A napvilágot először 1990-ben láttam meg Kelet-Európában, pontosabban egy Erdélyi régióban, mítoszok és legendák hazájából, ahonnan ered szinte minden legenda a természet feletti lényekkel kapcsolatban. Mint ahogyan minden legendában van igazság így ezekben is van, természet feletti családban születtem. Hogyan is kell ez érteni? Mindkét szülőm a természet feletti lények közé tartozott, pontosabban a vérfarkasok közé. A mi családunkat mindig is nagy tisztelet övezte hiszen a felmenőink is a szüleim is alfák voltak, így öröklődött. Persze mindig is akadtak kihívók akik szerettek volna a családi „ereklyére” rá tenni a kezét, de soha nem jártak sikerrel. Gyerek korom mit is mondhatnék rá, olyan átlagosnak mondható leszámítva azt a tényt, hogy mi is vagyok. Otthon tanultam, nem mehettem iskolába, de ezt különösebben nem is bántam jobban éreztem magam az enyéim között mint az emberek közelében, mindig is el fogott közelükben a félelem, hogy nem tudom majd vissza fojtani a bennem lakozó vadállatot. A felnőttek akik átalakulnak azok is nehéz irányítani a dolgot nem, hogy még nekem kisgyerekként. Volt egy erdei házunk, bent a rengetegben, ott éreztem magam leginkább biztonságban. Tizennégy éves voltam amikor bekövetkezett a változás az életembe ami teljesen felforgatott mindent és Los Angeles fele vezényelt engem. Na de akkor kezdem is a legelején. Egy éjszaka lövésekre lettem figyelmes nem értettem, hogy mi történhet itt, kint apró pislákoló fényeket lehetett látni, fáklyák voltak azok. A helybeli lakosok voltak azok, akiket felhergelt egy ellenséges falka, hogy mi öldössük az ott levő embereket. Ezen feldühödve a falú népe ki is jött oda és ránk gyújtotta az egész házat. Körülöttem mindenhol csak lángok voltak, édesanyám kapott ki az ágyamból és próbált engem. Persze nem tudták, hogy mik is vagyunk pontosan, ők csak a gyilkost látták bennünk akik állítólagosan a faluban eltűnt emberekért felel. Esélyünk sem volt tenni ellenük valamit, túl sokan voltak ha át is változtunk volna mind hárman akkor sem lett volna semmi esély arra, hogy megmenekülhessünk.  Apámat szinte az elején elkapták ahogyan próbálta nyugtatni a népet, hogy nem igaz amit mondanak és semmi bizonyítékuk nincsen rá. Semmi esélye sem volt, szinte rögtön felkoncolták ahogyan kilépett az ajtón persze ott voltak az ellenséges falka tagjai is, akik értették hogyan lehet végezni a legkönnyebben egy vérfarkassal. Anyámnak az arcán a könnyek között amikkel eláztatta az arcom, csak a félelmet láttam. Minden megpróbált tenni annak érdekében, legalább az én életemet tudja megmenteni.  Anyám kirohant a hátsó ajtón, ott nem volt akkora nagy tömeg a karjaiba velem, próbált engem védeni ahogyan futás közben ütlegelték az emberek.. sikerült is neki áttörnie a tömegen de sajnos már túl késő volt. Ahogyan fejem a vállán volt láttam ahogyan közeledik a fejsze, úgy pörgött mint alig látszott az éle csak egy fa darab. Anyám hátába landolt a fejsze, lépett még pár lépést előre és lábaiból el szál az erő térdre esett én meg a földre. Még mindig csengenek az utolsó szavai a fülemben ahogyan könnyes szemekkel rám tekintett..” menekülj fiam, menekülj „ mondta nekem azzal össze csuklott,  az erdő között voltunk. Tudtam, hogy itt lehet esélyem, sötét is volt nem akadnak majd a nyomomra. Átalakultam vérfarkas alakba, majd az erdőbe rohantam vissza se néztem, túlságosan is rettegtem gyerekként, hogy majd velem is ezt teszik. Láttam ahogyan az ajtó előtt ott hever apám hullája,  a szemem előtt ölték meg az édesanyámat. Ez egy gyereknek már eléggé sok volt, de azért még a mai napig is ostorozom magam, amiért nem tudtam semmit tenni annak érdekében, hogy megmentsem. Nagybátyámmal ki menekültünk Amerikába pontosabban Los Angeles városába, ahol az ott levő falkához csapódtunk hozzá. Nem volt más választásunk, de a lelkem mélyén még mindig ott van a bosszú amely hevesen ég, és majd egyszer vissza fogok menni bosszút állni a szüleimét. Nagybátyámtól megkaptam a névsort az ellenséges falkáról… ki fogom pusztítani az utolsó az összes leszármazottjukat. Ahhoz viszont erő, kell és hatalom. Ezt próbáltam elérni Los Angeles városában, itt ha képes vagyok felépíteni egy erős falkát akkor majd annak segítségével bosszút állhatok. Sosem állítottam egy szent vagyok… mindig meg voltak a saját érdekeim amiket szem előtt tartok. Hiszen nálunk farkasok között az erő a lényeg, nem az hogy milyen nemes céljaink vannak a jövőre tekintve. Még gyerek voltam még tudtam, hogy ha most hívnám ki az alfát akkor semmi esélyem nem lenne, ezért folyamatosan edzettem magam, erőnlétileg meg minden -féle képen ami erősebbé tett engem, ami növelte az esélyeim a győzelemre és a céljaim elérése érdekében. Annyira szerettem volna elérni a célom, hogy bármit megtettem volna eladtam volna a lelkem bárkinek csak, hogy bűnhődjenek a szüleim gyilkosai. Időközben nagybátyám is magamra hagyott, nem maradt más utána semmi csak egy lista. Egyedül voltam a világban mint a kisujjam ekkor már huszonhat éves voltam. Most már nem volt semmi veszteni valóm... vagy győzök és idővel elérem a célom, vagy elbukom és elvesztettem mindent. Ismét egy olyan sorsfordulathoz értem amikor minden meg fog változni.
Kihívtam Los Angeles alfáját, tisztességes párviadalra az egész falka ott volt annak érdekében, hogy bizonyos legyen a dolog tisztasága. Semmi értelme sem lett volna egy sikátorban elkapni, attól még nem ismertek volna el engem alfájuknak. A harc sikerrel zárult, a legyőzött alfa feje már a kezemben volt, bele adtam mindent amit csak tudtam. Azt mondják egy harcos csak annyira erős, mint amennyire az akarat ereje, hogy elérhesse a célját. A falka fele fordultam akik megdöbbenve nézték az egészet, majd feléjük szóltam.
-Ismeritek az ősi törvényt, van bárkinek valami ellenvetése?- kérdeztem üvöltve az ott levő tömegtől, ekkor hirtelen egy terhes asszony lépett elő a tömegből aki eddig hátul volt. Az elhunyt alfa felesége volt aki éppen a gyereküket várta.
-Mit tettél?-kérdezte tőlem, én nem mondtam semmit sem, szívemben nem volt megbánás csak a célom számít semmi más, és ha ezért ezer hullán kell át taposnom akkor ezer hullának fogom a fejét letépni. Ekkor hirtelen nekem rontott a nő, a többiek nem tettek semmit sem… tudták nem tehetnek, a törvény megkötötte a kezüket… hiszen egy egy ellen szól a dolog.
-Biztos vagy benne ezt akarod?- kérdeztem tőle, de választ nem kaptam már rá állatiasan rontott rám a nő, nem volt egy csöppet sem erős, csak a harag vagy a gyász vezényelték tetteit. De ez egy igen csak jó indok volt, hogy most megszabaduljak az alfa születendő kölykétől is. Nem vagyok alapjáraton gonosz ember, csak ne álljon senki a céljaim útjába mert annak nem ígérek kellemes életet. Ahogyan nekem rontott én megragadtam a torkát és a magasba emeltem, a nő gyenge volt de vannak dolgok amiket meg kell tenni. Kezeim között lehelte ki az utolsó lélegzetét is a benne levő gyerekkel majd a lefejezett halott alfa mellé dobtam az élettelen testet. A tömegen még inkább eluralkodott a meglepettség és a düh.. tudtam, hogy nem mernek nekem rontani. Nem kell szeretniük, sőt ne is szeressenek csak féljenek engem.