descensuc averno facilis est

the descent into hell is easy


Share | 
Chuck and Cheese's étkezde
if i cannot move heaven, i will raise hell
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
foglalkozás :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Nem bírtam elviselni. Túl sok volt a számomra egyszerűen képtelen voltam őt úgy befogadni az életembe, mintha mindig is a részese lett volna. Ha annyira a részese akart volna lenni megmenthetett volna minket édesanyánk halálakor. Szárnyai alá vonhatott volna, de egyáltalán nem érdekeltük. Egészen addig felénk sem fordította a tekintetét, amíg nem voltunk számára hasznosak. Vagyis csak már vagyok. Mert Alesea nincs többé és, ezen semmi nem változtathat. Az pedig, hogy itt van előttem, alakja könnyedén elevenül meg a szemeim láttára. Egyáltalán nem segít a számomra. Minden seb újra feltépődik bennem és az, hogy azt akarja, hogy mindezt megosszam vele, hogy láthassa a nővérem.. Elszakad bennem a cérna.
A kifakadásom után úgy rogyok össze, mintha mindent kiadtam volna magamból és csak az állandó üresség maradt volna fenn maga után. Nem tudom, hogy ez valami újabb játszma kívánt lenni, vagy sem... Hiszen egy részem még mindig úgy érzi, hogy ez az egész csak egy játék a számára és semmit nem jelent neki. Egy démonról beszélünk, aki majd kétszáz évig betartotta az ígéretét, hogy távol maradt a gyerekeitől. Talán nem is esett nehezére mégis nem tudom nem megsajnálni egy kicsit. Valahogy sikerült beférkőznie a bőröm alá. Talán pontosan ez volt a célja, de ez még nem jelent meghívót az életembe.
- Várj! - Szólok utána, mielőtt még elviharozhatna a helyszínről, mintha mi sem történt volna. - Most már mind a ketten tudjuk, hogy miképpen érez a másik. Akkor próbáljunk meg egyről a kettőre haladni.. Mit gondolsz? - Letörlöm a könnyeket az arcomról és úgy nézek fel rá a székből, kicsit felé fordulva. - Ne feszegessük a másik határait, és attól még, hogy a jövőben nem fog összekötni bennünket semmi, még mindig ott van a feltételem, hogy találjuk meg Alesea gyilkosát. Mert nem hiszem, hogy az egész csak baleset lett volna.. - Habár mindig szeretett veszélyes vizekre evezni azt is jól tudom, hogy nagyon is értett ahhoz, amit csinált. Mindig olyan lelkesedéssel, szenvedéllyel varázsolt olyan biztos volt a dolgában, hogy ezért egy kicsit talán irigyeltem. Milyen nevetséges. A halála pillanatáig veszekedtünk azon, hogy nem akarok varázsolni, mégis a halálától kezdődően kezdtem el az erőmmel ismerkedni.. Ha csak egy kicsit is előbb, akkor talán még most is élne. Vagy vele együtt lennék halott, de akkor legalább nem fájna ennyire. - Na, de akkor benne vagy, hogy együtt kiderítjük mi is történt vele biztosan, vagy inkább magadtól akarod csinálni? - Én úgy sem adom fel, ha mondjuk különválva kellene nekilátnunk a dolognak csak rajta áll, hogy velem kíván-e dolgozni. Ha pedig tényleg annyira fontosak voltunk neki, mint azt állítja, akkor kétlem, hogy elutasítana egy ilyen lehetőséget.
ez most picit gyenge 
Levi
❖ Bukott angyal

avatar
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

- Igen Luna, anyád kért meg rá ... sőt, követelte, hogy hagyjalak el titeket! S miért? Mit gondolsz, hogy miért? - visszahúzom az el nem fogadott kezemet, majd orrnyergem masszíroztam meg sóhajom közepette. S már éppen megválaszoltam volna a saját kérdésemet, amikor elkiáltotta magát és felpattant a székből. Figyeltem szavait, a dühöt, a mérget, a gyűlöletet villanni kígyó szemeiben, s amikor újra leült, amikor az éltető oxigén után kapkodott, felemeltem bal kezemet és egyetlen csettintéssel szakítottam ki a valóságból és küldtem mindkettőnket egy álom szerű dimenzióba.
- Akkor legyen elég. - hangom fénytelen volt, csendes és csalódott. Körbenéztem az alaktalan térben, s csak csillagokat, a végtelen univerzum sötét feketeségét láttam, az asztalt és a két széket, ahol ültünk, de minden más eltűnt mellőlünk, a pillanat műve alatt vált köddé. És már Aleseat sem látta, kísértő szelleme már nem gyötörte a lelkét, s ahogyan elűztem fejéből a zavart okozó gondolatot, én is elveszítettem a reményt, hogy valaha olyannak lássam őt, mint amilyen a halála előtt volt. Mert amivé lett, azt képtelen vagyok elfogadni vagy elviselni...
- Soha nem akartam egyikőtöknek sem ártani. - őszinte vagyok és ezt látnia kell rajtam, s ahogyan az asztalra dőlök, melyről eltüntettem a tálcát és a csirkeszárnyak megszámolhatatlan sokadalmát, úgy folytatom mondandómat. - Amikor először találkoztam anyátokkal, gyönyörű szép volt, pontosan olyan, mint te... Magabiztos, kacér, felvilágosult, vicces és neki volt a legszebb mosolya, ami valaha láttam. Szerettem őt Luna, és tudom, hogy ő is szeretett engem ... és annyira hihetetlen volt, annyira váratlan, képtelenség, hogy én, a Pokol egyik hercege egy halandót? De megtörtént, s aztán megszülettetek...
Sóhajtok a mondandóm közben, kell ez a pár másodperc, hogy összeszedjem magam, de kétszáz év gyászát lehet pár pillanat alatt feldolgozni?
- Meggyűlölt utána. - elfordulok tőle, s egy cigarettát veszek elő, melyről pontosan tudom, hogy nem létezik, mégis a gondolata, a rituálé felett érzett nyugalom csillapítja lelkem káoszát, amikor meggyújtom. - Sajnálom, régi szokás...
S már oltom is el a szálat, mely így füstté válik, mint a pamacs, amit tüdőmből eresztek ki. - Isten hangját hallotta, kárhozatként gondolt rátok, mit tehettem volna? Megölöm? Elrabollak tőle titeket? Harcoltam a magam módján értetek, de nem volt elég, kevés voltam, ellágyultam, mert én még mindig azt a nőt láttam benne, aki egykor volt... Nem láttam más megoldást, minthogy elengedlek titeket, de próbálkoztam Luna, hidd el nekem, próbálkoztam, de amikor meghalt anyátok, kicsúsztatok a kezeim közül. Eltűntetek, mintha sosem léteztetek volna... Mégis mit gondolsz, én hogy éreztem magam, amikor kétszáz év után megláttam a nővéred lelkét a Pokolban? Mit gondolsz, hogyan találtalak meg annyi év után?
Ismét csak elfordulok tőle, majd felállok az asztalról és tarkómat masszírozva lépkedek jobbra-balra. - Ő ... odalent, már nem a nővéred. Ha előbb találok rá, ha közbe tudok avatkozni, ha korábban megtudom, talán... - azonban ebben a történetben nincs talán. Nincsen ha és senki sem teszi fel a "mi lett volna" típusú kérdéseket. A Pokol szörnyű hely, a legerősebbet is maga alá gyűri, s Alesea, legalábbis úgy, ahogyan Luna ismerte, már nem létezik, csak az elméjében. - Nekem csak a bosszú jutott belőle, ennyi maradt, ennyit tudok felmutatni... Ennyi vagyok. Nincs több, nincs más, csak te ... és mégsem akarsz magad mellett. Persze, megértem... Elfogadom!
Emelem meg a hangomat az utolsó szónál, majd ismét szembe fordulok vele, ujjaim az asztal lapján kopognak, és életemben először nincsenek szavaim a folytatásra. Képtelen vagyok folytatni, tenni vagy mondani bármit, csak állok ott összetörten, kínban és fájdalomban, s az egyetlen, aki megváltást adhatna, gyűlöl. És megvet. Én pedig csak annyit tudok tenni, hogy igazat adok neki, hogy elengedem őt.
Luna csettintésem utolsó zöngéit hallhatja immáron az általa ismert realitásban, s páran felénk is fordulnak, bólogatva jegyezve meg, hogy ez bizony betyáros egy hangvihar volt! Engem azonban egyikük tekintete sem érdekelt, csak a lányom figyelmét akartam. - Üdvözlöm Magnust!
Ezt tekinthette úgy is, mint utolsó, végső elköszönést, mintha elfogadnám, hogy rám sosem fog úgy gondolni, mint arra a másik boszorkánymesterre. Talán elég lesz rá újabb kétszáz év, hogy megszokjam ennek gondolatát.
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
foglalkozás :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Nem akartam tőle semmit. Csak azt akartam, hogy menjen oda vissza, ahonnét jött és soha többet ne kelljen őt látnom. Minden sokkal egyszerűbb volt, amíg nem bukkant fel. Nem engedem, hogy a saját veszteségemet az övéhez hasonlítsa. Hiszen semmit nem tudott Alesea-ról. Nem is ismerte, nem tudhatta, hogy mit szokott minden reggel csinálni, hogy mennyire idegesítő tudott lenni, amikor állandóan a varázslatokat figyelte olyan csillogó szemekkel, amelyeket még csak nem is láttam. Az ég világon semmit nem tud. De, semmit.
- Nincs ezekben nincs. Nem engedek belőlük. Eldöntöttem és kész.. Nem akarok tőled semmit.. - Csak vissza akarom kapni az életemet, amikor az volt az egyetlen gondom, hogy nem akartam varázsolni. De már ez sem ugyanolyan. Semmi nem ugyanolyan. Hiszen már megtörtem az ígéretem. Egy embert már lángra lobbantottam pedig nem állt szándékomban.. Én tényleg nem akartam. Magnus-t is megbántottam. Teljesen elvesztettem és nem kell ehhez még az, hogy ő is összekuszálja az elmémet.
A kezére még csak ránézni sem vagyok hajlandó egyszerűen összefonom a karjaimat magam előtt és még a fejemet is elfordítom. Nem akarok ránézni, sem pedig Alesea-t nem akarom látni. Egyszerűen nem megy. Nem tudok ránézni anélkül, hogy ne szakadna bele a szívem.
- Mégis mi volt ez az ígéret? Hogy távol maradsz tőlünk? Akkor igazán megtarthattad volna, mert nem most kellene beállítanod úgy, mint egy törődő apának, amikor az első dolgot nem tudod rólam.. - Nem voltam hajlandó odanézni továbbra sem. Egyszerűen nem bírtam ránézni úgy, hogy közben a könnyeimmel küszködtem, mert úgy éreztem, hogy mindjárt felrobbanok. Vagy legalább magammal robbantom fel ezt az egész kócerájt. Egyszerűen nem voltam rá képes.
Nem akartam őt beengedni az elmémbe, a legszemélyesebb kis zónámba ott, ahol egy kis buborékban láthatom a nővéremet, aki már nincs többé és akárhányszor megpillantom csak fájdalmat okoz számomra, mert tudom, ha odamennék és megpróbálnám megölelni csak a levegőn nyúlnék keresztül. Az egész a legkegyetlenebb képzelgés, amelyben valaha részem volt. Még elégni sem olyan fájdalmas, mint őt látni úgy, hogy tudom sosem ölelhetem meg. Hogy soha többé nem fogunk összeveszni azon, hogy én nem akarom, hogy közöm legyen a mágiához, míg ő a saját vesztébe rohan. Utálom, hogy az utolsó pillanatban is veszekedtünk. Hogy esélyem sem volt elbúcsúzni, vagy kibékülni. Egyszerűen csak elveszett. Nincs többé.
Érzem, ahogy a könnyeim végigfolynak az arcomon és nem bírom tovább. - ELÉG LEGYEN! - Felpattanok a székemből és az asztalra vágok, még a kígyószemeim felett is elveszítem az uralmamat. - Egy percig se csinálj úgy, mintha érdekelne, mert ha számítana neked ő vagy én már rég nem kínoznál azzal, hogy őt kell látnom, ami csak arra emlékeztet, hogy mikor utoljára beszéltünk is olyan dolgokat vágtunk egymás fejéhez, amit kismilliószor megbántam azóta.. Csak elég legyen.. - Azzal pedig visszarogyok a székemre és levegőért kezdek kapkodni, ahogy egyre gyakrabban váltják egymást a könnyeim és már sem őt, sem Alesea-t nem látom a könnyburok mögül, ami szemeimben képződött.
remélem tetszik  
Levi
❖ Bukott angyal

avatar
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Szavainak áradata üti meg dobhártyámat, ahogyan számára tökéletesen világos és talán előre betanult szöveget mond fel, s miközben figyelem őt, néha-néha bólogatnom kell a felvetéseire. - Mint eminens diák a leckét...
Szúrom közbe egy lélegzetvétele közben, s amint kirajzolódni látszódik feltételeinek hálója, úgy dőlök ismét előre, közelebb hozom magam lényéhez és fúrom tekintetem az övébe.
- Ennyi? Ennyit akarsz tőlem? - morranok fel, s a pillanat műve alatt elmémben tomboló orkán ugyanilyen hirtelenséggel csitult csendes fuvallattá. - Feltételeket szabsz, melyekbe nekem nincs is beleszólásom?
Sóhajtanom kellett ismét, majd kinyújtom felé a tenyerem az asztalon, azt várva el tőle, hogy sajátját az enyémbe tegye. Várok, türelmesen és kellő nyugalommal ahhoz, hogy ne támadásnak vegye a mozdulatot, majd ha sikerült elnyernem bizalmát, ujjaim az övére feszültek. Ellenkező esetben csak megrázom a fejemet, de döntsön bárhogyan, nem szab határt cselekvése további mondandómnak.
- Annyira hihetetlennek tűnik, hogy az életed része akarok lenni? Egyikőtöket már elvesztettem azért, mert ígéretet tettem anyátoknak, de Alesea halálával minden megváltozott. Dühös vagyok, gyászolom őt, pedig nem is ismertem, te pedig el akarod marni magad tőlem, mert... - elcsendesedtem egy pillanatra. Talán többre is, de fájtak a szavai, annak ellenére, hogy nem is ismerem őt. Nem tudom, hogy mi vezérli, milyen gondolatok élnek a fejében, miért vált azzá a nővé, ami és aki lett belőle a két évszázad alatt. - Látni szeretném őt, engedd, hogy a te szemeiddel lássam őt!
Szorítok tenyeremen, ha az imént engedett a kérésemnek, s ahogyan kiterjesztem a tudatomat, ahogyan talán támadásnak vélheti démoni erőm letaglózó erejét, úgy férkőzöm gondolatai közé, úgy hatolok elméjének védbástyái mögé.
- Engedd hozzám közel Lulu! - hallom őt, s hatalmasat nyelve fordítom fejemet oldalra, ahol látomásként jelent meg lányom szeme előtt a testvére, de még nem látom, szemeim vakságra ítéltettek látványára.
- Különleges a kapcsolatotok, két testben élt egy lélek és el sem tudom képzelni, milyen fájdalmat érzel, hogy ő már nincs, de oszd meg velem, mutasd meg, had gyászoljak veled! - szavaim immáron a fejében csengtek, akkor is, ha kezünk nem ér össze, hiszen nem kell más kapocs közöttünk ehhez, mint a vérkötelék, ami apa és lánya között létezik. - Kérlek Luna!
- Kérlek Lulu, mutass meg neki... - Alesea ujjai a sajátomra fonódtak, s mintha elektromosság nyaldosná bőrömet, úgy villanyoz fel lelkének közelsége.
- Őt érzem igaz? Ő érintett meg? - suttogom ismét az elméjébe, s egyetlen, apró könnycsepp zubog végig arcomon, melyet félszeg mosollyal ölelek a keblemre és hagyom, hogy hulljon alá a csirkeszárnyak gőzébe.
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
foglalkozás :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Úgy éreztem, hogy az egész elmém mindjárt felrobban és legszívesebben kifutottam volna a világból, vagy legalább egy vonat elé vetettem volna magam, aminek szépen szétcincálta volna a testem és az elmém egyaránt. Nem lett volna okom arra egy percig sem, hogy bármi miatt is aggódjak.
Nem akartam csak úgy belemenni a jó kislány szerepébe és szükségem volt biztosítékra, hogy még egyszer nem fogja ezt megtenni velem, hogy nem fog az őrület szélére kergetni. Egyáltalán minek is jött ide? Megvoltam nélküle. Jobban, mint vele eddig az tuti biztos.
- Kiderítjük, hogy miképpen, hogyan ki által halt meg pontosan Alesea. Normálisan fogok viselkedni veled szemben, nem fogok ellenkezni ezen időtartam alatt. Azonban, miután megtaláltuk a nővérem gyilkosát és a megfelelő módon bosszút álltunk a haláláért, nem akarlak soha többé látni. - A hangom olyan határozott, mintha nem is én magam beszélnék. Jelenleg hét dimenzió körül forognak a gondolataim látok olyan dolgokat, amelyek teljesen összezavarnak, de mintha az elmém egy ép része szólalna még fel, hogy elég volt ebből..
- Ennek pedig egyszerű oka van. Felbukkansz a semmiből majd kétszáz év után, mikor a poklok, poklát élem át és te még azzal tetőződ az egészet, hogy még jobban kínozd a lelkemet ezzel az egésszel. Enélkül eddig is megvoltam és ezután is megleszek. - Mondandóm befejeztével lehunyom a szemeimet, hiszen ez az egyetlen sötétség, amiben igazán egyedül lehetek, de aztán hallom, ahogyan a mondandója után felcsendül a nővérem hangja is. Nem is figyelek arra, hogy mit mond, vagy mondd-e valamit egyszerűen csak a nővéremet nézem, aki annyira valósnak tűnik, mégis tudom jól, hogy nincs többé. Hogy ez nem több egyszerű látomásnál. Mégis a látványa, a hangja olyan szinten a szívembe markol, hogy úgy érzem itt fogok helyben elpusztulni.
- Ahj, mintha nem tudnád. - Térek vissza egy kicsit a valóságba, de könnyes tekintetemet nem eresztem a nővéremről. - Miattad látom őt.. Ez mire jó neked? Mit akarsz tőlem? - Így is éppen elég nehéz megbirkóznom a halálával nem akarok még minden léptén nyomon őt látni, ahogyan az apánk oldalát fogja. Hiszen ő mellészegődött volna. Talán egy kicsit ellenkezik, de semmi több. Tudta volna, hogy hol a helye.. Ahogy nekem is kellene.

remélem tetszik  
Levi
❖ Bukott angyal

avatar
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Nem érdekelt hogyan, de kimondta. Nem érdekelt, hogy szinte csak sziszegte a szót, hogy egyfajta hányingert kellett leküzdeni érte, de ajkain megjelent a kérés és nem volt boldogabb démon ebben az étkezdében nálam, hogy hallhattam a hangját. Ujjamat felemeltem, apró türelmet kértem tőle a további mondandó előtt, majd becsuktam a szememet és kicsiny mosollyal hallgattam elmémben újra és újra a kérlek szócskát. Diadalittas volt a jelenet, mégsem dörgöltem az orra alá, s amint újra kinyitottam pilláim, úgy másként is néztem az én szeretett lányomra. Mert viselkedhettem bárhogy, perzselhettem fel lelkét egy vízióval, hanyagolhattam el majd két évszázadon keresztül, ő mégiscsak az enyém volt és ez olyan kapocs, amit viselkedése sem írhatott felül.
- Feltételeid vannak? Halljuk őket, s eldöntöm, mennyire leszek kegyes... - nevetem el magam, majd mint aki a gasztronómia csúcsait ostromolja, úgy vetem bele magam ismét a mártogatós és a csirkefalatkák kétes világába. Egy, két ... sőt, három falatot eszem belőle, figyelem őt, és nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy mennyire hasonlít rá. Mennyire az anyja ajkait örökölte, a fülének formáját, és azt a pici ráncot a homloka közepén, ami csak akkor látszódik, amikor igazán mérges. S az apró jegy most is ott ül az arcán, most is látom rajta mennyire haragos.
- Azt viszont megígérhetem, hogy nem fogsz belebolondulni. Tekints rá, mint egy ajándék...
- Igen Lulu, tekints rám ajándékként! - Alesea alakja jelent meg mellettem, s mintha észre sem vettem volna, úgy mondtam tovább a szavaimat, pedig lányom nővérének képe a vállamra tette mindkét tenyerét, s mosolyogva fektette fejét a pillanatnyi fekhelyre. S ahogyan tovább beszélek, talán látom Luna figyelmét elkallódni, talán észreveszem, hogy már nem osztatlan a felém küldött érdeklődés, hogy esetlegesen a vállam fölötti részre koncentrál, s ahogyan mélyet sóhajtok, úgy válik köddé nővérének alakja.
- Vigyázz, ne dühítsd fel újra!
- Figyelsz rám egyáltalán? - rázom meg a fejemet, majd sóhajtva dőlök hátra a székemben és csendesen a tálcára dobom a megkezdett falatot. - Tudom, hogy rosszul indítottuk a megismerkedésünk, de reméltem, hogy tanultál a hibáidból és komolyan veszed a kérésem súlyát...
- Tanulj a hibáidból Lulu! - kacagott fel Alesea ismét, s ami csirkeszárnyat én az előbb eldobtam, ő felemelte és a szájához emelve harapott belőle hatalmasat.
- Elmondanád, hogy mi olyan rettentően érdekes a vállamban? - háborodom fel ismét és észre sem veszem, hogy a szemeim tajtékzó lángokat szórnak, arcom pedig olyan haragos grimaszt ölt magára, hogy akár újra elemészteném testét a tisztító tűzben, de most nem egy látomás képében, hanem a valóság végleges lezárásával.
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
foglalkozás :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Elmondhatatlanul zavart, hogy a saját gondolataimtól, a képzelgéseimtől még csak mozogni sem bírok. Az pedig, hogy Alesea képzeletbeli lénye mindenbe belekötött az csak hab volt a tortán. Mindig is utáltam, ha piszkálnak, ha nem hagyják, hogy a saját kis tempómban, a saját kis világomban működjek, ahogyan én akarom, de most valahogy még ez is jól esett. Ugyanakkor dühös voltam, hogy csak így kaphatom őt vissza, hogy még ez sem a valós Alesea.. Csak egy képzelgés.
- Én lennék ünneprontó? - Zavarodottan pillantok rá, mikor észreveszem a kis előadást, ahogyan egy hatalmas férfinek az életéért küzdenek. Sosem értettem, hogy aki olyan, hogy már magától hazagurulna azért miért küzdenek. Valószínűleg, ha beteg akkor legkevésbé sem vágyik az életre, ha pedig nem beteg csak a saját hibájából hízott el ennyire, amiért ide járt állandóan, akkor meg szerintem tele van önutálattal, hogy ő miért nem képes lefogyni, de persze semmit nem tesz érte. A lényeg, hogy az élet mindig kegyetlen fordulatokat hoz a számára és az, hogy erre még az apám is rátesz egy lapáttal, hát nem biztos, hogy hevesen kapaszkodnék az életbe a helyében.
- Igen.. Valamit csináltál a fejemmel mert olyan dolgokat látok, amik nincsenek ott.. Ez nem normális.. Csak vess véget ennek az egésznek.. - Érzem, ahogy a saját gyomorsavam kaparja a torkomat, a fogaim egymásnak koccannak, ahogy összeszorítom őket. - Kérlek. - Nyögöm ki és legalább olyan nehezemre esett ez, mint végigsétálni üvegszilánkokon, miközben folyamatosan ütnek és rugdosnak, na meg a végére csúcspontként átmegy rajtam egy úthenger.
- Oké.. Legyen! Csak csináld vissza ezt az egészet, mielőtt belebolondulok. De persze vannak más kikötéseim is a dologgal kapcsolatban. - Ha azt akarja, hogy szépen játsszak, akkor nem elég nekem csak az, hogy én hunyászkodom meg előtte. Lehet, hogy erősebb és feljebb valóbb ebben a tekintetben, mint én magam, de tényleg olyan nagy szám lenne, hogy a lánya vagyok, ha rögtön az első kérésére összehúzom magam és vakon követem a parancsait? Hát, ha ilyen tervekkel rendelkezett, akkor sajnos el kell keserítenem, hogy senkinek nem leszek a pincsije.
remélem tetszik  
Levi
❖ Bukott angyal

avatar
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Mindig is szórakoztatott, ahogyan a halandók küzdenek mások életéért. Mintha csak kötelességük lenne, hogy mindent megtegyenek azért, hogy az előttük szenvedő nyerjen még egy napot, órát ... percet. Pedig, ha tudnák, hogy mindez hasztalan, minden törekvésük oktalan próbálkozás a megállíthatatlan ellen, akkor talán beletörődnének a sorsukba és elfogadnák, hogy semmit sem jelentő jelenük egy apró porfing az univerum végeláthatatlan nagyságában.
A monstrum még mindig nem volt jobban, de hogyan is lehetne, hiszen amíg nem oldom fel a rontást, addig nincs ember e világon, aki segíteni tudna rajta. Ők mégis igyekeznek megváltást találni neki, szívét masszírozzák a Stayin' Alive ritmusára, s a dal hangjegyei az én fejemben is megjelennek, mosolyra és nevetésre ingerelve addig is remekül szórakozó kedélyem.
Éppen egy újabb falatot toltam be magamba, élveztem az ízek és textúrák kellemes harmóniáját, amikor megláttam őt, a lányom. Feldúltan, idegesen lépdelt felém és ahogyan letette magát velem szembe, úgy állta útját az eddigi szórakozásokmnak. Sóhajtottam, majd megráztam a fejemet. - Neked is szép napot lányom... Ünneprontó!
Üzentem felé pikirten, majd ujjammal csettintve engedtem el a zsírpacák tüdejét, aki erre hosszú hörgéssel lélegzett fel.
- Vigyék ki, a friss levegő biztosan jót tesz neki! - kiáltom a bámészkodók felé, majd amikor látom, hogy megpróbálják felsegíteni, ami valljuk be, embert próbáló virtus, minden figyelmem Luna felé fordítom, aprót cuppogva ajkaimmal. - Egyél pár falatot, mintha csont és bőr lennél!
Nevetem el magam, majd egy újabb falatkát nyomok be, s kissé telé tolom a tálcát, hogy nyugodtan vegyen belőle, ha szeretne.
- Csináltam veled bármit is? Addig még rémlik a dolog, hogy tiszteletlen voltál velem. Utána, ha jól rémlik, helyretettem a dőreséged, és végül otthagytalak a sikátorban, mint eb a szarát. Ezt nem lehet csak úgy visszacsinálni, nem mehetek vissza az időben és beszélhetlek le arról, hogy ilyen mufurc legyél! - nevetek fel, majd egy alkalmazottat figyelek, amint az előbbi malőr utórengéseit takarítja fel egy felmosóval. Pontosan ez az, amit mindenkitől elvárok, alázatot és odaadást, a feladatra való koncentrálást és azt, hogy tudják, hol a helyük. Luna ezek egyikét sem bizonyította viharos találkozásunkkor, s most mégis parancsol, ügyet sem vetve arra, hogy éppen egy színházi előadást csodáltam, miközben kétséges eredetű nassolnivalóval tömtem a fejemet. Felháborító!
- Annyi viszont mindenképpen letisztult előttem, hogy nem igazán vetted a lapot. Még mindig azt hiszed, hogy egy szinten állunk, hogy beszélhetsz úgy velem, mint egy útszéli kéregetővel, hogy megengedheted velem szemben ezt a hangnemet... Fel kell elevenítenünk a tananyagot vagy képes vagy higgadtan, nyugodtan beszélgetni velem?
Luna Hellfire
❖ Kezdõ Warlock

avatar
Keresem :
❖ will i ever find love? ❖
Tartózkodási hely :
❖ new york ❖
foglalkozás :
❖ i love chaos ❖
Karaktered arca :
❖ eiza gonzález ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

luna & levibaba
❀ fix me. please.
Nem tudom, hogy mit csinált velem. Egyszerűen kezdett kicsúszni a kezeim közül az irányítás. Nem láttam már tisztán. Azon kaptam magam, hogy egyre nehezebb volt megállapítani számomra, hogy mi valós és mi csak a képzeletem szüleménye. Még mindig elképzelhetetlenül valósnak éreztem, hogy a testem lángra kapott, hogy meghaltam. Szinte éreztem a halál hideg ölelését, ahogyan a lelkemet megkaparintja, de aztán újra feleszméltem és csak sikítottam egymagamban. De rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Tömeg volt körülöttem és mindenki úgy nézett rám, ahogyan egy őrültre néznek. Nehezen találtam meg az egyensúlyt a valóság meg a képzelet között. De leginkább járás közben okozott mindez számomra problémát. Főleg az, hogy még mindig nem volt rajtam semmi ruha csak, amit a sztriptízbárban viseltem, ami koránt sem volt sok. (..)
Magam sem tudom, hogy miképp keveredtem haza, vagy egyáltalán ténylegesen otthon voltam-e nem pedig valakinek a lakásán. Egy pillanatra még azt hittem, hogy Alesea-ba futottam bele és a szívembe akaratlanul is belemarkolt a fájdalom, majd földhöz vágta és jól meg is taposta. De igazából csak a tükörnek sikerült nekimennem. Végül sikerült ruhát aggatnom magamra, miután háromszor sikerült újra meg újra fordítva felvenni. Nem tudom, hogy mi történt, vagy mennyi ideig ütöttem ki magam, de végül ahelyett, hogy megtaláltam volna az apámat, hogy kirángasson ebből a labilis állapotból egyszerűen kidőltem az ágyamon és elaludtam. (..)
Az időérzékem teljesen elkopott nem tudom, hogy mennyi idő telt el ténylegesen, vagy mi zajlott le körülöttem, de ahogy felébredtem úgy éreztem valamivel kicsit jobban ura vagyok a dolgoknak, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet. - Talán utánozni kívánsz azzal, hogy a ruhámat viseled? - Teljesen lefagytam és a vállaim felett megpillantottam a nővéremet, aminek hatására leestem az ágyamról. Nem. Ez nem lehet igaz. Megráztam a fejemet, majd pedig a hajamba túrtam aztán kezeimbe kaptam a cipőmet és úgy viharoztam ki a lakásból. Meg kell találnom őt. Muszáj.
Zavarodottan bolyongtam az utcákon immáron a cipőmet sikerült felhúznom, amikor már kezdtem volna feladni a keresést, hiszen egy nagyvárosról volt szó lehunytam a szemeimet és megpróbáltam koncentrálni.. Valahogy megérezni őt, vagy valami. Aztán nem tudom, hogy csak úgy azt hittem érzek valamit, vagy hülyeségből indultam csak el, de végül a megérzésemre hallgatva mentem egyenesen fordultam le jobbra, vagy éppen balra. Végül egy gyorsétterem előtt álltam meg, ahol egy kisebb tömeg gyűlt össze középtájon, miközben mellettük az apám eszegetett teljesen nyugodtan. Az asztalhoz siettem és helyet foglaltam vele szemben, mielőtt még orra esnék, vagy megszédülnék. - Akármit is csináltál, csináld vissza. - Mormogom ügyet sem vetve a szenvedő férfira a földön.
remélem tetszik

Levi
❖ Bukott angyal

avatar
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

Fogalmam sem volt, hogy miért éppen ezt a helyet néztem ki magamnak, de ahogyan szembe találkoztam azzal a hatalmas, nagy plüssegérrel, tudtam, hogy nekem ezt az éttermet meg kell látogatnom. Figyeltem a sorbanállókat, az asztaloknál ülőket, néztem, ahogyan magukba tömik az olajban sült és szénhidrátban gazdag fogásokat, s képzeletben már dörzsöltem a tenyeremet, hogy mennyi, de mennyi lélek kerül majd Beelzebub hercegségének szolgasorába.
- Üdvözöljük a Chuck E. Cheese's-ben, miben segíthetek?
- Szia Kedvesem! Milyen kellemes fogadtatás! Legyen mondjuk egy ... őőő ... mondjuk...
- Haladjon már ez a sor csessze meg! - egy öblös férfihang kiált felém, s ahogyan megfordulok, egy két méter magas, kétszáz kilós zsírtorony vörösödik mögöttem, akinek nem biztos, hogy ezt az éttermet kellett volna választania, hiszen már az is szuszogásra bírta, hogy kissé megemelte a hangját.
- Egyesek milyen bumfordiak, nem? Mindegy, mindegy... Egy XL Party csirkeszárny tálat kérek Kedvesem és hozzá egy diétás kólát! Vigyáznom kell az alakomra - felnevetek, mire a pénztárban álló lány is megenged magának egy apró mosolyt.
- Lehetne gyorsabban? - ismét csak gömbőcke türelmetlenkedik, s én csak sóhajtva, fejemet rázva próbálom kizárni az aurámból. A velem szemben álló lány már éppen elnézést kérésre nyitotta volna a száját, de mosolyommal hárítottam udvariasságát.
- Ne is törődj vele ... Esther! - pillantok a névtáblájára, majd készpénzzel fizetem ki a számlát és pár pillanattal később már egy tálcával a kezemben keresek egy megfelelő helyet magamnak. Egy központi asztalt választok, de még mielőtt elfoglalom a helyem, megállok a vaskos tokájú férfi előtt.
- Mit akarsz? Nem tetszik valami bunkókám?
- Csak azon tűnődöm, milyen gyorsan érnek ki a mentők... VALAKI HÍVJA A KILENCTIZENEGYET! - kiáltom el magam, majd figyelem, ahogyan a hegyomlás eldől, miközben szájából szükre hab és felköhögött vér szakad ki. Vállat vonok a helyzet felett, s miközben a rokonsága aggódva gurul mellé, leülök a székemre és lassú haláltusáját figyelvén kezdek hozzá a csirkeszárnyakhoz.
- SEGÍTSEN VALAKI! - ordította a feleségének tűnő gömbszerkezet, miközben én a BBQ ízesítésű szárnyharmadot merítem meg a kéksajtos mártásban, s ahogyan először tapasztalom az ízek forradalmát, úgy szalad össze a számban a nyál és értem meg, hogy röfögő sortársam miért siettetett annyira.
- Tudom, nehéz lesz, de fordítsák az oldalára, le ne nyelje a nyelvét! - mosolygok a zűrzavarra, majd bólogatva ismétlem meg címszavakban a ajánlást fogaim között morzsolva a kellemesen átsült húst.- Az oldalára. Megfullad ... a nyelve...
Váltok egy mézes-citromos falatra, s kicsit már sajnáltam is az előttem vergődőt, hogy ő soha többé nem kóstolhatja ezt a mennyei mannát.
- Ez az, ne adják fel! - biztatom őket, majd egy pillanatra megszeppenek a rám szegülő tekintetek miatt, azonban ez sem tántorít el attól, hogy egy csípős szárnyat toljak magamba.
Silent Brothers
❖ admin

avatar
Keresem :
new members
Tartózkodási hely :
❖ between the topics ❖
foglalkozás :
❖ hobby? this page is my life ❖
Karaktered arca :
❖ faceless helper ❖
all the stories are true
Felhasználó profiljának megtekintése

***
Ajánlott tartalom

all the stories are true

2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
 Similar topics
-
» Napi vicc
» Chuck, és Faythe...hogy mi lesz ebből...?!!

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
pulvis et umbra sumus :: Világunk :: New York :: Staten Island-
Ugrás: