cece & tommyboy

demon hunting with my parabatai

Nem az a típusú lány vagyok, aki mindig odafigyel arra, hogy mit eszik mert nehogy aztán több kiló menjen rá. Legalábbis a mondének emiatt szoktak aggódni, de nekem ilyesmi miatt nem kell, hiszen egész életemben intenzív edzés közepette nőttem fel így az alakom miatt egy pillanatra se kellett aggódnom. Talán ezért is szerettem bele a sütésbe. De azért a ruháimat igen csak szerettem. Mindig valami különlegesség volt, valahogy a hangulatomat tükrözte még akkor is, ha éppen a fekete harci ruhámról volt szó. - Ezt nem ígérhetem meg. Tudod jól. Inkább te vigyázz jobban a hátsódra. - Okítom ki, majd pedig talpra szökkenek és rápillantok. - Azt hiszem itt végeztünk... Jössz? - Nem várom meg a válaszát egyszerűen elindulok vissza az intézet fele. Lehet, hogy mosolyt erőltettem magamra, de valahogy nem érzem túlságosan jól magam.

caralyn & thomas

let's kill some demons

Nem tehetek róla, de egy pillanatra aggódás futott végig az egész testemen, ahogy láttam őt kis híján összecsuklani. Mindennél fontosabb a számomra. Az életem egy hatalmas részét képviseli ez a lány, akár tetszik, akár nem. Bár néha egymás torkának esünk ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. Az pedig, ahogy magához tér és a ruhájának roncsolódását tartja a legnagyobb problémának akaratlanul is jobb kedvre derít. - Azért ilyen többet ne csinálj, jó? - Nem akarom, hogy egyszer miattam kerüljön komolyabb bajba. Így is van valami, amit még nem mondtam el neki, de csak idő kérdése, hogy fogja és kiszuggerálja majd belőlem. Túlságosan is jól ismer ahhoz, hogy el tudjam titkolni előle.

cece & tommyboy

demon hunting with my parabatai

Már megannyi sérülést tudhatok magaménak mégis ez a harapás, mintha teljesen felszakította volna a bőrömet, átszakította volna az egész lényemet. Többnyire távol maradok az ilyen közelebbi harcoktól, de egy ilyen kis helyiségben még örülhetek annak, hogy ennyivel megúsztam. Nem éppen közelharcra teremtetettem az valahogy soha nem ment nekem annyira igazán az mindig Thomas területe volt.. De nem hagyhattam, hogy baja essen. Ha pedig ezzel azt intéztem el magamnak, hogy én magam sérüljek meg akkor legyen. Nem érdekel. Minden elhomályosul számomra, teljesen a távolból hallom Thomas egy kicsit talán kétségbeesett hangját és abba igyekszem veszettül kapaszkodni. Ahogy szépen lassan kezd visszacsúszni minden a látóterembe elmosolyodom és Thomas-ra pillantok. - Azért mert a démon kiszakította a felsőmet neked még nem kellett volna még jobban tönkretenni. Csinálhattam volna belőle lyukacsos trendet. De így.. - Pillantok végig magamon. - Örülök, ha nem bukkan ki alóla a mellem. - Megforgatom a szemeimet, majd pedig óvatosan felülök.

caralyn & thomas

let's kill some demons

Fel sem tudom fogni, hogy mi történik. Már éppen megfordulnék, mikor meghallom Cece sikolyát és egy másodperc töredéke alatt veti a hátát a hátamnak, majd pedig egy újabb sikoly hagyja el ajkait, de ez sokkal fájdalmasabb. Ahogy felé fordulok még látom a démont elporladni, ahogyan semmivé válik, majd pedig mielőtt még a földre rogyhatna Cece szorosan megfogom és finoman az ölembe fektetem, ahogyan helyet foglalok, majd pedig előkeresem az irónomat. Először a számba teszem, hogy felszakíthassam a felsőjének azt a részét, ahol a démon belemélyesztette a fogait, hogy jobban odaférhessek a sebhez. - Tarts ki, Cece. - Azzal pedig már a bőréhez érintem az irónomat és a jól ismert iratze rúnát rajzolom meg. A seb lassan kezd gyógyulni, de a jel könnyedén halványul el és egy kicsivel feljebb újra rajzolom, mígnem teljesen köddé nem válnak a harapásnyomok a vállán.

cece & tommyboy

demon hunting with my parabatai

Olyan gyorsan mozdul, hogy szinte követhetetlen még a kifejlett érzékeimmel is, amit árnyvadász létemnek köszönhetek. Mire éppen megpillantanám már el is illan, mint valami rossz illúzió. Azonban mikor Thomas megpróbálja a levegőben lecsapni elhúzódik és, amint újra a lábaira érkezik támadásba lendül. - Thomas vigyázz! - Ordítok, de ezzel együtt cselekszem is és a hátamat ismét az övének vetem, aminek köszönhetően a törőmet egyenesen a démonba mélyesztem, de ezzel együtt felsikítok, ahogyan hatalmas hegyes fogaival a vállamba harap, mielőtt még visszatakarodna a saját mocskos dimenziójába, ahonnét jött.
Egy pillanatra, mintha minden kezdene elsötétülni körülöttem és a lábaim sem akarnának már megtartani úgy érzem, hogy összecsuklok és az öntudatlanság mezejére evezek.

caralyn & thomas

let's kill some demons

Mind a ketten tudjuk, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Próbálom minden egyes részét felfedezni a területnek ezért a sötétebb részekre megyek, miközben egy pillanatra sem eresztem le a szeráfpengémet. Azonban észreveszem, hogy Cece kilő egy nyílvesszőt, ami habár egy kisebb hangot csal elő a démonunkból, különösebben nem éri bántódás.
Tekintetemmel igyekszem követni és megpróbálok valahogy közelebb férkőzni hozzá, ahogy a faltól elrugaszkodva ugrok egy kicsit magasabbra, hogy lecsaphassak rá, de végül csak a levegőbe csapok a pengémmel és egy kicsit nézek ki úgy, mint egy idióta. Végül pedig talpra érkezek és az egyetlen dolog, amit észlelek, hogy valami szellő csapja meg a hátamat, aminek semmi köze nincs ahhoz, hogy éppen pillanatokkal ezelőtt sikerült landolnom.  

cece & tommyboy

demon hunting with my parabatai

A köhögés nem igazán akart aláhagyni, mintha a démon vére egyenesen a torkomat égette volna. Undorító. Pedig esküszöm, hogy nem volt nyitva a szám. Nem, mintha ez olyan alkalom lenne, amikor lehetne ilyesmire figyelni, de nem szívesen nyelném be egy démon mocskos vérét. A hideg is kiráz a gondolattól is.
Kis híján talpra szökkenek, de végül elfogadom Thomas segítő kezét, amit felém nyújt, hogy talpra állhassak, majd újra magamhoz veszem az íjamat és a tőrömet a helyére teszem. - Nem csak neked van rossz érzésed ezzel kapcsolatban ezt elhiheted. - Nekem sem tetszik különösebben, hogy  ilyen könnyedén leszámoltunk a fenyegetéssel. Több kell, hogy legyen ami megbújik az árnyékok mögött. Abban a pillanatban pedig megpillantok egy árnyat pontosan a fejünk felett. Készen az ugrásra. Felé szegezem az íjamat majd lövök egyet, de csak éppen súrolja a nyílvesszőm és már tovább is ugrál. Majdnem követhetetlen formát vesz fel. Próbálom követni, de túl gyorsan mozog ahhoz, hogy el tudjam találni. Az íjamat magamra akasztva két tőrömet veszem elő és azokkal várom a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphassak.

caralyn & thomas

let's kill some demons

Könnyedén vetem magam a démonra a szeráfpengémmel pedig kettéhasítom, majd pedig a második felé fordulok, hogy azt is feldaraboljam, de a szemem sarkából megpillantom a földön küszködő Cece-t és inkább kikerülöm a második démont, de mire a segítségére sietnék addigra a démon már semmivé lett én pedig egy óvatos fordulattal térek ki a hátam mögül támadni készülő démon elől, majd belemélyesztem a szeráfpengémet és jól megforgatom benne. - Mindig elfelejtem, hogy mennyire undorítóan büdösek.. - Panaszkodok sokkal inkább magamnak, mint neki, majd odasietek hozzá és, ha még nem állt talpra akkor felsegítem. - Ez egy kicsit könnyű volt, nem..? Ilyen gyenge démonok mondhatni még csak fel sem kerültek volna a térképre.. Valami itt nagyon nem stimmel. - Talán ezek csak a csicskásai voltak a nagyobb halnak, de addig nem mehetünk el innen, míg meg nem győződünk arról, hogy minden a legnagyobb rendben. Hiszen ezért vagyunk itt.

cece & tommyboy

demon hunting with my parabatai

Soha nem tudhatjuk, hogy mikor sétálunk be egyenest egy csapdába. A legtöbb démon nem elég okos ahhoz, hogy bármilyen tervvel is előálljon. Lehet, hogy megvannak a maguk képességei és erői, de nem tudják teljesen kiszámítani a természetünket. Nem tudják, hogy mit érzünk legbelül, mit akarunk, vagy éppenséggel mi is az igazi gyenge pontunk. Nekem talán túl egyértelműen Thomas, de azt hiszem még ezt is félreértelmezné egy-két démon és szerelmet kavarna az összetartásunkba. Pedig szó sincs ilyesmiről. Nem vagyok belé szerelmes. Néha elgondolkoztam rajta, hogy miért nem.. De aztán mindig elhessegettem a gondolatot. Közel lehet ahhoz, hogy mindig a legrosszabb pillanatban jut eszembe. Mint most is.
A hátamat az övének vetve figyelem az árnyakat, ahogyan kört alakítanak ki közöttünk. Az íjamat továbbra sem eresztem egyenest belelövök az egyik démon közepébe, amint Thomas elvetette magát mögülem. Fordulok egyet és belelövök a másodikba, majd pedig a harmadik irányába fordulnék, de az hirtelen rám ugrik és ledönt a lábamról. Mocskos, nyálkás testével szorít a hideg kőpadlóhoz kezeim pedig magabiztosan indulnak meg a tőröm irányába, amelyet mélyen a démon húsába mélyesztek. A vére betemeti az arcomat, amitől köhögőroham tőr rám és pár pillanatra tehetetlenné válok, miután a démon szertefoszlott a semmibe.

caralyn & thomas

let's kill some demons

Könnyed léptekkel, szinte már némán közelítem meg a helyet, ahonnan az előbb erős démoni energiákat észleltek. A szeráfpengémet magam elé tartva közeledek egyre jobban a kripta felé. Mögöttem tudom, hogy ott van Cece, aki minden lépésemet figyeli. Jó érzés, ha van valaki, aki figyel arra, hogy ne tudják hátba támadni. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ilyenkor bennem van egy kisebb rossz érzés, ami abból fakad, hogy míg ő az én hátamat védi az övét senki sem. Tudom, hogy ez a felállás volt kettőnk között mindig is az állandó, mivel én jobban szeretem közelharcban megküzdeni a démonokkal addig ő jobb szerette a távolságot, ami egyfajta előnyt és erőt is adott neki. Ezt azonban sosem róttam fel neki, hiszen pontosan ezért is alkottunk olyan jó párost.
A tekintetünk mindössze egyetlen pillanatra találkozik, de mind a ketten pontosan tudjuk, hogy mit kell tennünk. Egyenesen belépek a kripta ajtaján, de ott belül a rengeteg poron és a hold gyengén átszűrődő fényén kívül nincs semmi. Egy érzés tombol a mellkasomban, mintha egy csapdába sétáltunk volna bele. A kripta ajtaja bevágódik mögöttünk. - Cece. - Szólítom, hogy jöjjön és illessze hátat a hátamhoz. Az árnyékok között pedig sötét árnyak kezdenek kirajzolódni előttem. Nem egy, nem kettő, hanem kapásból öt darab démon, akik úgy vesznek körbe minket, mintha már győztek volna. - Most kezdődik igazán a móka.. - Azzal pedig elrugaszkodom és az egyik démonra vetem magam.  

cece & tommyboy

demon hunting with my parabatai

Vannak pillanatok, amikor rettegsz, s vannak amelyek során nem is lehetnél biztosabb a dolgodban. Én az utóbbit érzem minden egyes alkalommal, amikor Thomas után sétálok. Az íjamat lövésre készen tartom, ahogy sétálunk előre. Mindig itt vagyok, hogy megvédjem a hátsóját, ha kell és ő is ugyanígy van ezzel. Persze azért én vagyok az, aki többször húzza ki őt a bajból, de ezt sosem ismerné be és nem is várom el tőle. Pont úgy tökéletes, ahogy van. Nem változtatnék meg semmit benne. Talán egy kicsit csökkenthették volna a halálvágyat benne.. De azt hiszem ezzel már manapság minden nephilim bőszen rendelkezik.
Egy apró mozdulat az árnyak között és feláll a tarkómon a szőr. Semmit nem kell mondanom a tekintetünk egymáséba fonódik és, mintha olvasnánk egymás gondolataiban. Úgy indulunk meg szinte tökéletesen összhangban, ami már kialakult kettőnk között az évek során, mégis minden egyes alkalommal feltölt energiával, hogy mennyire szinkronban vagyunk.