Rokon, rettenetesen távoli, és még annál is titokzatosabb. Egyszer csak feltűntél Meliorn oldalán, ami még a kisebbik problémát jelentené. Észre sem vettelek volna, csak elsétáltam volna melletted, mint a többi tündérlovag mellett, ha nem szólítasz meg. Tudtad ki vagyok, a dédnagymamám tündér volt, a mai napig hatalmas szégyenfoltként tekintünk vissza rá, amennyire tudjuk, feledésbe taszítjuk, de te megjegyezted, amikor a nővéred bolond módon egy árnyvadászhoz ment hozzá. Talán az összes utódot számoltad, talán mindegyikünket felkerested már, de mondd csak, mit akarsz? Bájosan viselkedsz, udvariasan, kedvesen, mintha csak tényleg egy család lennénk. Mégsem hallottam még rólad ezelőtt sohasem. Gyanakszom rád, még a saját fajtámban sem hiszek, nem, hogy valakiben, aki úgy csavarja a szavakat, hogy már azt se tudd, merre jársz. Egyelőre tagadom a tényt, hogy kapcsolatban állhatunk, nem hagyhatom, hogy beszennyezd a hírrel az eddig elért eredményeimet. Mégis, titkon sejtem, magamban el is fogadtam, hogy családtag vagy. Tudom, hogy a múlt mocskait máig, sőt minden holnapban tisztogatnunk, vagy takargatnunk kell.

Ne ijedjen meg senki, hogy ennyire negatív a leányka, úgy tervezem, ez a jövőben változni fog. Szeretném, ha valamelyest megbékítené a ténnyel, miszerint tündérvér is folyik valamicske az ereiben. Mondjuk, ötletem nincs, hogy miért kereshette fel pont most, és pont Mabelt, ezt örömmel bíznám a leendő userre. Viszont ötletelni szívesen ötletelek, azt se bánom, ha valamilyen hirtelen ötlet vezérelve akarná magával rángatni az udvarba, hogy ott tartsa, akár valami közelgő veszély elől, vagy a halott nővére helyett, ugyanis Mabel valami reinkarnáció, stb, stb... Szívesen fogadok bármit, csak gyere-gyere, boldogíts, formáld a lánykámat. Ó, és egy szerelmi szálat sem zárok ki, mindig is odavoltam a beteg dolgokért elég messze vannak a családfában.