25 évvel ezelőtt találtalak egy kuka kellős közepén, ahova a szüleid dobtak. Nem akartak téged felnevelni, de a sírásod magadhoz csalogatott. A múltamra való tekintettel pedig nem tudtalak csak úgy ott hagyni. Egy új lehetőséget láttam benned arra, hogy valakire vigyázhassak. Hogy valakinek megadhassam azt, amit egykori mostohatestvéremnek nem tudtam. Kicsit néha anyáskodom feletted, de igazából a lehető legjobb barátok vagyunk és néha túlságosan is sokat megosztunk egymással. Összenőttünk, de azért megvan a magunk külön élete, amit te már előszeretettel építesz magadnak nélkülem, amit meg is értek és nem korlátozlak benne. Hiszen tudom, hogy egyszer majd el foglak veszíteni és talán, ha egy kis szabad teret adok neked, akkor könnyebb lesz, majd túlélnem téged. Nem tudom, hogy milyen álmaid vannak, vagy van-e szerelem az életedben, de az egyszer biztos, hogy együtt vagyunk jóban, rosszban. Néha összekapunk, de melyik barátság nem végződik legalább egyszer veszekedéssel? Néha csúnyábban is hajba kaptunk, de semmi olyan nem volt, amit ne tudtunk volna megoldani. Bonyolult néha a kapcsolatunk és tele van hullámvölggyel, de semmi olyan nem történhet, ami miatt ne lennénk hajlandó dolgozni rajta. Hiszen, ami értékes arra oda kell figyelni és ápolni. Lehetnek rossz pillanataink, de ilyenkor kell emlékeznünk a legjobbakra.

// a név szeretném, ha maradna legtöbbször ely néven emlegettem szóval, ha valaminek fel tudod venni ezt a becenevet engem azzal is megveszel kilóra. a pb alkuképes!