Éppen csak időm jut arra, hogy a fülem mögé tűrjem a hajamat. Mondhatjuk, hogy gyógyító képességem rendkívül hasznos ebben a felfordulásban, de fogalmam sincs, hogy meddig tudom még ezt a támpontot rejtve tartani az ellenség elől. Csak idő kérdése, hogy valaki felfigyeljen rá, hogy a még közlekedni bíró sebesülteket elviszik, vagy maguktól indulnak el másfelé, mint a csatatér. Az álca pedig könnyen lehull, ha erős külső hatás éri a területet. Hazárdjáték, más lehetőségem viszont nincs, rendkívül gyenge képességekkel bírok harci mágiák terén, vészhelyzet esetén viszont egy újabb portállal könnyedén ki tudom menekíteni azokat, akik túlélték a harcot. Ahhoz viszont idő kell. Többet jelenleg én sem tehetek, mint leporolom a kezemet, és elébe sietek a következő sérültnek. Egyedül amúgy sem dönthetek erről, előbb mindenképpen a vezetőkkel kellene egyeztetni egy menekülési tervet...
- Itt vagyok, ne aggódj! Hol sérültél meg? - kinyújton neki a kezemet, hogy rám tudjon támaszkodni. Rajta kívül egyedül egy valaki van még itt, de az a lány eszméletét vesztette a gyógyítás közben, még éppen túlélte...
- Hogy hívnak? - leültetem a másik árnyvadász mellé, felmérem az állapotát, de csak vágásokat látok és a keze... Talán megrepedhetett, kétlem, hogy eltört volna, vagy pedig jól bírja a fiú a fájdalmat. - Érzel fájdalmat bármelyik belső szervednél? A végtagokban?- kérdezem, miközben a pupilla reflexét tesztelem egy egyszerű fénygömbbel. Őszintén szólva, ez a nap rosszabb, mint amit elképzelhettünk volna. Az őrület teljesen a tetőfokára hág, így, hogy nem mehetett át mindenki a portálon, az itt ragadtaknak muszáj a legtöbbet kihozniuk magukból a többszörös túlerő ellenére is. Ha Magnus itt lenne, vagy Theressa... Annyival könnyebb dolgunk lenne, ha nem egyedül kellene szembenéznünk mindezzel.