A szüleim vérfarkasok, így hát elég hamar és elég könnyen szembesültem vele még kislány koromban, hogy mi vár rám. A kislány, aki eleve nem biztos, hogy százas, csak még furcsább lett, részben agresszívebb, részben befelé fordulóbb, amikor a szülei elkezdték mantrázni neki, amit ilyenkor szokás. "Te különleges vagy, nem kell foglalkoznod velük. Vigyázz, hogy soha ne tudják meg, milyen családból származol." Ez a két mondat gyakorlatilag mindent megváltoztatott.
Olvastam, zongoráztam, magántanítóim voltak. Nem volt érdekes életem. Aztán azt tanultam, hogyan használjam a képességeim, hogyan tartsam titokban őket. Ezeknek a leckéknek kilencvenkilenc százalékban veszekedés volt a vége, hiszen minek is kellene titkolóznom, ha nem találkozhatok soha senkivel? Csak reménykedhettem, hogy nem tart örökké ez az áldatlan állapot, a szüleim walesi birtokáról megszökni esélytelen volt. És különben is, hová mentem volna, és kihez?
Így legalább, ha csak huszonöt évesen is, de a vállamra tették a kezüket, és a szemembe mondták, hogy kész vagyok. Feladatom az, hogy valaki legyek, hogy bujkáló szüleimmel ellentétben megtaláljam a helyem a falkában, hogy előre jussak, hogy fontos legyek. Magabiztosan indultam útnak, de végső soron azt sem tudtam, hová megyek. A pénzt a szüleim biztosítják, de azért unalmamban, és persze tapasztalatszerzésképp mégis dolgozni kezdtem. Az az egy jár a fejemben minden nap, hogy hogy a szüleim falkában szeretnének látni, én azonban irtózom attól, hogy most valaki más uralkodjon felettem, most, amikor végre kiszabadultam. De az élet baromi unalmas így, ha az ember egy bárban áll déltől hajnalig, néha maga is iszik, mint a gödény, néha meg már részegen sem tud röhögni a többi részegen. Embernek lenni is szívás, hát még farkasnak, ha olyan egyedül vagy, mint az ujjam, és mintha két különböző lány élne a fejemben, hol arra vágyom, hogy mindenki békén hagyjon, hol pedig a helyemet keresem.
Azt hinném, New York elég nagy ahhoz, hogy mindenki megtalálja benne, amit keres, nekem azonban egyelőre nem sikerült. Nehéz úgy előre lépni, ha más farkasok sem, de még sima emberek sem vetnek szemet rád, vagy ha mégis, legfeljebb egy éjszakádat akarják. A szabadságom túl drága volt ahhoz, hogy elvesztegessem olyasmire, amit nem gondoltam át kellőképpen - vagy épp így rontom el?