, avagy miként lehet őket biztosan elpusztítani.
A háború egyértelmű győzelem nélkül ért véget. A vámpirizmus ismerete növekedett és elterjedt Európa más részeire is. Az árnyvadászok hazatértek, hogy egyezményeket írjanak alá a helyi vámpírklánokkal, hogy azok megőrizzék a békét a saját területeiken. Erdélyben a háború nyomai évszázadokig fennmaradt, ahol továbbra is a legmagasabb a halálozási ráta, mind az árnyvadászoké, mind a vámpíroké. Illetve ezen a területen a legkisebb a Klávé hatalma.
A nem hivatalos hitszakadás befejeztével a tizennyolcadik század első felében halt csak meg a háború. A jelenlegi kolozsvári intézet, habár sokkal vámpír-centrikusabb, mint a legtöbb intézet, nem elfoglaltabb vagy veszélyesebb, mint bármely másik. Az árnyvadászok többnyire nem azért utaznak ide, hogy újabb háborút kezdeményezzenek, hanem meglátogassák a vámpírmúzeumot, ahol mágiával animált viaszfigurák újrajátsszák az ötszáz éve történt mészárlást.
Az expozíciót, miszerint egy vámpírt kikötöznek és ezáltal a feljövő nap általi halálra ítélik betiltották 1902-ben a harmadik Egyezményben Bram Stocker 1897-es novellája a Dracula népszerűsége után, amiben a karaktert III. Vlad inspirálta és ez pedig lelkesedést váltott ki az ártatlan, törvénytisztelő vámpírok vadászára és brutális meggyilkolására.

A vámpírok nyálának gyógyító hatása miatt, nem törvényellenes, ha a vámpír emberi vért iszik feltéve, hogy az ember életben marad.
Mindazonáltal vannak, akik inkább az állati, avagy zacskós vért választják nem vállalva a kockázatot, hogy véletlenül megöljenek valakit.

A vámpírok a világ minden táján alakíthatnak klánokat. A világon számos klán létezik legalább egy, avagy több minden nagyobb városban. Általában attól függetlenül, hogy ki-melyik klánban tartózik a vámpírok valamilyen szinten úgy tekintenek egymásra, mint egymás testvéreire. Klánháborúk előfordulhatnak és csak úgy, mint a vérfarkasoknál a vezetői szerep azé, aki megöli az adott klánvezért.
A vámpíroknak a tündérekhez hasonlóan fontos az etikett és a becsület. Nagyon komolyan veszik a kötelékeket, esküket és a fogadalmakat. A vér-eskü szertartásik, mint a vérben írt és vérrel aláírt fogadalmak megköti és kényszeríti a vámpírt, amit csak egy másik rituáléval lehet megszüntetni.
A vámpírok és árnyvadászok közötti ellentét miatt Jem Carstairs szerint néha a vámpírok úgymond viccként átváltoztatnak egy-egy árnyvadászt. Azonban azt az árnyvadász múltja miatt megvetik és kizárják a vámpírok közösségéből.
Valamilyen oknál fogva a vámpírok és vérfarkasok között is folyamatos versengés áll fel és halálos ellenségekként tekintenek egymásra. A démonok, akik megfertőzték az emberiséget ezen betegségekkel, hogy létrehozzák a vámpírokat és a vérfarkasokat halálos ellenségek voltak és a saját előítéletük, elfogultságukat is továbbadták a saját fajaiknak.

Az 1780-as évektől kezdve egészen az 1850-es évekig Marcel Saint Cloud vezette Párizs legerősebb klánját. Uralkodása alatt Marcel vérpartikat dobott, amely egyfajta "vámpír-őrület" periódust eredményezett amelynek során számos gyermeket és fiatalt tettek alárendelté. Emiatt az alvilágiak abban az időben úgy döntöttek, hogy távol maradnak Párizstól, mivel Marcel gyakran rajtuk gyakorolta a hatalmát, emiatt pedig Párizsra úgy tekintettek, mint egyfajta vámpír területre.
A viktoriánus korszakban is létezett egy klán Alexei de Quincey vezetésével egészen haláláig 1878-ban. Ezt megelőzően Alexei titokban arra ösztönözte klántagjait, hogy megszegjék a szerinte elnyomó szövetségi törvényt. Az egyik partiján azonban rajtaütöttek az árnyvadászok, több klántagot megöltek, később pedig Alexei-t kivégezték a megmaradt követivel együtt. Az, hogy a klán valaha újraalakult-e arról nincs információ.
New York-ban leginkább Manhattan-ben 2007 óta létezik egy klán. Ennek a főhadiszállása a Dumort hotel. A klán birtokában állnak repülő motorok, amelyet démonenergia hajt így a napfényben ezek használhatatlanok. Korábban Camille Belcourt, ideiglenesen Raphael Santiago majd röviden Maureen Brown birtokolta a klánvezér címet, míg a jelenlegi vezető kezébe került, aki nem más, mint Lily Chen.

Azon vámpírok, akik még frissen változtattak át. Többnyire nincsenek tisztában a képességeikkel és a vérszomjukat sem a lehető legjobb módon, avagy egyáltalán nem tudják kezelni.


Akik már képesek kezelni a szomjukat, de egyetlen klánhoz sem tartoznak. Szabad akarattal rendelkeznek, nem feltétlenül kötődnek egy adott területhez.


Bizonyos területen elhelyezkedő vámpírok vezére. Felelősséggel tartozik a klán tagjaiért.


Ide soroljuk azon személyeket, akik valamelyik város vámpír klánjához tartoznak.


Azok a vámpírok, akik valamilyen oknál fogva képesek a napon járni következmények nélkül.

Szigorúan csak csak admini engedéllyel alkotható!


Akik a Sun rendhez tartoznak.