Rengeteg féle-fajta fegyverrel rendelkeznek az árnyvadászok ezek mindegyike általában adamantinból készültek, amelyek ártalmasak a démonokra. A fegyvereket a Vasnővérek készítik.

Az árnyvadászok nem használnak lőfegyvereket. Alapvetően közelharci fegyvereket használnak, amelyből rengeteg fajta létezik csak úgy, mint a távolról alkalmazhatóakból. A fegyverek nagy részét a Vasnővérek készítik el és rúnákkal jelölik őket, hogy ezzel hatásosabb legyen a démonokkal szemben.

Minden árnyvadásznak van általában egy előnyös fegyvere, amire úgymond szakosodtak. A nephilimeket szintén felkészítették arra a kiképzésük során, hogy a környezetükből improvizált fegyverekkel is képesek legyenek harcolni, amennyiben nem áll rendelkezésükre semmilyen fegyver. Abban az esetben, ha még az improvizáció segítségével sem találnak megfelelő eszközt, akkor a saját testüket, erősségüket és gyorsaságukat használják fel fegyverként.
A templomokban fegyvereket rejtenek el vészhelyzetekben való használatra. Míg egy árnyvadász nem hajlik egyik vallás felé sem, addig mindegyik vallás segíti a csatában. A fegyvereket általában a templom oltáránál rejtik el és Nephilim rúna segítségével megszerezhetőek.

Egyes fegyverek pedig hatékonyabbak néhány alvilági fajjal szemben: A tündérek meggyengülnek a megszentelt vastól, az ezüst por, ezüst golyók gyengítik a vérfarkasokat, szentelt víz és fakarók, vallási szimbólumok pedig a vámpírok ellen alkalmazhatóak. stb.

Szeráfpenge - A nephlimek első számú fegyvere, amely képes tartós károkat okozni a démonok ellen. Az adamantinból készült kardok erejét előhívni csupán az árnyvadászok tudják, miután elnevezték. Ehhez - Razielt leszámítva - bármelyik angyal neve használható.
Aegis - különleges tőr, amelyet angyalvérrel díszítettek. Ezek a Vasnővérek birtokában vannak és csak kérésre kölcsönözhetőek.
Athame - egy ünnepi, kétélű tör démoni rúnákkal faragva, a démonidéző rituálékban vérvételhez vagy mágikus erővonalak megszakításához használható.

Hosszúkard - egy vagy kétkezes (főként kétkezes) kard, 90-110 cm hosszú, egyenes, kétélű pengével. Egy-másfél kilót is nyomhat, ám így is gyors, hatékony, klasszikus és elegáns. Vágó-, szúró-, és zúzófegyver is egyben, önvédelemre, párbajra vagy több ellenfél ellen is remekül használható.  
Falchion - egykezes, egyélű, középkori, európai kard, ívelt vágóéllel, széles pengével, machete-szerű formával. Szúrásra alkalmatlan, vágásra, hentelésre kiváló.
Jatagán/yatagan - török eredetű, egyélű kard, 60-80 centis, kétszeresen hajlított pengével. Kifejezetten könnyű, így veszélyesen gyorsan lehet forgatni, szúró és vágófegyvernek is tökéletes.
Dzsanmadao - szimpla pengéjű, kétkezes kínai kard, kis görbületben végződő egyenes pengével. Kétkezes forgatáshoz kialakított markolattal rendelkezik, kb 114 centis hosszú, megfelelő erő és lendület birtokában nagyon veszélyes vágófegyver, könnyedén hatol át húson, csonton, páncélon.
Vívótőr/párbajtőr (rapier) - hosszú, rugalmas pengéjű, többnyire díszített markolatú, igazán elegáns szúrófegyver.  Nagy dinamikát és sebességet igényel a használata. Egykezes fegyver, használói másik keze gyakran kiegészül egy tőrrel vagy páncéllal a nagyobb hatékonyságért vagy jobb védelemért.
Vakizasi/wakizashi - japán eredetű rövid-kard, a szamurájok egyik hagyományos fegyvere. Legtöbbször a katana párja/kiegészítője, ám egyedüli fegyverként is használható. Ívelt pengéje kb. 40-50 centi hosszú, teljes hossza akár 60 cm is lehet. A katanánál kisebb, vékonyabb, éppen ezért jobb minőségű pengével rendelkezik.
Katana - klasszikus japán kard, remek tartású, rugalmas, kb 60 centis pengével. Ritkán hordják és használják egymagában, kiegészítője a vakizasi, kettejük párosa pedig a Daisó.
Kris/keris - jellegzetes, aszimmetrikus tőrtípus az Indonéz kultúrából. Használóinak nem csupán fegyver, spirituális tárgy is egyben, tulajdonosai szerint jót-rosszat hozó belső hatalmuk van. Szúrásra, közelharcra tökéletesen alkalmas, hasítani, vágni vagy épp dobni nem ajánlott.
Kindjal/khanjali - két élű, egyenes vagy hajlított pengéjű orosz tőr.
Sai - 40-50 cm hosszú, hegyes, vékony pengéjű, tompa hegyű ám szúrásra kifejezetten alkalmas tőr. A penge markolat felőli végén védővillák segítik az ellenfél kardcsapásának hárítását, a penge megakasztását, csapdába ejtését. Az ideális forgatása összehangolt kar, ujj és csuklómozgást igényel. Legtöbbször párosával használják, de gyakori, hogy a tulajdonosa egy harmadikat is magánál hord.
Tantó - enyhén ívelt, egyélű japán kés. A penge kb 30 centi vagy rövidebb, több fajtája különféle feladatokra van tökéletesítve. (Aikuchi - markolat nélküli, Kaiken, 8-16 centis önvédelmi penge, Kozuka - mindennapi, általános célokra).
Kama - sarlószerű egy vagy kétélű, veszélyesen éles kézifegyver. Általában párban használják, ám igazán könnyű külön-külön forgatni őket, így nagyon veszélyes. Védekezésre, a másik fegyverének megakasztására, blokkolására épp így kiváló, mint gyors, egymásutáni támadások bevitelére, dobásra viszont nem ajánlott, mert könnyen célt téveszt.

Buzogány - többféle változatban (láncos, gerezdes, tollas) ismert középkori zúzófegyver. A nyél kb 60-90 centi hosszú, maga a fej pedig hatékony masszív, kemény felületek, mint vért vagy páncél ellen. Megfelelő erővel különösen veszélyes és halálos közelharcban.
Fokos - baltához hasonlatos, ám annál valamivel kisebb vágófegyver. Legtöbbször vasból/rézből készült feje kerek, gombszerű véggel rendelkezik, ami kifejezetten jó tompa ütésekhez. A hosszú nyele miatt nagy ütést lehet vele kifejteni, a fegyver éle pedig könnyedén vág keresztül lemezvérten, páncélon is.
Tomahawk - vágó és hajítófegyver, egyenes, hengeres nyéllel, kitüremkedő, hegyes vagy kalapácsszerű fokkal. Zúzófegyverként is használható.
Kuszari-fundó/manriki - minimum 30 cm, maximum 4 méter hosszú lánc, két végén nehezékkel. Felesleges vérontás elkerülésére alkalmazott japán fegyver, gyors, és nehezen kerülhető támadásokra kiváló, ám ritkán használják egymagában.
Bo - ütésre, szúrásra, forgatásra alkalmazott egyenes bot. Kiegészíthető heggyel, horoggal, éllel, hogy még hatékonyabb közelharci fegyver legyen, ám tradicionálisan szúró-vágóéltől mentes. 70-180 centi között mozoghat a hossza, a gyengébb fizikumú küzdők számára kifejezetten ideális, mivel kiegyenlíti a testsúlybeli különbségeket.
Nunchaku - Két keményfa, esetenként fém bot, melyeket rövid szíj vagy lánc köt össze. A ideális bot többnyire azonos hosszúságú a tulajdonosa könyök és a tenyér közepe közötti távolságával, hengeres vagy szögletes. Pusztakezes harcok kiegészítő fegyvereként, gyors és erős ütésekre használják.  Mozgását és a vele mért ütést meglehetősen nehéz kiszámítani mind az ellenfélnek, mind a használójának, így ideális használata sok gyakorlatot igényel.

Lándzsa/dárda - hosszú-nyelű vadász és támadófegyver, leggyakoribb formája 1.5 m hosszú nyélből és 30–40 cm hosszú fém hegyből áll. A lándzsahegy általában elnyújtott rombusz vagy háromszög alakú. Remek szúró és hajítófegyver, közelharcban, mind távolsági fegyverként lehet használni, céltól függően rengeteg fajtája van.
döfőlándzsa - közelharchoz (pika, alabárd, párbajkopja, szarisza)
hajítódárda - mindkettőhöz (pilum, kelevéz, szigony)
gerely - csak hajításhoz, távolsági fegyverként
Naginata - hagyományos japán szálfegyver. Hossza 120-140 cm, végén hajlított pengével (30-60 cm), a penge eltávolítható, sok esetben külön, tőrként is használható.
Biszentó - naginatához hasonló szálfegyver, ám nagyobb és sokkal súlyosabb. Használatához speciális mozgásforma tartozik, a súlya miatt csak teljes testtel lehet használni, ám kiválóan alkalmas páncélok vértek átvágására, lovasok felbuktatására, vagy akár egy nagyobb ellenfél leterítésére is.
Guisarme - hosszú nyelű, hegyes-éles hegyű, egy (vagy néha kettő) kampóval a penge végén. Könnyen forgatható, ám csak közelharchoz alkalmazható, nem jó dobó/hajító fegyver.
Dang Pa - háromágú, szigony-jellegű lándzsa. 2-5 méter hosszú is lehet, dobásra alkalmas, ám elsősorban védekezőfegyver.

Íj - értelemszerűen az íjaknak is különböző fajtái vannak
Számszeríj - kicsivel könnyebben kezelhető, mint a sima íj
Dobókések/pillangókések - értelemszerűen apróbb kések, amik könnyű súlyuknál fogva könnyedén eldobhatóak
Dobókereszt/shuriken/shaken - főként önvédelmi szituációban használatos, másodlagos fegyver. Időnyerésre, elterelésre, vagy meglepetésszerű támadás kezdeményezésére kiváló. Többélű, többágú, változatos formájú pengék, akár a hópelyhek, ezekből is kevés az ugyanolyan. Használói gyakran "névjegykártyaként" használják az egyedi alakjuk miatt.
Chakram -  elsősorban dobófegyver, de közelharcban is remekül lehet alkalmazni. Kör alakú, egyélű penge, ideális esetben 12-30 centi átmérővel. Kisebb verzióját a csukló körül is lehet viselni, mint egy ékszert, így ez az egyik legkönnyebben elrejthető fegyverfajta. Mérettől függően 40-100 méter hatótávolságra is dobható.

Ostorok, korbácsok - különféle anyagokból, a nephilimek körében főként elektrum-, vagy adamantinszállal készült fegyverek, hosszuk és átmérőjük ideális esetben a használójuk méretéhez van igazítva. Igazán kiszámíthatatlan, nehezen kezelhető fegyver, így használatának elsajátítása különösen sok időt igényel, ám jól használva különösen gyors, váratlan támadásokra alkalmas, és igazán nehéz hárítani.
Sétabotok, pálcák - változó hosszal és kinézettel rendelkező fegyverek, melyek belsejébe többnyire kés vagy egyéb szúró-vágó feladatokra alkalmas penge van elrejtve.
Egyéb, módosított háztartási eszközök - kinézetre teljesen hétköznapi, egyszerű eszközök, melyek valahol-valamilyen formában támadásra vagy védekezésre alkalmas résszel rendelkeznek, legyen ez akár rejtett penge, elektrumszál bevonat, esetleg az ezüst vagy vas valamilyen formája.