Ismerem a régiség kereskedőt. Ez alapvetően az egyik legjobb dolog, ami csak történhet velem a mai nap folyamán, ugyanakkor egy figyelmeztetés is. Tudták, hogy létezik egy nyilvántartása a warlockoknak a spirál labirintusban és a klávénál is? Igen, van ilyen és azok kerülhetnek fel a legfelsőbb körökbe, akik elérik az ezer éves kort. Felix ugyan még nincs ott, de már elég közel van ahhoz, hogy számoljanak vele lehetőségként. Ez pedig nem olyasmi, amit könnyelműen jelentenek ki. Azt jelenti, hogy a név tulajdonosa nagy hatalmú, befolyásos és tiszteletet érdemlő. Ha jól tudom, akkor jelenleg kilencen vagyunk a körben. Vagy nyolcan, mert Nyx éltét nem lehet megerősíteni. Meg igazából két kóbor erdei vándorét sem, de az ő halálukat talán az egész világ megérezné. Oh, és egy kis belső információ: Magnus Bane neve még csak a közeljövő jelöltjei között sincs...
Egyik oldalról nyertem, mert nem kell magyaráznom, miért számítok jobb szaktekintélynek mint egy karót nyelt, nyolcvan éves muzeológus, a másikról? Aki ennyit megér korban, az tisztában van az erejével és a gyengeségeivel, bármi is lesz a vizsgálat eredménye, erősen kétlem, hogy képes lennék megszerezni az ékszert harc nélkül az aukción. Annyira nincs jó póker arcom, hogy elrejtsem, ha érdekel és csak a jó ég tudja, mit hozhat még össze délutánig. Miért gyanúsítom egyből csalással? Mert én magam ezt tenném, ha tudnám, hogy valaki számára értékes. És a kellemes csalódást jobban szeretem mint a rossz meglepetéseket.
- Ha másik ország ékszere lenne, igen. Egyiptom viszont az otthonom, Alexandria pedig a koronaékkövem volt. Szerénytelenül állíthatom, hogy a világon legnagyobb ékszer gyűjteményem van a műveikből - és ez még azok között is ritkaság lenne. Ha tényleg jól találták el a korát és a célját, akkor egészen biztosan jobban dacolt az az ország a kereszténységgel, mint én valaha is hittem volna. Az utolsó kegytárgy, amelyet én találtam és a több isten hitű vallásukra utal jó százötven évvel idősebb mint amit most állítanak ki és bocsájtanak árverésre. Azt nem értem, hogy nem szúrta még ezt ki a történelmi múzeum egyik munkatársa. Bár lehet, megtette, csak arcpirítóan magas az összeg, ezért nem mernek részt venni a liciten. Harmadik lehetőség a titkos vásárlás, bár az nem az ő stílusuk. Inkább én csinálom és készen is áll az ügynököm, hogy lebonyolítsa, ha rábólintok...
- Nem is számítottam rá, hogy meg tudlak győzni az ellenkezőjéről. De tudnom kell, hogy eredeti kegytárgy, vagy turista csalogató imitációnak szánták, mielőtt licitálnék rá - a legtöbbeket ez persze annyira nem érdekli, mert egyiptomi, régi, arany és persze így is megvan a maga értéke. De nekem sima ékszerből van elég, hogy ne érdekeljen még egy darab, ellenben a régi, megszentelt vallási kiegészítőkről nem mondok le. Kevesen vannak már, akik aspektusaiban ismerik a régi szokásokat és hitet, a legtöbb tudós is csak a templomi feliratokból tájékozódik és valószínűleg ölni tudna egy meséért tőlem. Nekem pedig annak ellenére, hogy tisztában vagyok és voltam mindig az apám kilétével, megnyugtató volt a hit. Főleg, ami a torz isten alakokat illeti, a démonok nagy része vagy a warlock-ok nem tudtak elriasztani a deformitásaikkal. Ellenben én őket könnyedén, mikor rájöttek, hogy töredék másodperc alatt mágia nélkül tudom elrejteni a sajátomat...
A doboz bélelt, több rétegben is, hogy megvédje a kígyós karperecet, amihez hozzá sem nyúlhatnánk kesztyű nélkül. Valójában én nem is teszem, helyette az ujjaim mozdulnak, mintha zongoráznék és a mágiámmal emelem ki a tartóból majd forgatom lassan a szemem előtt, hogy minden részletet megnézhessek, minden szöget, formát és kidolgozási hibát fel tudjak mérni. Percekig tanulmányozom a mintázatot, a folytonosságát és megszakadásait, a horpadásokat és karcolásokat. Végül a szabad kezemmel belenyúlok a táskámba és kiveszek egy fehér zsebkendőt, amit a pultra helyezek kihajtogatva és fölé lebegtetem az ékszert. - A korát eltalálták és a készítői pecsét alapján eredeti egyiptomi kézműves munka. Eredeti. A művész sosem tudott szabályos pikkely mintázatot alkotni méretváltozással. Ha tényleg vallási is, akkor pedig itt, a második görbítésnél maradnia kellett lerakódásoknak, mert az áldozatokat a papnők saját kezűleg mutatták be. Nincsenek karcolások, amelyek manuális súrolásra utalnának, mágiával próbáltad letakarítani? - pillantok fel Felix arcába miközben jobban megnézem újra. Tiszta, de még vannak rajta nyomok, így nem hiszem, hogy bárki is neki esett volna valamivel, ami nem az ilyen régi és sérülékeny ékszerekre kitalált puha ecsetes tisztítókefe. A folyadékok is túl rizikósak, könnyen kikezdik a gyengébb foglalatokat és elvékonyodott anyagot. Mivel nem kézzel érintettem nem lehetek biztos benne, hogy mennyire maradt meg a fémfelület érdessége. De most érdekel, mit találunk. Kevesen tudják, hogy például a méz ugyan becukrosodik, de évezredekig eláll párolgás nélkül. Ahogy jó néhány növény is szárított állapotban. És ha régi motoros warlock vagy vegyészeti hobbival, akkor mikroszkóp nélkül is azonosíthatod a maradványokat...

Mi lehet a hobbija valakinek, aki végtelenül öreg és megszámlálhatatlanul sok pénz hever a bankszámláin szerte a világban? Nyilván nem a kötés. Vagy a keresztrejtvények. Sokkal inkább a régiségek, olyan tárgyak gyűjtése, amelyeket fiatalon még nem talált elég tartalmasnak ahhoz, hogy megőrizzen az utókornak, később pedig teljesen eltűntek a használati eszközök közül és most már régiség kereskedők, régészek és történészek megvesztegetésével lehet csak hozzájutni eredeti darabokhoz. Ezek közül minden durvaságuk ellenére engem leginkább az ékszerek fognak meg és ezt soha nem is titkoltam. Vannak emberek, akiket azért fizetek, hogy folyamatosan figyeljék az online, nyomtatott és más egyéb módon hirdetésekben megjelenő legalább ezer éves ékszereket, külön jutalom jár annak, aki egyiptomi vagy óangol darabbal bukkan fel. A legtöbbet mégis az olyan egyiptomi darabokért adom, amelyek legalább kétezer évesek és már rég múzeumban lenne a helyük. Nem gond, szívesen adok őket kölcsön múzeumoknak kiállítani, de az én tulajdonomat képezik és ha akarom, csak vissza kell őket kérnem. Mert nekem többet jelentenek, mint pár ezer vagy millió turistának. Ők látják, de nem értik, mit jelentenek a formák, vonalak, mire utal a kopás vagy faragás nyoma, nekem viszont egész esti mesét énekel minden darab. Többek közt ezért akarom még a ma délutáni aukció előtt személyesen megnézni az egyik ritka darabot, egy ezüst kígyó alakú karpercet, feltételezhetően korábban rubint berakással. A képek nem a legjobb minőségűek, de amit láttam, az alapján egy régi, papnők által hordott ékszer az ünnepek alatt, és bár nem üti meg a korhatárt, a fennmaradása és a tény, hogy ennyivel később készült a többinél kivételessé teszi. Már ha tényleg egyiptomi és nem csak valamelyik történész feltételezte azt róla. Mert én évtizedekre lebontva tudnák annak az országnak a legszebb kézműves ékszereiből példát mutatni és felismerem a valódit pillanatok alatt...
Tökéletes üzletasszony kinézet, fehér blúz, fekete nadrág, divatos magas sarkú csizma hozzá illő kabáttal, teljesen monokróm kinézet, még a hajam is a szokásosnál szökébb hozzá. Jó, igazából nagyon szőke, mert éppen tesztelek egy újdonságot, a mondémek által kitalált hőre színt váltó festéket. Hajszárító alatt simán haragos vörös lesz a szín, magában szőke, szobahőmérségleten? Vöröses, eperszőke árnyalat némi erősebb beütéssel, attól függ, hány fokra van állítva a termosztát. Ki mondta, hogy nem jó ötlet a technika?
Amint kinyitom az ajtót, a felette lévő csengő jelzi a jöttömet a bolt tulajdonosának, ám őt még nem látom. Nem baj, így marad időm alaposan körülnézni, felmérni a bútorok korát, állapotát, megfigyelni az alig látható esetleges javításokat és tudomásul venni, hogy a másik fél valószínűleg kemény dió lesz, mert ért a munkájához. Ilyen az én szerencsém, mondhatni. Na, de nem is én lennék, ha nem próbálnám meg.
- Jó napot! A délutáni aukció miatt keresem, lehetséges lenne, hogy megvizsgálhassam előtte az... Felix? - kerekedik el a pillantásom a boszorkánymester láttán. Már találkoztunk, valamikor nagyon régen, azt hiszem a napkirály uralkodása idején Európában és azt hittem, már ő is régen öngyilkos lett, mint a többi warlock teszi úgy fél évezred után. Már akkor sem volt messze a kritikus kortól és körbelengte a szomorúság egy aurája. Amely azóta sem tűnt el teljesen, szerintem. De attól még mosoly kúszik az ajkamra, végig mérem a hozzám hasonlóan örök fiatalságra kárhoztatott lelket, és visszatérek a témához. Neki talán nem kell szájba rágni, hogy valamiben igenis profi lehet az ember, hiába néz ki ilyen fiatalnak. - Hűű, nem tudtam, hogy New Yorkban vagy. Mikor jöttél? És mennyi az esélye, hogy vethetek egy privát pillantást az egyiptomi karperecre, mielőtt délután a nagy publikum elé kerül? - kérdések és beszéd. Figyelem elterelés. Neki és nekem is. Mert össze kell szednem magamat és átgondolni pár dolgot. Nem vagyok gyenge, ez a város évszázadok óta az otthonom és ezt warlock nem kérdőjelezi meg. Ha nem vettem észre egy ilyen erejű társam érkezését, akkor vagy frissen futott be, vagy neki is igencsak jók a képességei, szóval befolyásos lehet az apja it. Ezt gyorsan át kell gondolnom!