A születésem, mint Harag elég kacifántos volt, hogy miért? Egyszerű a válasz. Angyal voltam még az idők kezdetén és hát jogosan fel lehet tenni a kérdést, hogy van olyan, hogy a Harag Angyala? Nincsen ilyen kedveskéim és soha nem is lesz, hiszen a Harag az egy főbűn amit Lucifer formált meg. Fent én voltam a Paradicsom őrzője. Már akkor is undorral néztem azt a kettőt aki ott szambázott annál a bizonyos Fánál, és hála a Sátánnak meg is érkezett a felmentő sereg, magának annak a személyében akinek hálát adtam az előbb. Hiszen Luci tudta azt, hogy hogyan érzek a csúszómászó férgek iránt, hogy legszívesebben eltaposnám az egészet, így amikor megkért arra, hogy ellenállás nélkül engedjem át akkor hezitálás nélkül beleegyeztem még úgyis, hogy tudtam azt mire készül és ha sikerül neki akkor vele együtt bukok el. S véghez vitte a küldetését, hiszen Éva színtiszta szívét bemocskolta a mocskos, sötét gondolataival így az evett az almából, ami miatt Apus elég haragos lett. Lulut maga elé vitette és utána pedig jöttünk sorba mind akik segédkeztek nekik és aztán pedig azok, akik meg hangot adtak az ítélet ellen. Ha élne még ember aki látta azokat a hullócsillagokat szerintem ha elmesélné valakinek akkor újra szívinfarktust kapna a csodától, hiszen földi szemmel nézve biztos gyönyörű volt, de magad lenni a csillag az már éppen nem volt valami kellemes. Látni azt, ahogyan a bőr leég az ujjaidról szépen sorban eléggé felkavaró látvány volt. Én egy óceán felé zuhantam egyenesen, de amint vártam a becsapódást az elmaradt hiszen amikor bele kellett volna csobbannom a vízbe akkor megnyílt egy átjáró és már csak a füstöt éreztem magam körül és azt a furcsa levegőt. Az összes végtagom sajgott, alig tudtam mozdítani még a lábujjaimat is. Ott feküdtem a porban az ismeretlen világban, amikor hallottam valakinek a lépteit. Erőt vettem magamon és felnéztem, s nem volt más ott, mint maga Lucifer.
- Fivérem, lenne egy feladatod. Értelmet kell adnunk a létezésednek, mától te vagy maga a Harag. S, hogy ténylegesen is az legyél egy kis átváltozáson fogsz keresztül menni. Fájni fog, de a végeredmény lenyűgöző lesz ezt garantálom neked. Még mielőtt tudtam volna valamit mondani, kinyögni egy nemet, már éreztem is a fejbőrömön az ujjainak érintését és az abból áradó energiát, amitől felordítottam és a testem görcsbe rándult. Ezerszer nagyobb fájdalom volt, mint maga a bukás és azt hittem, hogy lehetetlen annál nagyobb fájdalmat kiállni. Éreztem, hogy a belsőm fel akar robbanni belülről, hogy a szemem színe változik, hogy a hangom mélyül s azt, ahogyan izmok rám tapadnak. Ezt így mind egyszerre, olyan volt, mintha ezer éles szeráfpengével böknék meg a vádlimat, a bicepszemet és a hátamat. A szemgolyóm forgott a kíntól és közben üvöltöttem olyan nyelven, amit még én magam sem ismertem. Démoni nyelven. Hirtelen az a kevés megmaradt mennybeli erőm is eltűnt és felcserélődött a Pokoléval. Szinte forgószélt támadt és a testem körül beszakadt a föld. Így ment ez majdnem két és fél héten át. Míg végül befejeződött az átváltozásom és csak úgy kicsattantam az erőtől. Egy démont küldtek a köszöntésemre.
- Lucifer üdvözletét küldi, és azt mondta, hogy magáé a Nyugati Birodalom. Egy a Pokol Hercegek közül. Elvigyorodtam a kijelentésre hiszen ez csak plusz hatalom ami segítségével növelhetem a befolyásomat. Hirtelen elkaptam a hírhozó nyakát és szorítani kezdtem.
- Nagyon jó, nagyon ügyes. Mi lesz az ilyen férgekkel, mint te ha meghalsz? Az egyik kezemmel kifeszítettem a száját, míg a másikban egy penge jelenik meg és azt pedig ledugtam a torkán, majd egy határozott mozdulattal tettem azt keresztbe és húztam szét. A vér beborította az egész arcomat, a szakállamat.
- Te most már megtudhatod. Nevettem fel mániákusan miközben lenyaltam a szám széléről a vért. Aesma megérkezett, a Harag eljött. És pusztítani akar.