P - Pontosan 907 éve született egy angliai kis faluban, egy vak anya és egy fél lábú apa (legalábbis ő úgy tudta ő az apa, mind tudjuk, hogy anyuci félrement egy szépen beszélő démonnal, aztán meg jól eltitkolta) gyermekeként. Egészen hamar rájött arra, hogy ha az anyjából látót, apjából meg jegyszedőt csinál, akkor a saját kis életét megkönnyítheti. Kiépített egy kis csapatot hasonlóan nehéz sorsú gyerekekből, akik követték a falu nagy embereit majd jelentettek neki és így az anyja meg tudta jósolni a jövőjét a gazdag fricsúroknak. Meglepő de a rendszer egészen sokáig működött zökkenőmentesen, jól laktak minden este, minden reggel, és még spórolni is tudtak, bár akkor ezt még nem így hívták. Már akkor is tehetsége volt az emberek irányításához.
E – Egy nap aztán a természet keresztbe tett (vagy hát nem a természet, de mind tudjuk, hogy ha ismételgetem magam, hogy apuci démon, akkor hamar meguntok, és nem olvassátok ezt a csudi sztorit, szóval természet) és olyan 20 évesen, amikor már rég anyának kellett volna lennie és feleségnek, csak fordított sorrendben, szóval akkor egyszer csak pukk, megált a fejlődésben. Akarom mondani, öregedésben. Előtte is kinézték már, mert nem volt a mintanő, amit akkor elvártak, hát mikor még ugyanúgy is nézett ki, mint ahogyan négy-öt évvel ezelőtt.
O – Onnantól kezdve utaznia kellett. Azzal azért legyünk tisztában, hogy a tizenkettedik és tizennyolcadik század között az utazás nem annyiból állt, hogy elindultál, aztán örömmel fogadtak bárhova mentél. Itt azért, kicsit szenvedni kellett, főleg akkor, ha még egy teljes egészében vörös jobb szem is megkülönböztet a többi embertől. Ha felfedezik, két másodperc alatt elégetik máglyán, gondolta akkor mikor elsőnek próbálkozott elrejteni a boszorkányjelét. A szülőfalujában megszokták, azt hitték csak különc és szándékosan csinálta, de máshol nem biztos, hogy elfogadták volna így. Így hát megtanulta elrejteni.
N – Négy évszázadig tanulta az erejét intenzíven. Eleinte még fogalma sem volt róla, hogy többen is vannak, akik ugyanolyanok, mint ő, vagy hogy egy teljesen új világ van párhuzamosan az övével, ahol démonok futkároznak garázdálkodva, itt-ott boszorkányokat nemzve, itt-ott gyilkolászva. Vagy hogy ezeket a démonokat cuki tetovált harcosok vadásszák, akikkel mellesleg lehet barátságot kialakítani, csak túl sűrűn halnak meg. Meg hát, ők eléggé távolságtartók. Szóval, hősünk négy évszázadon keresztül egyedül volt, egymagában, felfedezve saját magát, és az erejét, és azt, hogy ha csak magadra számíthatsz, és csak magadat szeretheted, mert senki nem fog annyira szeretni, és elsőnek tenni téged.
Y – 200 years later – Y
G – Gondoltad volna, hogy egy lélek meg tud lenni egyedül 600 évig úgy, hogy nincs egy tartós barátja, szerelme vagy családtagja se? Hát... Peony se gondolta volna. Csak akkor jött rá, mennyire magányos volt, és szomjazott az igazi kapcsolatra, amikor találkozott Felixszel. Sosem ítélte el, amiért kereste mások társasgát az ágyban, hiszen ő maga is ezt tette, csak épp unatkozó, kielégítetlen feleségekkel, nem pedig férjekkel, így Felix és ő tökéletesen kiegészítették egymást. Szerette a kis naiv fejét, végre úgy érezte, van egy családja, akiről gondoskodhat, egy testvér, aki mindig ott lesz neki most már. Persze az élet szeret csúnya játékokat űzni, meg tudjuk, hogy a karma is egy nagy éjjelipillangó, és sikeresek keresztbe is tett nekik.
W – Wellhousenak hívták az az undorító falloszt. Pedig Peony annyira igyekezett safe haven-t teremteni a házukból, a kis lakásból, hogy biztonságban éljenek, senki ne zavarhassa őket. De az az undorító görény követte Felixet, de mivel őt másnap nem találta otthon, úgy gondolta, Peony is megfelelő lesz neki. Az már persze nem tetszett neki, hogy Peony tiltakozni akart. Nem volt elég erős, nem annyira, hogy a halántékán landoló gyertyatartó ne okozzon pár másodperces eszméletvesztést, majd védekezésképtelenséget. Peony azelőtt sosem ismert férfit, és az az igazság, hogy akkor sem akart, de a tizennyolcadik század nem arról volt híres, hogy a férfiak nagyon foglalkoztak volna azzal, amit a nők akartak. Nem, a saját kis kielégülésük sokkal fontosabb volt, nem számított hogyan.
E – Egy óra… Ennyire emlékszik az egészből. Azt se tudja Felix végül hazajött-e aznap este. Azt meg pláne nem tudja, mi volt az oka, amiért elhagyta akkor. Amiért szó nélkül kilépett az életéből. És ez sokkal jobban fájt neki, mint a fact, hogy megerőszakolták. Persze, megrázta az is, de túl öreg volt, akkor (ma már még öregebb, kis vén liba), hogy hónapokig ezen rágódjon, illetve az, hogy nem emlékezett az esetre, nem emlékezett a lökésekre, a morgásra, a fájdalomra, sokban javította a feldolgozást.
N – Nagyon sokáig kereste az elkövetkező időkben Felixet. Évekig kutatta, ha nem évtizedekig. Még azt is elérte, hogy főboszorkánymester legyen, és így kapcsolatokra tett szert, hogy felkutassa régi barátját. De helyette egy új barátot kapott, egy új testvért, akit tanítani kellett, oktatni, utóddá képezni. Mert Peonynak nem tetszett a főboszorkaság, sőt, kifejezetten szenvedett attól, hogy egy helyhez van kötve, hogy zargatják, és meg kell felelnie annyi mindenkinek. Úgyhogy Peony átadta a főséget. És lelépett. Otthagyta a házát az utódra megőrzésre, és ellibent messzire, hogy meglássa a világból, amit nem látott még.  
P – Present - P
I -  Istenemre mondom, bakker Théo, nem azért hagytam üresen ezt a kicseszett alagsort, hogy te a vasbeton edző gépeiddel megtömd, hogy aztán porosodjanak, mert lusta fallosz vagy használni. - Ezek a szavak üvöltve, három oktávval magasabban hagyták el azokat a dús ajkakat, miután hősünk teljes erőből belevágta a kislábujját az egy … nem is tudom minek hívjam, fekvenyomócucc? Abba.
E – Elsőre, és utoljára mondom Póni, azok ott maradnak, Pont. – A férfiállat, aki még Peony lányokat szerető szemének is görög istenség volt olyan könnyedséggel nyomta öt centivel beljebb a beton szart, hogy ne legyen többet útban, mintha egy zsák tollpihe lenne.
R – Really? – Az irónia úgy csöpög a szavaiból, mint a méz Micimackó kezeiről karácsony után. – Te meg úgy látom, szeretnél kint aludni az utcán, ugye, Főboszorkánysága?
C – Csak az a baj, hogy bármennyire is élvezi a mindennapok vitákat, és szereti kedves Théoját, nagyon hiányzik neki most újra az első testvére. Mert tagadja, de Peony Gwendoline Pierce társasági lény, legyen szó egy csodálatos meztelen nőről az ágyban vagy a kitanított, elmenekült Felixről. Kellenek az emberek köré, hogy érezze, hogy él.
E – END – E