Az édes otthoni évek

Mit is mondhatnék? Kisgyerekként sem voltam a közösségek központi személyisége, tán pontosan azért, mert halk szavúnak születtem. Ebből adódóan, már a bölcsődében és óvodában hátrányban voltam. Ráadásul az óvónőim legtöbbje makacs és erőszakra hajlamos. Engem mindig beszéltettek, sőt egyenesen nem hagytak békén. Természetesen alig vártam, hogy hazamenjek a családi környezetbe, abba a nyugalomba, amit senki sem vehet el tőlem.
Iskola! Végre egy hely, ahol lekötheti az ember magát normálisan, s figyelmét a tanulmánynak szentelheti. Azt hittem itt új életet kezdhetek tiszta lappal, de végül 1 hét múlva szinte az osztály nagy része rám szállt. Egyrészt mert én a jobb jegyekre hajtottam, ráadásul mert fegyelmezett voltam, s utolsóként a halk szavúság miatt. Keserédes érzés volt, hogy ezen megpróbáltatásaimnak nincs vége. Egy darabig tűrtem, de aztán végül felső osztályban hazamenetel után vizesre sírtam a párnát.  Szüleim próbáltak segíteni nekem, de azok nagy része fordítva sült el. Ballagásig számomra az iskola egy megtűrt hely volt, s nyomorultul éltem át minden eltöltött percet.
Középiskola hozta el számomra az igazi felüdülést, hiszen próbáltam kiúszni a fájdalmas tengervízből amibe belekerültem. Halk szavúságom azt találtam ki, hogy csendesebb helyre húztam azokat, akikkel beszélgetni szerettem volna, legyen az fiú vagy lágy. Sok fiú egyből másra gondolt, amit tudtomra adtak. Nem érdekelt, mert a beszélgetés mámora, a kisebb sikerek hajtottak előre.  Elért engem is a tiniség varázsa,  s az egyéb érdeklődés. Többször kerültem rossz társaságba, de tőlük megtanultam, hogy lehetek perverz olykor, vagy esetleg gazdag a fantáziám. Nem szabad visszafogni magad. Ballagás után a családommal mentünk nyaralni Európába. Párizs, London és Írország. Igen, az utolsó a legfájdalmasabb hely számomra. A szüleim eltűntek,  a nővéremet pedig egy bárban elkapta egy erőszakos állat. A nővérem a szégyenbe és a lelki sérülésbe halt bele, felakasztotta magát. Magamra maradtam, pedig csupán 20 éves voltam majdnem. Nem gyászolhattam sokáig, mert éreztem, hogy tán én leszek a következő.

Bukdácsolva az életben

Először is hazamentem, s 1 évig nem csináltam semmit, csak gyászoltam. A szomszéd néni segített ki engem, néha étellel, néha pénzzel. Próbáltam keresni a nekem megfelelő állást. Voltam már pincérnő, de addig bírtam csupán, míg nem a férfi vendégek vissza nem éltek a helyzettel. Éppen formásodtam, nos bele is markoltak a hátsómba, vagy rácsaptak egyet. Pár ügyem lett belőle, de az ügyvédem töketlensége miatt kénytelen voltam belátni, hogy jobb ha tovább állok. Ezután egy farmra kerültem dolgozni a szabad levegőre. Kezdetben jó volt minden, de mikor a szabadidőmben Stanleyben sétáltam, akkor mindenki a hátam mögött úgy csúfolt, hogy a farmos csöcsös. S most egy jó tanács tőlem! Sose élj kisvárosban, mert idővel mindig látásból ismerni fog. Az összegyűjtögetett pénzem + a családi ház eladása után magam mögött hagytam a szigetvilágot. New York üdvözletem! Sokat hallattam róla, hogy az a álmok városa, s befogad mindenkit, aki csak élni akar. Ekkor kellett szembesülnöm a zajjal, s a  nagy felhőkarcolók látványával. Családi ház helyett meg bérházban lakni. Nem bántam, nem volt nálam sok cucc, amit magammal hoztam. Egy bőrönddel érkeztem. Lett egy lakótársam Tom, akivel aztán hülye mód lefeküdtem. Természetesen engem azután ott hagyott a szar! Pizzafutárként kezdtem el dolgozni, ám jött a baj. Majdnem elgázolt egy őrült, de szerencsére megúsztam néhány zúzódással. A bíróság ráadásul neki adott igazat, s még nekem kellett fizetnem.


A különös lehetőség

23 éves éves voltam, s nem volt sok pénzem. Otthon ülve beszálltam az online játszók és streamelők közé, nőként. Gondoltam ha másoknak sikerül némi pénzt szerezni belőle, akkor nekem is menni fog. Tanulás volt az első, hogy mi az a gép és mi micsoda? Külön tanfolyamot végeztem el előtte, aztán belevágtam. Nos nem túlzok ha azt mondom, hogy eléggé ragadós közösségbe kerültem ezáltal. Ekkora már egy igazi démonnő testével rendelkeztem( s még most is), így nem csoda, hogy egyes esetekben előkerült mint téma. Megtanultam kezelni ezen eseteket, s láss csodát egy kisebb támogató közösség vett körül. Távoli ismerőseim lettek, sőt akik közelebb laktak hozzám, azokkal személyesen is találtam. Volt akiben csalódtam, de volt akiben nem. S mégis mi vetett véget ennek a csodavilágnak? A nem elég pénzkereset, ráadásul úgy éreztem a sok játszás közben, hogy nem haladok sehová. Emellett pedig kezdtem meghízni, amitől egyszerűen megrémisztett. Váltani akartam! Valami olyat szerettem volna, amit nem mindennap tehet az ember. Nem is tudom, hogy jutott el hozzám a lehetőség, hogy Tetthely-tisztító. Fogalmam sem volt mit takar, de a pénztelenség hajtott előre. Nos az első eseteknél hánytam, idővel csupán a gyomrom rosszalkodott, s 1 év után már maga helyszínen ettem ittam, mint ha csak hétköznapi dolog lenne. Rémisztő lenne ez a dolog, hogy ilyenné váltam? Inkább megszoktam, hogy hullákat kell pakolnom, s feltakarítani a helyet. Nos a fizetésem pedig jóval több mint előzőleg. Annyi a dolog, hogy én nem mondhatom azt, hogy én ezt nem csinálom, mert akkor rögtön kitesznek az állásomból.


Jelenben( 24 évesen )

Csörög a telefon, s mivel más senki sincs a közelben jelen pillanatban, így én veszem fel azt.
- Hallo! Itt a Tip-top Tisztaság! Mit szeretne? - teszem fel a kérdést, mire a túlsó vonalban egy sírós hang válaszol.
- Hallo! Egy hulla nyomát kellene a házamból feltakarítani, a volt férjemét, mert öngyilkos lett. - érzem, ahogy küszköd a szavakkal, de érthető.
- Rendben, s esetleg van még valami, amit el kellene végezni? Kaphatnék egy címet? - érdeklődöm tőle, miközben a túlsó oldalt van pár zaj, meg beszélgetés. Magamban gondolom, hogy a rendőrség lehet az, vagy éppenséggel más hozzátartozók.
- Nos nincs, de majd meglátják. A cím pedig… - lejegyzetelem az egészet, hogy hová kell menni, mit kell csinálni és a többi apróság. Elköszönöm a hölgytől elég illedelmesen, aztán megyek a többiekhez, hogy van egy feladat, amit el kell végezni. Felkészülés után, megfelelő szereléssel ellátva megjelenünk ama bizonyos címnél, s hozzálátunk elvégezni. Vér és a többi anyag, valamint az egyéb kellemetlen szagok eltüntetése nem olyan egyszerű. Sokan úgy vélik, hogy elég egy csodaszer és az mindent megold? Hát akkor nagyon tévednek. Fáradtságos és kimerítő, ráadásul nem beszélve a látványról. Nem sokan bírják csinálni. Emellett a nagyon csúnya helyeket is megtisztítjuk, mármint ha látszik, hogy a munkaadó képtelen lenne megbirkózni a feladattal. Nem hiába vagyunk speciális takarítók, mert nekünk megvan a tapasztalatunk, s a megfelelő felszerelés. A hölgynél, a munka végeztével pedig központból egy másik helyszínre küldenek minket...