Tizenkét évvel ezelőtt te ölted meg a szüleimet. Azon a napon fájdalmasan tudatosult bennem a természetfeletti létezése. Éveken át tanulmányoztam a vámpírokat, aztán pár hónappal ezelőtt önként felajánlkoztam neked, hogy kedvedre ihass belőlem. Minden egyes pillanatban érzem a késztetést, hogy megöljelek azért, amit anyáékkal tettél, de kivárom a megfelelő alkalmat. Remélem, tényleg erről van szó, és véletlenül sem arról, hogy valamit elindítottál bennem. Egy olyan érzést, amit irántad pont nem akartam érezni soha. Pedig ettől félek. Elhatároztam, hogy beszivárogva teszlek tönkre, mielőtt végeznék veled. Még akkor is, ha belehalok. De néha elbizonytalanodom. Amikor épp nem az irritáló vigyorgó képedet kell bámulnom, hanem olykor igenis képes vagy normálisan viselkedni velem, sőt volt rá példa, hogy az életemet is megmentetted...nos, olyankor úgy érzem, képtelen leszek bántani téged. És minél többször táplálkozol belőlem, annál jobban élvezem. Viszont ettől meg elfog a hányinger. Látod, micsoda kettősséget váltasz ki belőlem? Mindegy, a megváltozó érzéseimet irányodba muszáj lesz félretennem, mert a bosszú fontosabb mindennél. Ahogy az is, hogy megtudjam, miért ölted meg őket?

// Nem szeretnék semmit megszabni, a nevét sem, ahogy az indítékait és a múltját sem. Mindent a drága megalkotóra szeretnék bízni. Viszont a PB-hez ragaszkodom, ebben nem szeretnék alkudozni. Kérlek, szeretve gyűlölt vagy gyűlölve szeretett (nem tudom eldönteni) vámpírom, érkezz meg hozzám gyorsan! //