A zene tombolt a fülemben, a hangulat fülled volt. A sok izzadságtól nedves test a táncparketten összeért, és ennek a közepén ott voltam én. Szőke hajam barnának tűnt a nedvesség miatt és ezernyi apró csillámmal volt tele.  Mily jó is, ha az embernek van egy boszorkánymester barátja, akivel elütheti, az egyébként csak álmatlan forgolódásból álló éjszakákat.
Már a szórakozóhely bejáratánál összefutottunk pár fiatal tündér lánnyal, kiknek egész testét flitterek borították, talán a tőlük kerülhetett ez a hajamba. Ha valakik, hát ők tudják, hogyan kell bulizni. Tündérföldjéről hozott borral kínáltak bennünket, amiből mi, be is nyakaltunk két korsóval. Az árnyvadászok első szabályai között van, hogy tündérektől ne fogadj el ételt, pedig, ha nem Tündérföldjén fogyasztod őket, sok bajt nem hozz a fejedre, legalább is tapasztalataim szerint.
Még mindig érzetem a számban azt az édes-savanyú ízt, mintha csak bor és cukor keveréke lett volna, egy ezüstszínű folyadék, mely nem volt más, mint a híres „Tündérekdrogja”. A fellegekbe repít. Még a bejáratnál fogyasztottunk belőle egy keveset és utána rögtön megtámadtuk a táncparkettet.  
Úgy érzem magam, mintha az egész testem lángolna, beleélem magam a körülöttem lévő mondén zenébe, ritmusról-ritmusra mozgatom a derekam. Az árnyvadászok rengeteg kiképzése, és a begyakorolt elegáns mozdulatok eredményeképp a testem szinte mindenre képes lett. Szívverésemmel együtt lassultak le a mozdulataim egy érzékibb dalra, és gyorsult vissza a dobbal, mikor a dallam gyorsulni kívánkozik.  Az idő csak repült, ahogy a tömeg egymáshoz tapadva táncolt.
Ez az érzés a Vadűzést jutatta eszembe, a végtelen szabadságot és gyönyörűséget, néha a mellkasomba belenyílal egy furcsa üresség, egy hiányérzet, ami Tündérföldjét juttatta eszembe és az ott töltött éveket. Magamnak se vallom be, de néha visszavágyom a pillanatokat, mikor Kieran mögött lovagoltam és őrülten szabad voltam. Hirtelen az agyam hátsó zugából előkerült az a szörnyű nyomasztó érzés és ránehezedett a mellkasomra. Döntenem kell, Kieran vagy a családom.
A nálam lévő összes tündérport lenyelem és hagyom elveszni a gondolataimat, hogy a fejembe is átvegye az uralmat a zene.
Velem szemben egy mosolygós farkaslány táncolt, már az este folyamán többször összeakadt a pillantásunk, de ez a mostani más volt. Elvesztünk egymás tekintetében, nem szakítottuk meg a szemkontaktust. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, míg végül már csak pár centiméter választotta el az orrunkat egymástól.
A testünk egy ütemre mozgott, a kezem a lány derekán pihent, centiről centire bejárta a lány fedetlen hátát, közelebb hajolt hozzám és ajkait lassan az ajkamra helyezte. Orrunk összeért, szánk egymásra tapadt és én óvatosan megcsókoltam az ajkait, mire ő válaszul mohón visszacsókolt, kezével a hajamba túrt és falni kezdtük egymást. Az idilli pillanatból egy erős kéz rántott ki, fizikai és átvitt értelemben is. Ugyanis valaki megragadta a vállam és egy hirtelen mozdulattal elrántott a lánytól. Szinte még fel se fogtam a pillanatot, mikor iszonyatos lángoló fájdalmat éreztem az arcomba szétterjedni. Percek kellettek, hogy levegyem a szituációt. Az erős kéz tulajdonosa egy fiú volt, aki valószínűsíthetően a lány barátja lehetett, ugyanis nem nézte jó szemmel a lánnyal való csókomat, első dolga volt, hogy beverje az orrom, de ezután a tette után sok időt nem szentelt rám, a lánnyal lekezdtek vad vitába.
Ez egy ilyen helyen elég természetes dolognak bizonyult, hisz ezzel a kis incidenssel nem zavartuk meg a körülöttünk táncolókat. Jaj! Ezek az istenverte mondénok és farkasok, hogy meg vannak áldva ezzel a monogámiával. A szív és a test dolgai teljesen mások, a szíved csak egyszer adhatod oda valakinek, míg a tested mindennap mással is várhatja a hajnalt. A legszörnyűbbek ebben a témában az árnyvadászok, amint ez a gondolat megfogalmazódik bennem kiráz a hideg, én is árnyvadász vagyok. Én is közéjük tartozom, miért olyan nehéz ezt újra megszokni.
Kezemmel megtapogattam az orrom, amiből időközben elkezdett szivárogni a meleg vér.
- Az Angyalra! – kezdek el mérgelődni és az orromat szorongatva a mosdó felé kezdek igyekezni, magamon érzem egy-két vámpír érdeklődő pillantását, de csak céltudatosan haladok, nem áll szándékomban vámpírvacsoraként végezni.
Szinte berontok a férfimosdóba, körül se nézek, nem érdekel ki van odabenn, rögtön a mosdókagylóhoz veszem az irányt és elkezdem a hideg csapvízzel lemosni az orromból folyamatosan szivárgó vért.  
Fránya farkas