leonard & charlie

Sosem gondoltam, hogy ennyire ijesztő lennék valaki számára. Ugyanakkor jobban odafigyelhettem volna, hiszen mégis csak egy olyan személyről volt szó, aki már jó ideje nem volt emberek között. De még talán zavarba is hoztam azzal, hogy szinte meztelenül sétáltam végig a folyosón. Mentségemre szóljon már jó ideje itt volt és még egyszer sem dugta ki az orrát a szobából nem gondoltam, hogy pont most fogja megtenni. De a szerencsémet ismerve egyáltalán nem meglepő.
Mikor megtaláltam odaadtam neki a plédemet, mert anélkül biztosan halálra fagyna. Ugyanakkor nem akarom sarokba szorítani ezért inkább visszaindulok a ház irányába, ahol egyre inkább rágódom azon, hogy jobb lenne szólni Lola-nak, amikor észreveszem, hogy követ. Oldalra pillantok és így látom a szemem sarkából az alakját, amint éppen elbújik az egyik fa mögé, félig a pléddel takarózva próbálja álcázni magát, amire akaratlanul is elmosolyodom.
Remélem, hogy a követésemet nem hagyja abba, mert elindulok vissza a szobám irányába és csak remélni tudom, hogy követ. Ha pedig mégsem így lenne, akkor kénytelen leszek a szobám után egyenest Lola irodájához tartani és felkészülni arra, hogy valószínűleg a fejemet veszi, de azt is valószínűleg később, mert elsőként fontosabb lenne neki megtalálni Charlie-t. A szobám ajtajához érve könnyű szerrel lépek be rajta és csukom be magam mögött az ajtót, hogy a fülemet annak tapasszam és figyeljek, hogy követett-e, vagy továbbra is nagy bajban vagyok.

leonard & charlie

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy így fog alakulni ez a helyzet. De nem is terveztem vele találkozni. Ha mégis így lett volna, akkor határozottan egy békésebb közeledést választottam volna ahelyett, hogy kis híján belerohanok egy szál törölközőben. Az én hibám, hogy elkényelmesedtem és nem figyeltem oda már az ilyen apróságokra, mert megszoktam, hogy úgy sincs senki a környékemen. Ami persze többé-kevésbé szándékos volt. Egy ideje már, hogy szerepet vállaltam a Praetor-ban, de továbbra sem éreztem magamat annyira idevalónak, de már kötelességből is segítettem a szervezetet ahol csak tudtam. Az pedig egy hatalmas fekete pont lenne, ha hagynám, hogy kinn fagyoskodjon az egyik új srác, mert sikerült megijesztenem.
Nem voltam hajlandó itt hagyni anélkül, hogy legalább a plédet át ne adjam neki ezért felé nyújtottam azt és reménykedtem abban, hogy ezúttal elveszi. Nem tettem lépést az irányába, mert nem akartam még inkább elijeszteni, hogy ezúttal még messzebb szaladjon.
Ahogy végre a kezei közé veszi a plédet kicsit megkönnyebbülök, hogy legalább nem fagy majd meg, ha itt marad még egy darabig. Viszont mivel úgy tűnik nincs oda a közelségemért ezért inkább visszaindulok az épület irányába. - Ha kell valami, akkor tudod hol találsz. - Jegyzem meg, mielőtt még hátat fordítanék neki. Kezeimet a zsebeimbe mélyesztve indulok vissza az épület irányába és valószínűleg a szobámba. Talán szólnom kellene Lola-nak, hogy elkóborolt a védence, de nem tudom, hogy megúsznám-e az egészet anélkül, hogy leharapja egy az egyben a fejemet így inkább ezt nem kockáztatom meg. Mondjuk még határozottan jobb lenne most felelősséget vállalni a helyzetért, amikor könnyen kijöhet érte, mintsem mikor távolabbra sodródik az épülettől és talán vissza sem néz majd. De talán még ő sem fordítana hátat mindannak, amit a Praetor Lupus tehet érte.

leonard & charlie

Voltak baklövéseim, de valahogy most mégis ezt éreztem a legnagyobbnak. Nem akartam ráijeszteni, de valahogy mégis sikerült. Talán jobban oda kellett volna figyelnem és nem kidugnom az orromat, ha ott vna. Vagy nem leszólítani. Nem tudom, hogy mit cisnáltam rosszul, de hogy elcsesztem az teljesen biztos volt. Nem hiába kapkodtam fel magamra a ruháimat és rohantam utána, mitn valami idióta. Egyáltalán nem voltam abban a hangulatban, hogy lekapja a fejemet a helyéről Lola, amiért elüldöztem a legújabb védelmezettjét.
Mikor kiértem szinte igyekeztem a lehető leghamarabb beazonosítani, hogy mégis hol lehet, hogy segíthessek rajta, mert amilyen állapotban kirohant nem fogja sokáig húzni anélkül, hogy valami baja essen.
Igyekszem óvatosan közelebb lépkedni hozzá, de amikor látom rajta, hogy szinte megfeszül a közelségemtől egyenesen megállok. - Legalább fogadd el a plédet, aztán békén hagylak. Nem szeretném, ha valami bajod esne. - Újra megpróbálom felé nyújtani a plédemet, amit lerántotam a még meg nem ágyazott ágyamról és azzal együtt szerintem a takaróm és a padlón landolt, de nem igazán volt időm ezzel foglalkozni. Nem tudom, hogy mit csináltam, amivel ennyire elijesztettem, de ha egyszer majd olyan viszonyban leszünk, hogy képes lesz velem kommunikálni anélkül, hogy legszívesebben elrohanna, akkor azt hiszem meg fogom majd kérdezni, hogy mit csináltam rosszul.

leonard & charlie

Ha azt vesszük több szempontból is kilógtam a tökéletes családképből vagyis, amit elképzeltek nekem így egyáltalán nem kellene azon csodálkoznom, hogy még akkor is, amikor végre a sarkamra álltam és szerepet vállaltam abban, amiben mindig is kellett volna, hiszen ha itt lettem volna, akkor talán még mindig életben lennének a szüleink és nem érzem magam akkora szemétládának. De ez is csak azt bizonyítja, ha valamiben nagyon tudok remekelni, akkor az nem más, mint az elbukás.
Nem tudom, hogy pontosan mit vétettem, hogy ennyire elijesztettem a srácot, de valószínűleg kellemtelen helyzetbe hoztam azzal, hogy félmeztelenül találkoztunk először. Mentségemre szóljon, hogy nem így terveztem. De természetesen figyelembe kellett volna vennem a tényt, hogy most már nem csak én vagyok ezen az eldugott részlegen így jobban oda kellett volna figyelnem arra, hogy mégis mit is csinálok.
Miután kikerült a látókörömből azonnal a szobámba vettem az irányt, ahogy magamra kaptam a ruháimat még a fejemre is húztam egy sapkát, mert esélyem sem volt arra, hogy megszáradjon a hajam aztán nem akarok emiatt megfázni.
Felidézve, hogy mégis milyen körülmények között rohant el az ágyról a plédemet is magamhoz veszem és azzal együtt indulok el a kijárat felé. Kétlem, hogy megkockáztatná, hogy a házban bújik el valahol, ahol szintén összefuthat valakivel, aki talán kevésbé hozná zavarba, vagy kellemetlen helyzetbe, mert azért ilyen téren úgy gondolom ezek után nehéz lenne felülmúlni engem ezért egyenest a kijárat felé tartok a pléddel a kezemben.
Nem töltöttem túlságosan sok időt vele, de mégis szinte ösztönösen szagolok a levegőbe, mintha csak megérezhetném és azt a megérzést követve találok rá az egyik fa tövében meg is találtam, ahová viszont lassú léptekkel közeledtem, mert nem akartam, hogy tovább rohanjon esetleg.
- Nem kell félned tőlem. - Jelentem ki és lassítok a lépteimen majd megállok biztos távlatban és úgy nyújtom felé a neki szánt plédet.

leonard & charlie

Nem mondhatom, hogy kifejezetten vártam ezt a pillanatot tekintettel arra, hogy valószínűleg elég nagy volt az esélye annak, hogy balul fog elsülni. Nem sokat tudok, de valahogy mégis épp eleget arról, hogy nem könnyű szituációról van szó. Több évig farkas alakban élt, ami azt jelenti, hogy nem kellett különösebben senkivel sem érintkeznie már az is nagy lépés szerintem, hogy egyáltalán Lola-nak sikerült egyfajta áttörést elérnie vele azzal, hogy idehozta és ezek szerint emberi alakba sikerült győzködnie. Nem tudom mi mehetett le közöttük, de ha eddig kételkedett a pozíciójában a szöszi, akkor ez most egy remek bizonyíték arra, hogy pontosan ott van, ahol lennie kell.
Eleinte tényleg azt hittem, hogy halálra rémítem vagy nem is tudom, de határozottan nem így terveztem a találkozást. Általában az első találkozásokkor igyekszem felöltözve lenni, de most koránt sem számítottam arra, hogy belefutok, mert igazából nem igen hallottam hangokat mikor itt voltam, hogy megpróbált volna nagyon kijönni az ajtaján. De úgy tűnik ennek most így kellet történnie.
Örültem, hogy elfogadta a kezemet valamilyen szinten meg is könnyebbültem tőle, mert ezek szerint koránt sem vagyok olyan ijesztő, mint amilyennek képzeltem magam. Na, jó egyáltalán nem vagyok általában ijesztő, de láthatóan kellemetlen helyzetbe hoztam, mert ahogyan én sem úgy szerintem ő sem számított rám.
- Örülök, hogy megismerhetlek Charlie. Remélem, hogy jól érzed magad itt. - A dadogását figyelve még eltart majd egy darabig, mire igazán visszarázkódik az emberi kerékvágásba. Mert kétlem, hogy egyedül én lennék rá ilyen hatással. Nem, az túl egoista gondolat lenne.
- Biztos? Szívesen segítek, ha már úgy is egymásba botlottunk. - Kezdem azt hinni, hogy Lola meg fog ölni, amiért a szívroham szélére taszítottam szerencsétlen srácot.
- Héé.. Ne rohanj el! Ha kellemetlen helyzetbe hoztalak sajnálom. - Tettem utána pár lépést, mire rájöttem, hogy törölközőben utánaszaladni minden lenne csak jó ötlet nem. - Állj meg, kérlek. - Kicsit féltem, hogyha most elrohan, akkor az olyan lesz, hogy többet vissza se néz és azzal nagyon sok bajt hoznék a fejemre. De legalább a húgom is kiosztana a maga módján, ami előrelépés lenne.

leonard & charlie

Nem zavart különösebben, hogy az eldugott kis zúgómban megjelent egy újabb lakó. Bár ezzel együtt igazából azt hiszem egy újabb feladat hárult rám, hogy esetenként meggyőződjek arról, hogy minden rendben van vele. Akármennyire is szeretne Lola esetleg több időt tölteni vele azért mégis csak megvannak a maga feladatkörei amelyek többnyire lefoglalják. Persze értem én, hogy nem szívesen passzolná le ezt a feladatkört másnak, hiszen ő kezdte el és szeretné véghez vinni, de ha már úgy is itt vagyok és én vagyok hozzá a legközelebb, akkor már az a legkevesebb, ha besegítek. Amúgy sem azért csatlakoztam a szervezethez hivatalosan is, hogy aztán csak lógassam a lábamat. Akkor talán még a húgom is szóba állna velem, de valószínűleg csak azért, hogy jól seggbe billentsen.
Nem számítottam arra, hogy pont most fog kijönni a szobájából, mert akkor legalább arra törekszem, hogy fel legyek öltözve, mert jelen pillanatban nem tudom, hogy az alul öltözöttségem ténye volt az, ami megrémisztette, vagy pusztán csak a jelenlétem. Lehet igazából mindkettő is, egyik nem zárja ki a másikat feltétlenül.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni. - Jelentettem ki egy barátságos mosoly keretében és szinte ösztönösen nyújtottam felé a szabad kezemet, hogy bemutatkozzak, ami talán nem a legjobb lépés egy olyan személy esetében, akinek még szoknia kell mások társaságát.
- Leo vagyok. - Mutatkoztam be és amennyiben megfogta a kezemet gyengéden megráztam, de ha esetleg a világ legijesztőbb dolgának találta, akkor egyszerűen csak visszaejtettem a testem mellé. - Szükséged van esetleg valamire? - Mondjuk elsősorban azt hiszem nekem lenne szükségem a ruháimra, de sosem voltam szégyellős és amúgy sem mutatok semmi különöset. Bár kinek-mi a különös, vagy új.

leonard & charlie

Úgy ezer százalékig kezdtem biztos lenni abban, hogy a húgom kerül engem. Na, nem mintha én nagyon igyekeztem volna felhívni magamra a figyelmet, de bevallom még ennyi idő elteltével is jobb szerettem távolságot tartani tőle, mert megőrizhettem az emlékét annak, hogy még mindig mondénként éli az életét. Annak ellenére, hogy igazából már ő is ugyanazon fedél alatt él, mint én. Mégis az eldugottabb részen van a szobám és szerencsére nem vagyunk annyian, hogy szobatársam is legyen bár nem olyan régen pár szobával arrébb költözött valaki. Ha minden igaz egy új kisfarkas, aki jó ideig farkas alakban élte az életét.
Lola-tól megkaptam az alapinformációkat tekintve, hogy mivel én vagyok a legközelebb a szobájához esélyes, hogy belefuthatok ezért pedig ki is kötötte nekem, hogy legyek a lehető legkedvesebb vele, ha találkozunk. Mondjuk nem tudom, hogy mégis mikor nem szoktam kedves lenni, de megjegyeztem az utasítást és igyekszem majd követni.
Éppen az esti zuhanyom után indulok vissza a szobám irányába, miközben a hajamat igyekszem valamennyire szárazra törölni a törölközővel ezért elsőre észre se veszem, hogy kinyílik azon bizonyos szoba ajtaja. Még mielőtt azonban egy vonalba kerülnék vele sikerül megtorpannom, hogy véletlenül se ütközzek neki, mert azzal minden lennék csak kedves nem. Arra pedig a legkevésbé vágyom, hogy kihúzzam a gyufát a főnökségnél.
- Helló. - Köszönök neki, amennyiben végre meglátom magam előtt az alakját teljesen megfeledkezve a tényről, hogy igazából egy szál törölközőben állok előtte, miközben a másik a kezemben pihen, hogy abbahagytam a hajam szárítgatását vele.