be careful who you trust

the devil was once an angel

Share | 
Raktárépület
If I cannot move heaven, I will raise hell
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

szabad játéktér
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
i believe that emotions
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


luna & lydia
my hands are clean

Szinte pazarlás, hogy egy ilyen szépséget arra pazarolnak, hogy ennyire karót nyelt legyen. Nem is értem, hogy bírja mindezt. Persze, mint mindenkinek úgy gondolom megvan a maga története, hogy miért viselkedik úgy. Nincs jogom ahhoz, hogy megkérdőjelezzem az indokait. Ahogyan senkinek nem kötöm az orrára, hogy miért nem varázsolok. Vagy éppenséggel azt is mondhatnám, hogy miért nem ordítom háztetőkről már magát a tényt, hogy igyekszem a mágiát kizárni az életemből. Habár ez nem is lehetne bonyolultabb egy olyan nővérrel, mint Alesea. De ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném őt. Egyszerűen csak teljesen különböző módon tekintünk a világra. Egyikünk sem képes megérteni a másik nézeteit. Talán vele is pontosan így lennék. Hiszen, ami neki okot ad arra, hogy ilyen feszült és merev legyen.. Az én szememben talán pont arra adna okot, hogy dobjam az egészet a kukába.
- Ez sok esetben igaz lehet. Bármi megtörténhet akár pár másodperc leforgása alatt aztán pedig úgy cipeljük a következmények súlyát, mint valami végtelen keresztet. Ahelyett, hogy inkább ledobnánk magunkról és képesek lennénk tovább lépni. Mert, ha valami már megtörtént nem okolhatjuk magunkat miatta. Mégis mi értelme van? A tényen nem változtat. - Tudom jól, hogy már nem menthetem meg anyámat bármennyire is kívánom, hogy megtettem volna. De az idő múlása felett még a legnagyobb boszorkánymestereknek sincs hatalma. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha az idő táncolna a mi kedvünkre és koránt sem fordítva.
Kettőnk beszélgetését egy kisebb bonyodalom szakítja félbe. Arra vár, hogy csináljak valamit. De nem tudok. Ha akarnék sem segíthetnék neki. Persze ezt azért nem fogom csak úgy kerek perec elmondani. Mégis mi a fenéért tenném? Mármint akkor azzal felfedném itt mindenki előtt a gyenge oldalam. Arra pedig nincs szükségem, hogy azzal jöjjön nekem a nővéremen kívül bárki is, hogy egy fantasztikus ajándék van a kezeim között, amit megtagadok. Hát köszönöm szépen nem kérek belőle. Szíves örömest odaadnám másnak, aki vágyik rá, de ez nem szerepel az opcióim között. Sajnálatos módon.
- Kellett volna? Soha nem láttam a srácot. Az pedig, hogy paranoiásan mindenkit el akarsz kapni.. Hiszen még velem is fenyegetéssel indítottál.. Nem csodálkozom azon, hogy valaki inkább úgy döntött, hogy elhúz innen, mielőtt még lecsukatod mert ugyanazt a levegőt meri szívni, amit te magad is. - Tudom, hogy most problémák tömkelegét vonzom magamhoz, de ha bármit is akar tőlem csak egyetlen egy emberre van szükségem. Az pedig Magnus. Ő tisztázni tud. Ha most tényleg azért kerülnék bajba, mert nem segítettem neki.. Bár az igazság az, hogy szerintem szüntelenül tetézem a bajt a hozzáállásommal. De senkinek nem vagyok a személyi informátora, vagy éppen kis boszorkánymestere, hogy csettintésre varázsoljak neki.

♥️
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Lydia &  Luna
Just a few question
Nem igazán tetszett az, hogy Luna ahelyett, hogy elfogadta volna a hálás szavaimat, inkább rögtön azzal jött, hogy csak akkor köszönjem meg, ha használhatóval is tudott szolgálni. Igaz, hogy ezt egy barátságos mosoly kíséretében tette, ami azt mutatta, hogy nem rossz szándék vezérelte, de én annyira nem szerettem, ha ily módon dobták vissza a labdát akkor, amikor tényleg kedves voltam, vagy legalábbis kedves próbáltam lenni. Ismeretleneknek nem volt szokásom csak úgy köszönetet mondani, és kérni sem szoktam, hanem csak parancsolni. A Klávé munkái elvégzése során ehhez nagyon hozzászoktam, főleg, hogy a jószívűséget előszeretettel használták ki az emberek. És itt nem kell különbséget tenni árnyvadász, alvilági és mondén között, hisz ilyen szempontból mind egyforma volt. Így hát én is megkeményedtem az idők során, de ez nem jelentette azt is, hogy képtelen voltam az emberibb oldalamat is megmutatni. Mert meg tudtam ezt tenni, de olyankor szerettem, ha csak elfogadják azt, és nem dobják vissza. Mindenesetre ezt nem mutattam Lunának, csupán egy apró biccentéssel reagáltam a szavaira.
- Nem tagadom – értettem egyet a boszorkánymester szavaival. – Ugyanakkor vannak esetek, amikor elég egyetlen egy másodpercnyi habozás ahhoz, hogy végzetes események vegyék kezdetüket, s mindennek az oka az, amiért te enyhülést mutattál a másik irányában – magyaráztam neki, habár komolyabban nem akartam vitába szállni vele, hisz nem lett volna túl sok értelme. – Árnyvadászként ez az első, amit megtanulunk: soha ne habozz. Mert a habozás életekbe kerülhet – tettem még hozzá, majd a következő pillanatban kiszúrtam Luna háta mögött egy férfit, aki nagyon gyanúsan le akart lépni.
Én egyből utána vettem az irányt, miközben arra szólítottam fel Lunát, hogy csináljon valamit. Azonban semmi sem történt. Luna nem vetett be varázslatot, hogy megállítsa azt a férfit abban, hogy elhagyja az épületet, én pedig bármennyire is szedtem a lábaimat, ő sokkal közelebb volt a kijárathoz, így mire én odaértem az ajtóhoz, ő már rég elszelelt.
Kissé lihegve álltam meg a kijárati ajtóban, a falnak támaszkodva addig, amíg nem sikerült visszanyernem a normális szívverésemet, miközben végig kifelé néztem arra felé, amerre a férfi haladhatott. Én tényleg, őszintén nem akartam rögtön rosszat feltételezni a boszorkánymesterről, de a segítség megtagadása akaratlanul is felvetette azt a kérdést, hogy miért?
Az első, ami eszembe jutott, hogy azért, mert a segítője volt a férfinak, a második pedig az volt, hogy annyira meglepődhetett, hogy hirtelen nem tudott reagálni semmit. Az első lehetőséget azonban viszonylag gyorsan kizártam, elvégre, ha a férfivel dolgozott volna egy csapatban, akkor miért maradt volna itt, egyértelmű gyanúsítottként? Ez ismét kételyeket vetett fel bennem, de nem mertem azért száz százalékosan azt mondani, hogy ez nem igaz. Elvégre, mi van, ha pont az volt a céljuk, hogy egyikőjük bejusson az Intézetbe? Nem tudtam volna megmondani, hogy ez nekik miért lett volna hasznos, de soha nem lehetett tudni.
- Luna?! – fordultam a boszorkánymester felé először némileg mérgesen, amiért egy újabb kudarcot tudhattam a hátam mögött, de igyekeztem ezt elnyomni magamban, és inkább úgy döntöttem, hogy egyelőre nem gyanúsítom meg őt nyíltan. Helyette inkább a megtévesztés módszerét választottam – elhitetni vele, hogy nem tartom potenciális gyanúsítottnak, miközben majd azért megfigyeltetem őt. – Miért nem tettél semmit? – kértem számon őt rögtön ellenkezést nem tűrő hangon, ahogy lassú, de határozott léptekkel megindultam felé.
- Ismerted azt a férfit? Mit tudsz róla mondani? – faggatóztam tovább, függetlenül attól, hogy az előbbi kérdéseimre mit válaszolt.
 
❖ Megjegyzés: Ne haragudj a késésért <3❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 540
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
i believe that emotions
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


luna & lydia
my hands are clean

Pontosan tudom, hogy mivel járna, ha ellenkeznék vagy megtagadnám az akaratát. Ezért eszem ágában sincs ellenkezni. Persze azért lejátszhattuk volna ez sokkal nyugodtabb körülmények között egy kicsit barátibb módon, de nem mindenki szereti békésen játszani. A támadás a legjobb védekezés. Azonban nem minden esetben. Én például rohadtul nem szeretem, ha lenéznek engem, vagy azért kritizálnak, mert az vagyok, ami. Boszorkánymester vagyok. Épp az lenne a lényeg, hogy ne szekáljanak. Hiszen nem teregetem ki a szennyesem azzal, hogy nem varázsolok. Ez csak a családom titka. Senkinek nem kell tudnia róla.
- Akkor köszönd csak meg, ha valami használhatóval tudok előállni. - Barátságos mosoly húzódik az arcomon. Tényleg nem jókedvemből segítek, de ha nem tenném meg, akkor Magnus-tól az egyszer biztos, hogy hallgathatnám. Mert előbb vagy utóbb fogást találnának rajtam, ami miatt azt mondhatnánk, hogy már pedig én nem megyek sehova. Aztán ki tudja, hogy mit művelnének velem. Amolyan, amiről nem tudnak az nem fáj módon.
- Ha valaki képes megmutatni egy idegennek is a gyengédebb, érzékibb oldalát, akkor én úgy gondolom, hogy nem is lehetne erősebb. Hiszen mindannyiunknak vannak gyengeségei. Azonban nem mindannyian vagyunk hajlandóak ezt kiteregetni. A jó szívünk pedig nem feltétlenül tartozik ide. - Persze lehet, hogy valaki túlságosan naiv és nem lát a sorok között. De szerencsére nekem sosem volt túlságosan nehéz összefűzni a dolgokat. Szinte már azt mondom, hogy akár mehettem is volna nyomozónak. Vagy néha egy árnyvadász mellé szegődhetnék. Mert sokszor még két pont összekötése és bonyodalmakat okoz nekik. Mert egyszerűen nem hajlandóak átlátni a szitán. De ez már tényleg az ő bajuk.
Már békésen tudomásul venném, hogy ez a beszélgetés befejeződött és nincs több dolgunk egymással. Hiszen a papírokat majd elküldetem és onnantól kezdve pedig mosom kezeim és eszem ágában nincs foglalkozni vele. De kiszúr valakit a hátam mögött aztán már rohanni is kezd utána. De még előtte rám parancsol, hogy állítsam meg. Először is mi vagyok én a pincsi kutyája? Na, meg lehet tényleg köze van a halálesetekhez a srácnak, de ez még koránt sem azt jelenti, hogy megtudnám állítani. Csak ott állok és nem teszek semmit. Földbe gyökerezett a lábam. Nem tudom mit tehetnék. Ezt nem fogom megúszni, ugye?
Én nem azon személyek táborát erősítem, akik képesek felvállalni a gyengeségeiket. Ezért pedig azt hiszem, hogy most nagyon-nagy bajba fogok kerülni.

♥️
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Lydia &  Luna
Just a few question
Habár beismerni nehezemre esett volna, ehhez túl nagy volt már a büszkeségem, de hálás voltam Lunának azért, amiért úgy döntött, hogy segít nekem. Habár biztos voltam abban, hogy nem miattam cselekedett így – mint ahogy erre később utalt is -, de ettől függetlenül örültem annak, hogy nem volt teljesen hiábavaló idejönnöm, és hogy talán majd ezeknek az adatoknak a segítségével egyről a kettőre léphetünk végre. Olyan régóta toporogtunk egy helyben a nyomozást illetően, hogy én már komolyan azon tanakodtam, vajon sikerül-e egyáltalán valamikor kézre keríteni az elkövetőt. A Klávé bizonyosan nem lett volna ettől túlságosan elragadtatva, és én sem jártam volna túl jól egy újabb kudarcot a hátam mögött tudva, de ennél is jobban aggasztott az, hogy valami vámpír sorra gyilkolta a társaimat. Lehet, hogy Kör tagok voltak egykor, és lehet, hogy személyesen nem ismertem az összes eddigi vagy leendő áldozatot, de mi árnyvadászok mind egy hatalmas család tagjai voltunk. Összetartoztunk mindannyian, épp ezért akkor is nyomozni kezdtem volna az elkövető után, ha éppenséggel nem ez lett volna a feladatom. Mert egyszerűen nem hagyhattam azt, hogy még több társam essen el ilyen értelmetlen módon.
- Tudom, hogy semmi okod segíteni nekünk, pontosan ezért, köszönöm, Luna, őszintén – válaszoltam neki megenyhült arckifejezéssel, mutatva a boszorkánymesternek is, hogy tényleg komolyan gondoltam minden szavamat, hogy ezúttal semmi hátsószándék, gúny vagy él nem bújt meg mögöttük. Nem szerettem leengedni a maszkomat, de azt akartam, hogy Luna is lássa, nem vagyok olyan szörnyű, mint amilyennek az első benyomással tűnhettem, és hogy az árnyvadászok sincsenek mind annyira elszállva maguktól, hogy ne lennének képesek arra, hogy beismerjék, ha tévedtek. Tagadhatatlan, hogy hajlamosak voltunk sokat gondolni magunkról, és akarva-akaratlanul is úgy viselkedni, mintha a világ csak a miénk lett volna, de kivételek mindig akadtak. Én pedig nem kívántam ellenséges kapcsolatot kialakítani a lánnyal. Nem volt rá semmi okom, és egyébként is, egy boszorkánymester szövetséges mindig jól jöhetett.
A következő szavait hallva én is halvány mosolyra húztam az ajkaimat. Tudtam persze, hogy mindez még nem jelentette azt, hogy Luna elfelejtette volna a fenyegetésemet, elvégre, mondhatni, én azzal rögtön kimutattam a fogam fehérjét, de most már annyival is megelégedtem, hogy valamelyest megenyhült az irányomban. A puszipajtása persze nem akartam lenni, de azt sem akartam, hogy ellenségként kezeljen engem, elvégre az nem voltam – legalábbis addig nem, amíg erre okot nem adott.
- Való igaz – értettem egyet a boszorkánymesterrel. – Vannak esetek azonban, amikor az emberibb oldal mutatását gyengeségként kezelik, és bizonyos helyzetekben ezt a fajta viselkedést nem engedhetjük meg magunknak – magyaráztam neki tovább a dolgot, de azt már nem tettem hozzá, hogy én pedig különösen hajlamos voltam ebbe belefeledkezni. Nem szerettem a régi sebeimre hivatkozni, elvégre biztosan minden természetfeletti személynek megvolt a saját szomorú története, de az is igaz volt, hogy engem a velem történtek formáltak ilyen bizalmatlanná és rideggé. Egyszer tanúsítottam együttérzést egy boszorkánymester iránt, és annak eredményeként majdnem megölettem az egész csapatomat. Persze azóta már megtanultam, hogy vannak személyek, akik érdemesek erre a viselkedésre, és vannak, akik nem – akkor én épp egy nem kategóriájút fogtam ki, de mindez még nem jelentette azt is, hogy mindenki más is rossz lett volna. Egy rossz tapasztalat miatt nem szabad mindenki mást is elítélni, de az én sebem túl mélyen érintett ahhoz, hogy könnyen elfeledkezhessek erről.
Amikor megállapította azt, hogy most Alec az Intézet vezetője, én egyetértően bólintottam egyet, és már épp nyitottam volna a számat, hogy hozzáfűzzek ehhez még valamit, amikor hirtelen mozgásra lettem figyelmes Luna háta mögött. Nem volt feltűnő, az illető csendes léptekkel, alig észrevehetően araszolt az egyik kijárat felé, és amint ezt észrevettem, egyből feléledt a gyanúm. Nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért, de az, aki így próbál meg kisettenkedni valahonnan, az határozottan rosszban sántikál. Elvégre, ha nem lett volna semmi titka, ha ártatlan lett volna, akkor miért nem sétált csak úgy ki innen? Az valószínűleg fel sem tűnt volna, de ez így furcsa volt, és egyből az jutott eszembe, hogy az a személy lehet, tud valamit arról a vámpírról, akit kerestem. Nem akartam persze Luna embereit zaklatni és gyanúsítgatni, de eddig a megérzéseimben sem csalódtam.
- Hé, te ott! – kiáltottam oda a fickónak, ellépve Luna elől, hogy parancsoló tekintetemet rászegezhessem. Ahogy azonban a férfi meghallotta a hangomat, egyből futásnak eredt. Káromkodtam magamban egy sort, mivel az illető közelebb volt a kijárathoz, mint az első pillantásra feltűnt, így egyszerűen képtelenség lett volna, hogy én időben odaérjek. Ellenben Luna az erejével megakadályozhatta azt, hogy kijusson. – Luna! Állítsd meg! – mondtam neki, majd a következő pillanatban már ott sem voltam, ugyanis villámsebességgel indultam meg a férfi után. Nem veszthettem el a nyomát!
 
❖ Megjegyzés: Ne haragudj a késésért <3❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 747
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
i believe that emotions
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


luna & lydia
my hands are clean

Nem mondhatnám, hogy túlságosan nagy rajongója vagyok annak, ha csak így nyíltan megfenyegetnek, amikor én nem tettem az ég világon semmit. Lehet, hogy egy általam szervezett eseményen történt egy ilyen aprócska baleset, de ez olyasmi, mintha valakit megvádolnának azzal, hogy átadott egy terméket, amivel mondjuk a szállító nem éppen kezesen bánt. Ezért nem igazán okolhatják a gyártót. Mindössze csak azt, aki kiszállította. Nem én fordítottam a feje tetejére a dolgokat, egyszerűen csak az alapot adtam meg hozzá. Az pedig, hogy szinte itt sem voltam, mert csak eleinte igazítottam meg mindent, hogy minden tökéletesen a helyén legyen egyértelműen bizonyítja, hogy nem éppen azzal voltam elfoglalva, hogy melyik vámpír tapad egy árnyvadász torkára. Bár már azt sem értem, hogy egyáltalán mit akarhatott itt egy árnyvadász. Az egyszer biztos, hogy semmi jót. Legalábbis szerintem, de hát ezt ők tudják. Inkább talán nekik kellene elrendezni a szűkös soraikat, hogy ki-miért megy valahová. Vagy inkább arra odafigyelni, hogy ne engedjék egyiküket sem egyedül valami vakmerő küldetésre. A legtöbbjüknek úgy is halálvágyuk van.
Nem is törődök azzal, hogy figyelmen kívül hagyja a kis játékomat. Nevetséges, hogy egyesek mennyire beképzeltnek hiszik magukat. Már néha egy kis kegyes bolondságban sem tudnak részt venni. Lehangoló, hogy kihalóban van a humorérzékük. Bár lehet, hogy ezzel is inkább azt akarja mutatni, hogy az Ő ideje túlságosan értékes ahhoz, hogy velem próbáljon meg valami értelmetlen beszélgetést lefolytatni. Csak a munka, meg a munka. Minket védenek aztán emberszámba sem vesznek, hiába vagyunk félig azok. Bár nem tudom mivel emberibbek ők, akik szintén csak félig azok. Mindig az angyalokat gondolják jónak. Arra senki nem gondolt még, hogy talán pont ez tette a démonokat még sötétebbé? Vagy, hogy az ő akaratuk sosem érvényesülhet az emberiség felett? Én néha szívesebben merülnék egy démoni szempontból írt történetet, mint fordítva. Persze mindenki a saját kedvére színezi a körülményeket és én magam is szívesebben tartoznék a másik oldalhoz, mert akkor legalább az igaz lehetne, hogy halandó életet élhetnék. Múlandóak lennének a percek nem pedig hozzáadódnának egyszerűen az örökkévalósághoz.
- Előkeresem ezért egy percig sem kell aggódni. Nem szeretnék keresztbe tenni a Klávénak semmivel sem. Ahhoz túlságosan is kötődöm a békés életemhez. - Szeretem az életemet még akkor is, ha nem éppen így képzeltem el. A sajátom és senki nem szabhatja meg nekem, hogy mit tegyek benne, vagy mit ne. Ha annyira megvetném az egész életemet, akkor már régen a feledésbe merült volna. Hiszen nem vagyok sérthetetlen. De olyan gyáva sem, hogy hátat fordítsak mindennek anélkül, hogy kivárnám mikor jön el az idő, amikor minden jóra fordul. Amikor végre minden a helyére igazodik.
Szavai határozottan meglepnek sosem gondoltam volna, hogy egy árnyvadász képes lesz beismerni azt, ha tévedett, vagy egyszerűen nem éppen a megfelelő módon próbálta kezelni a helyzetet.
- Becsülendő, hogy képes belátni, hogy nem mindig a legjobb az, ha egyenest letámadunk valakit. Néha az emberibb megnyilvánulás hatásosabb. - Halovány félmosoly kúszik az arcomra, ami koránt sem azt jelzi, hogy megenyhültem volna az irányába. Nem felejtem el azokat, akik azzal fenyegettek meg, hogy rács mögé dugnak, ha nem úgy hajlok, ahogy az igényük megkívánja. - Alexander. Ő most az intézet vezetője, ha jól tudom. - Talán azt is mondhatnám, hogy technikailag családtag, habár nem szoktam belefészkelni magam Magnus szerelmi életébe, de jó látni, hogy végre képes volt megnyitni valaki felé újra a szívét és, aki ilyen készséggel vigyáz is rá. Ha nem így lenne talán kitéptem volna a nyelvét szerencsétlennek. De mivel ilyen boldoggá teszi azt az embert, aki az egyike a legfontosabbaknak számomra.. Hát akarva, akaratlanul is belopta magát a szívembe. Ehhez pedig tüzetesebben ismernem sem kell. A lényeg, hogy boldoggá teszi Magnus-t.

[ bocsi, hogy késtem. ]
♥️
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Lydia &  Luna
Just a few question
A kellemetlen megjegyzésére, vagy is inkább kérdésére nem válaszoltam semmit, mert nem láttam értelmét annak, hogy a beszélgetésünk ama fonalát tovább vigyük. Luna lehet, hogy élvezetét lelte abban, hogy mások felett diadalmaskodhatott szavakkal, de ez is csak a kisebbségi komplexusát mutatta. Én nem szorultam rá arra, hogy megmutassam, hatalmasabb vagyok a másiknál, épp ezért nem is kívántam részt venni a gyerekes játékában. Érettebb voltam én már annál, és egyébként is, ha a fenyegetéseimet be kívántam váltani, akkor azt meg is fogom tenni, nem volt szükség arra, hogy ezt szóban is bizonygassam. Felsőbb rendű mosollyal az arcomon küldtem felé egy megsemmisítő pillantást, de máshogy nem reagáltam le a szavait.
Amikor azt ecsetelte, hogy miképp is szokott lenni a személyzet tagjainak a kiválasztása, csak figyelmesen hallgattam őt, holott szívem szerint már rég félbe szakítottam volna őt, elvégre én nem ezt akartam tudni. Nem érdekelt különösebben, hogy mikor ki szabta meg, ki álljon a pult mögött, vagy épp a bejáratnál, elvégre engem csak a neveik és elérhetőségük érdekelt. Nem hinném, hogy sokat kértem volna a boszorkánymestertől, és ebből a körítésből arra következtettem, hogy valójában nem tud semmilyen információval szolgálni a számomra. Ezt közölte velem szerencsére rögtön azután, hogy befejezte az előbbi kis monológját.
Bólintottam egy aprót arra, amikor mondta, hogy most nincsenek nála a szükséges iratok. Nem is feltételeztem, hogy rögtön választ kapjak a kérdéseimre, mint ahogy alapjáraton azt sem, hogy a nyomozásnak ezen ága sikeres lesz. Pont ellenkezőleg. Egészen biztos voltam abban, hogy zsákutcába fogok jutni, de minden kis nyom morzsát muszáj volt tüzetesebben átvizsgálnom, elvégre soha nem lehetett tudni, mikor és hol bukkanok fontos információra. Bár, azon meglepődtem kissé, hogy ez a boszorkánymester ennyire nem volt segítőkész. Értettem én, hogy nem szívlelte az árnyvadászokat, és hogy nem volt kötelessége segíteni nekem, mint ahogy azt is, hogy nem nyerte el a tetszését, amikor nagyjából az első szavam az volt, hogy lecsukatom, ha bármit is elhallgat előlem. Hiába nem hazudtam ezzel, ő is tudhatta volna, hogy ez a büntetés, de tagadhatatlanul nem volt a legnyerőbb kezdés. Most már egyébként sem számított.
- Természetesen ez nem gond. Nagy segítség volna, ha el tudnád küldetni az Intézetbe a papírokat, amint megtaláltad őket – feleltem, és igyekeztem egy leheletnyivel barátságosabb hangnemet megütni, bár gyanítottam, hogy a rólam kialakult kép a fejében már egyébként sem fog megváltozni. Felesleges is volt törnöm magam ezért, nem is tudom, miért fordult meg ez egyáltalán a fejemben. Egy boszorkánymester ide vagy oda, ennél sokkal többen voltak, akik már utáltak engem. Ő már csak hab volt a tortán.
Mégis, a szívem legmélyén vágytam arra, hogy végre én is tartozzak valahova. Amíg én vezettem az Intézetet, akkor sem bízott meg bennem senki, épp ezért biztos voltam abban, hogy mindenki örült, amiért elmentem. Viszont amikor ránéztem Alecre, és arra, hogy őt mennyire megbecsülik, ha nem is vezetőként, de családtagként, megsajdult a szívem. Nekem ilyenben soha nem volt részem. Lehet, hogy azért, amiért ilyen keményen és érzéketlenül bántam mindenkivel, de az az eset után nehezemre esett másképp viselkedni. A gyengeségnek mindig megvolt az ára, és én keményen megfizettem érte.
- Figyelj, tudom, hogy nem volt a legjobb ötlet rögtön fenyegetőzéssel kezdeni, úgyhogy megértem, ha nem bízol bennem. De szeretném, ha tudnád, hogy ez egy nagyon fontos nyomozás. Egy vámpír gyilkolja sorra az árnyvadászokat, és hiába nem vagyunk fontosak a számodra, de életek múlhatnak a te válaszodon. Bármilyen segítség jól jön, nem számít, mennyire tartod te lényegtelennek azt. Ha hallottál bármit, pletykát, vagy akármit, nyugodtan elárulhatod. De ha személy szerint velem van bajod, akkor fordulhatsz Alec Lightwoodhoz is. Együtt dolgozunk ezen az ügyön – magyaráztam Lunának, majd a mondandóm végéhez közeledve elengedtem egy lemondó sóhajt is. Gyanítottam, hogy semennyire sem fogja a lányt meghatni az, amit mondtam, vagy amire kilyukadni próbáltam, csak szerettem volna, ha tudja, mennyire fontos ügy is ez. Nem akartam, hogy miattam lógjon meg az elkövető, amiért nekem nem akart mondani senki semmit. Bedobtam hát Alec nevét, hátha őt jobban szeretik az alvilágiak.

 
❖ Megjegyzés: Remélem tudsz vele mit kezdeni ._.❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 648
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
i believe that emotions
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


luna & lydia
my hands are clean

Sosem szerettem, ha feleslegesen rabolták az időmet. Főleg akkor nem, amikor értelmetlen dolgokról volt szó. Jelen helyzetben pedig nagyon is arról volt szó. Mégis mit tehetnék én egy árnyvadásznak? Még talán Alec-nek, vagy hogy is hívják a srácot - igyekszem nem belemászni mások szerelmi életébe - szívesen válaszoltam volna, de szerintem ő ilyen esetben elsősorban Magnus-t keresné fel, de a szőke leányzó láthatóan mindenképp reménykedett abban, hogy én leszek az, aki értelmes válaszokkal szolgál majd a számára. Szegénykém nem is tévedhetne nagyobbat. Nem én vagyok a válaszok forrása. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy mindentudó vagyok. Csak azt tudom, amire odafigyelek, mert érdekel. Ha valamit azonban nem köti le a figyelmemet, akkor úgy repül ki az ablakon, hogy csak na. Nem foglalkozhatok mindennel. Valószínűleg az időm kilencven százalékát teljesen felemésztene, ha mindenre odafigyelek. Az meg nem túl előnyös. Legalábbis nekem nem. Épp elég nekem arra figyelni, amire ténylesen fókuszálnom kell, mert elég sok mindent kell azért fejben tartanom. Na, nem mondom azt, hogy kihagy az agyam, de egy sorrend, ami szerint eljárok. Ezt pedig nem szeretem, ha bárki is felborítja. Elég morcos tudok lenni olyankor.
- Ó, szóval az a rész, hogyha kell akkor elcipelsz innen és bedugsz valami cuki rács mögé esetleg meg is bilincselsz az más terepre vonatkozott? - Szeretem néha kellemetlen megjegyzésekkel szívni mások vérét, még ha ténylegesen nem is teszem. Nem vagyok vérszívó. Azért valamivel talán egyszerűbb lenne, bár akkor meg lenne vonva az életemtől az egyik legkedvesebb történésem, a napnyugta. A napfelkeltét még sosem láttam úgy igazán. Vagy csak utána ébredtem fel, vagy már olyan korban éltünk, mikor az épületek nagy része könnyedén eltakarta a szépségét.
- A legtöbb esetben az én felügyeletem alatt választódik ki, hogy mégis kiket bízok meg. De természetesen vannak alkalmak, mikor megvan szabva, hogy ki van, vagy már előre elrendelt biztonsági emberek vannak, mert mondjuk azokat hozzák, akikben teljes mértékben megbíznak. Nem számít, hogy mit tudok kínálni inkább a saját tapasztalatuk alapján hozzák meg a döntést. - Ha minden egyes már megrendezett eseményem részleteit a fejemben hordoznám, akkor valószínűleg már rég szétrobbant volna a koponyám. Ha egynél rákerül az i-re a pont, akkor onnantól kezdve nem foglalkozom vele egyszerűen haladok tovább előre, mintha mi sem történt volna. Ezer meg egy dolgom van, ami fontosabb mint előző bulik részleteinek a fejben tartása.
- Fejből nem fogom tudni, illetve a papírok sincsenek nálam, hiszen egy már lezárt eseményről van szó, ami már megtörtént így eltartana egy darabig, míg előkeresem úgyhogy sok információval jelen pillanatban nem tudok szolgálni. - Ha most azt várja tőlem, hogy csak miatta feláldozzam a napomat, ami már így is elég kevés arra, hogy néhány dolgot elrendezzek, akkor rossz helyen kopogtat. Én azért nem fogok időt pazarolni, mert valaki meghalt. Ha valaki meghalt, akkor az is marad. Nem számít, hogy mikor adom át a papírokat nem fog megváltozni a helyzet. Úgyhogy nem értem, miért kellene annyira sietnem. Na, jó valamilyen szinten azért megértem, de mégsem az én dolgom, hogy mielőbb választ találjak a rejtélyre. Azaz ő dolga, hogy miképpen az már az ő baja. Kétlem, hogy olyan sok dolgot tudna majd összerakni az én általam kiszolgáltatott információból, ha én vagyok az utolsó lehetősége.

[ bocsi, hogy késtem. ]
♥️
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Lydia &  Luna
Just a few question
A boszorkánymester kicsit sem változtatott a stílusán, bár, ezen már meg sem kellett volna lepődjek. Igaz, nem tartottam az alvilágiakat barbár népnek, akiknek elképzelésük sincs, mi az a jó modor, de azért mégis elvártam egy bizonyos fokú tiszteletet tőlük. Lehetséges, hogy kicsit sem volt jó pont rögtön a fenyegetéssel kezdeni, nem is igazán volt szokásom ennyire az elején így viselkedni, de úgy ítéltem, hogy az ő esetében ez lesz a legcélravezetőbb. Valószínűleg tévedtem, de ez nem hatott meg a kelleténél jobban, sőt, teljesen figyelmen kívül is hagytam.
- Igazán meglepődnél, ha tudnád, pontosan mire is számítok ennek a beszélgetésnek az eredményességét illetően – válaszoltam Lunának rezzenéstelen arccal, majd kissé oldalra döntöttem a fejemet, és így vártam a válaszára. Mert, teljesen biztos voltam a nemleges választ illetően. Nem is feltételeztem, hogy egy hozzá hasonló, több körben mozgó rendezvényszervező minden apróságról tudjon egy olyan eseményről, amin valószínűleg részt sem vesz. Nem is ez volt az elsődleges célom, amiért idejöttem, de egyértelmű volt, hogy ez lesz az első kérdésem, amit felteszek neki, biztos, ami biztos alapon. És, ami a fenyegetőzést illeti, csupán egy kis ösztönzésnek szántam, hogy tudja, nem érdemes hazudnia, vagy elhallgatni az igazságot.
Az alvilágiak többsége ugyanis előszeretettel tettette a hülyét előttünk, mintha nem tudnának semmiről, pedig mi is és ő is tudtuk, hogy ez nem igaz. Valahogy mégis újra és újra eljátszották ezt velünk, mintha mi lettünk volna az ostobák, és nem ők. Ezt a menetet volt szokásom megspórolni azáltal, hogy egyből rámutatok az egyik legfontosabb tényezőre – nem számít, ha hallgat, mert azzal is ugyanúgy bűnrészessé lehet válni.
Persze a boszorkánymesterek más tészták voltak. Az összes alvilági között majdhogynem őket tartottam a legintelligensebbeknek, s egyben a legveszélyesebbnek is. Az ő esetükben sokszor nehéz volt leszűrni, mikor mondanak igazat, és mikor nem. Persze, ott voltak még a tündérek is, akikről mindez ugyanúgy elmondható volt, ám az ő esetükben mindenki tudta, hogy csak féligazságokat szokásuk mondani. Mindezzel persze nem arra akarok utalni, hogy a vámpírok és vérfarkasok idióták lennének, mert kétségtelenül voltak kivételek mindenhol, éppen csak azt, hogy a személyes tapasztalatok alapján a boszorkánymesterekkel kell vigyázni. Sokkal többet tudhatnak, mint amit elárulnak.
Amikor bizony megkaptam azt a választ, mint amire számítottam is, csak egyetértően bólintottam egy aprót. Nem hittem volna, hogy hazudott, azt biztosan kiszúrtam volna. Nem voltam már olyan naiv, hogy minden szavukat elhiggyem elsőre, s nem is fordultam bizalommal az alvilágiak felé, de az ő esetében nem fordult meg a fejemben az, hogy át akarna ejteni. Vagy, ha mégis volt ilyen szándéka, és nem az igazat mondta, azt előbb vagy utóbb úgyis meg tudtam volna, és csak ő jár majd rosszul. Egyelőre azonban inkább nem erőltettem tovább ezt a témát, mert csak felesleges egy helyben toporgás lett volna, s egyikünk sem haladt volna a dolgával. Én a kölcsönös együttműködést preferáltam, és Luna rögtön az első megnyilvánulásával rámutatott arra, hogy mit szeretne – ha rátérnék a lényegre, és minél kevesebb ideig zaklatnám őt.
- Feltételezem, a kidobókat, biztonsági őröket és az egyéb személyzetet is te alkalmazod, vagy tévednék? – kérdeztem felvont szemöldökkel, majd vártam pár másodpercet arra, hogy mit reagál majd erre – helyesel vagy sem. – Az ő nevüket és elérhetőségüket szeretném elkérni – tettem még hozzá olyan hangnemben, hogy Luna is tudja, nem kívánok magyarázkodni, habár számítottam arra, hogy nem lesz annyira készséges, hogy egyetlen szó nélkül kiadja nekem az alkalmazottai nevét.
Azonban nem rá tartozott, hogy mit akartam velük tenni, és mit sem. Persze az életüket nem veszélyeztettem, csupán kikérdezni akartam őket, hogy a mostanra már halott árnyvadásznőt mikor és kivel látták utoljára, már ha látták. Elég kicsi volt az esélye annak, hogy találok bármit is, de mostanra ez már nem tudott elkeseríteni. Biztos voltam abban, hogy csak idők kérdése, és leleplezi magát a tettes – a legjobbakkal is előfordul, hogy hibát követnek el, főleg akkor, ha elbízzák magukat. Sovány vigasz volt, én is tudtam, de lassan kimerítettem a forrásaimat, s akkor tényleg nem marad semmi, amin elindulhatnék.

 
❖ Megjegyzés: Nem a legjobb ^^" ❖ Zene: Ide ❖ Szószám: 643
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
i believe that emotions
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


luna & lydia
my hands are clean

Szüntelenül ragaszkodom a valósághoz, az emberiséghez. Az emberi oldalam az, amelyet az évek során ápoltam figyelembe se véve azt, hogy egy teljesen más természetből származom. Az árnyvadászok sosem voltam a kiemelt kedvenceim. Valahogy mindig a hideg futkosott a hátamon, akárhányszor találkoztam eggyel személyesen. Egyszerűen lesült róluk, hogy mennyivel többnek hiszik magukat, hogy az ő erejükben angyalok vére áramlik. Mégis mitől lennének többek, vagy jobbak? Attól, hogy kiváltságosan rajzolgathatják magukra a kis életüket segítő rúnákat még nem lesznek többek, vagy kevesebbek. Az pedig, ahogyan ránk néznek minden egyes alkalommal, amikor megjelenünk, szinte nevetséges. Még egymás között is néha képtelenek megadni a kellő tiszteletet. Mondjuk még mindig nevetségesnek tartom a Klávé szemszögét a világot tekintve. Mintha minden fekete-fehér lenne pedig koránt sem az. Valaki nem lesz rossz, mert démonvér kering a szervezetében. Mondhatnánk, hogy ez igaz, de ha valakiben ott van a hajlam annak nem szükségeltetik démonvér. Persze, megmenthető, de csak a megfelelő körülmények között. Azokat pedig általában senki nem teremti meg a legtöbb elveszett gyerek számára. Ebben szerencsésnek mondhatom magam. Magnus nagyon sok mindent adott az életemhez, habár talán az egyik legfontosabb közös pontunkból sosem kértem és talán soha nem is fogok. Nem nekem való. A hatalom, az erő amely az ereimben vándorol egyik porcikámból a másikba, veszélyes és rémisztő. Én pedig jobbnak látom még csírájában elfojtani a problémát.
A sűrű hét ellenére nem érzem magam különösebben fáradtak, vagy leterheltnek. Engem inkább ez az, ami felturbóz. Bár azért néha nekem is vannak rosszabb pillanataim, amikor az álmatlanság beterít és elvon tőlem egy egész napot. Az pedig olyan, mintha tettem volna a dolgom és közben szünetet tartottam volna, de valahogy mégis egy egész napos kihagyás romokba dönthet mindent. Utána csak kapkod az ember, hogy mindennel kész legyen, de a vége az lesz, hogy mielőtt kész is lehetne a kártyavár a figyelmetlensége miatt összedől. Ezért is kell mindig teljes mértékben odafigyelni arra, amit éppen csinálunk, különben az egész mit sem ér.
Az árnyvadászok mindig tudják, hogy mikor a legalkalmatlanabb pillanat a megjelenésükre, de nem zavartattam magam különösebben egyszerűen csak szerettem volna a lehető legrövidebbre zárni ezt a kis találkozót, mert még ezer egy dolgom van, amit el kell intéznem és a legkisebb gondom az, hogy valami ügyben segédkezzek, amiben valószínűleg csak közvetett szereplő vagyok, mert igyekszem elhatárolni magam a politikától és az egész árnyvilágtól. Attól, hogy eseményeket szervezek, gyűléseket teszek lehetővé még nem folyok bele a dolgok részleteibe. Az nem az én dolgom. Én nem teszek fel olyan kérdéseket, amelyre úgy is tudom, hogy nem érkezne egyenes válasz.
- Hah, igazán kedves, hogy már azzal fenyegetőzik, hogy lecsukat, ha nem azt mondom, amire számít. - Sosem fogom megérteni, hogy miért kell vádaskodni. Persze én kértem, hogy térjünk a tárgyra, de azért mégis. Úgy néz ki, hogy eme szépség csak kívülről ragyog, belülről ugyanolyan elfuserált, mint az összes többi.
- Rengeteg eseményt, bulit szervezek. Amire éppen szükség van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy naplózom is, hogy mikor, mi és hol történik. Amit nem kell tudnom abba nem ütöm bele az orromat. Ha pedig más kérdése nincs, akkor sajnálom, de nem segíthetek. - A legtöbb esetben inkább vagyok azzal elfoglalva, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. Meg semmi probléma ne történjen egy-egy esemény során, nem azt fogom nézni, hogy mikor csinálnak ki egy árnyvadászt. Mintha érdekelne..
[ bocsi, hogy késtem. ]
♥️
Vendég
Vendég

avatar
i believe that emotions
give us power


Lydia & Luna
Nem telt el még sok idő azóta, hogy visszatértem Idrisből New Yorkba. Persze egyből belevetettem magam a jelentések tanulmányozásába, és Alecet is részletesen kifaggattam arról, hogy mit tud az ügyről, ám ez is kevésnek bizonyult. Bárki is volt az elkövető, nem hagyott maga után nyomokat, s addig, amíg nem történt újabb eset, én sem tudtam nagyon min elindulni. Aleckel voltak ugyan elképzeléseink, de ezek mind csak elméletek voltak, kézzel fogható bizonyítékunk nem volt még, és ha nem akartuk azt, hogy a Szövetség felbomoljon, akkor nem mutogathattunk újjal egy vámpírra sem anélkül, hogy teljesen biztosak lennénk a gyilkos kilétét illetően.
Épp ezért vártam azt, hogy mikor találunk rá egy újabb társunk holttestére – magam akartam ugyanis kivizsgálni a helyszínt. Nem azért, mert nagyra tartottam volna magam és a képességeimet, vagy mert lebecsültem volna a többieket, akik még részt vettek a nyomozásban, egyszerűen csak a saját szememmel akartam látni a helyszínt, és a saját kezembe akartam venni az irányítást.
A halott árnyvadásznőre tegnap este találtak egy sikátorban a kidobandó szemét között. Csak úgy, mint a többiek, az ő vére is teljesen ki volt szívva, ami mutatta, hogy az elkövető továbbra is ugyanaz volt – ha nem is ugyanaz a személy, de ugyanannak dolgozott. A nő ruháiból ítélve valamilyen buliból jöhetett, amikor rátámadtak, épp ezért kiderítettem, hogy annak a sikátornak a közelében aznap este hol volt bármilyen rendezvény. Mivel közel volt a központhoz, ahol sok esemény szokott lenni esténként, sokáig tartott leszűkíteni a kört, ám végül is sikerrel jártunk. Ezt követően már csak annyi dolgom volt, hogy a résztvevőkről szerezzek egy listát, ami előre mozdíthatja a nyomozásunkat. Persze, még ha lett is volna egy ilyen lista, akkor sem lett volna biztos, hogy az elkövető szerepelt volna rajta, de jobb alappal nem rendelkeztem, s ha zsákutcába is futok ezzel, akkor is tudni fogom legalább, hogy hol nem érdemes keresgélnem. Jelenleg még túl sok lehetőségem volt.
Így kerültem hát Bronx egyik raktár épületébe, ugyanis a legutóbbi információim alapján Luna Hellfire, aki azt a bizonyos rendezvényt szervezte, itt tartózkodott éppen. Egy boszorkánymester volt, így nem lepődtem volna meg azon, ha tényleg tudott volna valamit az esetről – a boszorkánymesterek mindig többet tudnak, mint amit mutatnak -, de elvárások nélkül jöttem.
- Luna Hellfire – szólaltam meg határozott hangon, ahogy közelebb lépkedtem egy fekete hajú lány felé, aki véleményem szerint az illetékes lehetett. Mikor pedig ő is felém fordult, megbizonyosodtam arról, hogy tényleg jó személyhez jöttem, bár az kicsit sem tetszett, amilyen ingerülten rám pillantott.
Felvont szemöldökkel néztem rá, arcom azonban rezzenéstelen volt, nem lehetett róla semmilyen érzelmet leolvasni, még akkor sem, amikor látványosan végigmért. Elképzelésem sem volt, hogy mi fordult meg a fejében ez idő alatt, de nem is igazán érdekelt. Csak gyorsan fel akartam tenni neki a kérdéseimet, hogy aztán megkapjam azokat a válaszokat, amikre egyébként is számítottam, majd továbbléphessek, más irányban nyomozva.
Már épp nyitottam volna a számat, hogy egy hivatalos köszöntést mondjak neki, megemlítve benne a Klávét és a Törvényt is, hiába tudtam, hogy az alvilágiak esetében ezeknek a szóvá tétele teljesen mindegy volt. Fenyegetőzhettem volna mindezzel, őket általában nem hatotta meg, de mivel a Klávé diplomatája voltam, kötelességemnek éreztem legalább ennyit megtenni azért, hogy a hivatalosság keretein belül maradjak. A boszorkánymester azonban látszólag ebből nem kért, mert megelőzött, s nem hagyta, hogy elmondjam a sablon szövegemet.
A hangnem, amit megütött, kicsit sem tetszett, de nem tettem szóvá neki, csak érzelemmentes arccal meredtem rá, miközben karba tettem a kezemet.
- Rendben, akkor egyből a tárgyra térnék. A tegnap este szervezett alvilági rendezvényről lenne szó. Az egyik társunkat meggyilkolták, amíg ott volt, a sebeiből ítélve egy vámpír tette. Tudsz erről bármit is? – kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. – Kihangsúlyoznám, hogy a hallgatással is bűnrészessé lehet válni, és szerintem nem kell elmagyaráznom, hogy ez milyen következményeket von maga után – tettem még hozzá kissé oldalra billentett fejjel, s így tanulmányoztam Luna reakcióját.
Ha hazudni akart volna, azt egyből megneszeltem volna, és ő sem akarhatta kivívni az én ellenszenvemet. Mert ha bármilyen bizonyíték mutatni fogja, hogy ő részese volt a dolognak, én magam fogom vezetni a kihallgatását, s abban semmi köszönet nem lesz. Jobban teszi hát, ha az igazat mondja.
Ha bármi nem okés, csak szólj ^^  ● words: 677 ● ©
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
i believe that emotions
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése


luna & lydia
my hands are clean

Megannyi eseményt leszerveztem már mind az embereknek, mind pedig az alvilágiaknak. Habár árnyvadász ügyletekbe nem bonyolódom bele azért egyszer igazán szívesen megmutatnám nekik is, hogy miképpen kell egy ünnepséget megszervezni. Elég sokszor betáblázom magam, hogy egy kicsit úgymond elkövetkeztessek mindentől és ne kelljen a saját gondjaimat marcangolnom. Az igazság az, hogy szeretek szervezni és embereket utasítgatni kedvem szerint. De egyikük sem panaszkodhat, mert teljesen fair vagyok a munka terén. Nem dolgoztatom őket halálra és azért elintézem, hogy őket is rendesen megfizessék. Úgymond "jófej" főnök lennék, ha a saját fizetésemből adományoznék nekik egy keveset, de az nem az én asztalom. Inkább kiharcolom, hogy annyival többet fizessenek, hogy az ne valami olyan alacsony fizetést garantáljon az embereimnek, hogy legszívesebben sarkon akarnak tőle fordulni. Ha már valamit csinálunk, akkor azt jól is csináljuk. A legkevesebb az, hogy meg is fizetnek érte.
A naptáramban jelenleg két esemény szerepel az elkövetkezendő hétre, amit valahogy össze kell egyeztetnem, mert mindkettőnek tökéletesnek kell lennie. Habár az egyik lesz csak az alvilágnak a másik pedig valami bugyuta témájú esküvő. Talán valami minyonokat akarnak lézerkarddal? Komolyan, mint valami rossz fétis, de ilyen esetekben nem adatik meg számomra a lehetőség, hogy nagyon ellenkezzek, bár nem tagadom, hogy sokszor próbálom az ügyfeleimet az ízlésesség határán belülre tuszkolni. Ez persze nem mindig sikerül, de azért próbálkozni szabad.
Jelen pillanatban egy raktárépületben vagyok, ahol a jövőhéten egy hatalmas összejövetelt akarnak tartani. Az, hogy ki nem kérdeztem. Hogy miért szintén nem kérdezem. Nem azért vagyok, hogy kérdezzek, hanem hogy létrehozzak dolgokat. Amíg pedig hasznom származik a dologból ostoba lennék beleütni az orromat más dolgába.
- Nem.. Megmondtam, hogy azt a jobb sarokba kell, nem pedig a balba. - Dühödten szólok rá az egyik pódiumot cipelő párosra, akik nagyon sóhajtanak, majd elindulnak a másik irányba, ahova eredetileg kellett volna.
A hátam mögül a nevemet hallom, de még számomra ismeretlen forrásból. Az idő pénz és jelen pillanatban nem mondhatom, hogy túl sokkal rendelkezem belőle ezért csöppet ingerülten fordulok meg a tengelyem körül. De csak ekkor látom tisztán, hogy aki az időmet akarja pazarolni az egy árnyvadász. Hah. Nem tudom, hogy mit akar, de az biztos, hogy tőlem nem kapja meg. Hm. Látványosan végigfuttattam rajta a szemeimet. Vagy talán mégis?
Amennyiben a nevem után még valami hivatalos maszlagot kíván mondani, akkor egyszerűen a szavába vágok, ha pedig nem szólal meg abban az esetben egyszerűen csak elkezdem.
- Térjünk a tárgyra, mert nem igazán van elfecsérelni való időm.

[ kicsit béna ígérem a következő jobb lesz. ]
♥️
Silent Brothers
❖ admin

avatar
i believe that emotions
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
give us power
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Sponsored content

i believe that emotions
give us power

1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Raktárépület

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Bronx-
Ugrás: