Mielőtt bármiféle információ olvasásának nekikezdenél vele kapcsán, szeretném  hogy mindenképp olyan vállalja Babylethet, aki tud alkalmazkodni, színes ötletei vannak, nem tér el a leírt jellemétől és nem utolsó sorban az,  aki nem fog eltűnni egy hónap elteltével. De leginkább az utóbbi az, amit szigorúan kiemelek!
Nem is kell bizonyítanom, hogy a lányom vagy, méghozzá az egyetlen. Épp olyan mocskos a lelked, akárcsak az enyém.
Nemrég ünnepelted a százegyedik évedet, mely annyit takar, hogy pontosan annyi éve fogantál meg egy halandó nőben, akit szándékosan ejtettem teherbe azzal a céllal, hogy te leszel az, aki megszerzed nekem azt amire már bukásom óta vágyom. Amikor anyád kihordott, hagytam, hogy öt éves korodig ő neveljen téged. Addig is rendszeres látogató voltam a házban, ahol addig éltél, ugyanis tudni akartam, hogy anyád valóban megóv téged-e.  Aztán, amint beöltötted az ötödik életévedet, gondoltam egyet és megöltem az anyádat. Az, hogy hogyan viselted, látszólag egész jól. Meg lett magyarázva, hogy a mama kis ideig távol lesz, s szép lassan el is felejtetted őt.
Ettől eltekintve nem panaszkodhatsz rám, ugyanis nálam jobb apát nem kaphattál volna. Mindent megadtam neked; hagytam, hogy mondének között nevelkedj és a neked megjáró oktatásban részesülj, ám ezt olyan sokáig nem hagytam. Amikor nagykorú lettél, rá kis időre elvittelek magammal a Pokolba. És ott taníttattalak különféle varázslatokra, sőt, mi több megtanítottalak mindenre. Ezért is a kedvenc helyed végül a Pokolban az a könyvtár lett. Látod, én még ezt is tudom rólad! Alig lehetett téged onnét évtizedekig kirángatni.  Büszke voltam rád. Ám amint több ízben ismerkedtél meg a világommal, annál inkább kezdtél húzni a démonok felé, mintsem az emberi élet után. Tetszett, de egyre kegyetlenebb lettél.
Most pedig arra készülsz, hogy a Tündérkirálynővel együtt letaszíts engem. Hogy ennek mind mi az előzménye? Egyszerűen a véremet hordozod, a véremmel együtt pedig a hatalomvágyat, azt, hogy mindenkit lesöpörj arról a trónról, amiről úgy hiszed, hogy téged illet. Kincsem... mikor fogsz felébredni? És ez persze még nem minden. Hiába vagy a lányom, hiába szerettelek meg, de nem azt a célt szolgálod amire én szántalak téged. Ne akard megvárni, hogy elfogyjon az irántad való türelmem.