- Kétezer-tizenhét augusztus tizenötödike, éjjeli két óra. A helyszín a New York-i Anderson halottasház & krematórium. Elkezdjük egy ismeretlen nő boncolását akit ezentúl Olivia-nak fogunk hívni. Az azonosítatlan holttest ránézésre két napja halott. A város északi részén talált rá két vadász, a testet pedig én magam szállítottam az intézménybe. A holttest feltárását és vizsgálatát én magam Ozymandias Peter Anderson boncmester végzem és a segítségemre szolgál Noah O'hara újonc boncmester. A jelenlegi megállapítások szerint ez a boncolás két fázisból fog végződni. Egy külső kiértékelést fogunk az első fordulóban végrehajtani amit majd egy belső kiértékelés fog felülbírálni. A legfőbb szerveket tekintjük meg először: ilyen például a szív, a tüdő, az agy és az emésztőrendszer. Olivia az ötezer-negyvenkettes alany. - Felhúztam a gumikesztyűket a kezeimre, mostanra már sokkal rutinosabban bánva a szűkös gumival ami azonnal a kézfejemre, tenyeremre és ujjaimra tapadt csattanó hangot generálva. Amíg a lényegesebb adatokat diktáltam, néha a kamerába figyeltem de jelentősebben foglalkoztam a boncasztalon fekvő csupasz női testtel. Amíg a szerveket felsoroltam, jelképesen mutattam azokat végig a levegőben a test felett, aztán csak a segédemre tekintettem biztatóan. Minden egyes boncolás egy nagy levegővétellel kezdődik nálunk, elvégre mégis egy olyan halottal van dolgunk aki egykor épp olyan élő volt mint mi. Ráadásul ki tudja, hogy mennyit kellett ahhoz szenvednie, hogy meghalhasson.
- Minden megállapítás nélkül behatároltuk, hogy az alany körülbelül a húszas éveiben jár. - Noah azonnal fogta a Polaroid fényképezőgépét és minden fontos szögből lefotózta az alanyt, a gép pedig folyamatosan kiadta az elkészített fotókat egy kis papíron. Közben ő vette át a szót, és folytatta - Rikítóan fehér a bőre. Ránézésre sértetlen, nincsenek rajta hullafoltok sem pedig zúzódások és egyéb sérülések. Nincsenek rajt enyhe vagy nagymértékű deformációk. Egy ép testről van szó. - Mindent amit feljegyzett a kamerának, azt ő folyamatosan fényképezte is. Időközben letette a kamerát a Sonnenburg asztalra, messzebb a szikéktől és a speciális műszerektől és a testhez sétált határozottan.
Olivia arcát megérintette, és mely levegőt vett.
- A haja aranybarna, női viselethez mérten középhosszú. A szem pedig ...- hüvelykujjaival Olivia szemhéjai alá nyúlt határozottan, akkor viszont döbbenet ült ki az arcára. - Szürke. A szivárványhártyái szürkék, pupilláknak pedig nyoma sincs. - Ujjait még mindig nem vonta el a szemhéjai alól, hanem csak rám nézett kérdőn, utalva arra, hogy jöjjek oda. Én egész eddig a szükséges műszereket sterilizáltam, de félbehagyva ezt szinte azonnal odamentem mellé, hogy megtekinthessem a furcsa észrevételt.
- Láttam már ilyent. - Bólintottam a szemek láttán, amelyek egészen üvegesek, fátyolosak voltak. - Ez csak akkor van, ha már több napja halott. - Siettetve a történéseket egy pillanatra félretolom a csípőmmel Noah-t, és a lány karjait sorra megemelem és testét oldalára döntöm, kutatva a lehetséges hullafoltok után de ahogy Noah is megállapította, sehol semmi jellegzetes nincs a testen. Amíg viszont a testet érintettem megállapítottam, hogy Olivia borzalmasan hideg, pedig még nem tettük be a hűtőbe se. -  A test hőmérséklete alacsonyabb, mint a környezete. A talaj ahonnét kiszedtem őt valószínű az tartotta ennyire élénken a testet. Tulajdonképpen konzerválta és hűtötte. - Egy pillanatra ránéztem ezt követően Noah arcára, mire ő is felpillantott rám. Kék haját szerencsére felkötötte, de még így is baromira idegesít ez a szín rajt.
- Megyek és feljegyzem a táblán. - Bólintott készségesen, és krétát ragadva azonnal feljegyzetelte az eddigi megállapításokat. Elengedtem őt magam mögött, én addig tovább vizsgáltam Olivia-t. Valóban érdekesnek véltem, ugyanis mégis egy azonosítatlan lányról van szó akin egyáltalán nincsenek nyomok. Remélhetőleg belül sokkal több mindent fogunk találni.  
- Kösz, Noah. - Mosolyodtam rá vissza, csendesen. (..) - Úgy látom, hogy külső ondó folyadéknak nincs jele. Adj ide egy tampont.- Utasítottam a nélkül, hogy megvártam volna azt, hogy ő is befejezze a vizsgálatát. Épp a lány hajából fésülte ki a lehetséges bizonyítékokat. Nem habozott ettől függetlenül, hanem azonnal ment, és máris a kezembe nyomta a kért eszközt. Azt felhelyeztem megfelelő mélységre, és alig pár pillanatot várva kiszedtem. A műanyagon egy fekete váladék volt, amit hirtelen hova tenni se tudtam. Bizonyára belső vérzés lehetett, talán elvetélt. Noah azonban oda se nézett, csak tartotta az állványt amire minden szó nélkül betűztem a szövetmintát. Ez még nem volt elég, tovább vizsgáltam. - A hüvelyen és az ajkakon sérülések vannak. Apró vágásnyomok. Hm... ez szokatlan. - Visszaengedtem a lány lábait és egy pillanatra leültem a kis székre pihenés gyanánt.
- A nyelvének nyoma sem volt a szájüregében. Ahhoz, hogy a nyelvének a maradványát megleljük fel kell vágjuk a gégéjét.- Tette hozzá új információként, amíg ő Olivia szájüregét vizsgálta. - Érdekes. Nincsenek meg a rágófogai. Egyik sem. - Meghökkenten tartja a lámpát a szájánál, midőn újra rám nézett, várva valami lehetséges feltételezést az egészről, hogy mégis hogyan szerezhetett ilyen sérüléseket a lány.
- Valószínű, hogy kitéphették és egyáltalán nem orvosi pontossággal. Néhol ott vannak a fogak maradványai. Amit nem tudtak kiszedni, azt lecsiszolták, hogy ne legyen szilánkos és hegyes. - Az utolsó megállapításnál kivette a lány szájából a lámpát, a kezeiről lehúzta a kesztyűt amiket azonnal a terem sarkánál lévő kukába hajította. Végül tenyereibe temette izzadt arcát, és ő maga is helyet foglalt egy másik széken, a boncasztal túloldalán velem szemben.
- A bokái és a csuklói mind töröttek. Valószínű megkötözhették vagy eltörték, hogy ne menekülhessen. Szabályos és határozott törések. A csontok csak akkor forrtak volna össze helyesen, ha implantátumokkal rögzítik a csontokat egymáshoz.- Az utóbbi megállapításaimat én is elmondtam. Ekkor tört közöttünk ki a nagy és tátongó csend, tán még egymás szemeibe se tudtunk nézni. Legalábbis Noah nem.
- Prostitúció. - Kinyögte.
- Inkább most tartsunk szünetet mielőtt felvágjuk. Az lesz a legjobb.
A pillanat tört része alatt kirohant ő a teremből, amint felajánlottam a szünetet. Még az ajtó is becsapódott utána, mire én egyet ugrottam a széken. Számára még csak ez az ötödik halott a szakmában és teljesen megértem, hogy ő ezt nem tudja még feldolgozni. Öt éve amikor elkezdtem ezen a területet dolgozni, én talán még a huszadik alanynál is kirohantam a mosdóba. Nem könnyű feldolgozni, én ezt megértem. (..)
- Ha gondolod vegyél ki szabadnapot. Én majd tartom a frontot. - Megpaskoltam a vállát barátiasan amint mögé léptem szórakozottan.  Ő azonban meg sem moccan, csak a termoszából szürcsöli a kávéját. Úgy szorítja azt a poharat, mintha beálltak volna az ujjai.
- Inkább mesélj, mi történt veled Londonban? Az egyetem első felében még együtt jártunk az ebédlőbe lopni, utána pedig évekig semmit sem hallottam rólad. Most pedig két hete itt vagy. - Kezdtem bele egy stresszoldó beszélgetésbe jókedvűen. Ezt megalapoztam azzal is, hogy vele szemben foglaltam már helyet, hogy most egy élőt is lásson, ne csak egy halottat.
- Miattad jöttem vissza. A kuzinom vagy és én maradtam neked egyedül. Te is tudod, hogy ezt a melót is miattad vállaltam el. A sebészet teljesen más volt, ott élőkkel foglalkoztam. Akár még a gyerekeknek matricákat is adhattam, de ezeknek a hulláknak lószart se. - Lecsapja a poharát az asztalra feszülten, körmeit szinte az asztal felületébe vési. Én csak elhallgattam és lehajtottam a fejemet óvatosan. - De leginkább az zavar, hogy azzal a nővel kefélsz aki végzett mindenkivel. Mit gondolsz, engem miért hagyott életben? Nem a két szép szememért, hanem mert én addig Londonban tartózkodtam. Most idejöttem és imádkozhatok, hogy rólam megfeledkezett. - Feszülten markol kék, lenőtt hajába, amit mostanra már kiengedett. Tiszta izzadt.
- És ha téged megőrjít? - Teszi fel a kérdést zaklatottan, szúrós tekintettel, mire én csak hátrálok. Sőt, fel is álltam azonnal és a köpenyemet is magamra igazítom, készen állva a munka folytatásához.
- Kopj le, ha csak ezért vagy itt. Menj, és mereszd a segged máshol, majd én befejezem a piszkos munkát helyetted is.- Vágtam hozzá idegesen, s azonnal a bordavágóhoz és a szikéhez nyúltam, hogy felvágjam a női testet most már Noah segítsége nélkül
Igaza van, jól tudom. De az a nő vonzz engem, megbűvöl. Nem tudok arra gondolni,hogy a családom halott. Az sem rémiszt meg, hogy Noah is meghalhat miattam. Luna megőrjített.