Egyszerűen túl sok számomra a helyzet, így csupán várok a jól megérdemelt halálra, mint járulékos veszteség. Éles körme van a vámpírnak, amit simán át tudna tolni a nyakamon, legalábbis bennem ez az érzés van. Nem szólok bele a beszélgetésükbe, mert úgy vélem, hogy kár lenne félbeszakítanom a két felet.
- Miket beszélsz itt nekem korcs bundás? - szól vissza a vámpír, szinte egészen beleordítva a fülembe. Ha ezt így fogja folytatni, akkor arra a fülemre biztosan megsüketülök, ami azért nem lenne jó, ilyen fiatalon.
- Te csak ne avatkozz bele a dolgaimba! Fogalmad sincs, hogy a vámpírok miként élnek! Szóval engem csak ne oktass ki, mert marhára nincs igazad. - morogja, mint egy kutya, miközben nekem halvány lila gőzöm sincs, hogy ezek miről tárgyalhatnak.
- Nem vagyok szórakozóhely mániás mint a többi, abban nincsen semmi élvezet, ha felajánlkoznak harapásra. Olyan gusztustalan. De egy kis ellenállás, félelem és egyebek már a kedvemre valóak. - mondja ki eszelősen a szavakat. Felfigyelek különben arra, hogy mindkét fél marhára feszült. Arra vár az egyik, hogy mit lép a másik. Teljesen patthelyzet van, így reménykedek abban, hogy tán egy darabig még élhetek. Ha 5 perccel tovább, akkor már megérte. Végül én annyira magamhoz térek, hogy kezemmel egy erős támadást indítsak a legnemesebb pontja felé. Sikerül kiviteleznem, amire teljesen felkiált. Hallom benne a meglepettséget. Kihasználom ezt a lehetőséget, hogy a karmai elől megszabaduljak. Ő nem nyúl utánam, hanem védtelennek érezve magát menekülőre fogja. Én a földre kuporodok, s abban reménykedek, hogy elmúlik felőlem a baj, s valahogy félmeztelenül hazajutok. Az sem lesz könnyű feladat, s remélhetőleg nem jelentenek fel nyilvános meztelenkedésért.

18+


- Ne nézz! Vedd le rólam a szemed! - szólok rá határozottan, amire a válasz újfent egy gúnyos nevetés. Egyáltalán nem rózsás a helyzet, ráadásul fogalmam sincs, hogy mi lesz a következő húzása? Odajön hozzám és a véremet veszi? Vagy hogy működik ez egyáltalán? Fájdalmas, vagy a nélküli? Teljesen tapasztalatlan vagyok a témában, s a helyzetre való tekintettel nem igazán szeretnék mélyreható tudást szerezni ez ügyben. Hátrálni kezdek, s körülnézek, hogy a környezetemben találjak segítséget. Azt látom, hogy inkább a párok elmenekülnek erről a helyről, teljesen magamra maradva. Hiába távolodom, mert a vámpír nagyobb lépésekkel közelít felém, s akkor hirtelen engem megállít egy fa. Van annyi lélekjelenlétem, hogy a fának a hátamat vetve menjek jobbra menjek, hogy aztán újra tudjak távolodni.
- Gyorsabb és erősebb vagyok nálad kis vérbankom! - közli velem egyszerűen, aztán ugrik egy nagyot, mikor valaki megzavar minket. Az ereszd el dologtól megkönnyebbülök,  ezáltal a védelmem leeresztem, abban a hitben ringatva magam, hogy mindjárt vége lesz a szörnyűségnek. Hirtelen mögém kerül a vámpír. Egyik kezével a hasamnál átkarol, míg a másikkal rámarkol a bal domborulatomra. Az érintésére szinte összerezzenek, de cseppet sem a jó érzéstől. A félelem eluralkodik bennem, de én csupán vergődök a karjaiban, mint egy partra vetett hal.
- Hah, mit keres itt egy korcs kutya? Vagy mondjam azt, hogy vérfarkas? - az utolsó szó hallatán ránéztem a megmentőmre, hogy szemügyre vehessem, de ez így mára kezd sok lenni. Szóval léteznek vámpírok, sőt vérfarkasok is? Nem! Én úgy hittem csak emberek léteznek. Mi folyik itt? Mi történik?
- Ami pedig azt illeti nem adom a vérbankom! Tudod milyen szar íze van, amit adnak? Hányok tőle, ráadásul mindegyiknek ugyanolyan íze van. Elegem van! - mondja a farkasnak, miközben úgy tapogat engem, mint ha csak a játékbabája lennék. Meglepődök, hogy próbálja kordában tartani az erejét. De itt nincs vége, mert engem bevon ebbe az ügybe.
- Oh édesem, miért nem mondod el neki, hogy beleegyeztél ebbe? Hogy te is kívánnád, hogy megharapdáljalak, itt meg ott.
Mikor eleget tapizott, akkor a kezét a nyakamhoz teszi, de én teljesen letörten fel sem fogom, hogy mi a szándéka ezzel.
- Takarodj kutya! Vagy megölöm a nőt!

18+


Hazafelé sétálok a munkahelyemről, kissé el vagyok fáradva, mert hosszúra nyúlt a fotózás. Kezdő modell vagyok, s így olykor egyes beállások nem mennek olyan könnyedén. Ezeket újra és újra meg kellett próbálnom, míg nem lett egy pár tökéletes. Nem csüggedhetek, mert holnap újfent valami sorozatot fogunk készíteni a fotóssal. Emellett érzem, hogy az a piciny felesleget le kell dolgoznom, hogy csinosabb alakot villantsak. Ezen felül mostantól szigorúbbnak kell magamhoz lennem, hogy tartsam a formám. Nem ehetek világba mindenfélét, mert itt vannak szabályok, s pontosan ettől lesz az egész egy jó kihívás.
Egy perce vagyok itt a Madison Square Gardenben, ahol rögtön feltűnik a kert rendezettsége és tisztasága. Örömmel fogadom, mert rám e tény kezdi kifejteni kedvező hatását. Szeretem ha valahol rend van, s ebből én tudok meríteni erőt, főleg ha az esztétikus is. S nem lehet okom panaszra, az itteni kertész érti a dolgát. Megállok félúton gyönyörködni, hiszen megtehetem. Nem zavar senki. Néhol érzékelek egy-egy alakot, vagy egy szerelmes párocskát. Érzem, hogy megérkeztem a nyugalom szigetére, ahol kikapcsolhatok teljesen. Elengedem tehát magam, a gúzsba kötő gondolatok sokaságát és a mai nap apró kellemetlenségeit. Bambulok magam elé, ajkaimon meg egy fáradt mosoly jelenik meg. Ez a gesztus a győzelemé, az első sikeres napé.
Ám még mielőtt teljesen átadhatnám magam ennek az érzésnek, az előtt egy hideg kéz érintését érzem a vállamon. Szó szerint megugrok a hirtelen jött dologtól. Szembefordulok az alakkal, s leszólom.
- Hát semmi tisztelet nincs a férfiakban! - hagyom, hogy eluralkodjon rajtam az indulat, mert cseppet sem volt kellemes átélni. Tán, ha a párom lenne, akkor érthető lenne, de sajnos jelen pillanatban egyáltalán nincs köztünk ilyen kapocs.
- Oh Hölgyem! Ugyan már! Miről beszél? - rendellenes vigyort küld felém, ami egyenesen egy dolgot tudatosít bennem: ez egy őrült! Ekkor vetődik fel bennem a gondolat, hogy jobb ha távozóra fogom, s otthon a biztonságban majd pihenhetek.
- Hagyjon békén! Menjen el! - szólok rá, ám gúnyosan kinevet, hogy én mi a francokat képzelek magamról, hogy itt utasítgathatom? Hátrálok, azonban ő ugyanúgy közelít. Én nem élvezem, de ő mindennél jobban élvezi. Elég csak ránézni a pofájára. S mikor éppen egyik lámpa fényénél megpillantom azon bizonyos fogakat, akkor egy sikolyt hallatok félelmemben. Milyen világban vagyok? Fogalmam sem volt, hogy léteznek ilyen lények, amik csupán az emberek képzeletében léteztek régen, vagy könyvek oldalain. Megfordulok, s futásnak erednék, ám egy kar nyúl ki a karomért és szorít rá a csuklómra.
~ Ez fáj! ~ Pánikba kerülök, de a következő amit hallok, hogy a ruhám elszakad. Pár másodperccel később a levegő hűvöse figyelmeztet arra, hogy az öltözetemmel van egy kis gond. Ahogy magamra nézek, akkor hitetlennek találom a látványt.  Egy kezemmel rögtön eltakarom a felsőtestem, de a vámpír élvezve néz végig rajtam.
- Ezt nevem dögös vérbanknak, ami most már az enyém.