A falkánk legújabb tagja vagy. Még én találtam rád az egyik sikátorban reszketve egy hatalmas karmolásnyommal a mellkasodon és  fognyomokkal a derekadon. Nem tudod elmondani, hogy mi történt, vagy egyszerűen csak nem akarod. Valahogy rossz megérzésem van veled kapcsolatban mégis nem fordíthattam hátat csak úgy egy kétségbeesett esetlegesen átváltozandó farkasnak. Többször elhívtalak sétálni, vagy egyszerűen csak beszélgetni, hogy meggyőződjek arról, hogy át fogsz változni. Ez a legutóbbi teliholdkor pedig meg is történt. Amíg beszélgettünk annyira könnyed és magabiztos maradtál, mint akit egyáltalán nem harapott meg valami állat, aminek a nyomát szüntelenül a testén viselte. Furcsán viselkedsz néha, de mégsem tudok rámutatni egyetlen egy dologra sem, ami miatt azt mondhatnám, hogy jobb lenne a falkának nélküled. Egyszerűen paranoiás lennék, vagy tényleg valami rosszban sántikálsz?

Igen csak fontos szerepet töltesz be a falkában. Te vagy a békesség képviselője. Az egész családod hosszú generációkon keresztül egytől-egyig született vérfarkasok voltak. Talán ezért is olyan egyszerű számodra az, hogy uralod a benned tomboló szörnyeteget. Már szinte gyerekkorodtól kezdve együtt nevelkedtél, fejlődtél az állattal, ami benned tombolt. Ez pedig egyfajta előnyt adott a számodra, hiszen nem kellett egyik pillanatról egy új élettel szembesülnöd, hiszen már ez volt az életed. Ha valami apróbb viszály kerekedik a falkában te vagy az, aki ésszerű keretek között tartja. Barátságos vagy és nyitott, ami a szakmádból adódó inkább. Azonban, ha valaki úgy dönt, hogy megpróbálja megkeseríteni az életedet, akkor annak már másnap rendezhetik a temetését. Mert lehet, hogy egy bájos arcú nőszemély vagy, aki szinte minden pillanatában nyugodt. Van egy hátborzongató mosolyod, amiből akik ismernek pontosan tudják, hogy jobb lesz, ha hátrálnak pár lépést, mert éppen arra készülsz, hogy rászabadítsd a poklot a valakire.
A családodban tradíció a falka részének lenni és nem is szeretnél omega lenni vagy alfa. A vezetést nem érzed teljesen magadénak egyszerűen csak szeretnél tartozni valahová és számítani valakikre, ha esetlegesen bajba kerülnél és ugyanerre képes lennél a falka többi tagjáért.

Te voltál az első, akivel közelebbről is megismerkedhettem a városba érkezésemkor. Elég mosolygós leányzónak ismertelek meg, akkor éppen pincérnőként dolgoztál, hogy ki tud fizetni magadnak a tanulmányaidból eredő adósságod, mert minden álmod volt az, hogy orvos lehess. De ez az álom nem válhatott valóra, mert az exed megtámadott téged. Eltörte a karodat, aminek köszönhetően nagyon sok mindenben korlátozott téged. Lehet, hogy a csont amennyire tudott meggyógyult, de a karod sosem lett már újra a régi. Valami örökre megváltozott. Képtelen voltál elszabadulni a pályától ezért inkább úgy döntöttél, ha már másokon akarsz segíteni, akkor az ápolónői tanfolyamot befejezed és így segítesz majd az embereken. Igazán nagylelkű vagy és nyitott a sötét múltat ellenére, hiszen kiskorodban a szüleid vertek téged, de soha senkinek nem beszéltél róla. Úgy gondoltad, hogy nem volt más választásod, mint elviselni. Amikor éjfélt ütött az orra a tizennyolcadik születésnapodon egyszerűen kisétáltál az ajtón és ott hagytad őket. Azóta élsz a városban, hiszen eredetileg Texas államból származol.
Az exed pár nappal a lelépés előtt támadott meg, hiszen vele is meg akartad szakítani a kapcsolatot. Nem volt igazán értelme a kapcsolatotoknak, hiszen nem érezted úgy, hogy szeretnéd őt ezért is volt könnyű elengedned. De mielőtt Ő is elengedhetett volna megbélyegezett téged egy átokkal. Vérfarkas lettél, de ezzel már csak itt New York-ban szembesültél. A falka pedig rögtön támogató kezet nyújtott feléd annak érdekében, hogy újra képes legyél megtalálni a helyed a világban.
Te vagy az egyetlen, aki tisztában van azzal, hogy mit tettem a húgommal és, hogy magam mögött hagytam. Mégsem ítélkezel felettem pedig meglenne minden okod. Te tényleg tudod, hogy milyen helyzetben van a húgom. Én azonban ezt az egyetlen sötét titkodat nem tudom. Vajon megosztod majd velem?