Az elő tető alatt ücsörgök, egyik kezemben egy szál mentolos cigaretta parázslik, a másikban egy pohár vodka díszeleg. A nap éppen lemenő félben van, rásüt vörös tincseimre, és csillogásra készteti a hajszálaim. Elrévedek a távolba, gondolataim csak a szüleim körül forognak. Fel-felsejlenek bennem a képek, amint beléptem a szobába, és megláttam őket. A testüket. A vérbe fagyott, mozdulatlan tetemeiket, majd a búcsú levelet, amit nekem címeztek. “Vigyázz a húgodra”. Ennyi állt benne. Sem magyarázat, sem megbánás, de még csak szeretet kinyilvánítás sem. Nem ölelhettem őket többé, nem főzhettem anyámnak egy fárasztó nap után, s nem barkácsolhattam többé apával a garázsban. Egyedül maradtam tizenöt évesen, egy tizenegy éves húggal. A kétségbe esés megint mardosni kezdi a torkomat. Érzem ahogyan felfut a gégémre, és kiszárítja a szám belsejét. Gyorsan beleszívok a cigibe, és olyan mélyen veszem le, hogy marja a tüdőmet.

Eszembe jut Guston Rose. A férfi, aki a nagybátyánknak mondta magát, és megkapta felettünk a gyámságot. Egy kertes házba költöztetett, pontosan abba, amelynek a verandáján most ülök. Vi iskolába járt, a környezet változás pedig nagyon jót tett neki. Hamar beilleszkedett és összebarátkozott a környéken lakó srácokkal. Én, vele ellentétben magamba fordultam. Elszigetelődtem a világtól. Az gimi számomra maga volt a kénköves pokol, csak a mocsok és a szitkok ragadtak rám. Rátaláltam Eleanorera, aki bemutatott a legjobb barátainak. A fűnek és a heroinnak. Ő visszahozott az élők közé. Legalábbis félig. Guston volt az, aki megadta a végső lökést. Egy holdfényes éjszaka, amikor Ellievel épp indultunk, hogy beszúrjuk a napi adagunkat, Guston beharapott. Átváltoztatott és a bétájává tett.

Emlékszem Maryre. Guston lupájára, aki egy tóparti házban élt a többi falka taggal. Nekem is oda kellett volna költöznöm, de semmi pénzért nem hagytam volna hátra a húgomat. Mary sokat járt hozzánk. Kedves, figyelmes és gyönyörű latin-amerikai nő volt. Régóta volt lupa, és értette is a dolgát.
Összeszorítom a szemeimet, és ráharapok alsó ajkamra. Előttem van a kép élettelen testéről, szétmarcangolt mellkasáról, és a mellette heverő szívéről ami a szervezetből való kikerülés után reflexből még kettőt dobbant.
Emlékszem Guston vérben forgó szemére, arra, ahogyan az őrület kiütközött az arcára. Érzem magamon a mancsát, az erejét amivel földre lökött. Meg akart ölni. Elharaptam a torkát. Én lettem az új alfa.