"Hát ezek ketten aztán egyáltalán nem hasonlítanak egymásra, az egyetlen közös bennük a nevük volt, de Dom ezt is elcseszte, ugye, szóval egyedül az evés maradt. Szerintem ez ilyen családi hagyomány lehet, valami öröklődő kényszeres mellékcselekvés féle, ha valami szörnyen fontosat kell csinálni, kutatómunkát végezni, térképet bújni, halálbiztos, hogy ezek ketten nassolni fognak közben. Ha valami ehető van a szobában, rávetik magukat, aztán a végén általában összeverekednek rajta. Valószínűleg ettől függetlenül nagyon szeretik egymást, de ez nem változtat a tényen, hogy borzalmas testvérek. " - Louis


Dory maga a törpeterror, százhatvan centibe tömörített tömény indulat, nagyon-nagyon-nagyon éles késekkel és ijesztően magas érzelmi intelligenciával. Néha azt kívánom, bár jellemben is annyira keveset örökölt volna apánktól, mint kinézetre, bizonyára jót tenne a kapcsolatunknak, így viszont jobb híján az egymásnak feszülő érdekek és az örökös ellentmondás maradt nekünk. Félreértés ne essék, imádom a húgomat, egyszerűen csak nem értek vele egyet.


// név marad, play by hasonló kaliberű lánykára cserélhető, további kérdés-kérés-ötlet pm-ben.

„Kicsit olyan, mintha megteremtett volna magának egy saját valóságot, és a miénkről néha elfelejtene tudomást venni. Imádnivaló lány egyébként, a világ legmegnyugtatóbb hangjával és legártatlanabb arcával, ami miatt mindenki hajlamos alábecsülni, de én még emlékszem, ahogy egy csontroppantó jobbhoroggal betörte egy fiú orrát, aki azzal vádolta, hogy tündérvére van, majd elegánsan beletörölte a vért az áldozata pólójába. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, és én mondom, Lia szörnyen ijesztő tud lenni, nem érdemes felbosszantani. – Dorothy


Lia a végletekig kíváncsi, az a fajta ember, aki folyton figyel és kérdez, meghallgat és minden apró részletet megjegyez, ellenben nem igazán beszél sokat magáról. Mesterien tudja tekerni a szavakat, megkerülni a kérdéseket, kitérni a válasz elől, teszi mindezt a világ legbarátságosabb mosolyával az arcán. Amolyan „ami a szívén az a száján” típus, gondolkodás nélkül kimondja a véleményét, nem kímélve egyetlen önérzetet sem. Ez valószínűleg közrejátszott annak a bizonyos pletykának elindulásában, miszerint Lia részben tündér, amit egyébként egyikünk sem tud sem cáfolni, sem megerősíteni, de én is láttam azt a jobbegyenest és a vérző orrot, amit okozott, és eszemben sincs rákérdezni.
 

// a név opcionális, a play by hasonlóan aranyos arcú lánykára kedv szerint váltható, további kérdés-kérés-ötlet pm-ben

"Mikor először találkoztunk, azt hittem, Dominic osztódott, és egész biztos Dory is így volt vele, mert az arcáról le lehetett olvasni a pánikot, mintha tényleg közölték volna vele, hogy a bátyjából valójában kettő van, holott egyel is nehéz megbirkózni. Louis egyébként nagyon kedves, ha épp nem merül el a nyakig a közös rejtélyük részleteibe, mert akkor általában nem lehet hozzászólni, nagyon komolyan veszi a számára fontosnak vélt dolgokat. Ha ez az egész tényleg létezik, ha valaki tényleg árnyvadászokat rabol el, egész biztos, hogy Ő addig megy utána, amíg meg nem találja.” – Ophelia

Sosem gondoltam, hogy van a világon még egy olyan megszállott ember, mint én. Mi vagyunk Jekyll és Hyde, Hamlet és Horatio, Hemingway és Fitzgerald, Carraway és Gatsby, Byron és Shelley, Achilles és Patroclus, Octavianus és Agrippa, a mogyoróvaj és a lekvár. Parabataiok vagyunk kötelék nélkül, testvérek közös szülők nélkül, ismerjük egymás múltját, soron következő lépését, legcinkesebb titkait, legőrültebb gondolatait és ez tökéletesen képessé tesz minket együtt dolgozni. Annyira egyformák vagyunk, mégsem különbözhetnénk jobban, talán pont emiatt funkcionálunk ilyen rettentően jól együtt.  

advanced -bromance - proofs

// a név opcionális, a play by mindenféle megkötés nélkül szabadon váltható, további kérdés-kérés-ötlet pm-ben.