Hírneved 1444. telén kezdődött, mikor is megteremtetted az első vérfarkasokat, köztük Jaydent. Hecateval ősellenségek vagytok, hogy miért, arról csak szóbeszédek szólnak, de az igazi indokot talán csak ti ketten tudjátok. De lényetekből fakadó megmásíthatatlan gyűlöletet egymás iránt mi sem mutatja jobban, minthogy képesek voltatok megteremteni két különböző fajt, akik évszázadokon át állandó harcban álltak egymással, és fognak is míg világ a világ, míg egyik fajnak – vagy mindkettőnek – az írmagja is el nem tűnik a semmiben.
Már 1444-ben sem voltál aprócska démon, de lényed legmélyén már megteremtésed óta munkált valami. Valami ami végül arra késztetett hogy válaszul Hecate cselekedetére – amiről legendák szólnak – te megteremt egy élettel, erővel és állatias halálvággyal teli fajt, épp az ellentétét a hideg és nagyon is élőholt vámpíroknak. Csendben tetted, körülötted nem volt semmi felhajtás, rólad nem zengenek mondák. Te egyszerűen csak olyat tettél ami merőben megváltoztatta a világ akkori – és jövőbeli – állását. Gyermekeid hamar gyarapodtak, tomboltak kiélték génjeikbe kódolt ösztöneiket. Nevük lett mítoszok és szóbeszéd, esti tábortüzek mellett elsuttogott rémtörténetek tárgya. Te pedig mint jó bábmester a háttérből irányítottad a szálakat, harcoltál megszállottan Hecate ellen évtizedekig. Végül kinőttél kicsinyes terveidből, hisz a világ változott, hát neked is változnod kellett. Beértél, naggyá lettél. Még nagyobbá, mint azelőtt. Kitanultad a cselszövés, a nyerészkedés tudományát. Hogy milyen új célok hajtanak csakis te tudod, Jayden, hű jobb kezed is csak keveset tud, mégis a legtöbbet bárki élő és holt közül. Vele megosztod a terveid, adsz a szavára de a végjátékodtól még ő sem tántoríthat el. Mi volna az? Még mindig ki akarod irtani Hecatet az összes agyaras hullájával együtt? Vagy a bukottakkal szősz jövőbeli terveket? Uralkodni vágysz? Naggyá lenni, kilépni az árnyékból?
Jayden bármit is tervezel melletted áll, mint kezdetek óta mindig is. Lelkét egy pecsét köti hozzád, minek köszönhetően addig él ameddig te semmivé nem foszlasz. Mégsem a túlélés az ami hozzád köti a pecséten kívül. Talán ő az egyetlen ebben a rohadék világban aki megrendíthetetlenül hű hozzád, és akit hosszú élettel áldottál meg. Hisz te teremtetted. Anyja méhében adtál neki új létet, életet, szabadságot. Hagyod, had játssza a Bétát amit újonnan kinézett magának, mint életcélt, hisz amikor szólítod ő ugrik. Bérgyilkosod, orvvadászod, végrehajtód ő, míg ki nem lépsz az árnyékból. Kapcsolatotok néha egészen pengeélen táncol, olykor egészen elgondolkodsz miért nem metszetted még el a torkát. Kritikus bírád, amit nehezen viselsz hisz van benned egyfajta gőg. Hisz te több vagy.
Ott vagy ahol szüségét érzed hatalmadnak, ahol a saját malmodra is forog némi víz. Háborúk, puccsok, ármánykodások, vérontás, vagy épp teremtés. Mind a te asztalod, és kéred a részed.

//A karakter elég uniszex, és habár jobban örülnék ha férfiként hozná valaki, egy erős, gyermeki hisztiktől és ostobaságoktól mentes nőként is el tudom képzelni. Legyeken céljaid, köss szövetségeket a meglévő karakterekkel, legyen meg benned a többre vágyás és a kreativitás magja. Viseltess gyermekeid iránt felelősséggel, de tudd és éreztesd, hogy te teremtetted őket. Gőg, célorientáltság, realitásérzék és a szabályok felborítása, sajátok teremtése utáni vágy. Ezek domináljanak benned, és az én emberem vagy. Gyere és a többit megbeszéljük PMben! //