Drága, legkedvesebb húgom! Csodálkozol, hogyan köthet össze a vér egy boszorkánymestert és egy vámpírt? Nyomorult apánk lévén, aki a házas életet megunván Lilithtel töltött egy felejthetetlen éjszakát, melynek gyümölcse lettem én. Mivel Lilith lemondott rólam, anyád pedig nem volt hajlandó egy másik nő démon gyermekét felnevelni, ezért árvaházba adtak, néhány évvel később pedig megszülettél te, a szemük fénye, a család büszkesége. Évekig fogalmam sem volt róla, hogy létezel, és téged is féltettek a démoni féltestvér gondolatától. Végül azonban találkoztunk. Féltél ugyan attól, ami vagyok, de a megvetésed mindig is erősebb volt. Sosem mondtad, de tudom, úgy érzed, apánk jogosan dobott el magától, hiszen te sem lennél képes teljes szívvel szeretni valakit, aki félig szörnyeteg. Ennek ellenére én szerettelek, hűségesen és odaadón figyeltem a szüleink tiltása ellenére is, hogyan cseperedsz, hogyan éled át a szerelmet és a csalódást. Gyönyörű nővé értél, és tudtam, halandóságod túl szép ahhoz, hogy örökké tartson. Tudtam, hogy elveszítelek, és újra egyedül maradok. Ezt nem akartam, a megoldást mégis te kínáltad nekem, szinte már ezüst tálcán, amikor elém álltál és arra kértél, változtassalak halhatatlanná.
A kérésednek komoly alapja volt, így végül beadtam a derekamat. Azt hitted, csak egy röpke kis varázslat lesz, mellyel magamfajtává teszlek. Azt gondoltad, a halhatatlansággal a zsebedben valóra válthatod legszebb álmaidat. Mondd, mennyire kaptál sokkot, amikor az a vámpír a nyakadba mélyesztette a fogát? Még mindig gyűlölsz azért a vérre szomjazó, éjjáró testért, melyet börtönöddé avanzsáltam? De hát te kértél örökkévalóságot, én csak megadtam neked. Tudnod kellett volna, mire vállalkozol...
Nem sokszor láttalak az elmúlt háromszáz évben. Főként utazgatsz és igyekszel elkerülni, habár alkalmi találkáink során úgy láttam, a haragod és a gyűlöleted irántam évszázadról évszázadra enyhül. Most furcsa ügyletek ismét New Yorkba sodortak téged, és miután az ottani boszorkánymesterek nem voltak hajlandóak segíteni, úgy döntöttél, hozzám fordulsz. Tudod, hogy az ajtóm bármikor nyitva áll előtted, kedves...

//Nagyjából ennyi lenne, szeretném, ha a pb, a kor és a faj is maradna, de kisebb változtatásokba szívesen belemegyek A név mindegy, a kereszt- és a családnév is lehet egyedi. Azt a megalkotóra bízom, hogy a leányzó miért is vágyott a halhatatlanságra, és mihez kezdett, miután Mikah közreműködésével vámpír lett belőle. Szintén szabadon formálható, hogy mi vezette vissza New Yorkba/Londonba, a bátyjához, bár van egy ötletem rá: mivel a leányzó nem igazán szeret vámpírnak lenni, akár keresheti a Napjáróvá válás titkát és módját is. Gyere, nagyon várlak!   //