A mindenem vagy. Ha te nem léteznél, már évekkel ezelőtt bekattantam volna. Együtt nőttünk fel a philadelphia-i Intézetben. Gyerekként gyűlöltük egymást, hiszen nem bírtuk elviselni a másikat. Talán túlságosan hasonlítottunk, vagy ellentétek voltunk. A fene se tudja már, régen volt. Annyi biztos, hogy én már akkor is ügyeletes bajkeverő hírében álltam, amikor te véletlenül tönkretettél valamit. Abban a pillanatban megesett a szívem rajtad, de az is lehet, hogy simán beteg voltam, amiért felelősséget vállaltam a saját hülyeségedért. Persze, utána egyből leteremtettél, hogy nem kellett volna belepofáznom az egészbe, megoldottad volna, de mégis vállaltam a büntetést. Hiába próbáltad volna megmagyarázni az egész helyzetet, egy bajkeverő „beismerő” vallomása ellen nem tudtál mit tenni. Annyira rossznak tartottak, hogy akárki akármit mondott rám, szinte meg se kérdőjelezték az illető feltevéseit.
Én persze cserében ganyézhattam ki az egész Intézetet, és még vacsorát se kaptam. Nem igazán izgatott amúgy, sokszor megesett ez már velem, de te mégis csempésztél ki nekem némi ételt. Valahol itt kezdődött a barátságunk.
Onnantól kezdve társak lettünk a bajban. Te megpróbáltál némi értelmet verni a fejembe, én pedig cserébe veled edzettem. Hamarosan olyan szoros kapocs alakult ki közöttünk, hogy nem volt erő, ami elválaszthatott volna minket – ez idáig.
Egy éve történt, hogy berendeltek téged New Yorkba, hogy segíts az ottani intézetbelieknek, míg engem minden erősködésem ellenére Philadelphiában tartottak. Amint módomban állt, megléptem, hogy a nyomodba eredjek, de New Yorkban mindenki csak az utamba állt. Nem árulták el mi történt veled, csak annyit, hogy eltűntél. Nem engedték, hogy megnézzem a szobádat, azt sem tudták megmondani hol láttak utoljára. Egy-két embertől hallottam pletykákat, hogy a tündéreknél láttak, vagy vámpírok között, de fogalmam sincs, merre lehetsz. Tény, betörtem a szobádba, és elcsentem egy-két dolgot, de az javarészt érintetlen volt, vagy én voltam annyira vak, hogy nem találtam nyomokat az eltűnéseddel kapcsolatban.
Mégis, a parabatai-om vagy, tartozom neked annyival, hogy kiderítsem hová tűntél. Lassan beleőrülök a tétlenségbe, hiszen a köztünk lévő kapcsot egyre gyengébben érzem. Tudom, hogy életben vagy még valahol, de úgy érzem, mintha minden és mindenki gátolni akarna abba, hogy megtaláljalak.

//Igazából, röviden ennyi lenne. Színezhetném még az egészet, de szívesebben ötletelek akkor, ha valaki esetleg megalkotná a karaktert. Direkt nem szabtam meg a karakter nemét, vagy pb-jét. Igazából, mivel az én play by-om cosplay-es ezért közös képekkel, gifekkel nem tudok szolgálni. Ellenben nagyon lelkes és rugalmas játékostárs tudok lenni. Ha esetleg bárki látna fantáziát a karaktereink sztorijában, akkor bármikor írhattok nekem. Szándékosan nem szabtam meg se a karakter jellemét, se életét, mert én személy szerint nem szeretem, ha túlzottan megkötik a kezem, ha keresett karaktert alkotnék.

Lényeg a lényeg: Nagyon-nagyon várlak kedves parabatai-om, és az Angyalra esküszöm, hogy a föld alól is előkerítelek. :3//