clary & jace  

Elképzelni is rossz lenne, hogy mégis mi lenne, ha Sebastian továbbadhatta volna a génjeit. De leginkább talán azért, mert Valentine is képes volt egy szörnyeteget kreálni, de ha ezt még a génekkel és csak még rosszabb neveltetési problémákkal vegyítjük annak olyan katasztrófa lenne a vége, amit talán senki sem élne túl. Hiszen az első dolog, amit Sebastian megtanítana az utódjának, mint elrettentő példa, hogy ne legyen sosem gyenge pontja. A bukását nekem köszönheti, de ezzel mégsem ért véget mindaz, amit elindított. Mindannyian érezhetjük a levegőben a veszélyt, ami szinte vészesen közelít, de egyelőre még van lehetőségük ilyen apró pillanatokra is, amiért azért hálás vagyok még akkor is, hogy tudom ez az egész semmissé válhat egy szempillantás alatt.
- Ha te mondod.. - Bár azért száz százalékosan senki sem tudja elkerülni a fájdalmat, amit egy apró baki is okozhat. Az emberek és más lények is bármennyire szeretnék másként állítani nem tudnak hibák nélkül létezni. Előbb vagy utóbb mindenki elkövet hibákat még akkor is, hogyha mindezt évekkel később veszi csak észre.
- Sajnálom. Én sem ugrok ki a bőrömből, hogy Sebastian a bátyám, de attól még, hogy ezt így hivatalosan nem mondom ki nem változik meg a valóság. Persze örültem volna, ha már családot találsz magadnak, akkor neked legalább nagyobb szerencséd lesz, mint nekem. - Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy azt hittem, hogy csak én és anyu vagyunk. Ennek ellenére az apám nagyon is életben volt és egy totális őrült, amelytől nem is állt olyan messze a testvérem sem, akit szinte a saját képére formált a legrosszabb tulajdonságaival ruházta fel az évek során.
- Nem tudom.. De ha valaki képes volt olyan erőteljesen szeretni, mint ő.. Akármennyire is legyen őrült az egész helyzet.. Nem lehet teljesen rossz, vagy nem is tudom. - Persze elég nagy őrültség volt a meg nem született gyerekét feláldozni egy szörnyetegért cserébe, aki talán megváltozhat, de ugyanakkor ha képes volt ennyire szeretni valakit, vagy kötődni hozzá, akkor tényleg olyan üres lenne belülről, mint Sebastian? Bár legalább már az előrelépés, hogy neki nem Jace volt a megszállottságának tárgya.
- Figyelj nem kell ezt az egészet egyedül csinálnod. Te is segítesz nekem Sebastian-nal.. Engedd, hogy én is segítsek Jace. Egyikünk testvére sem könnyű eset egyáltalán nem kellene szembenéznünk velük teljesen egyedül. - A keze után nyúltam és megszorítottam azt, miközben tekintetem teljesen az övébe fúrtam.

clary & jace  

Nem is tudom igazán mire számítottam tőle úgyhogy egyszerűen csak halkan sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeimet. Nem kell elítélni a gyors kaját csak azért, mert nem éppen egészséges. Ezzel szerintem mindenki tisztában van, de igazán kegyetlenség azért ettől megvonni bárkit is. Persze vannak esetek, amikor már nem árt egy kis megvonás, de amíg az ember képes a kezében tartani a gyeplőt és nem átesni a ló túloldalára nem tudom, hogy mi lehet olyan rossz benne.
- Igen.. Valószínűleg hirtelen úgy döntött, hogy egy kertvárosba költözik és minden vágya az lett, hogy családapa legyen és csinálhasson magából még egyet, aki talán még gonoszabb és elvetemült tervekkel áll elő. - Csak egy pillanatra tudtam rá szúrós tekintettel nézni, mert abban a pillanatban, hogy az arcomra nyomott egy puszit máris kiült a levakarhatatlan vigyor az arcomra. Olyan hihetetlen, hogy annyi minden után most itt ülhetünk és élvezhetjük egymás társaságát anélkül, hogy valamelyikünk totális veszélyben lenne, vagy egyszerűen azt hinnénk, hogy amit érzünk az annyira tiltott lenne. Az egész világ összeesküdött ellenünk, de mindennek ellenére most mégis együtt vagyunk és annak érdekében, hogy újra eljussunk erre a pontra, ha kell ezerszer is átélném az ide vezető utat, mert ez most mindennél többet jelent nekem.
- Egy okos, leleményes férfi pedig pontosan tudja, hogy miként kerülje el. - Persze roppant szórakoztató volt végignézni azért talán egy iciripicirit még sajnáltam is, de ezt hangosan azért nem akartam elismerni így hát csak figyeltem, hogy egy újabb falattal ismételten közel kerül az előbbi hibájának megismétléséhez.
Újabb mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy megfogja a kezemet és közben akaratlanul is körbenézek az étteremben helyet foglaló személyeken. Nem is olyan régen én is egyike voltam a tudatlan mondénoknak. Nem tudtam, hogy mi mindent rejt a világ magában, mennyi mindenből maradok ki, de a tudatlanság kevés esetben nevezhető áldásnak. A sajátomban sokkal inkább átoknak mondanám. Veszélyt hoztam a családomra anélkül, hogy egyáltalán ezzel tisztában lettem volna. Bár ugyanakkor megértem, hogy anya miért nem mondta el, mert nem is hittem volna, ha egyszerűen csak elmeséli. Ezt az egészet saját magamnak kellett megtapasztalnom még akkor is, ha ennek nem a legjobb változata lett az életem.
Ahogy megszólal a tekintetemet újra felé fordítom és ezzel együtt a teljes figyelmemet is. - Szóval most a húgodról beszélünk ugye? - Még mindig hihetetlen számomra, hogy van egy húga és a Pokolban történteket is igyekszem feldolgozni. A lány annyira kötődött Sebastian-hoz, hogy képes volt a meg nem született gyermekét feláldozni azért, hogy megmentse azt a személyt, aki annyi szenvedést okozott mindenkinek. Látott benne valami jót, amit senki más nem. Ezzel még nincs is akkora gond. A probléma leginkább ott kezdődik, hogy ez koránt sem volt elég indok arra, hogy megmentse. - Egyikünknek sem tudott a sors jobb testvérrel szolgálni.. Mit akarsz tenni? - Nem akarom azt mondani, hogy rontsunk be a birodalmába, akárhol is van és vágjuk le a fejét ezzel megszüntetve a problémánkat. Mert azért mégis valamilyen szinten a testvére. Bár ez elég sok mindent jelenthet.. Én már csak tudom.

clary & jace  

- Héé.. Nem csak Simon nőtt fel rajta, hanem én is. Szóval csak úgy kritizáld mielőtt még egyáltalán megkóstolnád. - Persze nem követi az egészséges etikettet, de szerintem senki sem azért jön be egy gyorsétterembe, hogy jobbra fordítsa életének a kerekét. Bár valamilyen szinten azért mégis.. Mármint egy jó kajálás után könnyedén jobb lehet az ember kedve még akkor is, ha nem a legegészségesebb lépés is ez az egész. Meg aztán gyerekként a Happy Meal menü is mosolyt tudott csalni az arcomra. Legalábbis egy darabig, hiszen hamar ráuntam és inkább csak a hamburgert akartam.
Míg Jace a sajtburgert tömte magába addig én a csirke burgert majszoltam. Emlékszem még arra a pillanatra, amikor először kísérleteztem vele. Egy darabig nem is tudtam utána mást enni. Meg a sajtburgerrel mindig finnyás voltam. Valamiért nem szerettem benne az uborkát. Mára pedig már az lett a kedvenc részem. Furcsa, hogy mennyire meg tud változni az ember ízlése az évek során.
- Ha nem hagyod békén a sült krumplim, akkor nem csak Sebastian után fognak rohanni a farkasok, hanem egyet-kettőt még utánad is szívesen küldök. - Persze bármikor szívesen megosztok vele bármit, de azért a sült krumpli az egy szent dolog. Sosem ment túl könnyen az osztozkodás, ha erről volt szó. Ahhoz túlságosan is finom. Valamiért ez az egyetlen, ami talán nem változott annyit az évek alatt. Míg a hamburgereknek megvan a maguk módja, hogy összemenjenek, összepréselődjenek míg az áruk lassan a kétszeresére nő.
- Mindeközben pedig fel kell készülnünk arra a lehetőségre is, hogy nem találjuk meg. Bár nem tudom, hogy mit is hordozna magában az, ha nem találnánk. - Az is lehet, hogy meghalt és már csak egy holtestet találnánk. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy találnánk holtestet, ha halott lenne. Ha így lenne, akkor akárki is tette volna már régen büszkélkedve kiállította volna valahol. Így viszont az marad, hogy nagyon is életben van, akkor pedig nem is merek belegondolni, hogy mit tervez vajon. Vagy talán egyszerűen csak élvezi a frissen nyert szabadságát. Talán az összes közül ez lenne a legbékésebb megoldás. S talán nem is több az egész egy álomképnél.
Tipikus Jace. Még meg sem várja a válaszomat, de már a szájába tömi a pitémet, amelyhez hozzátársul az édes instant karma, ami miatt felkuncogok. - Tudod, ha nem lennél ennyire mohó ez elkerülhető lett volna. - Kérdésére csak megrázom a fejemet és hagyom, hogy kisajátítsa a pitét, amin még képes vagyok osztozkodni.
- Sok dolog van, ami miatt nem illő alábecsülni a mondénokat nem csak a kaja.. - Mind az árnyvilág társadalmában, mind a mondének között vannak forradalmi elmék, akik olyan dolgokat álmodnak meg, amelyeket mi még csak nem is mernénk. Ezek közé tartozik az a kaja is, aminek az összetevőit sosem merném ténylegesen firtatni, vagy miként készítik el. Vannak dolgok, amelyeket jobb, ha nem tud az ember.