- Szóval, akkor te most tőlem akarod megtanulni, hogyan legyél remek démonka? – még pislogni is elfelejtek a nagy meglepetésemben. A démonnőcik engem nem szeretnek általában. Lucifer kedvencei akarnak lenni, de ez a rang az enyém. Mert ő az én apukám. A kíváncsiság viszont új. Eddig megölni akartak. Nem mintha menne nekik. Lucifer annál jobban alkotott meg és bármikor megteheti újra. Mármint amikor nem létezem éppen. Duplázni még engem sem tud, abba belezavarodna. És nem akarom megosztani senkivel az édesség adagomat. Annál ez sokkal-sokkal finomabb falatok gyűjteménye. Az ágyam is egy személyes. Nyuszi úr alszik benne, aki már nem egy támadás áldozata lett. Valakihez még nem jutott el a hír, hogy én apu mellett alszom, ha törik, ha szakad. Nekem vele kell lennem, hozzá tartozom. – Jó, legyen, akkor gyere velem! Az asztalhoz pedig ne nyúlj! – vonok vállat és kapom fel a rózsaszín nyuszis hátzsákot, amelyet apu legutóbb hozott nekem. Éppen elég nagy, hogy elférjen benne a kedvenc babám, Operetta, a nyúzókés, amelyet a kezem méretéhez alkottak a pokol kovácsai meg persze egy nagy zacskó epres-tejszínes gumicukor. Vagy ma a csoki tallérokat raktam bele? Nem emlékszem. Mindegy, majd kiderül. Nekem csak annyi a dolgom, hogy elveszem Cicamacit a többi figura közül és hagyom, hogy apu játsszon a maradékkal. A stratégiai tábla sokkal érdekesebb és nehezebben értelmezhető, mióta mesefigurák vannak rajta, nem sakkbábuk. Amúgy sem szeretem a sok királynőt, a pokolban csak egyetlen hercegnőnek van elég hely, nekem. Még megigazítom Twilight Sparkle éhínség és Pinky Pie háború pónik sörényét, ami összegabalyodott a legutóbbi harcukban és készen is van. A többiek a helyükön, Rainbow Dash megint tünciföldén, vagyis a sellő baba mellett, Rarity éppen a jó ég tudja hova tart, és a démoncik is viselkednek nagyjából. Jut eszembe, el kell majd döntenem, hogy Csuporka vagy a félszemű Puszedli illik jobban Azizazihoz babának. Félszemű, mert volt egy kisebb balesete, de attól még az én babám, és használható. Ha kiszúrom Zazu szemét, még illeni is fog. Fel kellene írnom a tennivalók listájára, mielőtt kimegy a fejemből? – Akkor most jobbra vagy balra van a szobám? – állok meg egy pillanatra a folyosó végén, mert kissé megint elveszek. Lucié nincs messze, azt mindig elsőre megtalálom, de az enyém? Mindegy, ki az ablakon, végig az udvaron, ugróiskola a taposó aknák között és fel a borostyánon. Az az út a biztos, az ablakomba vezet. Könnyű megismerni, rózsaszín a függöny. Barbie-s. Hello Kitty jobb lett volna, de az már nem maradt a boltban, hiába vágtam le az eladó lány kezét. Remélem a démonribi, ahogy ők egymást nevezik, nem lép rá az egyikre. Fél lábbal nehéz falat mászni és csupa kosz lesz a kedvenc kősziklám is. – A ribi tényleg azt jelenti, legjobb barát? Nekem nincs olyan, nem akarsz te lenni a ribim? Ha játszol velem teázósat, apa sem fog elzavarni, naaaaa? Oh, és ne lépj zöld jelre, frissen festettem foszforral! – vagyis gyúlékony. Nagyon. Egyszer-kétszer már sikerült vele alaposan elégetnem a cipőim talpát és az nem volt vicces. Én mégis szeretem. A színe olyan szépen csillog. És nekem egyébként sincsenek hegeim, nem? De ha egyszer elkezd egy égni, akkor a többi is folytatja, így kezdhetem elölről a festést. Tudjátok meddig tart úgy megcsinálni, hogy a szobám ablakából csillogó, zöld Arielle hableány legyen ott? Sok-sok idő, amit Luciferrel tölthetnék egyébként. Most már csak falat mászni kell, egy-kettőre meglesz. Mindig ezt csinálom, ha elfelejtem az utat. Apu egyedi megoldása az agyam, amit ő tesz és mond az megvan, de irányok? Soha semmit nem találtam még meg elsőre egyedül. Alattam pedig mintha átkozódna a ribim. Hoppá, nem szóltam neki, hogy szentelt vizes csapdát raktam a sövénybe? Mindegy, túléli. Szeretek nyugodtan aludni, így néha szerelek ilyesmit fel. A múlt héten végezte valaki szurokba és tollba forgatva. Bár ez jobban nézett ki, amikor Tom és Jerry csinálták egymással. Oh, el ne felejtsem, hogy serpenyőt is akartam szerezni, hogy kipróbáljam, ott-e marad rajta a démon arca, ha megcsapják vele. Olyan menő lenne egy ilyen lenyomat mondjuk… Tahi… Tahu… Tehénke arcáról. Tuti van hely még a falon a nemuneko gyűjtemény felett. Annyira sok nincs, csak kétszer tudnék elbújni alatta. – Gyerünk, be az ablakon, a gránátot már kihúztam! És most nem is esett ki, szóval nem kell félni ám odalenn! – kiáltok le a démonciknak, majd mikor nagy nehezen beesik a vöröske, elkezdem keresni a tökéletes segítőtársat a tanuláshoz. Talán az a barna plüss egér, amit az emberi világból hoztam, jó lesz. Tetszett, mert apu azt mondta, úgysem lehetek kisebb egynél. Megteszi. Felveszem, beültetem a szoba közepére és elé rángatom a démonribit is. – Jó, akkor első lecke: hogyan reagálsz egy idegenre? – kérdezem és hátra lépek, hogy lássam, amint előhúzza a kését. Nem, ez már most nem jó. Először cukinak kell lenni. – Próbáld úgy, hogy elé állsz, bemutatkozol és megkéred, hogy legyetek barátok. Utána meg célozd be a nyakát. Nem, nem, nem! Nem a késsel, megölelni kell! Ha bántod, akkor nem lesz barátod, és semmi értelme! Próbáld újra, nekem karácsonyi ajándékot kell csomagolni! – fordulok meg és indulok el a zoknis fiók felé. A sok pufi, rózsaszín zokni mellett senki nem keres semmit, így apuét oda rejtettem. Az internet jó hely, a koromat le lehet tagadni. Lucifer apu azt mondta, hogy kaphatok egy párnát angyaltollal töltve pont akkor, amikor ő egy arany színű táncos fiúknak kitalált tangát talál a karácsonyfa alatt. Szóval rendeltem egyet neki. Mármint tangát. Fát csak elhoztam valahonnan. Azt hiszem, ehhez lila, kiscicás papír illik. Egyébként valami extra tömés is van a csomagban, amit oda rakok, de fogalmam sincs, mire jó. Push upnak hívták. Majd meg kell kérdeznem róla valakit. Apu tuti tudja! És amíg én megpróbálom kiszabadítani a kezemet a ragasztóból, rá kéne nézni a démonnénire is. Mintha alakulna neki a dolog, az egér plüss még egyben van. Nincs rajta szakadás. Remek. – Rendben, és most, ha barátok vagytok, akkor tessék bizonyítani is. Például énekelj neki. Nem nehéz, csak csináld utánam: “Szívemből szól most ez a kicsi daaal, mely téged simogaaat, mint lágy szeeellőőőő…” Hé most mi van? A füled vérzik... És hova szaladsz? Mi aaaaaaaz?????? Már nem akarsz a barátom lenni????