descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Chuck and Cheese's étkezde
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Elmondhatatlanul zavart, hogy a saját gondolataimtól, a képzelgéseimtől még csak mozogni sem bírok. Az pedig, hogy Alesea képzeletbeli lénye mindenbe belekötött az csak hab volt a tortán. Mindig is utáltam, ha piszkálnak, ha nem hagyják, hogy a saját kis tempómban, a saját kis világomban működjek, ahogyan én akarom, de most valahogy még ez is jól esett. Ugyanakkor dühös voltam, hogy csak így kaphatom őt vissza, hogy még ez sem a valós Alesea.. Csak egy képzelgés.
- Én lennék ünneprontó? - Zavarodottan pillantok rá, mikor észreveszem a kis előadást, ahogyan egy hatalmas férfinek az életéért küzdenek. Sosem értettem, hogy aki olyan, hogy már magától hazagurulna azért miért küzdenek. Valószínűleg, ha beteg akkor legkevésbé sem vágyik az életre, ha pedig nem beteg csak a saját hibájából hízott el ennyire, amiért ide járt állandóan, akkor meg szerintem tele van önutálattal, hogy ő miért nem képes lefogyni, de persze semmit nem tesz érte. A lényeg, hogy az élet mindig kegyetlen fordulatokat hoz a számára és az, hogy erre még az apám is rátesz egy lapáttal, hát nem biztos, hogy hevesen kapaszkodnék az életbe a helyében.
- Igen.. Valamit csináltál a fejemmel mert olyan dolgokat látok, amik nincsenek ott.. Ez nem normális.. Csak vess véget ennek az egésznek.. - Érzem, ahogy a saját gyomorsavam kaparja a torkomat, a fogaim egymásnak koccannak, ahogy összeszorítom őket. - Kérlek. - Nyögöm ki és legalább olyan nehezemre esett ez, mint végigsétálni üvegszilánkokon, miközben folyamatosan ütnek és rugdosnak, na meg a végére csúcspontként átmegy rajtam egy úthenger.
- Oké.. Legyen! Csak csináld vissza ezt az egészet, mielőtt belebolondulok. De persze vannak más kikötéseim is a dologgal kapcsolatban. - Ha azt akarja, hogy szépen játsszak, akkor nem elég nekem csak az, hogy én hunyászkodom meg előtte. Lehet, hogy erősebb és feljebb valóbb ebben a tekintetben, mint én magam, de tényleg olyan nagy szám lenne, hogy a lánya vagyok, ha rögtön az első kérésére összehúzom magam és vakon követem a parancsait? Hát, ha ilyen tervekkel rendelkezett, akkor sajnos el kell keserítenem, hogy senkinek nem leszek a pincsije.
remélem tetszik  
Leviathan
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
Mindig ott vagyok, ahol lennem kell.
Karaktered arca :
Tom Ellis
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Mindig is szórakoztatott, ahogyan a halandók küzdenek mások életéért. Mintha csak kötelességük lenne, hogy mindent megtegyenek azért, hogy az előttük szenvedő nyerjen még egy napot, órát ... percet. Pedig, ha tudnák, hogy mindez hasztalan, minden törekvésük oktalan próbálkozás a megállíthatatlan ellen, akkor talán beletörődnének a sorsukba és elfogadnák, hogy semmit sem jelentő jelenük egy apró porfing az univerum végeláthatatlan nagyságában.
A monstrum még mindig nem volt jobban, de hogyan is lehetne, hiszen amíg nem oldom fel a rontást, addig nincs ember e világon, aki segíteni tudna rajta. Ők mégis igyekeznek megváltást találni neki, szívét masszírozzák a Stayin' Alive ritmusára, s a dal hangjegyei az én fejemben is megjelennek, mosolyra és nevetésre ingerelve addig is remekül szórakozó kedélyem.
Éppen egy újabb falatot toltam be magamba, élveztem az ízek és textúrák kellemes harmóniáját, amikor megláttam őt, a lányom. Feldúltan, idegesen lépdelt felém és ahogyan letette magát velem szembe, úgy állta útját az eddigi szórakozásokmnak. Sóhajtottam, majd megráztam a fejemet. - Neked is szép napot lányom... Ünneprontó!
Üzentem felé pikirten, majd ujjammal csettintve engedtem el a zsírpacák tüdejét, aki erre hosszú hörgéssel lélegzett fel.
- Vigyék ki, a friss levegő biztosan jót tesz neki! - kiáltom a bámészkodók felé, majd amikor látom, hogy megpróbálják felsegíteni, ami valljuk be, embert próbáló virtus, minden figyelmem Luna felé fordítom, aprót cuppogva ajkaimmal. - Egyél pár falatot, mintha csont és bőr lennél!
Nevetem el magam, majd egy újabb falatkát nyomok be, s kissé telé tolom a tálcát, hogy nyugodtan vegyen belőle, ha szeretne.
- Csináltam veled bármit is? Addig még rémlik a dolog, hogy tiszteletlen voltál velem. Utána, ha jól rémlik, helyretettem a dőreséged, és végül otthagytalak a sikátorban, mint eb a szarát. Ezt nem lehet csak úgy visszacsinálni, nem mehetek vissza az időben és beszélhetlek le arról, hogy ilyen mufurc legyél! - nevetek fel, majd egy alkalmazottat figyelek, amint az előbbi malőr utórengéseit takarítja fel egy felmosóval. Pontosan ez az, amit mindenkitől elvárok, alázatot és odaadást, a feladatra való koncentrálást és azt, hogy tudják, hol a helyük. Luna ezek egyikét sem bizonyította viharos találkozásunkkor, s most mégis parancsol, ügyet sem vetve arra, hogy éppen egy színházi előadást csodáltam, miközben kétséges eredetű nassolnivalóval tömtem a fejemet. Felháborító!
- Annyi viszont mindenképpen letisztult előttem, hogy nem igazán vetted a lapot. Még mindig azt hiszed, hogy egy szinten állunk, hogy beszélhetsz úgy velem, mint egy útszéli kéregetővel, hogy megengedheted velem szemben ezt a hangnemet... Fel kell elevenítenünk a tananyagot vagy képes vagy higgadtan, nyugodtan beszélgetni velem?
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
Hobbi :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Nem tudom, hogy mit csinált velem. Egyszerűen kezdett kicsúszni a kezeim közül az irányítás. Nem láttam már tisztán. Azon kaptam magam, hogy egyre nehezebb volt megállapítani számomra, hogy mi valós és mi csak a képzeletem szüleménye. Még mindig elképzelhetetlenül valósnak éreztem, hogy a testem lángra kapott, hogy meghaltam. Szinte éreztem a halál hideg ölelését, ahogyan a lelkemet megkaparintja, de aztán újra feleszméltem és csak sikítottam egymagamban. De rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Tömeg volt körülöttem és mindenki úgy nézett rám, ahogyan egy őrültre néznek. Nehezen találtam meg az egyensúlyt a valóság meg a képzelet között. De leginkább járás közben okozott mindez számomra problémát. Főleg az, hogy még mindig nem volt rajtam semmi ruha csak, amit a sztriptízbárban viseltem, ami koránt sem volt sok. (..)
Magam sem tudom, hogy miképp keveredtem haza, vagy egyáltalán ténylegesen otthon voltam-e nem pedig valakinek a lakásán. Egy pillanatra még azt hittem, hogy Alesea-ba futottam bele és a szívembe akaratlanul is belemarkolt a fájdalom, majd földhöz vágta és jól meg is taposta. De igazából csak a tükörnek sikerült nekimennem. Végül sikerült ruhát aggatnom magamra, miután háromszor sikerült újra meg újra fordítva felvenni. Nem tudom, hogy mi történt, vagy mennyi ideig ütöttem ki magam, de végül ahelyett, hogy megtaláltam volna az apámat, hogy kirángasson ebből a labilis állapotból egyszerűen kidőltem az ágyamon és elaludtam. (..)
Az időérzékem teljesen elkopott nem tudom, hogy mennyi idő telt el ténylegesen, vagy mi zajlott le körülöttem, de ahogy felébredtem úgy éreztem valamivel kicsit jobban ura vagyok a dolgoknak, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet. - Talán utánozni kívánsz azzal, hogy a ruhámat viseled? - Teljesen lefagytam és a vállaim felett megpillantottam a nővéremet, aminek hatására leestem az ágyamról. Nem. Ez nem lehet igaz. Megráztam a fejemet, majd pedig a hajamba túrtam aztán kezeimbe kaptam a cipőmet és úgy viharoztam ki a lakásból. Meg kell találnom őt. Muszáj.
Zavarodottan bolyongtam az utcákon immáron a cipőmet sikerült felhúznom, amikor már kezdtem volna feladni a keresést, hiszen egy nagyvárosról volt szó lehunytam a szemeimet és megpróbáltam koncentrálni.. Valahogy megérezni őt, vagy valami. Aztán nem tudom, hogy csak úgy azt hittem érzek valamit, vagy hülyeségből indultam csak el, de végül a megérzésemre hallgatva mentem egyenesen fordultam le jobbra, vagy éppen balra. Végül egy gyorsétterem előtt álltam meg, ahol egy kisebb tömeg gyűlt össze középtájon, miközben mellettük az apám eszegetett teljesen nyugodtan. Az asztalhoz siettem és helyet foglaltam vele szemben, mielőtt még orra esnék, vagy megszédülnék. - Akármit is csináltál, csináld vissza. - Mormogom ügyet sem vetve a szenvedő férfira a földön.
remélem tetszik

Leviathan
❖ Bukott angyal

avatar
Tartózkodási hely :
Mindig ott vagyok, ahol lennem kell.
Karaktered arca :
Tom Ellis
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Fogalmam sem volt, hogy miért éppen ezt a helyet néztem ki magamnak, de ahogyan szembe találkoztam azzal a hatalmas, nagy plüssegérrel, tudtam, hogy nekem ezt az éttermet meg kell látogatnom. Figyeltem a sorbanállókat, az asztaloknál ülőket, néztem, ahogyan magukba tömik az olajban sült és szénhidrátban gazdag fogásokat, s képzeletben már dörzsöltem a tenyeremet, hogy mennyi, de mennyi lélek kerül majd Beelzebub hercegségének szolgasorába.
- Üdvözöljük a Chuck E. Cheese's-ben, miben segíthetek?
- Szia Kedvesem! Milyen kellemes fogadtatás! Legyen mondjuk egy ... őőő ... mondjuk...
- Haladjon már ez a sor csessze meg! - egy öblös férfihang kiált felém, s ahogyan megfordulok, egy két méter magas, kétszáz kilós zsírtorony vörösödik mögöttem, akinek nem biztos, hogy ezt az éttermet kellett volna választania, hiszen már az is szuszogásra bírta, hogy kissé megemelte a hangját.
- Egyesek milyen bumfordiak, nem? Mindegy, mindegy... Egy XL Party csirkeszárny tálat kérek Kedvesem és hozzá egy diétás kólát! Vigyáznom kell az alakomra - felnevetek, mire a pénztárban álló lány is megenged magának egy apró mosolyt.
- Lehetne gyorsabban? - ismét csak gömbőcke türelmetlenkedik, s én csak sóhajtva, fejemet rázva próbálom kizárni az aurámból. A velem szemben álló lány már éppen elnézést kérésre nyitotta volna a száját, de mosolyommal hárítottam udvariasságát.
- Ne is törődj vele ... Esther! - pillantok a névtáblájára, majd készpénzzel fizetem ki a számlát és pár pillanattal később már egy tálcával a kezemben keresek egy megfelelő helyet magamnak. Egy központi asztalt választok, de még mielőtt elfoglalom a helyem, megállok a vaskos tokájú férfi előtt.
- Mit akarsz? Nem tetszik valami bunkókám?
- Csak azon tűnődöm, milyen gyorsan érnek ki a mentők... VALAKI HÍVJA A KILENCTIZENEGYET! - kiáltom el magam, majd figyelem, ahogyan a hegyomlás eldől, miközben szájából szükre hab és felköhögött vér szakad ki. Vállat vonok a helyzet felett, s miközben a rokonsága aggódva gurul mellé, leülök a székemre és lassú haláltusáját figyelvén kezdek hozzá a csirkeszárnyakhoz.
- SEGÍTSEN VALAKI! - ordította a feleségének tűnő gömbszerkezet, miközben én a BBQ ízesítésű szárnyharmadot merítem meg a kéksajtos mártásban, s ahogyan először tapasztalom az ízek forradalmát, úgy szalad össze a számban a nyál és értem meg, hogy röfögő sortársam miért siettetett annyira.
- Tudom, nehéz lesz, de fordítsák az oldalára, le ne nyelje a nyelvét! - mosolygok a zűrzavarra, majd bólogatva ismétlem meg címszavakban a ajánlást fogaim között morzsolva a kellemesen átsült húst.- Az oldalára. Megfullad ... a nyelve...
Váltok egy mézes-citromos falatra, s kicsit már sajnáltam is az előttem vergődőt, hogy ő soha többé nem kóstolhatja ezt a mennyei mannát.
- Ez az, ne adják fel! - biztatom őket, majd egy pillanatra megszeppenek a rám szegülő tekintetek miatt, azonban ez sem tántorít el attól, hogy egy csípős szárnyat toljak magamba.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members

Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
Hobbi :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Napi vicc
» Chuck, és Faythe...hogy mi lesz ebből...?!!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Staten Island-
Ugrás: